Strasbourg, 2007. július 19.

Tisztelt D. Úr!

2006. május 17-én és 19-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen a brüsszeli orvosi vizsgálaton és állásinterjún való részvétele során felmerült költségeinek megtérítése miatt.

2006. június 27-én és 28-án Ön további információkat küldött panaszának alátámasztására.

2006. július 3‐án továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. A Bizottság 2006. szeptember 15-én küldte meg véleményét. 2006. szeptember 21-én továbbítottam Önnek az észrevételeket tartalmazó felhívást, amelyet 2006. október 2-án küldött meg.

2007. február 22-én békés megoldásra irányuló javaslatot nyújtottam be a Bizottságnak. 2007. március 2-i levelében a Bizottság a válaszadási határidő 2007. május 31-ig történő meghosszabbítását kérte, különösen arra hivatkozva, hogy az Ön ügye összetett belső megbeszéléseket igényel. 2007. március 12-én engedélyeztem a kért hosszabbítást, és ennek megfelelően tájékoztattam Önt.

2007. június 4-én a Bizottság megküldte válaszának eredeti francia változatát. 2007. június 18-án megküldte annak német nyelvű fordítását. Ugyanazon a napon továbbítottam Önnek, felkérve, hogy tegye meg észrevételeit.

Az Ön ügyéért felelős jogi tisztviselővel 2007. június 26-án folytatott telefonbeszélgetés során Ön kijelentette, hogy a Bizottság által a békés megoldásra irányuló javaslatomra adott válaszában tett ajánlat pontosan megfelelt az Ön által elérni kívánt eredménynek. Megköszönte szolgálataim erőfeszítéseit.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

2006. március 15-én a német állampolgárságú panaszost orvosi vizsgálatnak vetették alá, és a Bizottság Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóságán is interjút készítettek vele Brüsszelben. Az orvosi vizsgálatra 8.00 órakor került sor. Az interjú 16.50-kor ért véget. A panaszos a brüsszeli utazással kapcsolatos költségeinek megtérítését kérte, jelezve, hogy 2006. március 14-én 9 órakor elhagyta az észak-németországi Oldenburg közelében található lakóhelyét, és ugyanazon a napon 15 órakor érkezett Brüsszelbe. 2006. március 15-én 17.30-kor hagyta el Brüsszelt, és 2006. március 16-án 00.30-kor érkezett haza.

A panaszos helyzetében a költségek megtérítésére vonatkozó szabályok a következők: „A Bizottsággal kapcsolatban nem álló, a Bizottság által versenyvizsgára, állásinterjúra vagy orvosi vizsgálatra meghívott személyek utazási és tartózkodási költségeinek általános megtérítésére vonatkozó szabályok”(1) (a továbbiakban: a szabályok). Az eljárási szabályzat 8. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Amennyibena lakóhely és a versenyvizsga, a meghallgatás vagy az orvosi vizsgálat helyszíne közötti távolság meghaladja a 150 km-t, 50 EUR összegű napidíj jár.

Ez az 50 EUR összegű napidíj (minden teljes 24 órás időszak után) csak a versenyvizsga, az interjú vagy az orvosi vizsgálat lefolytatásához szükséges nap(ok)ra jár.

Fedezi továbbá a verseny, az interjú vagy az orvosi vizsgálat helyszínén töltött éjszaka költségeit. Ha az érintett személy a versenyvizsga, a meghallgatás vagy az orvosi vizsgálat lezárását követően éjfél előtt nem tud visszatérni a meghívójában megjelölt helyre, további 50 EUR összegű hozzájárulásra jogosult.”(2)

2006. április 10-én a Bizottság 211,60 EUR összeget utalt át a panaszos bankszámlájára. A Bizottsághoz intézett 2006. április 18-i e-mailjében a panaszos megjegyezte, hogy mivel a Bizottság Igazgatási Főigazgatóságának felelősével megállapodtak abban, hogy két, 50 EUR összegű napidíjat kapnak, a fennmaradó 111,60 EUR túl alacsonynak tűnt a Brüsszel és a lakóhelyéhez legközelebb eső vasútállomás közötti menettérti jegyhez. 2006. április 20-án a Bizottság Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatalának (PMO) illetékes tisztviselője azt válaszolta, hogy a Bizottság utazási irodája megállapította, hogy Oldenburg a legközelebbi vasútállomás ehhez a helyhez. Az Oldenburgból Brüsszelbe tartó másodosztályú menettérti jegy ára 161,60 EUR. Mivel a napidíjat csak minden teljes 24 órás időszakra vonatkozóan állapították meg, a felperes egyetlen, 50 euró összegű napidíjat kapott. Így az átutalt összeg helyes volt.

2006. április 20-i e-mailjében a panaszos kifogásolta ezt a számítást. Kijelenti, hogy már el kellett töltenie egy éjszakát egy brüsszeli szállodában, amelynek költségeit a napidíj fedezi. Tekintettel azonban az interjú időpontjára, a brüsszeli forgalomra és a vezetés szükséges szüneteire, nem tudott éjfél előtt hazatérni. Azzal érvelt, hogy ha vonattal utazott volna, akkor csak 2006. március 16-án 7 óra körül érkezett volna meg Oldenburgba. Ezért egy második napidíj folyósítását kérte. Még ugyanazon a napon a Bizottság megismételte, hogy a napidíjat minden teljes 24 órás időszakra folyósítják. A panaszos esetében a második 24 órás időszakból nyolc és fél óra hiányzott.

2006. április 21-i elektronikus levelében a panaszos emlékeztetett arra, hogy a szabályzat 8. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében kiegészítő hozzájárulásra jogosult, ha a meghallgatás napján éjfél előtt nem térhet haza. Ugyanezen a napon kelt válaszában a Bizottság kijelentette, hogy a napidíjakat és a kiegészítő hozzájárulásokat csak minden teljes 24 órás időszakra nyújtják. Ami a panaszos azon érvét illeti, hogy éjfél előtt nem tudott hazatérni, a Bizottság kijelentette, hogy ha egy jelölt úgy ítéli meg, hogy ugyanazon a napon nem tud hazatérni, egy további éjszakát eltölthet egy szállodában, ami indokolná a kiegészítő hozzájárulás nyújtását, ha a jelöltnél ténylegesen többletköltségek merültek volna fel. A panaszos esetében azonban nem ez volt a helyzet.

2006. április 27-i e-mailjében a panaszos ragaszkodott ahhoz, hogy kiegészítő hozzájárulást kapjon.

2006. május 17-i és 19-i e-mailjében a panaszos az európai ombudsmanhoz fordult. Azzal érvelt, hogy a szabályzat ellentmondásos, mivel egyrészt azt írja elő, hogy a napidíjakat csak minden teljes 24 órás időszakra folyósítják, másrészt azonban kiegészítő hozzájárulást nyújtanak, ha a pályázó éjfél előtt nem tud visszatérni lakóhelyére. A panaszos úgy vélte, hogy az utóbbi rendelkezésnek elsőbbséget kell élveznie az előbbi rendelkezéssel szemben. Véleménye szerint cinikus volt a Bizottság azon javaslata, hogy még egy éjszakát Brüsszelben maradhatott volna, mivel ez arra kötelezte volna, hogy az éves szabadságából még egy napot kivegyen.

A panaszos a következő állításokat tette:

1. A Bizottság tévesen tagadta meg tőle a kiegészítő hozzájárulást, mivel nem térhetett vissza a lakóhelyére az orvosi vizsgálata és meghallgatása napjának éjféle előtt.
2. A Bizottság nem válaszolt a 2006. április 27‐i elektronikus levelére.

A panaszos azt kérte, hogy kiegészítő hozzájárulásban részesüljön.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság kifejtette, hogy a napidíjak kiszámításakor a pályázók által a jelentkezési lapjukon feltüntetett időt vette alapul a teljes utazási idejük meghatározásához. Napidíjakat minden teljes 24 órás időszakra biztosítottak. A pályázók által megadott időt összevetették a benyújtott igazoló dokumentumokkal, valamint személygépkocsival történő utazás esetén a közúti utazásra szakosodott weboldalakon rendelkezésre álló információkkal. A panaszos kijelentette, hogy az odaút hat órát vett igénybe (9.00-tól 15.00-ig), a visszaút pedig hét órát (17.30-tól 00.30-ig). A speciális weboldalakon számított becsült utazási idő 4,16 és 4,34 óra között mozgott. Így az általa megjelölt utazási idő sokkal hosszabb volt, mint az ilyen utazásra becsült idő. A panaszos által megjelölt időpontok alapján a panaszos teljes utazási ideje 39,30 óra volt. A szabályzat szerint ez az időszak egy teljes 24 órás időszakot foglalt magában, ami azt jelentette, hogy a panaszos egy napidíjra volt jogosult.

A panaszos azon érvét illetően, hogy mivel éjfél után érkezett haza, jogosult volt kiegészítő hozzájárulásra, a Bizottság azzal érvelt, hogy abban az esetben, ha egy jelölt úgy ítéli meg, hogy éjfél előtt nem tud hazatérni, a meghallgatás helyén maradhat egy másik éjszakára, amelyért második napidíj formájában térítik meg. A jelen ügyben azonban a panaszos úgy vélte, hogy éjfél előtt hazatérhet, ami rendes közlekedési körülmények között lehetséges lett volna. A Bizottság azzal érvelt, hogy nem tehető felelőssé azért, hogy a visszautazás a tervezettnél hosszabb ideig tartott.

A Bizottság hozzátette, hogy a szabályzat néha értelmezési nehézségeket okoz a teljes 24 órás időszakra nyújtott napidíj általános meghatározását illetően. Ez volt az oka annak, hogy a Bizottság elsősorban a teljes utazási időt vette figyelembe az odaítélendő napidíjak számának kiszámítása, és így a visszatérés időpontja tekintetében az egyenlőség biztosítása érdekében. Ha a pályázó úgy találja, hogy még egy éjszakát az interjú helyszínén kell töltenie, ami többletköltségeket okoz számára, kiegészítő hozzájárulást kap.

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy teljesen helyesen alkalmazta a szabályzat 8. cikkének (3) bekezdését. Hozzátette, hogy ha kivételesen úgy döntött volna, hogy kiegészítő hozzájárulást nyújt a panaszosnak, ez hátrányosan megkülönböztető lett volna más pályázókkal szemben, akik hasonló feltételek mellett dönthettek volna úgy, hogy egy másik éjszakát Brüsszelben töltenek, és kiegészítő hozzájárulást kaptak volna, még akkor is, ha valójában többletköltségek merültek volna fel, amelyek gyakran sokkal magasabbak voltak, mint a visszatérített összeg.

A válaszadás állítólagos elmulasztásával kapcsolatban a Bizottság kijelentette, hogy a panaszos 2006. április 20-i e-mailjében felvilágosítást kért. A Bizottság ugyanezen a napon válaszolt. 2006. április 21-én a panaszos megismételte a kiegészítő hozzájárulás iránti kérelmét. Ugyanezen a napon a Bizottság igen részletes választ küldött neki a napidíjak kiszámításának módszeréről. 2006. április 27-én a panaszos ismét extra juttatást kért. A Bizottság jelezte, hogy mivel ez utóbbi e-mail nem tartalmazott semmilyen új szempontot vagy érvet, nem tartotta helyénvalónak a válaszadást.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát. Emlékeztetett arra, hogy már 2006. március 14-én Brüsszelbe kellett utaznia, és előadta, hogy ha a Bizottság logikáját követnénk, amely szerint napidíjat csak minden teljes 24 órás időszakra ítélnek oda, azok a pályázók, akik 150 km-t meghaladó távolságból utaztak Brüsszelbe, és éjfél előtt vissza tudtak utazni a lakóhelyükre, egyáltalán nem részesülnének napidíjban. A panaszos úgy vélte, hogy e megfontolások eredményeként a napidíj szabályának csak akkor van értelme, ha naptári napokon alapul. Ellenkező esetben a 8. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdése felesleges lenne.

A panaszos azt is kijelentette, hogy szemtelennek tartja a Bizottság azon javaslatát, hogy egy másik éjszakára Brüsszelben maradhatott volna, mivel egy másik szabadnapot kellett volna igénybe vennie, és mivel az általa viselt többletköltségek jelentősen meghaladták volna a visszatérített összeget.

A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy azok az anyagok, amelyekre a Bizottság az utazási idő kiszámítását alapozta, nem voltak meggyőzőek. A lakóhelye és Brüsszel közötti 4,30 órás utazási idő nem vette figyelembe a vezetésből eredő szükséges szüneteket, és feltételezte az ideális körülményeket. Az interjú után azonban vissza kellett térnie a szállodájába, és el kellett vinnie az autóját. Ezt követően az esti csúcsforgalomban el kellett hagynia Brüsszelt. A Brüsszelben töltött hosszú nap és az éjszakai utazás miatt útközben szüneteket kellett tartania. Ezért az útvonalkereső által kiszámított utazási időt nem lehetett úgy értelmezni, hogy az a tényleges utazási időt tükrözze.

A panaszos hozzátette, hogy amennyiben tömegközlekedést vett volna igénybe, 2006. március 14-én szintén Brüsszelbe kellett volna utaznia, hogy időben megérkezzen az orvosi vizsgálatra, és legkorábban éjszakai vonattal térhetett volna vissza, amely 2006. március 16-án 7 óra körül érkezett volna meg Oldenburgba.

A panaszos arról is beszámolt, hogy egy hasonló esetben, 2005 áprilisában, amikor 8 órakor orvosi vizsgálaton és 17 óráig interjún esett át, második napidíjat kapott. Kifejtette, hogy tudomása szerint a szabályzat időközben nem változott, csak a feladatok Bizottságon belüli elosztása.

AZ OMBUDSMAN ERŐKIFEJTÉSEI A BARÁT MEGOLDÁS MEGVALÓSÍTÁSÁRA

A Bizottság és a panaszos közötti vitás kérdések

A vélemény és az észrevételek gondos mérlegelését követően az ombudsman nem volt meggyőződve arról, hogy a Bizottság megfelelően reagált a panaszos állításaira és állításaira. Ez az álláspont a következő megfontolásokon alapult:

1 Azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság állítólag nem válaszolt a panaszos 2006. április 27-i e-mailjére, az ombudsman emlékeztetett arra, hogy helyes igazgatási gyakorlat, ha a polgárok leveleire gyorsan és számukra a lehető leghasznosabb módon válaszolnak. Jelen esetben úgy tűnik, hogy a Bizottság gyorsan válaszolt a panaszos 2006. április 18-i, 20-i és 21-i e-mailjeire, és meglehetősen világosan kifejtette álláspontját. Az ombudsman azonban úgy ítélte meg, hogy ezek a körülmények nem teszik lehetővé a Bizottság számára, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja a panaszos további levelezését. Az ombudsman úgy vélte, hogy amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a panaszos további e-mailjének tartalma ismétlődő jellegű, helyes igazgatási gyakorlat lett volna a panaszost ennek megfelelően tájékoztatni, és bejelenteni, hogy a vele folytatott levelezés megszűnik, kivéve, ha a panaszos új releváns információkat vagy új érveket nyújt be. Az Ombudsman azonban megjegyezte, hogy a jelen ügyre vonatkozó véleményében a Bizottság ismét részletesen kifejtette álláspontját a panaszos kérelmével kapcsolatban, amelyet 2006. április 27-i e-mailjében megismételt. Mivel az ombudsman békés megoldást kívánt javasolni az e-mailben felvetett érdemi problémára, arra az előzetes következtetésre jutott, hogy amennyiben békés rendezésre kerülne sor, nem lenne szükség a panasz ezen aspektusának további vizsgálatára.

2 Ami azt illeti, hogy a Bizottság megtagadta a panaszostól a kiegészítő hozzájárulást, az ombudsman megjegyezte, hogy a szabályzat 8. cikkének (3) bekezdése szerint 50 EUR kiegészítő hozzájárulást nyújtanak, „haaz érintett személy éjfél előtt nem tud visszatérni a meghívásában megjelölt helyre”. Az ombudsman úgy vélte, hogy a panaszos álláspontjának érdemi értékeléséhez meg kell vizsgálni, hogyan állapítható meg, hogy egy személy éjfél előtt „nem térhet-e vissza” („n'estplus en mesure de rentrer”).

E tekintetben úgy tűnt, hogy a Bizottság absztrakt megközelítést javasol. Azzal érvelt, hogy a panaszos által jelzett utazási idő sokkal hosszabb volt, mint a becsült utazási idő (a szakosodott weboldalak szerint 4,16 és 4,34 óra között). Az ombudsman több útvonaltervezési weboldalt is felkeresett. A Bizottság által említettekhez közelítő becslések mellett hosszabb utazási időre vonatkozó becsléseket is talált, és egy útvonaltervezési weboldal becsült utazási ideje hat óra. Ezért, még ha a Bizottság absztrakt megközelítését követnénk is, az ombudsman nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy helyes a Bizottság alapvető feltételezése arra vonatkozóan, hogy mennyi idő alatt kellett volna hazavinnie a panaszost.

Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy azt a kérdést, hogy egy személy éjfél előtt hazatérhetett-e vagy sem, nem absztrakt módon kell értékelni, hanem az egyedi eset konkrét körülményeit kell figyelembe venni. Például egy vonattal hazaérkező jelölt esetében az ombudsman úgy vélte, hogy ha a vonatnak éjfél előtt kellene megérkeznie a jelölt legközelebbi vasútállomására, de valójában késne, és így éjfél után érkezne meg az állomásra, a jelölt ténylegesen nem tudna éjfél előtt hazaérni.

A jelen ügyben a panaszos azzal érvelt, hogy az interjút követően hét órába telt, hogy hazaautózzon, így másnap 00:30-kor ért haza. Eltekintve attól a ténytől, hogy a fentiekre tekintettel ez az időpont nem tűnt túlzottnak, a panaszos által a hosszabb utazási idő igazolására felhozott érvek, nevezetesen az, hogy az esti csúcsidőben el kellett hagynia Brüsszelt, és hogy a visszaút során szüneteket kellett tartania, mert éjszaka és egy fárasztó brüsszeli nap után vezetett, nem tűntek ésszerűtlennek.

Az ombudsman megjegyezte továbbá, hogy a Bizottság nem vitatta a panaszos azon állítását, miszerint a panaszos valójában a meghallgatás napját követő nap éjfél után érkezett haza. Ezenkívül nem vitatták, hogy ha a panaszos vonattal utazott volna haza, nem tudott volna éjfél előtt hazaérni, hanem legkorábban másnap 7 óra körül érkezett volna meg Oldenburgba.

3 Ami a Bizottság azon érvét illeti, hogy a panaszos még egy éjszakát tartózkodhatott volna Brüsszelben, az ombudsman megjegyezte, hogy a szabályzat vonatkozó rendelkezése nem említi követelményként a vendégéjszakát ahhoz, hogy kiegészítő hozzájárulásban részesüljön. Ezenkívül úgy tűnt, hogy a Bizottság kiegészítő hozzájárulást is nyújt, ha a pályázó egy további éjszakára marad, de nem merül fel többletköltség, például ha a meghallgatás helyén barátaival vagy családjával marad.

4 A Bizottság azzal is érvelt, hogy a versenyvizsga napjára/napjaira, az interjúkra vagy az orvosi vizsgálatokra vonatkozó napidíjakhoz hasonló kiegészítő hozzájárulásokat csak minden teljes 24 órás időszakra vonatkozóan nyújtottak. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy ha ez lenne a szabályzat vonatkozó rendelkezésének szándékolt jelentése, annak tényleges megfogalmazása nem tükrözné ezt a szándékot. Úgy tűnt, hogy a rendelkezés a kiegészítő hozzájárulás nyújtásának egyetlen feltételeként azt írja elő, hogy a pályázó nem érkezhet haza éjfél előtt. Az ombudsman ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kizárólag a teljes 24 órás időszakokra vonatkozó kiegészítő hozzájárulások nyújtása nem egyeztethető össze a rendelkezés szövegével.

5 A Bizottság továbbá azzal érvelt, hogy a panaszosnak nyújtott kiegészítő hozzájárulás diszkriminatív lenne más pályázókkal szemben, még akkor is, ha erre kivételes alapon kerülne sor. Az ombudsmant nem győzte meg a Bizottság érvelése. Feltételezve, hogy minden jelöltet ugyanúgy tájékoztattak utazási és tartózkodási költségeinek megtérítéséről, az ombudsman úgy vélte, hogy a panaszos helyzetében lévő többi jelölt is ugyanúgy értelmezhette volna a szabályokat, mint a panaszos. Az ombudsman továbbá úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy a Bizottság más esetekben esetleg helytelenül értelmezte a vonatkozó rendelkezést, nem jelenti azt, hogy a panaszos esetében támaszkodhatott volna erre az értelmezésre.

6 Az ombudsman megjegyezte továbbá, hogy a jelen ügyre vonatkozó véleményében a Bizottság elismerte, hogy a szóban forgó rendelkezés néha értelmezési nehézségeket okoz a napidíjak meghatározását illetően. Úgy tűnik tehát, hogy maga a Bizottság is úgy véli, hogy ez a rendelkezés nem teljesen egyértelmű. Ebben az ügyben azonban, és különösen mivel a rendelkezés közvetlenül a Bizottságon kívüli személyeket érint, az ombudsman úgy vélte, hogy a Bizottságnak azt nem kellene az érintett személyek kárára értelmeznie.

7 Az ombudsman szem előtt tartotta a Bizottság azon kötelezettségét, hogy biztosítsa a közösségi források gazdaságos elköltését. Ezért úgy vélte, hogy jogszerű, hogy a Bizottság szigorú szabályokat állapítson meg a versenyvizsgákon, interjúkon és orvosi vizsgálatokon részt vevő személyeknek nyújtott kiegészítő hozzájárulások odaítélésére vonatkozóan. Az ombudsman azonban hangsúlyozta, hogy mindaddig, amíg a szabályok nem változnak, azokat megfelelően kell alkalmazni.

8 A fenti megfontolások alapján az ombudsman ideiglenes következtetése az volt, hogy a hatályos szabályokra tekintettel hivatali visszásságnak minősülhet, ha a Bizottság nem nyújt kiegészítő hozzájárulást a panaszosnak.

A baráti megoldás lehetősége

Alapokmánya 3. cikkének (5) bekezdése arra utasítja az ombudsmant, hogy lehetőség szerint keressen megoldást az érintett intézménnyel a hivatali visszásság kiküszöbölésére és a panaszos megelégedésére. Az ombudsman ezért a következő békés megoldásra irányuló javaslatot terjesztette a Bizottság elé:

A Bizottság fontolóra vehetné, hogy további hozzájárulást nyújtson a panaszosnak.

A Bizottság válasza

Az ombudsman javaslatára adott válaszában a Bizottság kijelentette, hogy érzékeny az ombudsman azon érveire, amelyek a panasz kezelésének további források mozgósítása nélküli lezárása érdekében a békés megoldás megtalálása mellett szólnak. A megfelelő ügyintézés érdekében és figyelembe véve a jelen ügy körülményeit, valamint a szóban forgó igen csekély összeget, a Bizottság elfogadta az ombudsman javaslatát, és kötelezettséget vállalt arra, hogy további 50 EUR hozzájárulást fizet a panaszosnak.

A panaszos észrevételei

Az ügyért felelős jogi tisztviselővel folytatott telefonbeszélgetés során a panaszos kijelentette, hogy a Bizottság ajánlata pontosan megfelelt az általa elérni kívánt eredménynek. Köszönetet mondott az ombudsman szolgálatainak erőfeszítéseikért.

A HATÁROZAT

1 Kiegészítő hozzájárulás nyújtásának megtagadása

1.1 2006. március 15-én a német állampolgárságú panaszost orvosi vizsgálatnak vetették alá, és az Európai Bizottság Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóságán is interjút készítettek vele Brüsszelben. Utazási költségeit megtérítették számára, és az orvosi vizsgálat és az interjú napjára napi 50 euró juttatásban részesült, „A Bizottsággal kapcsolatban nem álló, a Bizottság által versenyvizsgára, állásinterjúra vagy orvosi vizsgálatra meghívott személyek utazási és tartózkodási költségeinek általános megtérítésére vonatkozó szabályzat”(3) (a továbbiakban: a szabályzat) vonatkozó rendelkezésével összhangban. A panaszos azonban úgy vélte, hogy mivel a meghallgatás napján éjfél után tért haza, további 50 EUR összegű hozzájárulást kell számára biztosítani. Azt is állította, hogy a Bizottság nem válaszolt az általa 2006. április 27-én küldött e-mailre.

1.2 Véleményében az Európai Bizottság kifejtette, hogy minden teljes 24 órás időszakra napidíjat biztosítanak. A panaszos által a kérelmében megjelölt időpont szerint a teljes utazási ideje 39,30 óra volt. Mivel ez az időszak egy teljes 24 órás időszakot foglalt magában, egy napidíjra volt jogosult.

Ami a panaszos azon érvét illeti, hogy éjfél előtt nem tudott hazatérni, a Bizottság azzal érvelt, hogy maradhatott volna Brüsszelben egy másik éjszakára, amelyért második napidíj formájában visszatérítésben részesült volna. A panaszos azonban úgy vélte, hogy éjfél előtt hazatérhet, ami rendes közlekedési körülmények között lehetséges lett volna. A Bizottság azzal érvelt, hogy nem tehető felelőssé azért, hogy a visszautazás a tervezettnél hosszabb ideig tartott. Megjegyezte, hogy a panaszos által megjelölt idő, azaz a visszaútra vonatkozó hét óra sokkal hosszabb volt, mint az ilyen utazásra becsült idő, amely a szakosodott weboldalak szerint 4,16 és 4,34 óra között volt.

A Bizottság hozzátette, hogy a szabályzat néha értelmezési nehézségeket okoz a napidíj általános meghatározását illetően, amelyet minden teljes 24 órás időszakra biztosítanak. Ez volt az oka annak, hogy a Bizottság elsősorban a teljes utazási időt vette figyelembe a napidíjak összegének kiszámításakor, és így a visszatérés időpontja tekintetében az egyenlőség biztosítására törekedett. A Bizottság előadta, hogy ha kivételesen úgy döntött volna, hogy kiegészítő hozzájárulást nyújt a panaszosnak, ez hátrányosan megkülönböztető lett volna más pályázókkal szemben, akik hasonló feltételek mellett dönthettek volna úgy, hogy még egy éjszakát Brüsszelben töltenek. E többi pályázó kiegészítő hozzájárulást kapott volna, még akkor is, ha valójában többletköltségek merültek volna fel, amelyek gyakran sokkal magasabbak voltak, mint a visszatérített összeg. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy teljesen helyesen alkalmazta az eljárási szabályzat 8. cikkének (3) bekezdését.

1.3 Észrevételeiben a panaszos nem értett egyet az Európai Bizottság azon javaslatával, hogy még egy éjszakára Brüsszelben maradhatott volna, mivel szerinte ez arra kötelezte volna, hogy újabb szabadságnapot vegyen ki, és mivel a többletköltségek jelentősen meghaladták volna a visszatérített összeget. Ezenkívül azzal érvelt, hogy a Brüsszel és a lakóhelye közötti becsült utazási idő, amelyre a Bizottság hivatkozott, ideális körülményeket feltételez, figyelmen kívül hagyva a vezetésből eredő szükséges szüneteket, és így nem értelmezhető tényleges utazási időként.

1.4 A vélemény és az észrevételek gondos mérlegelését követően az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatot intézett a Bizottsághoz, amelyben felkérte, hogy fontolja meg további hozzájárulás nyújtását a panaszos számára. Ami azt illeti, hogy a Bizottság állítólag nem válaszolt a panaszos e-mailjére, az ombudsman arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy az ügy körülményeit figyelembe véve nem lenne szükség a panasz e vonatkozásának további vizsgálatára, ha a panaszos által felvetett érdemi kérdéssel kapcsolatban békés megoldás születne.

1.5 Az Európai Bizottság azt válaszolta, hogy érzékeny az ombudsman azon érveire, amelyek szerint békés megoldást kell találni annak érdekében, hogy a panaszkezelést további források mozgósítása nélkül lehessen befejezni. A megfelelő ügyintézés érdekében és figyelembe véve a jelen ügy körülményeit, valamint a szóban forgó igen csekély összeget, a Bizottság elfogadta az ombudsman javaslatát, és kötelezettséget vállalt arra, hogy további 50 EUR hozzájárulást fizet a panaszosnak.

1.6 A panaszos tájékoztatta az ombudsman szolgálatait, hogy az Európai Bizottság ajánlata pontosan megfelelt az általa elérni kívánt eredménynek. Köszönetet mondott az ombudsman szolgálatainak erőfeszítéseikért.

2 Következtetések

Az ombudsman kezdeményezését követően úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság és a panaszos békés megoldásban állapodott meg a panasz érdemét illetően.

Tekintettel erre az eredményre, az ombudsman úgy véli, hogy nem szükséges tovább folytatnia a panaszos azon állítását, hogy a Bizottság állítólag nem válaszolt egy e-mailre.

Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) "Dispositions en matière de remboursement forfaitaire des frais de voyage et de séjour des personnes étrangères à la Commission convoquées par elle pour un concours, un entretien ou une visite médicale ou de remboursement de ces frais".

(2) Az ombudsman szolgálatai által készített fordítás. E rendelkezések francia nyelvű változata, amelyet az ombudsman rendelkezésére bocsátottak, a következőképpen szól:

"Si le lieu de résidence est situé à une distance supérieure à 150 km du lieu où se tient le concours, l'entretien ou la visite médicale, il est accordé une contribution forfaitaire journalière de 50 EUR.

Cette contribution forfaitaire journalière (tranche de 24 heures entières) de 50 EUR est accordée exclusivement pour la ou les journée(s) nécessaire(s) au déroulement du concours, de l'entretien ou de la visite médicale.

Elle couvre également les frais nécessaires pour une nuit passée au lieu du concours, de l'entretien ou de la visite médicale. Si après la fin du concours, de l'entretien ou de la visite médicale, l'intéressé n'est plus en mesure de rentrer au lieu indiqué dans la convocation avant minuit, il a droit à une contribution supplémentaire de 50 EUR."

(3) "Dispositions en matière de remboursement forfaitaire des frais de voyage et de séjour des personnes étrangères à la Commission convoquées par elle pour un concours, un entretien ou une visite médicale ou de remboursement de ces frais".