- HU Magyar
A gépi fordításokban előfordulhatnak az egyértelműséget és a pontosságot potenciálisan csökkentő hibák; az ombudsman nem vállal felelősséget az esetleges eltérésekért. A legmegbízhatóbb és jogilag korrekt tájékoztatásért olvassa el a fenti linken található, angol nyelvű forrásverziót.
Bővebb információért tekintse meg nyelvi és fordítási politikánkat.
Az európai ombudsman határozata az Európai Bizottság ellen benyújtott 3386/2004/BB sz. panaszról
Határozat
Ügy 3386/2004/BB - Vizsgálat megindítása Hétfő | 20 december 2004 - Határozat Hétfő | 13 március 2006
Strasbourg, 2006. március 13.
Tisztelt K. Asszony!
2004. november 11-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az MII00261, MII01728 és MII01825 számú (17 000 EUR összegű) beszedési utalványokkal kapcsolatban, amelyeket mind a Film après Film vállalatnak, mind a panaszosnak címeztek.
2004. december 20-án továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 2005. február 28-án küldte meg véleményét. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2005. május 2-án küldött meg.
Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.
Elnézést kérek, hogy ennyi időbe telt befejezni a vizsgálatomat.
A PANASZ
A panaszos egy filmrendező, aki a „Film après Film” elnevezésű magánvállalkozás nevében tesz panaszt. 1996-ban a Bizottság a MEDIA Fejlesztési Program keretében 6/96 számú pályázati felhívást tett közzé. A panaszos a Film après Film vállalat nevében projektjavaslatot nyújtott be a fent említett pályázati felhívás keretében a „Le nuage d'automne est fuyant plus fuyant encore” című dokumentumfilmre vonatkozóan. Ez a teljes hosszúságú dokumentumfilm egy fiatal kínai színésznő történetét örökítette meg, aki elhagyta Kínát, hogy Párizsban színésznővé váljon, mert szüleit, a pekingi opera egykori színészeit nyolc év alatt bebörtönözték Mao átnevelési kampánya során.
A panaszos projektjavaslatát elfogadták. 1997. április 28-án a Film après Film nevében szerződést írt alá a Bizottsággal a MEDIA fejlesztési program keretében. A 9606DE10169FR számú szerződés értelmében a Bizottság 17 000 ECU összegű kölcsönt nyújtott a panaszosnak (1). Az általános szerződési feltételek 2.1. pontjának a) alpontja értelmében a panaszosnak az első részlet kifizetésétől számított 12 hónapon belül vissza kellett fizetnie a kölcsön első 25 %-át. 1998. június 2-án a panaszos kérésére a Bizottság meghosszabbította a MEDIA Development kölcsön első 25 %-ának visszafizetésére vonatkozó határidőt. 1999. augusztus 18-án, mivel a vállalat nem nyújtott be éves frissítési csomagot, a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy fenntartja magának a jogot a kölcsönszerződés felmondására és a 16 900 EUR összeg behajtásához szükséges lépések megtételére. 2000-ben a Bizottság három visszafizetési felszólítást küldött a panaszosnak (MII-00261 4 050 EUR, MII-01728 4 250 EUR és MII-01825 4 250 EUR értékben). 2004. január 31-én megküldték a panaszosnak a 16 800 EUR összegű 3240508573 számú terhelési értesítést.
2004. március 26-án a panaszos levelet küldött a Bizottság Költségvetési Főigazgatóságának, amelyben kérte, hogy a Bizottság mondjon le a tartozásról, mivel vállalata bizonytalan pénzügyi helyzete miatt nem tudta visszafizetni ezt a tartozást. Kérelmének nem adtak helyt.
2004. november 11-én a panaszos panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz, azt állítva, hogy a Bizottság tévesen tagadta meg a vállalkozása fent említett tartozásának elengedését.
Panaszában a panaszos kifejtette, hogy a MEDIA Fejlesztési Programból kapott 17 000 EUR lehetővé tette számára, hogy részt vegyen egy Amszterdamban szervezett fórumon, barcelonai előadást tartson, és Pekingben filmezzen annak érdekében, hogy bizonyítékot szerezzen arról, hogy a fiatal kínai színésznő szülei elfogadják a börtönben töltött idejükről szóló történetek feltárását. Pekingi látogatása során 22 40'-es kazettát és egy 5'-es részletfilmet kapott. Ezenkívül több aktát küldött a francia televíziós csatornáknak, valamint pénzügyi támogatást kért a CNC-től (Centre national de la cinématographie). Nem tudott azonban forgalmazót vagy társproducert találni. A panaszos szerint a MEDIA Fejlesztési Programból felvett hitellel minden tőle telhetőt megtett.
A panaszos azt állította, hogy a kazettáknak és a filmrészleteknek a Bizottság részére történő átadásán kívül nem volt más módja a vállalata adósságának kiegyenlítésére.
A VIZSGÁLAT
A Bizottság véleményeA Bizottság véleményében összefoglalva a következő megjegyzéseket tette:
A MEDIA fejlesztési program létrehozása keretében 17 000 ECU összegű kölcsönt nyújtottak a panaszos által képviselt Film après Film vállalatnak a „Le nuage d'automne est fuyant plus fuyant encore” című audiovizuális projekt fejlesztésére. Az 1997. április 28-án aláírt 9606DE10169FR számú szerződés értelmében a panaszos a szerződés aláírásakor 1997. május 21-én 8500 ECU-t, a közbenső jelentés jóváhagyásakor pedig 1997. augusztus 20-án további 8500 ECU-t kapott.
A szerződéssel és annak mellékleteivel összhangban a Bizottság kamatmentes kölcsönt nyújtott a Film après Filmnek legfeljebb 17 000 ECU összegig vagy a projekt fejlesztésére fordított tényleges kiadások 50 %-áig. A kölcsönt a Film après Film kizárólag, kizárólagosan és közvetlenül a projekt – mint audiovizuális alkotás – szerződés szerinti és a mellékelt fejlesztési költségvetés alapján történő fejlesztésének megfelelő költségeire használta volna fel.
A fent említett megállapodás I. mellékletének 2.2. pontja szerint a kölcsönt az alábbiak szerint kellett volna visszafizetni a Bizottságnak:
25 % (4 250 ECU) az első részlet (1998. május 21.) időpontjától számított 12 hónap;
25 % (4 250 ECU) az első részlet (1999. május 21.) időpontjától számított 24 hónap;
valamint a fennmaradó összegek legkésőbb három hónappal az audiovizuális mű fő fényképezésének első napját követően.
Miután megkapta a 4 050 EUR (MII00261) összeg visszafizetésére vonatkozó első végzést, a panaszos az első kifizetés visszafizetésének elhalasztását kérte, amit a Bizottság elfogadott. E határozatot követően az első kifizetést legkésőbb 1998. november 21-én vissza kellett volna téríteni. A panaszos azonban csak két, egyenként 100 EUR összegű részleges visszafizetést teljesített 1999. január 20-án és 1999. október 22-én.
2000. április 25-én a Bizottság megküldte a panaszosnak a 4250 euró visszatérítésére vonatkozó második végzést (MII01728), és emlékeztette a panaszost, hogy az első kifizetésből 4050 eurót nem fizettek ki. A Bizottság hangsúlyozta a panaszosnak, hogy az összes fennmaradó összeget 2000. április 28. előtt ki kell fizetni.
Mivel további visszafizetésre nem került sor, a Bizottság 2000. június 23-án arról tájékoztatta a panaszost, hogy úgy határozott, hogy megszünteti a megállapodást, és az általános feltételek 2.3 i. pontja alapján a fennmaradó összeg teljes összegének azonnali visszafizetését követeli. A panaszosnak 16 800 EUR-t kellett volna fizetnie, amely a Bizottság által kölcsönadott összeg és a panaszos által már kifizetett 200 EUR különbségének felel meg. A panaszoshoz egy harmadik, 8500 euró összegű visszafizetési felszólítást (MII01825) intéztek.
A teljes behajtandó összeget, azaz 16 800 EUR-t SI2.293537 számon (3240508573. sz. terhelési értesítés) rögzítették a Bizottság számviteli rendszerében 2004. február 15-i esedékességi időponttal, amely időpontot követően az Európai Központi Bank REFI tarifáját követő kamat + évi 1,5 % visszaigényelhető volt a panaszostól.
A panaszos nem fizette vissza a 16 800 EUR összeget.
A Költségvetési Főigazgatóság 2004. április 8-án emlékeztető levelet, 2004. június 4-én pedig hivatalos felszólítást küldött. A panaszos egy dátum nélküli levéllel válaszolt, amelyre 2004. április 27-i e-mailjében hivatkozott, és amelyben leírta nehéz pénzügyi helyzetét, és kérte a tartozás elengedését. 2004. április 27-én a Számviteli Szolgálat (Költségvetési Főigazgatóság) e-mailben válaszolt, kifejtve, hogy nincs hatáskörük a tartozás elengedésére, mivel ez a hatáskör a jelen ügyben 2005. január 1-jétől kizárólag az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság és az Információs Társadalmi Főigazgatóság engedélyezésre jogosult tisztviselőit illeti meg. 2004. június 4-én a számviteli szolgálatok felszólító levelet küldtek a panaszosnak a 16 800 eurós tartozásával kapcsolatban.
A panaszos 2004. június 15-i levelében ismét jelezte, hogy nincs lehetősége az adósság visszafizetésére, és tájékoztatta a Bizottságot az európai ombudsmanhoz benyújtott panaszáról.
A beszedésről való lemondás az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő előjoga, és csak a költségvetési rendelet 73. cikkében és végrehajtási rendelkezéseinek 87. cikkében felsorolt kivételes körülmények között lehetséges. Ezek a rendelkezések három korlátozott és kimerítő helyzetet írnak elő, amelyekben a visszafizettetésről való lemondás előirányozható:
- a behajtás becsült költsége meghaladná a behajtandó tartozás összegét, és a lemondás nem ártana a Közösségek imázsának;
- a követelés az életkora vagy az adós fizetésképtelensége miatt nem hajtható be (felszámolólevéllel vagy csődeljárással igazolt felszámolást és/vagy a cégnyilvántartásból való törlést igényel; az adós csődje a csődgondnok visszaigazolásával (franciául: curateur d'absence d'actifs);
- a visszafizettetés sérti az arányosság elvét.
Ezek a rendelkezések nem keletkeztetnek lemondáshoz való jogot, hanem éppen ellenkezőleg, a lemondás lehetőségét olyan körülményekre korlátozzák, amelyek a jelen ügyben nem állnak fenn.
A szóban forgó társaság valójában még mindig magánvállalkozásként van bejegyezve, és sem felszámolás, sem csődeljárás alatt nem áll (2). A Bizottság hangsúlyozta, hogy a panaszos szerint a vállalat 2003. március 20-án megszüntette tevékenységét. A Bizottság azonban azzal érvelt, hogy a panaszos által 2004. november 11-én küldött levél szerint még mindig keres egy televíziós csatornát és egy gyártót. A Bizottság fenntartotta, hogy a panaszos számos alkalommal hivatkozott pénzügyi nehézségeire anélkül, hogy valaha is bizonyította volna fizetésképtelenségét, vagy kérte volna a tartozás felosztását.
A Bizottság azzal érvelt, hogy a panaszos nem tartozik a fent említett kategóriák egyikébe sem, ezért a Bizottságnak nem áll módjában elengedni a tartozást.
A költségvetési rendelet végrehajtási rendelkezéseinek 85. cikkével összhangban a Bizottság csak az adós indokolással ellátott írásbeli kérelmére engedélyezhet további fizetési határidőt, feltéve, hogy az adós vállalja a kamatfizetést, és pénzügyi biztosítékot nyújt a fennálló tartozásra mind a tőkeösszeg, mind a kamat tekintetében.
A panaszos nem nyújtott be ilyen részletfizetési kérelmet, hanem arra szorítkozott, hogy megerősítse a visszatérítés lehetetlenségét.
A Bizottság hangsúlyozta, hogy a panaszos 2004. március 26-i levelére 2004. április 27-én e-mailben és rendes levélben kapott választ. Az engedélyezésre jogosult tisztviselő megerősítette a tartozást, és a számviteli szolgálatok 2004. június 4-én felszólító levelet küldtek neki.
A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a megfelelő ügyintézés elveivel összhangban járt el, és felkérte az ombudsmant a panasz elutasítására.
A panaszos észrevételeiA panaszos fenntartotta panaszát, és összefoglalva a következő észrevételeket tette. A panaszos szerint a Film après Film pénzügyi források, nincs iroda, nincs autó, nincs számítógép, nincs alkalmazott vagy projekt. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy még a vállalkozásának a cégnyilvántartásból való törléséhez szükséges pénzügyi forrásokkal sem rendelkezik.
Ami a panaszos arra irányuló kísérleteit illeti, hogy egy másik gyártót szerezzen be a projektjéhez, és újra működőképessé tegye a Film après Filmet, megerősíti, hogy ezek a kísérletek nem jártak sikerrel.
A panaszos kifejtette, hogy bízik abban, hogy a MEDIA Fejlesztési Program biztosítja számára a filmgyártáshoz szükséges támogatást. Véleménye szerint megpróbálta visszafizetni az összeg egy részét, amíg az még lehetséges volt. Ez azonban már nem lehetséges. A panaszos azt javasolta, hogy a MEDIA fejlesztési program keretében fizetés nélkül is dolgozhatna.
A HATÁROZAT
1 A Bizottság tévesen tagadta meg a panaszos adósságának elengedését1.1 A panaszos azt állította, hogy a Bizottság tévesen tagadta meg adósságának elengedését. 2000-ben a Bizottság három visszafizetési felszólítást küldött a panaszosnak: MII-00261 4 050 EUR, MII-01728 4 250 EUR és MII-01825 8 500 EUR esetében. 2004. január 31-én megküldték a panaszosnak a 16 800 EUR összegű 3240508573 számú terhelési értesítést. 2004. március 26-án a panaszos levelet küldött a Bizottság Költségvetési Főigazgatóságának, amelyben kérte, hogy a Bizottság mondjon le az adósságról, mivel vállalata bizonytalan pénzügyi helyzete miatt nem tudta visszafizetni adósságát. A kérelmet elutasították.
1.2 Véleményében az Európai Bizottság fenntartotta, hogy a behajtásról való lemondás az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő előjoga, és csak a költségvetési rendelet 73. cikkében és végrehajtási rendelkezéseinek 87. cikkében felsorolt kivételes körülmények között lehetséges. Ezek a rendelkezések három olyan korlátozott és kimerítő körülményt írnak elő, amelyek fennállása esetén a visszafizettetésről való lemondás előirányozható:
- a behajtás becsült költsége meghaladná a behajtandó tartozás összegét, és a lemondás nem ártana a Közösségek imázsának;
- a követelés az életkora vagy az adós fizetésképtelensége miatt nem hajtható be (felszámolólevéllel vagy csődeljárással igazolt felszámolást és/vagy a cégnyilvántartásból való törlést igényel; az adós csődje a csődgondnok visszaigazolásával (franciául: curateur d'absence d'actifs);
- a visszafizettetés sérti az arányosság elvét.
Ezek a rendelkezések nem keletkeztetnek lemondáshoz való jogot, hanem éppen ellenkezőleg, a lemondás lehetőségét olyan körülményekre korlátozzák, amelyek a jelen ügyben nem állnak fenn.
1.3 Az Európai Bizottság fenntartotta, hogy a szóban forgó vállalat valójában még mindig magánvállalkozásként van bejegyezve, és sem felszámolás alatt, sem csődeljárás alatt nem áll (3). A Bizottság hangsúlyozta, hogy a panaszos szerint a vállalat 2003. március 20-án megszüntette tevékenységét. A panaszos által 2004. november 11-én küldött levél szerint azonban még mindig keresett egy televíziós csatornát és egy producert. A Bizottság fenntartotta, hogy a panaszos számos alkalommal hivatkozott pénzügyi nehézségeire anélkül, hogy valaha is bizonyította volna fizetésképtelenségét, vagy kérte volna a tartozás felosztását. A Bizottság azzal érvelt, hogy a panaszos nem tartozik a fent említett három kategória egyikébe sem, ezért a Bizottságnak nem áll módjában elengedni a tartozást.
1.4 Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a költségvetési rendelet (4) 73. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Amennyiben a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult illetékes tisztviselő egy megállapított követelés behajtásáról való lemondást tervez, a végrehajtási szabályokban megállapított eljárásokkal és kritériumokkal összhangban biztosítja, hogy a lemondás szabályos legyen, és megfeleljen a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és az arányosság elvének. A lemondó határozatot indokolni kell.”
Ezenkívül a költségvetési rendelet végrehajtási rendelkezéseinek (5) 87. cikke, amely a költségvetési rendelet 73. cikkén alapul, a következőképpen rendelkezik:
„Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő csak a következő esetekben mondhat le egy megállapított követelés egészének vagy egy részének behajtásáról:
a) ha a behajtás előrelátható költsége meghaladná a behajtandó összeget, és a mentesség nem ártana a Közösség imázsának;
b) ha a követelés az életkora vagy az adós fizetésképtelensége miatt nem hajtható be;
c) ha a visszafizettetés nem egyeztethető össze az arányosság elvével.”
1.5 Az ombudsman megjegyzi, hogy a költségvetési rendelet végrehajtási rendelkezéseinek 87. cikke értelmében a Bizottság csak az említett cikkben meghatározott esetekben mondhat le a tartozás behajtásáról. Ebben az esetben a panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy engedje el vállalata adósságát, lényegében a fent említett, „az adós fizetésképtelenségére” hivatkozó rendelkezés alapján. A Bizottság elutasította a kérelmet, főként azért, mert a panaszos vállalata nem állt felszámolás vagy csőd alatt, és a panaszos nem nyújtott be bizonyítékot az adós fizetésképtelenségére vonatkozóan. E tekintetben az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos nem kérdőjelezte meg azoknak a tényeknek a pontosságát, amelyekre a Bizottság a megtámadott határozatát alapozta.
1.6 A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy az Európai Bizottság megfelelő és ésszerű indokokkal támasztotta alá azon döntését, hogy elutasítja a panaszosnak a vállalat adósságának behajtásáról való lemondás iránti kérelmét . Az ombudsman ezért nem fogadja el a panaszos azon állítását, hogy a Bizottság tévesen tagadta meg adósságának elengedését.
1.7 Az ombudsman ezért nem állapít meg hivatali visszásságot az Európai Bizottság részéről az ügyben.
2 KövetkeztetésekAz ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.
Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.
Tisztelettel:
P. Nikiforos DIAMANDOUROS
(1) ECU = EUR. A Bizottság a panaszosnak 1999. augusztus 18-tól küldött leveleiben az EUR-ra hivatkozik.
(2) A Bizottság véleményéhez csatolta az MII-00261. sz. visszafizetési felszólítás egy példányát, valamint egy 2005. január 10-i tájékoztatót, amely a párizsi francia kereskedelmi bíróság hivatalvezetője előtt működő, Film après Film nevű magánvállalkozás létezésének részleteit tartalmazza.
(3) A Bizottság véleményéhez csatolta az MII-00261. sz. visszafizetési felszólítás egy példányát, valamint egy 2005. január 10-i tájékoztatót, amely a párizsi francia kereskedelmi bíróság hivatalvezetője előtt működő, Film après Film nevű magánvállalkozás létezésének részleteit tartalmazza.
(4) Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 2002. L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.).
(5) Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL 2002. L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.).