Strasbourg, 2007. december 6.

Tisztelt X Úr!

2006. október 10-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ugandai küldöttsége ellen az Ugandai Vadvédelmi Hatóság hosszú távú technikai tanácsadói állásának betöltésére irányuló felvételi eljárással kapcsolatban.

2006. november 9‐én továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. A Bizottság 2007. február 11-én nyilvánított véleményt. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2007. március 30-án küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos szerint a releváns tények összefoglalva a következők:

2005 decemberében a panaszos hosszú távú technikai tanácsadói állásra jelentkezett az Ugandai Vadvédelmi Hatóságnál (UWA), amelyet az Európai Fejlesztési Alap finanszíroz. A három előválogatott jelölt 2006. április 26-i meghallgatását követően az UWA igazgatója szóban közölte a panaszossal, hogy ő a legjobb jelölt. Az Európai Bizottság ugandai küldöttsége (a továbbiakban: a küldöttség) azonban később úgy határozott, hogy a második helyen álló jelöltet kell felvenni, mivel a panaszost kezdetben el kellett volna tiltani az állásra való jelentkezéstől, mivel már volt az UWA-nál ideiglenes alkalmazotti állása. (A panaszos először kétéves műszaki tanácsadói szerződéssel rendelkezett 2005 októberéig, majd három hónapos rövid távú szerződést kapott, amelyet később négy hónappal, 2006. április 1-jéig meghosszabbítottak.) A panaszos hozzátette, hogy amikor a küldöttség 2005 novemberében felkérte, hogy segítsen előkészíteni a hosszú távú álláshelyre vonatkozó felvételi dokumentációt, kijelentette a küldöttségnek, hogy jelentkezni kíván erre az álláshelyre, és ezért úgy véli, hogy nem kellene részt vennie az említett dokumentáció elkészítésében. Megfontolását a küldöttség elfogadta és megerősítette, így nem vett részt az előkészítésben. A panaszos azzal érvelt, hogy mivel tudomása volt arról, hogy pályázni kíván erre az állásra, a küldöttségnek tájékoztatnia kellett volna arról, hogy a (2006 áprilisáig tartó) rövid távú szerződés elfogadása automatikusan megakadályozná abban, hogy hosszú távú állásra jelentkezzen és azt megszerezze.

2006. július 12-én a panaszos levelet küldött a küldöttségnek, és panaszt emelt a hosszú távú ideiglenes alkalmazotti álláshely felvételi eljárásával kapcsolatban. A küldöttség 2006. október 5-i levelében válaszolt a panaszosnak az általa felvetett kérdésekre.

A panaszos elégedetlen volt a válasszal, és ezt a panaszt 2006. október 10-én nyújtotta be az ombudsmanhoz.

Panaszában a panaszos azt állította, hogy:

1. a küldöttség nem tájékoztatta őt arról, hogy a rövid távú szerződés elfogadása automatikusan megakadályozná abban, hogy hosszú távú álláshelyre jelentkezzen és azt megszerezze az Ugandai Vadvédelmi Hatóságnál;
2. a küldöttség nem indokolta meg világosan és érthetően jelöltségének elutasítását;
3. a küldöttség megkísérelte kizárni őt a felvételi eljárásból a meghallgatása előtt.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság először is emlékeztetett az ügy hátterére, kifejtve, hogy 2005. november 18-án az Ugandai Köztársaság kormánya – amelyet az engedélyezésre jogosult nemzeti tisztviselő (NAO) mint ajánlatkérő szerv (CA) képvisel – és a panaszos mint szerződő fél között technikai segítségnyújtási szerződés jött létre. A szerződést a 8. Európai Fejlesztési Alap (a továbbiakban: az Alap) forrásaiból finanszírozták, az Uganda kormánya és az Európai Bizottság között 2003. március 25-én létrejött, az 1999. évi STABEX-átutalások felhasználására vonatkozó kölcsönös kötelezettségek keretével összhangban. A szerződés odaítélését és teljesítését ezért az 1989. december 15-i IV. Loméi Egyezmény (1) szabályozza. A Lomé IVbis egyezmény Bizottság és AKCS-országok közötti hatáskörmegosztási rendszerén belül a Bizottság szerepe a szerződések tekintetében az ajánlatkérő szerv által hozott határozatok finanszírozására és jóváhagyására korlátozódik. A Bizottság szerződéses szempontból csak a Lomé IVbis egyezmény 311. és 317. cikkében meghatározott hatásköreinek keretein belül járhat el. Pénzügyi szempontból a Bizottságnak biztosítania kell az Alap forrásaival való hatékony és eredményes gazdálkodást, és ezért az Alapra alkalmazandó költségvetési rendeletben (2) megállapított ellenőrzési kötelezettségek hatálya alá tartozik.

Ugandában a Pénzügyminisztérium, a Tervezési és Gazdaságfejlesztési Minisztérium (Ministry of Finance, Planning and Economic Development) a nemzeti programengedélyező (NAO) és az illetékes hatóság (CA) bármely Európai Fejlesztési Alapból finanszírozott projekt vagy program esetében. A NAO felelős a későbbi szerződések előkészítéséért, megtárgyalásáért és odaítéléséért, és a Lomé IVbis Egyezmény 312. cikke szerint átruházhatja egyes feladatait. Az Európai Bizottság ugandai küldöttségének (a továbbiakban: a küldöttség) szerepe annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy az eljárásokat megfelelően követték-e, valamint arra, hogy jóváhagyja-e a nemzeti programengedélyező (vagy az illetékes hatóság) által elfogadott határozatot.

Rövid távú szerződésének rendelkezései szerint a panaszost 2005. november 18. és 2006. április 1. között az Ugandai Vadvédelmi Hatóság (UWA) rövid távú műszaki tanácsadójaként foglalkoztatták. Szerződését az Alap finanszírozta az uniós finanszírozású magánszektor-orientált program keretében (projekthivatkozás: SX99/15). Megbízatásának általános célja az volt, hogy növelje az UWA képességét az idegenforgalomból származó bevételek tervezésére és megszerzésére, valamint a magánszektorral való kapcsolatok kezelésére. Az egyik konkrét feladata az volt, hogy „segítse az UWA-t az uniós finanszírozású jelenlegi és jövőbeli támogatási programok megtervezésében, végrehajtásában és nyomon követésében”(3). Ezenkívül a panaszosnak el kellett készítenie a hosszú távú ideiglenes alkalmazotti álláshely felvételi dokumentációját, amely ugyanannak a projektnek a részét képezte, mint az általa betöltött rövid távú álláshely. A Bizottság e tekintetben rámutatott arra, hogy a rövid távú szerződés különös feltételeinek 1. cikke, valamint a hosszú távú szerződés különös feltételeinek 1. cikke azt mutatja, hogy a két szerződés ugyanannak a programnak a részét képezi, amelynek címe „Az [UWA] magánszektor-orientált kapacitásépítésének és programfejlesztésének előmozdítására nyújtott uniós támogatás”. Miután a panaszos rövid távú szakértőként aláírta szerződését az UWA-nál, 2005 novemberében e-mailt küldött a küldöttségnek, amelyben nem hivatalosan jelezte, hogy részt kíván venni a hosszú távú ideiglenes alkalmazotti álláshelyre kiírt pályázaton. A küldöttség 2005. november 25-i e-mailjében azt válaszolta, hogy a panaszos nem vehet részt a vonatkozó dokumentáció elkészítésében.

A hosszú távú TA álláshely felvételi eljárását 2005. december 21-én hirdették meg, és a panaszos 2006. február 21-én nyújtotta be pályázatát a NAO-hoz. Az értékelő bizottság 2006. április 21-én interjúkat készített a három előválogatott jelölttel, köztük a panaszossal. Bár a felvételi eljárás eredményeit nem közölték a pályázókkal, a panaszos azt állította, hogy tájékoztatták arról, hogy kizárják a felvételi eljárásból. Ezért megtámadta ezt a határozatot a küldöttséggel és az UWA ügyvezető igazgatójával, és felkérte a NAO-t, hogy végezze el a felvételi eljárás adminisztratív felülvizsgálatát. Kérte továbbá, hogy az ombudsman folytasson vizsgálatot az ügyben.

A panaszos panaszai és a helyi körülmények megváltozása miatt a NAO jelentős késedelmeket tapasztalt a hosszú távú ideiglenes alkalmazotti álláshely felvételi folyamatában. Ezért a NAO a küldöttségnek címzett 2006. november 14-i levelében úgy határozott, hogy i. törli az ajánlatot, és ii. a megváltozott körülmények fényében új feladatmeghatározással (TOR) újraindítja azt. A küldöttség egyetértett a javaslattal.

2006. december 14-i levelében a NAO értesítette az ajánlattevőket, köztük a panaszost az UWA hosszú távú ideiglenes alkalmazotti álláshelyére vonatkozó felvételi eljárás megszüntetéséről. A panaszost 2006. december 8-án e-mailben arról is tájékoztatták, hogy Uganda kormánya 12 hónapos időszakra új műszaki szakértőt kíván felvenni egy EU által támogatott programhoz. A panaszos 2006. december 8-i e-mailjében megerősítette az állás iránti érdeklődését.

A panaszos állításaival kapcsolatban a Bizottság összefoglalva a következő beadványokat nyújtotta be.

Az az állítás, hogy a küldöttség nem tájékoztatta őt arról, hogy egy rövid távú szerződés elfogadása automatikusan megakadályozná abban, hogy hosszú távú álláshelyre pályázzon és azt megszerezze az Ugandai Vadvédelmi Hatóságnál

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a panaszos, miután aláírta a rövid távú technikai segítségnyújtási állásra vonatkozó szerződését, azonnal e-mailt küldött a küldöttségnek, amelyben nem hivatalosan jelezte, hogy hosszú távú pozícióra kíván pályázni. E tekintetben a Bizottság rámutatott, hogy először is a panaszos 2005. novemberi e-mailje, és hogy abban az időben a hosszú távú ideiglenes alkalmazotti álláshelyre vonatkozó felvételi eljárás még nem kezdődött meg. Másodszor, a panaszosnak fel kellett volna vetnie a rövid és hosszú távú ideiglenes alkalmazotti álláshelyekre való jogosultságának kérdését az illetékes hatóságnál, amely nem a küldöttség, hanem a nemzeti programengedélyező volt. Harmadszor, az összeférhetetlenség lehetősége nagymértékben függ olyan ténybeli elemektől, amelyeket az ajánlatkérőnek eseti alapon kell megvizsgálnia. Ezért soha nem lehet azt mondani, hogy egy esetleges összeférhetetlenségi helyzet „automatikus korláthoz” vezet, amint azt a panaszos állítja. Annak érdekében, hogy az ajánlatkérő elvégezhesse a lehetséges összeférhetetlenségi helyzet szükséges értékelését, a különös feltételek 46. cikkének (3) bekezdése, amely mind a panaszos rövid távú technikai segítségnyújtási álláshelyre vonatkozó szerződésében, mind a hosszú távú technikai segítségnyújtási álláshelyre vonatkozó ajánlattételi dokumentációban szerepelt, feltéve, hogy „a pályázat vagy ajánlat előterjesztésekor a részvételre jelentkezőnek vagy ajánlattevőnek nyilatkoznia kell arról, hogy nem áll fenn benne potenciális összeférhetetlenség, és hogy nincs különösebb kapcsolata a projektben részt vevő többi ajánlattevővel vagy féllel. Amennyiben a szerződés teljesítése során ilyen helyzet merül fel, a szerződő félnek haladéktalanul tájékoztatnia kell az ajánlatkérő szervet.„Továbbá, mivel nagyobb a valószínűsége annak, hogy összeférhetetlenség merülhet fel, ha az ajánlattevő olyan projektre vagy programra tesz ajánlatot, amelyben korábban részt vett, mindkét különös feltételt (46. cikk (1) bekezdés; 46.2. és 46.3.), valamint a panaszos rövid távú technikai segítségnyújtási álláshelyre vonatkozó szerződésének általános feltételei (12.2. cikk) úgy rendelkeztek, hogy „az ajánlatkérő írásbeli engedélyének kivételével a nyertes ajánlattevőt és minden más olyan vállalkozót vagy beszállítót, akivel a nyertes ajánlattevő kapcsolatban áll vagy kapcsolatban áll, bármilyen minőségben ki kell zárni a projekttel kapcsolatos építési beruházások, áruk vagy egyéb szolgáltatások teljesítéséből, beleértve a projekt bármely részére történő pályáztatást is.” A panaszos soha nem kért ilyen írásbeli engedélyt az ajánlatkérőtől, ami lehetővé tette volna számára, hogy hosszú távú technikai segítségnyújtási álláshelyre pályázzon.

A hosszú távú ideiglenes alkalmazotti álláshely felvételi eljárásának megkezdésekor a panaszos rövid távú ideiglenes alkalmazott volt az UWA-nál. A szerződésében szereplő hagyományos saját források azt jelezték, hogy kifejezetten azért vették fel, hogy segítse az UWA-t a jelenlegi és jövőbeli uniós finanszírozású támogatási programok megtervezésében, végrehajtásában és nyomon követésében. A panaszos így előnyben részesülhetett volna a többi pályázóval szemben, mivel kifejezetten és részletesen ismerte az általa kidolgozott új programokat és elvégzendő konkrét tevékenységeket. Ezért a panaszosnak tudnia kellett volna, hogy a rövid távú szerződés etikai záradékai vonatkoznak rá, és hogy potenciális összeférhetetlenség merülhet fel az ugyanazon projekten belüli jövőbeli megbízások tekintetében. Ezért írásbeli engedélyt kellett volna kérnie az ajánlatkérőtől, hogy benyújthassa jelentkezését a szóban forgó ajánlatra. Mindenesetre, tekintettel az Alap által finanszírozott projektek keretén belüli hatáskörmegosztásra, a Loméi IVbis Egyezmény 313. cikke (1) bekezdésének b) és d) pontja értelmében kizárólag a NAO rendelkezik hatáskörrel a pályázatok értékelésére vagy e vizsgálat eredményének megállapítására.

Ezen okok miatt, és különös tekintettel arra, hogy nincs „automatikus korlát”, a küldöttség nem volt köteles tájékoztatni a panaszost arról, hogy a rövid távú szerződés elfogadása automatikusan megakadályozná abban, hogy hosszú távú állást kérjen és szerezzen az Ugandai Vadvédelmi Hatóságnál.

Az az állítás, hogy a küldöttség nem indokolta meg egyértelműen és érthetően a panaszos pályázatának elutasítását

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a panaszos állítása szerint az értékelő bizottság egyik szavazati joggal rendelkező tagja révén szerzett tudomást az értékelési folyamat eredményeiről. E tekintetben a Bizottság hangsúlyozta, hogy az értékelő bizottság csak ajánlást tesz az ajánlatkérő szervnek. Mindaddig, amíg az ajánlatkérő szerv nem hoz végleges határozatot, a felvételi eljárás nem zárul le, és az értékelő bizottságnak és az ajánlatkérő szervnek az odaítélésről szóló határozatot megelőző belső tanácskozásai nem keletkeztetnek jogot az ajánlattevők számára, és azokat bizalmasan kell kezelni. A Bizottság rámutatott arra, hogy ha a panaszos meg tudná indokolni fenti állítását, az súlyosan sértené a pályázati eljárás bizalmas jellegét, mivel az EFA-nak az EK külső támogatási szerződéseire vonatkozó eljárásokról szóló gyakorlati útmutatója (a továbbiakban: az EFA gyakorlati útmutatója) 3.3.9.2. cikke úgy rendelkezik, hogy „az értékelő bizottság minden tagjának és minden megfigyelőnek alá kell írnia egy pártatlansági és titoktartási nyilatkozatot. A vizsgálatra, pontosításra, értékelésre vagy a szerződés odaítélésére vonatkozó döntésekre vonatkozó információk nem tehetők közzé a szerződés ajánlatkérő általi aláírása előtt.” Ezenkívül az EFA gyakorlati útmutatója etikai záradékának 2.4.13. cikke a következőképpen rendelkezik: „a pályázó vagy ajánlattevő arra irányuló kísérlete, hogy bizalmas információkat szerezzen, jogellenes megállapodásokat kössön a versenytársakkal, vagy befolyásolja az értékelő bizottságot vagy az ajánlatkérő szervet az ajánlatok vizsgálatának, pontosításának, értékelésének és összehasonlításának folyamata során, pályázatának vagy ajánlatának elutasításához vezet, és közigazgatási szankciókat vonhat maga után.” Végül azt is figyelembe kell venni, hogy az EFA gyakorlati útmutatójának 2.3.6. cikkében meghatározott tisztességes verseny elve előírja, hogy „az összeférhetetlenség elkerülése érdekében a projekt előkészítésében részt vevő bármely vállalkozást (beleértve az ugyanazon jogi csoporthoz tartozó vállalkozásokat, ugyanazon konzorcium más tagjait és alvállalkozót) vagy szakértőt ki kell zárni az ezen előkészítő munkán alapuló ajánlatokban való részvételből.”

A Bizottság hozzátette, hogy az ajánlatkérő végül úgy döntött, hogy törli a vonatkozó odaítélési eljárást, és hogy a végleges határozat előtt lefolytatott valamennyi belső tanácskozásnak és értékelésnek nincs következménye. A Bizottság emlékeztetett arra is, hogy a küldöttség hatásköre az illetékes hatóság határozatának jóváhagyására korlátozódik, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a vonatkozó eljárásokat betartották.

Az az állítás, hogy a küldöttség megkísérelte kizárni a panaszost a felvételi eljárásból a meghallgatása előtt

E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy az ajánlatkérőre nem vonatkoznak határidők, és bármikor, tehát az odaítélési eljárás végéig kizárhatja a részvételre jelentkezőt azon tisztességtelen előny miatt, amelyet feltehetően szerzett. Feltételezve, hogy a szóban forgó felvételi eljárás sikeres volt és a szerződés megkötéséhez vezetett (quod non), az a tény, hogy a panaszos részt vehetett a meghallgatásokon, nem akadályozta volna meg az ajánlatkérő szervet abban, hogy potenciális összeférhetetlenség miatt úgy döntsön, hogy kizárja őt az ajánlatból. A jelen ügyben azonban az ajánlatkérő szerv nem hozott ilyen végleges határozatot, mivel a felvételi eljárást törölték. A panaszosnak tisztában kell lennie azzal, hogy a felvételi eljárásban való részvétel nem keletkeztet érvényesíthető jogot az ajánlattevő számára a szerződés odaítélésére. Ezenkívül az EFA gyakorlati útmutatójának 2.4.12. cikke úgy rendelkezik, hogy „az ajánlatkérő szerv a szerződés aláírása előtt vagy lefújhatja a közbeszerzést, vagy törölheti az odaítélési eljárást anélkül, hogy a részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők bármilyen ellentételezésre jogosultak lennének. Törlésre például akkor kerülhet sor, ha az eljárásban szabálytalanságok történtek, különösen, ha azok akadályozták a tisztességes versenyt (...). Az ajánlatkérő semmilyen esetben sem felelős semmilyen kárért, beleértve, de nem kizárólagosan, az ajánlat törlésével kapcsolatos elmaradt haszon miatti kártérítést.”

A Bizottság azzal zárta véleményét, hogy elismerte, hogy a hosszú távú technikai segítségnyújtási álláshely felvételi eljárásának késedelme befolyásolta a szolgáltatási szerződés teljesítését, és hogy ezért a küldöttség jóváhagyta a szóban forgó felvételi eljárás törlését, amint azt a nemzeti programengedélyező kérte.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát, és összefoglalva a következő észrevételeket tette.

A Bizottság véleménye nem tartalmazott semmilyen utalást az SX99/01 projekt keretében az UWA-val folytatott korábbi munkájára, amelynek során 10 hónapig technikai segítségnyújtási szolgáltatásokat nyújtott az UWA-nak. Ezt a szerződést 2005. október 12-én teljesítették. Az Idegenforgalmi, Kereskedelmi és Ipari Minisztérium NAO-hoz intézett kérését követően felkérték, hogy maradjon az UWA-nál, hogy folytassa az eredeti projekt munkatervének végrehajtását, amelyet az SX99/15 projektre vonatkozó csatornázási megállapodás munkaprogramjaként fogadtak el. az SX99/15 projekt keretében kötött rövid távú szerződése nem vonta be őt semmilyen projekttervezési munkába, mivel a csatornázási megállapodást már jóváhagyták; azt sem írta elő számára, hogy „készítse el a hosszú távú ideiglenes alkalmazotti álláshelyre vonatkozó felvételi dokumentációt”, amint azt a Bizottság a véleményében megállapította. Csak az új projekt első évére vonatkozó költségvetési becslés elkészítését tanácsolta.

Amikor a küldöttség felkérte, hogy készítse el az SX99/15 projekt keretében a hosszú távú technikai segítségnyújtási álláshelyre vonatkozó felvételi dokumentációt, a panaszos úgy reagált, hogy az álláshelyre való jelentkezési szándéka miatt nem kell felkérni erre. Valójában ez volt az a munka, amit már elvégzett. Tudatában volt annak, hogy az etikai szabályok egyértelmű megsértésére került volna sor, ha segített volna a dokumentáció elkészítésében. A küldöttségen belüli magas szintű konzultációkat követően arról tájékoztatták, hogy valóban nem kellene részt vennie annak megszövegezésében. A küldöttség azonban nem emelt kifogást az állásra való esetleges jelentkezésével kapcsolatban, ezért nem tartotta szükségesnek, hogy az etikai záradékok 46. cikke alapján írásbeli engedélyt kérjen. Ezenkívül a küldöttség nem követelt meg ilyen igazolást azt megelőzően, hogy az SX99/15 projekt keretében szerződést ajánlottak neki, annak ellenére, hogy az SX99/01 projekt keretében korábban az UWA-nál állt alkalmazásban. Ezért nem tűnt szükségesnek ilyen engedély beszerzése az SX99/15 projekt keretében kötött második munkaszerződés esetében, amely projektvégrehajtási feladatok azonosságából állt. A hosszú távú álláshelyre való hivatalos jelentkezésének 2006. február 20-i benyújtása és a 2006. április 26-i meghallgatása között sem a küldöttségtől, sem a NAO-tól nem kapott arra vonatkozó jelzést, hogy ilyen igazolásra lenne szükség. Úgy véli, hogy nem volt szükség ilyen jóváhagyásra, mivel nem állt fenn összeférhetetlenségi helyzet, és az előválogatott jelöltek közé való felvétele megerősítette azon meggyőződését, hogy jogosult jelölt. Ezenkívül az álláshirdetés nem tartalmazott ilyen értelmű záradékot, annak ellenére, hogy a küldöttségnek tudomása volt jelentkezési szándékáról. Ezenkívül a közelmúltban felkérték, hogy fejezze ki érdeklődését ugyanezen hosszú távú állás iránt, és 2007. február 22-én egy értékelő bizottság interjút készített vele. Ismételten nem kérték fel arra, hogy nyilatkozzon összeférhetetlenségi helyzetről, és a kérdés sem merült fel sem a meghallgatáson, sem azt követően.

A Bizottság véleménye nem foglalkozott azzal a kérdéssel sem, hogy a küldöttség nem indokolta meg egyértelműen és érthetően a hosszú távú tisztségre való jelölésének elutasítását. Ezenkívül az értékelő bizottsággal 2006. április 26‐án folytatott interjúját követően soha nem kapott értesítést pályázatának elutasításáról.

A Bizottság véleménye továbbá nem foglalkozott azzal az állításával, hogy a küldöttség megkísérelte kizárni őt a felvételi eljárásból az interjú megtartása előtt. Valójában a küldöttség képviselője ragaszkodott ahhoz, hogy eltiltsák a meghallgatástól, és ennek következtében a meghallgatásokat egy órával elhalasztották, amíg a konszenzusos álláspont nem érvényesült, hogy meg kell hallgatni.

A panaszos azzal zárta észrevételeit, hogy családja rendkívüli stresszt szenvedett el az állítólagos hivatali visszásság miatt, amely az elmúlt 12 hónapban súlyosan megzavarta az életüket és egészségüket, és pénzügyi veszteséget is okozott számukra.

A HATÁROZAT

1 Az az állítás, hogy az Európai Bizottság ugandai küldöttsége nem tájékoztatta a panaszost arról, hogy a rövid távú szerződés elfogadása automatikusan megakadályozná őt abban, hogy hosszú távú állást kérjen és szerezzen az Ugandai Vadvédelmi Hatóságnál

1.1 Panaszában a panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság ugandai küldöttsége (a továbbiakban: küldöttség) nem tájékoztatta őt arról, hogy a rövid távú szerződés elfogadása automatikusan megakadályozná abban, hogy hosszú távú állást kérjen és szerezzen az Ugandai Vadvédelmi Hatóságnál (a továbbiakban: UWA).

1.2 Véleményében az Európai Bizottság elutasította ezt az állítást, és rámutatott arra, hogy a panaszosnak fel kellett volna vetnie jogosultságának kérdését az ajánlatkérő szervnél (a továbbiakban: ajánlatkérő szerv), amely mind a rövid, mind a hosszú távú műszaki tanácsadói álláshelyek esetében a nemzeti programengedélyező (a továbbiakban: NAO), nem pedig a küldöttség volt. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a panaszos rövid távú szerződésére vonatkozó különös feltételek 46. cikke szerint potenciális összeférhetetlenség fennállása esetén be kell szerezni az ajánlatkérő előzetes írásbeli engedélyét. A panaszosnak, miután aláírta a rövid távú ideiglenes alkalmazotti álláshelyre vonatkozó szerződését, tudnia kellett volna, hogy annak etikai záradékai vonatkoznak rá, és hogy az ugyanazon projekthez kapcsolódó jövőbeli megbízások tekintetében potenciális összeférhetetlenség merülhet fel. Ezért az illetékes hatóság írásbeli engedélyét kellett volna kérnie ahhoz, hogy részt vehessen az UWA hosszú távú ideiglenes alkalmazotti álláshelyének felvételi folyamatában. A panaszos azonban soha nem kért ilyen írásbeli engedélyt az illetékes hatóságtól. A Bizottság hozzátette, hogy az esetleges összeférhetetlenségi helyzet olyan ténybeli elemektől függ, amelyeket az illetékes hatóságnak eseti alapon kell értékelnie, és hogy ezért az esetleges összeférhetetlenségi helyzet nem vonja maga után a részvételre jelentkezők részvételének „automatikus tilalmát”. A Bizottság kijelentette, hogy a fenti okok miatt a küldöttség nem köteles tájékoztatni a panaszost arról, hogy a rövid távú szerződés elfogadása megakadályozná őt abban, hogy hosszú távú álláshelyet igényeljen és szerezzen az UWA-nál.

1.3 Észrevételeiben a panaszos jelezte, hogy amikor a küldöttség felkérte, hogy készítse el az SX99/15 projekt keretében a hosszú távú ideiglenes alkalmazotti álláshelyre vonatkozó felvételi dokumentációt, tájékoztatta a küldöttséget arról a szándékáról, hogy jelentkezni kíván erre az álláshelyre, mivel tudta, hogy az etikai szabályok egyértelmű megsértésére került volna sor, ha közreműködött volna annak megszövegezésében. A küldöttség megerősítette, hogy nem kellene bevonni. A küldöttség azonban nem emelt kifogást az állásra való jelentkezési szándékával kapcsolatban, ezért nem tartotta szükségesnek, hogy az etikai záradékok 46. cikke alapján írásbeli engedélyt kérjen. Ezenkívül a hosszú távú álláshelyre való hivatalos jelentkezésének 2006. február 20‐i benyújtása és a 2006. április 26‐i meghallgatása között sem a küldöttségtől, sem a NAO‐tól nem kapott arra vonatkozó utalást, hogy ilyen igazolásra lenne szükség. Ezenkívül az álláshirdetés nem tartalmazott ilyen értelmű záradékot, annak ellenére, hogy a küldöttségnek tudomása volt jelentkezési szándékáról.

1.4 Az ombudsman először is megjegyzi, hogy a panaszos szolgáltatási szerződésére vonatkozó különös feltételek (SX/99/15. sz. számla)(4) 46. cikke, amelyet a panaszos és a nemzeti programengedélyező-helyettes 2005. november 18-án írt alá, a következőképpen rendelkezett:

„A [VH] előzetes írásbeli engedélye nélkül a vállalkozó és személyzete vagy bármely más olyan vállalat, amellyel a vállalkozó kapcsolatban áll vagy kapcsolatban áll, még kiegészítő vagy alvállalkozói alapon sem nyújthat más szolgáltatásokat, nem végezhet munkálatokat és nem szállíthat berendezéseket a projekthez. (...) Ez a tilalom minden olyan egyéb programra vagy projektre is vonatkozik, amely a szerződés jellege miatt összeférhetetlenséghez vezethet a szerződő fél részéről. (...) Pályázat vagy ajánlat benyújtásakor a részvételre jelentkezőnek vagy ajánlattevőnek nyilatkoznia kell arról, hogy esetében nem áll fenn potenciális összeférhetetlenség, és hogy nincs különösebb kapcsolata a projektben részt vevő többi ajánlattevővel vagy féllel. Amennyiben a szerződés teljesítése során ilyen helyzet merül fel, a szerződő félnek haladéktalanul tájékoztatnia kell az ajánlatkérő szervet. (...)”

Másodszor, az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos nem hivatkozott semmilyen konkrét bizonyítékra arra vonatkozóan, hogy a küldöttségnek rövid távú szerződésének megkötése előtt tájékoztatnia kellett volna őt arról, hogy akadályoztatva van vagy lehet abban, hogy hosszú távú állást kérjen és szerezzen az Ugandai Vadvédelmi Hatóságnál.

Harmadszor, az ombudsman tudomásul veszi a Bizottság érvelését, amelyet a panaszos nem cáfolt meg, és amely szerint az összeférhetetlenség esetleges fennállása olyan ténybeli elemektől függ, amelyeket az ajánlatkérő szervnek eseti alapon kell értékelnie, és nem vonja maga után a részvételre jelentkezők részvételének „automatikus korlátozását”, amelyet az ajánlatkérő szerv továbbra is engedélyezhet.

1.5 A fentiek alapján az Ombudsman megállapítja, hogy a panaszos állítását nem támasztották alá. Az ombudsman ezért nem állapít meg ennek megfelelő hivatali visszásságot.

2 Az az állítás, hogy a küldöttség nem indokolta meg egyértelműen és érthetően a panaszos pályázatának elutasítását

2.1 Panaszában a panaszos azt állította, hogy a küldöttség nem indokolta egyértelműen és érthetően jelöltségének elutasítását.

2.2 Véleményében az Európai Bizottság elutasította ezt az állítást, és emlékeztetett arra, hogy a panaszos állítása szerint az értékelő bizottság egyik szavazati joggal rendelkező tagja révén szerzett tudomást az értékelési eljárás eredményeiről. A Bizottság e tekintetben rámutatott arra, hogy i. az értékelő bizottság csak ajánlást tesz az ajánlatkérő szervnek, ii. amíg az ajánlatkérő szerv nem hoz végleges határozatot, a felvételi eljárás nem zárul le, és iii. az odaítélésről szóló határozatot megelőző belső tanácskozások nem keletkeztetnek jogot az ajánlattevők számára, és azokat bizalmasan kell kezelni. A Bizottság rámutatott arra, hogy ha a panaszos meg tudná indokolni ezt az állítást, az a pályázati eljárás bizalmas jellegének jelentős megsértését jelentené, tekintettel az EFA-nak az EK külső támogatási szerződési eljárásaira vonatkozó gyakorlati útmutatója (2004. májusi változat)(5) 2.3. és 2.4. cikkére. A Bizottság azonban emlékeztetett arra, hogy az ajánlatkérő végül úgy határozott, hogy törli a vonatkozó odaítélési eljárást. A Bizottság emlékeztetett arra is, hogy a küldöttség hatásköre az illetékes hatóság határozatának jóváhagyására korlátozódik, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a vonatkozó eljárásokat betartották.

2.3 Észrevételeiben a panaszos kijelentette, hogy az Európai Bizottság véleménye nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a küldöttség nem adott világos és érthető indokolást a hosszú távú álláshelyre való jelölésének elutasítására. Az értékelő bizottsággal 2006. április 26‐án folytatott interjúját követően ugyanis soha nem kapott értesítést pályázatának elutasításáról.

2.4 Az ombudsman először is megjegyzi, hogy a panaszos 2006. február 21-én nyújtotta be a NAO-hoz a hosszú távú technikai segítségnyújtásra vonatkozó pályázatát, és hogy a három előválogatott jelölt meghallgatását az értékelő bizottság 2006. április 21-én folytatta le. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy 2006. november 14-i levelében a nemzeti programengedélyező-helyettes arról tájékoztatta a küldöttséget, hogy:

„...az év eleje óta dolgozunk azon, hogy hosszú távú ideiglenes alkalmazottat toborozzunk az UWA-hoz. Az eljárás során[,] a Közbeszerzési és Közvagyon-elidegenítési Hatóság [PPDA] megkérdőjelezte a felvételi eljárás során alkalmazott eljárást. Ez annak a panasznak tudható be, amelyet az állásra interjút adó egyik jelölt vetett fel. Tisztáztuk a PPDA által felvetett kérdéseket, és megkaptuk az engedélyt a felvételi eljárás folytatására. A PPDA által felvetett kérdések tisztázása során sok késedelmet tapasztaltunk, és a kiválasztott jelölt a szolgáltatási szerződés teljesítési idejének módosítását is kérte. Ezt a projektirányító bizottság 2006. október 24-i ülésén megvitatták, és az ülést arról tájékoztatták, hogy a felmerült késedelmek nagyban befolyásolják a szolgáltatási szerződés teljesítését. Ennek alapján és a 9. EFA-ból finanszírozott szerződési eljárásokra vonatkozó gyakorlati útmutató (2004. májusi változat) 2.4.12. cikkével összhangban megállapodás született arról, hogy töröljük a pályázati/felvételi eljárást. E levél célja tehát, hogy tájékoztassa [Ön]-t arról a megállapodásunkról, hogy töröljük az UWA hosszú távú technikai segítségnyújtási [postára] vonatkozó pályázati eljárást, és kérjük egyetértését.”

Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy 2006. december 4-i levelében a küldöttség megerősítette egyetértését a Számvevőszék azon döntésével, hogy megszünteti az UWA hosszú távú ideiglenes alkalmazotti álláshelyének felvételi eljárását. Ezt követően a panaszost 2006. december 11-i levelében tájékoztatták a szóban forgó felvételi eljárás megszüntetéséről. Az ombudsman tudomásul veszi továbbá a Bizottság azon észrevételét, hogy szerepe a kiválasztási eljárásnak az eljárás befejezését követő felülvizsgálatára és az igazoló hatóság vonatkozó határozatára korlátozódott (6).

2.5 Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a panaszos állítása szerint a küldöttség nem indokolta egyértelműen és érthetően jelöltségének elutasítását. A fentiekre tekintettel azonban az ombudsman megjegyzi, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a Bizottság a panaszos pályázatát elutasító határozatot hozott volna. E tekintetben a Bizottság véleményében rámutatott arra, hogy mindaddig, amíg az ajánlatkérő nem hoz végleges határozatot, a felvételi eljárás nem zárul le, és az értékelő bizottságnak vagy az ajánlatkérőnek a kiválasztási határozatot megelőző belső tanácskozásai semmilyen következménnyel nem járnak. Úgy tűnik, hogy a szóban forgó felvételi eljárást azelőtt törölték, hogy az ajánlatkérő szerv (a Bizottság felülvizsgálata mellett) határozatot hozott volna a pályázók kizárásáról és a sikeres pályázó kiválasztásáról.

2.6 A fentiek alapján az Ombudsman megállapítja, hogy a panaszos állítását nem támasztották alá. Az ombudsman ezért nem állapít meg ennek megfelelő hivatali visszásságot.

3 Az az állítás, hogy a küldöttség megkísérelte kizárni a panaszost a felvételi eljárásból a meghallgatása előtt

3.1 Panaszában a panaszos azt állította, hogy a küldöttség megkísérelte kizárni őt a felvételi eljárásból a meghallgatása előtt.

3.2 Véleményében az Európai Bizottság elutasította ezt az állítást, és emlékeztetett arra, hogy az EFA gyakorlati útmutatójának rendelkezéseivel összhangban az ajánlatkérő szervre nem vonatkoznak határidők, és az odaítélési eljárás végéig kizárhat egy jelöltet, ha feltételezhető, hogy tisztességtelen előnyhöz jutott. Az a tény, hogy a panaszos részt vehetett az interjúkon, nem akadályozta volna meg az ajánlatkérő szervet abban, hogy potenciális összeférhetetlenség miatt úgy döntsön, hogy kizárja őt az ajánlatból. A panaszosnak tisztában kell lennie azzal, hogy a felvételi eljárásban való részvétel nem keletkeztet érvényesíthető jogot az ajánlattevő számára a szerződés odaítélésére.

3.3 Észrevételeiben a panaszos kijelentette, hogy az Európai Bizottság véleménye nem foglalkozott ezzel az állítással. Valójában a küldöttség képviselője az interjún ragaszkodott ahhoz, hogy őt ki kell zárni az interjúból, ezért az interjúkat egy órával elhalasztották, amíg a konszenzusos álláspont érvényesült, hogy meg kell hallgatni.

3.4 Az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Bizottság nem vitatta a panaszos azon állításának ténybeli alapját, amely szerint a küldöttség megpróbálta kizárni őt a felvételi eljárás meghallgatási szakaszából. Úgy tűnik továbbá, hogy egy ilyen kísérlet nehezen lenne összeegyeztethető a Bizottság azon álláspontjával, hogy szerepe az ajánlatkérő kiválasztási határozatának jóváhagyására korlátozódott, ha úgy tekintenék, hogy tiszteletben tartották a felvételi eljárás vonatkozó szabályait. Amint azonban a panaszos megjegyezte, végül az a „konszenzusos álláspont” érvényesült, hogy meg kell hallgatni.

3.5 A fentiek alapján az ombudsman úgy ítéli meg, hogy a panaszos állításának további vizsgálata és vizsgálata nem tűnik indokoltnak.

4 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság nem követett el a panaszos első és második állításának megfelelő hivatali visszásságot. Továbbá a panaszos harmadik állításának további vizsgálata és vizsgálata nem tűnik indokoltnak . Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) A Maurice-ban 1995. november 4-én aláírt megállapodással (Lomé IVbis egyezmény, HL 1998. L 156.), az 1999. évi STABEX-átcsoportosításokkal, valamint az AKCS–EGK Miniszterek Tanácsának az Európai Fejlesztési Alap által finanszírozott szolgáltatási szerződésekre vonatkozó általános rendeletek (HL 1990. L 382.) és általános feltételek (HL 1990. L 382.) elfogadásáról szóló, 1990. március 29-i 3/90 határozatával módosított változatában.

(2) HL 1998. L 191., 1. o.

(3) Lásd a panaszos szerződésére vonatkozó feladatmeghatározás 7. pontját.

(4) E szerződés egy példányát a Bizottság e panasszal kapcsolatos véleményének mellékleteként megküldték az ombudsmannak.

(5) Elérhető a Bizottság EuropeAid honlapján: http://ec.europa.eu/europeaid/tender/gestion/index_en.htm

(6) E tekintetben az ombudsman emlékeztet arra, hogy a Loméi IVa. Egyezmény 311. és 317. cikke szerint, amelyekre a Bizottság a véleményében hivatkozik, a Bizottság az engedélyezésre jogosult főtisztviselő révén „[...] f) jóváhagyja a szerződés megkötésére irányuló javaslatot, a 317. cikk értelmében a megbízott által gyakorolt hatáskörökre is figyelemmel”, és hogy „[a Bizottság] megbízottja rendelkezik a projektek és programok előkészítésének, értékelésének és végrehajtásának megkönnyítéséhez és felgyorsításához szükséges utasításokkal és felhatalmazással, és megkapja az ehhez szükséges háttértámogatást. E célból és a nemzeti engedélyezésre jogosult tisztviselővel szoros együttműködésben a küldött:(...) g) 30 napon belül jóváhagyja a nemzeti engedélyezésre jogosult tisztviselőnek a szerződés megkötésére vonatkozó javaslatát: i. közvetlen megállapodáson alapuló szerződések; szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések; (...) k) biztosítja, hogy a Bizottság által kezelt alap forrásaiból finanszírozott projekteket és programokat pénzügyi és technikai szempontból megfelelően végrehajtsák.”