Strasbourg, 2005. január 19.

Tisztelt X Úr!

2003. október 23-án megkaptam az Ön panaszát az Európai Bizottság ellen a levelekre való válaszadás állítólagos elmulasztása és egy ügyirat kezelése miatt.

2003. november 17-én továbbítottam panaszát a Bizottságnak. A Bizottság 2004. február 19-én küldte meg véleményét, amelyet észrevételezési kérelemmel továbbítottam Önnek.

2004. március 18-án megküldte észrevételeit a mellékletekkel együtt.

2004. május 2-án Ön megküldte a nemzeti bíróság előtti eljárásban az Ön vállalkozásának helyzetére vonatkozó dokumentumok másolatát, amelyek láthatóan nem kapcsolódtak az Ön panaszához.

Kérésére panaszát bizalmasan kezeljük.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

Elnézést kérek a panasza elbírálásához szükséges idő tartamáért.

A PANASZ

Úgy tűnik, hogy a panaszos egy luxemburgi távközlési magánvállalat, az Y számviteli tanácsadója.

A panaszos szerint a releváns tények a következők voltak.

2001-ben Y üzemeltetője panaszt nyújtott be a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságához az EPT-vel, a luxemburgi állami hálózatüzemeltetővel szemben, mivel az megtagadta tőle a helyi hurokjához való hozzáférést. A Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságát 2001. december 15-én és 2002. január 15-én kereste meg az Y ügyvezetője, 2002. január 25-én pedig az utóbbi ügyvédje.

A panaszos első alkalommal 2003. február 4-én fordult a Bizottsághoz. 2003. február 9-én és 17-én, valamint 2003. április 14-én további leveleket küldött a Bizottságnak. A Bizottság nem válaszolt leveleire, és nem küldött átvételi elismervényt sem.

A Bizottsághoz intézett 2003. február 9-i és 17-i levelében a panaszos utalt a luxemburgi távközlési ágazatban általa tisztességtelennek tartott kereskedelmi gyakorlatokra. 2003. április 14‐i levelében arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy 2003 márciusában az EPT megszüntette Y helyi hurokjához való hozzáférését.

A panaszos szerint Y ügyvezetője és ügyvédje levelezett a Bizottsággal. Az Y vezetőjének 2002. december 13-án küldött e-mailben a Bizottság jelezte, hogy egy év alatt a Bizottság felelős tisztviselőjének nem volt ideje Y ügyével foglalkozni, és hogy egy titkár elvesztette az üggyel kapcsolatos iratot.

2003. június 1-jén a panaszos írásban fordult a Bizottság elnökéhez Y problémáival kapcsolatban, és 2003. június 23-án kapott választ, amelyet az elnök nevében egy osztályvezető írt alá. Levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy az Y panaszával kapcsolatos vizsgálatai folyamatban vannak, de ebben az ügyben nem tekinti a panaszost tárgyalópartnerének, mivel a panaszt valaki más (az Y vezetője) nyújtotta be a Bizottsághoz. A panaszos 2003. június 30-án válaszolt erre a levélre, de nem kapott választ.

2003. október 19-én a panaszos panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz, és panaszához számos mellékletet csatolt (a Bizottsággal folytatott levelezés másolatai, valamint Y pénzügyi és jogi helyzetével kapcsolatos dokumentumok).

Azt állította, hogy a Bizottság nem válaszolt az Y ügyével kapcsolatos számos levélre (nevezetesen az Y ügyvezetőjének 2002. január 15-i levelére, az Y ügyvezető ügyvédjének 2002. január 25-i levelére, valamint a panaszos 2003. február 4-i, 9-i és 17-i, 2003. április 14-i és 2003. június 30-i leveleire), és nem is igazolta azok kézhezvételét.

Azt is állította, hogy a Bizottság 2002. december 13-i elektronikus levelében elismerte, hogy Y panaszával kapcsolatban egy évig nem folytatott vizsgálatot, és ezt a késedelmet azzal indokolta, hogy nem volt rá ideje, és hogy az ügy iratai közül egy dokumentum elveszett.

Végül azt állította, hogy a Bizottság nem ellenőrizte (az Y által a Bizottsághoz benyújtott panasz fényében) az EPT azon állítását, hogy Y kapcsolata megszakadt, mivel Y nem fizette ki a számláit.

2004. május 2-án a panaszos megküldte az ombudsmannak azon dokumentumok másolatát, amelyekről úgy tűnt, hogy nem kapcsolódnak a panaszhoz, mivel Y pénzügyi helyzetére és a nemzeti bíróság előtt a helyi hurokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos eljárásokra vonatkoztak.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Az Európai Bizottság által küldött vélemény a következőképpen foglalható össze.

2001. április 25‐én panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz azzal kapcsolatban, hogy az EPT, a luxemburgi nyilvános helyhez kötött telefonhálózat távközlési szolgáltatója megtagadta Y‐tól a helyi hurokjához való hozzáférést. A panaszt Y ügyvezetője nyújtotta be, és COMP 38136 hivatkozási számon vették nyilvántartásba.

Ezen időpont óta a Bizottság rendszeresen levelezett az ügyben érintett felekkel: Y (2001. április 25. és 2003. június 25. között 5 elküldött és 12 beérkezett közlemény) és az EPT ügyvezetője. A Bizottság szolgálatai Luxemburgba is ellátogattak, hogy ellenőrizzék az ügy körülményeit.

2003. február 4-én, a panasz kivizsgálásával párhuzamosan a Bizottság tájékoztatást kapott a panaszostól, aki a Bizottság szerint nyilvánvalóan az Y vezetőjének rokona volt. A Bizottság öt tájékoztatást kapott: 2003. február 4-i, 9-i és 17-i, valamint 2003. április 14-i faxok, valamint 2003. június 1-jei levél Prodi úrnak.

2003. június 23-án a Bizottság válaszolt a panaszosnak. Ebben a levélben a Bizottság köszönetet mondott a panaszosnak levelezéséért. A Bizottság azonban nem értette, hogy milyen minőségben avatkozott be az ügybe, mivel addig az időpontig úgy tűnt, hogy a Bizottság hivatalos kapcsolattartója az Y ügyvezetője. A Bizottság ebben a levélben azt is jelezte, hogy a panasz vizsgálatát felfüggesztették, mivel a Bizottság nem kapott választ az Y ügyvezetőjének 2003. április 1-jén megküldött kiegészítő információkérésre (amelynek másolatát 2003. június 25-én megküldték az utóbbi ügyvédjének).

A panaszos 2003. június 30-án válaszolt a Bizottságnak. Levelében azt állította, hogy Y ügyében hivatali esküje miatt avatkozott be (hogy tájékoztatni fogja a hatóságokat az általa ismert büntetendő tényekről). Arra is rámutatott, hogy fel lehet venni a kapcsolatot Y vezetőjének ügyvédjével.

Az ombudsmanhoz intézett véleményében a Bizottság azzal érvelt, hogy 2003. június 23-i levele válasz volt a panaszos által korábban (2003. február 4. és 2003. június 1. között) küldött valamennyi közleményre.

A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy a panaszos 2003. február 4-i, 10-i és 17-i, valamint április 14-i közleményei a következő okok miatt nem igényelnek egyedi és konkrét választ:

A panaszos 2003. február 4-i faxa a Bizottság 2002. december 13-i e-mailjére adott válasz volt, ezért azt az Y panasz aktájához csatolták. 2003. február 9-i telefaxa M. Buigues és M. Monti címének megadására irányuló kérelem volt, és nem volt szükség válaszra, mivel a kért címeket Y ügyvezetője ismerte, és azok hozzáférhetők voltak a Bizottság honlapján és a Bizottság luxembourgi irodáján keresztül. A 2003. február 17-én kelt telefaxban a panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az általa benyújtott dokumentumokat, és csatolja azokat a Bizottsághoz benyújtott Y panasz aktájához. 2003. április 14-i faxában a panaszos sajtócikket küldött a luxembourgi távközlési piac megnyitásáról, egy rövid bevezető levéllel együtt. A Bizottság kijelentette, hogy azért nem válaszolt erre a faxüzenetre, mert 2003. április 1-jén a panaszos által korábban benyújtott dokumentumok alapján információért fordult Y-hoz. A Bizottság azt is szükségtelennek tartotta, hogy kifejezetten erre a levélre válaszoljon, mivel már megkezdte a panaszos által korábban küldött mind a négy levélre (azaz a 2003. február 4-i, 9-i és 17-i, valamint április 14-i levelekre) adandó összetett válasz előkészítését.

Ami a panaszos 2003. június 30-i levelét illeti, amelyben a panaszos tisztázta, hogy miért avatkozott be az Y-ügybe, és többek között megadta Y vezetőjének ügyvédje elérhetőségeit, a Bizottság kijelenti, hogy "kellően tudomásul vette" ezt a levelet. A Bizottság arra is rámutatott, hogy ez a levél olyan elemeket tartalmazott, amelyekre a Bizottság a panaszosnak küldött 2003. június 23-i levelében már hivatkozott. A Bizottság hozzátette továbbá, hogy az Y panaszával kapcsolatos eljárásra jogosult személy az Y ügyvezetője volt, és hogy a Bizottság az utóbbi válaszára várt annak érdekében, hogy folytathassa a panaszával kapcsolatos vizsgálatát.

A Bizottság azt is kijelentette, hogy a panaszos állításaival ellentétben megküldte Y vezetőjének címzett levelének másolatát ügyvédjének, és e nyilatkozat alátámasztására csatolta az átvételi elismervényt.

Ami az Y vezetőjével folytatott levelezést illeti, a Bizottság kifejtette, hogy 2003. április 1‐jén megküldte számára a kiegészítő információk iránti kérelmet (és 2003. június 25‐én egy másolatot az ügyvédjének), és a vélemény időpontjáig nem kapta meg a választ.

Összefoglalva, a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy megfelelően kezelte a panaszos, valamint az Y vezetőjének közleményeit.

A Bizottság azt is előadta, hogy gyakorlata szerint a nagymértékű levelezést igénylő ügyek kezelése során a Bizottságnak „lefelé” (egymás után) megküldött dokumentumokat összetett elemzés céljából tárolják. A Bizottság azonban kijelentette, hogy minden beérkező elektronikus közleményre, levélre vagy faxra átvételi elismervényt és/vagy érdemi választ küld.

Végül a Bizottság kifejtette, hogy azon állítása, miszerint az ügyet időhiány miatt egy évre ejtették, csak a 2002-es évre vonatkozik, amikor a Deutsche Telecom- és a Wanadoo-ügyet kiemelten kellett kezelnie. Ebben az összefüggésben a Bizottság kijelentette, hogy az európai bíróságok ítélkezési gyakorlata (nevezetesen a T-24/90. sz. ügy (1991) 77. pontja) szerint keresete összeegyeztethető a közösségi joggal.

Ami a Bizottságnak a panaszossal folytatott azonos levelezésben szereplő azon állítását illeti, hogy egy titkár elveszített egy dokumentumot, a Bizottság elismerte adminisztratív hibáját, és azt állította, hogy e levelezést követően nem sokkal megtalálták a szóban forgó dokumentumot. A Bizottság hangsúlyozta, hogy őszintén járt el a panaszossal fenntartott kapcsolataiban.

Véleményében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszos tévesen állította, hogy a Bizottság nem ellenőrizte az EPT Y számlákkal kapcsolatos állítását (hogy a számlákat nem fizették ki, és ezért történt a leválasztás). Ebben az összefüggésben a Bizottság emlékeztetett arra, hogy 2003. június 23-án kelt levelében tájékoztatta a panaszost, hogy információi szerint az Y által elszenvedett leválasztás a fennálló kifizetésekre vonatkozó kereskedelmi jogvita eredménye, és hogy az ügyet egy nemzeti bíróság gondosan kezeli. Ezért a Bizottság nem találta közösségi érdeknek, hogy a vizsgálat e szakaszában eljárjon. Meggyőző és egyértelmű érvek alapján azonban a panaszos által benyújtott kérdést a jövőben csatolni lehet az Y-ügyhöz.

A Bizottság számos mellékletet csatolt véleményéhez, beleértve a véleményben említett valamennyi közlemény másolatát (önmagától, a panaszostól és az Y igazgatótól, valamint a Bizottság 2004. június 25-i telefaxának átvételi elismervényét).

A panaszos észrevételei

Összefoglalva, a panaszos nem értett egyet a Bizottságnak a panaszával kapcsolatos észrevételeivel.

A HATÁROZAT

1 A levelekre való válaszadás állítólagos elmulasztása

1.1 A panaszos azt állítja, hogy a Bizottság nem válaszolt az Y ügyével kapcsolatos számos levélre (nevezetesen az Y ügyvezetőjének 2002. január 15-i levelére, az Y ügyvezető ügyvédjének 2002. január 25-i levelére, valamint a panaszos 2003. február 4-i, 9-i és 17-i, 2003. április 14-i és 2003. június 30-i leveleire), és nem is igazolta azok kézhezvételét.

1.2 Az Európai Bizottság előadja, hogy minden beérkezett elektronikus közleményre, levélre vagy faxra átvételi elismervényt és/vagy érdemi választ küld.

A Bizottság kijelenti, hogy úgy ítélte meg, hogy a panaszos 2003. február 4-i, 9-i, 17-i és április 14-i levelei tartalmuk miatt nem igényelnek egyedi és konkrét választ. A Bizottság azzal is érvel, hogy a panaszosnak 2003. június 23-án küldött levele választ jelent a panaszos által korábban (2003. február 4. és 2003. június 1. között) küldött valamennyi közleményre. A Bizottság azt is kijelenti, hogy "megfelelően tudomásul vette" a panaszos 2003. június 30-i levelét, és hogy ez a levél olyan elemeket tartalmazott, amelyekre a Bizottság a panaszosnak küldött 2003. június 23-i levelében már hivatkozott.

Végül a Bizottság aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a panaszos milyen minőségben avatkozott be Y ügyében, mivel a Bizottság hivatalos kapcsolattartója ebben az ügyben egy másik személy volt.

1.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Bizottság véleményében szereplő általános kijelentés, miszerint minden beérkezett elektronikus kommunikációra, levélre vagy faxra átvételi elismervényt és/vagy érdemi választ küld, összhangban van az Európai Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó saját kódexével (1). A Bizottság kódexe szerint a Bizottságnak címzett levélre adott választ a levélnek a Bizottság illetékes szervezeti egysége általi kézhezvételétől számított tizenöt munkanapon belül kell megküldeni. Ha a válasz a fent említett határidőn belül nem küldhető meg, ideiglenes választ kell küldeni, megjelölve azt az időpontot, ameddig a címzett várhatóan választ fog kapni.

1.4 Ami Y igazgató 2002. január 15-i levelét és ügyvédjének 2002. január 25-i levelét illeti, a rendelkezésre álló információk nem teszik lehetővé az ombudsman számára annak megállapítását, hogy a Bizottság kellő időben elismerte-e ezeket a leveleket és/vagy válaszolt-e azokra.

1.5 Ami a panaszos 2003. február 4-i, 9-i és 17-i, valamint április 14-i leveleit illeti, az ombudsman először is rámutat arra, hogy az a minőség, amelyben a panaszos a Bizottsághoz fordult, nem tűnik relevánsnak a polgárok leveleinek megválaszolására vonatkozó kötelezettség szempontjából.

1.6 Az Ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság kifejtette, hogy a panaszos 2003. február 4-i faxa maga is válasz volt a Bizottság 2002. december 13-i e-mailjére. Az ombudsman úgy véli, hogy észszerűnek tűnik a Bizottság azon álláspontja, amely szerint a fax ezért nem igényelt egyedi választ. Az ombudsman azonban meglepetéssel veszi tudomásul a Bizottság azon véleményét, hogy nem volt szükség válaszra a panaszos 2003. február 9-i, M. Buigues és M. Monti címének megadására irányuló kérelmére, mivel a kért címeket Y ügyvezetője ismerte, és azok hozzáférhetők voltak a Bizottság honlapján és a Bizottság luxembourgi irodáján keresztül.

1.7 Az Ombudsman azt is megjegyzi, hogy bár a Bizottság véleményében kijelentette, hogy a panaszosnak küldött 2003. június 23-i levele válasz volt a panaszos 2003. február 4-i, 9-i és 17-i, valamint 2003. április 14-i leveleire, a Bizottság 2003. június 23-i levele csak a panaszos "2003. június 4-i" e-mailjére hivatkozik (az Ombudsman értelmezése szerint: „2003. június 1-jén kelt”), és nem említi a panaszos korábbi levelezését. Az ombudsman ezért nem érti, hogy a Bizottság 2003. június 23-i levele hogyan tekinthető a korábbi levelezésre adott válasznak.

1.8 Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a Bizottság nem alkalmazta következetesen a helyes hivatali magatartásra vonatkozó saját kódexét a panaszos levelezésének kezelése során. Ez hivatali visszásság volt. Ezért a panasz e vonatkozásával kapcsolatban kritikai észrevételt kell tenni.

2 Az Y-akta Bizottság általi kezelése

2.1 A panaszos azt állítja, hogy a Bizottság 2002. december 13-i e-mailjében elismerte, hogy Y panaszával kapcsolatban egy évig nem folytatott vizsgálatot, és ezt a késedelmet azzal indokolta, hogy nem volt ideje, és az ügy iratai közül egy dokumentum elveszett.

2.2 Az Európai Bizottság kifejti, hogy az a kijelentése, miszerint az ügyet időhiány miatt egy évre ejtették, csak a 2002-es évre érvényes, amikor a Deutsche Telecom és a Wanadoo ügyeket elsőbbséggel kellett kezelnie. Ebben az összefüggésben a Bizottság kijelenti, hogy az európai bíróságok ítélkezési gyakorlata (nevezetesen a T-24/90. sz. ügy (1991) 77. pontja) szerint keresete összeegyeztethető volt a közösségi joggal.

A Bizottság elismeri az átmenetileg elveszett Y dokumentummal kapcsolatos adminisztratív hibát. A Bizottság rámutat arra, hogy a panaszossal való kapcsolatában őszintén járt el.

2.3 Az ombudsman emlékeztet arra, hogy az Elsőfokú Bíróságnak az Európai Bizottság által idézett ítéletében (2) a Bíróság megállapította, hogy az a tény, hogy az Európai Bizottság a hozzá a verseny területén benyújtott ügyeknek eltérő prioritást biztosít, összeegyeztethető a közösségi jog által rá rótt kötelezettségekkel. Az ombudsman alaposan megvizsgálta a Bizottság 2002. december 13-i e-mailjét, és megjegyzi, hogy az megállapítja, hogy „az Y aktájáért felelős tisztviselő egy éve nagyon elfoglalt két nagyon fontos aktával, és nem volt ideje Y aktájának szentelni”. Az ombudsman úgy véli, hogy az e-mail megfogalmazása sajnálatos, mivel különböző értelmezésekre ad lehetőséget, amelyek nem mindegyike lenne összhangban a megfelelő ügyintézés elveivel. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy a szóban forgó e-mail önmagában nem elegendő annak bizonyítására, hogy a Bizottság nem tett eleget a versenyjogi panasz kezelésével kapcsolatos kötelezettségeinek.

2.4 Az ombudsman azt is sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság ideiglenesen elveszített egy dokumentumot. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy a Bizottság gyorsan és őszintén elmagyarázta a panaszosnak a helyzetet, és hogy a dokumentumot hamarosan újra megtalálták. A Bizottság ezért megtette a szükséges intézkedéseket a felmerült adminisztratív hiba kijavítása érdekében.

2.5 A fentiek alapján az ombudsman úgy ítéli meg, hogy a panasz e vonatkozásával kapcsolatban nincs szükség további vizsgálatokra.

3 Az ügy egy meghatározott vonatkozásának állítólagos figyelmen kívül hagyása

3.1 A panaszos azt állítja, hogy a Bizottság nem ellenőrizte (az Y által a Bizottsághoz benyújtott panasz fényében) a luxemburgi állami hálózatüzemeltető (EPT) azon állítását, hogy Y csatlakozása azért szakadt meg, mert Y nem fizette ki a számláit.

3.2 Az Európai Bizottság kijelenti, hogy 2003. június 23-án kelt levelében tájékoztatta a panaszost arról, hogy az Y által elszenvedett lekapcsolás a függőben lévő kifizetésekkel kapcsolatos kereskedelmi vita eredménye, és hogy az üggyel egy nemzeti bíróság gondosan foglalkozik. Ezért a Bizottság jelenleg nem tartja közösségi érdeknek, hogy fellépjen. Meggyőző és egyértelmű érvek alapján azonban a panaszos által benyújtott kérdést a jövőben csatolni lehetne az Y-ügyhöz.

A Bizottság arra is rámutat, hogy az Y által benyújtott panasz vizsgálata nem zárult le, és várja Y válaszát a kiegészítő információk iránti kérelemre.

3.3 Az ombudsman hasznosnak tartja, hogy az Európai Bizottság álláspontjának értékelését azzal kezdje, hogy az Európai Bizottság és a nemzeti bíróság jelen ügyben betöltött szerepét a következőképpen értelmezi: a Bizottság a közösségi jog alapján esetlegesen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos üggyel foglalkozik, míg a nemzeti bíróság a nemzeti jog alapján polgári jogi kötelezettségekkel járó kereskedelmi jogvitával foglalkozik.

Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy az Y-ügy e sajátos aspektusát illetően a Bizottsághoz benyújtott kérdés és a nemzeti bíróság által tárgyalt kérdés lényegében azonosnak tűnik.

3.4 Ebben az összefüggésben az ombudsman emlékeztet az EK-Szerződés 10. cikke (korábban 5. cikke) (3) szerinti, az intézmények és a nemzeti bíróságok közötti lojális együttműködés elvére, és arra, hogy ez az elv megköveteli, hogy az Európai Bizottság tiszteletben tartsa a nemzeti bíróságok azonos tárgyú határozatait (4).

3.5 A fentiek alapján az ombudsman ésszerűnek tartja az Európai Bizottság azon álláspontját, hogy jelenleg nem tartja közösségi érdeknek a fellépést. Az ombudsman ezért nem állapít meg hivatali visszásságot a panasz e vonatkozását illetően.

Következtetés

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a következő kritikai észrevételt kell tenni:

Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nem alkalmazta következetesen saját magatartási kódexét a panaszos levelezésének kezelése során. Ez hivatali visszásság volt.

Tekintettel arra, hogy az ügy ezen aspektusa múltbeli konkrét eseményekre vonatkozik, nem helyénvaló az ügy békés rendezésére törekedni. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

A Bizottság elnökét tájékoztatni fogják erről a határozatról.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) A Bizottság helyes hivatali magatartásának kódexe, elérhető a Bizottság honlapján (http://ec.europa.eu/secretariat_general/code/index_en.htm).

(2) A T-24/90. sz. Automec Srl kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1992., II-02223. o.).

(3) Lásd a Bíróság C-2/88. sz. Zwartveld-ügyben hozott végzésének (1990) I-03365. pontját, 53. pont.

(4) Lásd a T-24/90. sz., Automec Srl kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1992., II-0223. o.) 87. és azt követő pontjait.