Strasbourg, 2004. december 14.

Tisztelt F. Úr!

2003. október 17-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a „Coopérative Taxi Treize” nevű vállalat nevében. A panasz az Európai Parlament ellen irányul, és a Parlament által közzétett ajánlati felhívásra vonatkozik, amelynek célja, hogy a strasbourgi részülések során biztosítsa az európai parlamenti képviselők sofőrvezérelt gépkocsi-szolgáltatását (PE VOIT-2002/20).

2003. november 20-án továbbítottam a panaszt az Európai Parlament elnökének. A Parlament 2004. február 5-én nyilvánított véleményt. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2004. április 15-én küldött meg.

2004. október 20-án levelet írtam Önnek panaszának kezelésével kapcsolatban, amelyre Ön 2004. október 31-én válaszolt.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos szerint a tények a következőképpen foglalhatók össze:

A panaszos, aki a „Coopérative Taxi Treize” nevű taxitársaság felszámolója, panaszt nyújt be e társaság nevében. A vállalat részt vett az Európai Parlament által kiírt pályázaton, amelynek célja, hogy a strasbourgi ülések során biztosítsa az európai parlamenti képviselők sofőr által vezetett gépkocsi-szolgáltatását (PE VOIT-2002/20). Az ajánlatot azonban nem választották ki, és a szerződést egy sofőrrel bérelt limuzinokkal foglalkozó társaságnak ítélték oda.

A panaszos szerint:

- Az ajánlat különös műszaki feltételeinek 4. cikke, amely kimondja, hogy az ajánlatnak tartalmaznia kell az óránkénti átalánydíjat, nem veszi figyelembe a francia jog valamely rendelkezését.

A nyertes ajánlattevő nem tartja be a francia jog vonatkozó rendelkezéseit, nevezetesen az 55–961. sz. rendeletet:

* a limuzinszolgáltatás által biztosított szállítás nem kapcsolódik idegenforgalomhoz, üzleti, hivatalos vagy hivatalos utakhoz;

* Az európai parlamenti képviselőket csoportosan szállítják, és nem maguk fizetik ki a sofőrt;

* a kiválasztott vállalat járművezetői nem vettek részt a limuzinok vezetéséhez szükséges megfelelő tanfolyamon;

* a kiválasztott vállalat nem rendelkezik megfelelő autókkal;

* A 85-891. sz. rendelet 1. cikke, amely a városi és nem városi tömegközlekedésre vonatkozik, ugyanúgy kizárja a limuzinokat, mint a taxikat.

- A nyertes ajánlattevő nem tesz eleget a békebíróság (Tribunal correctionnel de Strasbourg) 2000. április 7-i határozatának, amely kimondta, hogy "a vádlott által az Európai Parlamenttel 1988. szeptember 1-jén és 1991. július 27-én, majd 1995. március 23-án kötött szerződés alapján személyszállítási szolgáltatások nyújtása során végzett magán taxisofőri tevékenységtől eltérő tevékenység nem tekinthető az 1982. december 30-i törvény 29. cikke és az 1987. április 7-i 87-242. sz. rendelet értelmében vett nem városi magánjellegű közúti személyszállításnak, mivel az Európai Parlament nyilvánvalóan nem tartozik az abban említett, az Alsó-Rajna prefektusának előzetes nyilatkozattételre kötelezett szervező szervezetek egyik kategóriájába sem; ezenkívül az 1985. augusztus 16-i 82-1153. sz. törvény végrehajtásáról szóló 85-891. sz. rendelet 1. cikke értelmében a taxiüzletág nem tartozik a 82-1153. sz. törvény hatálya alá.” A francia bíróság megállapította továbbá, hogy a francia jog kizárja, hogy a tömegközlekedési tevékenységet taxival végezzék.

A kiválasztott vállalat alvállalkozásba adja a szerződést egy másik vállalatnak.

A panaszos emlékeztet továbbá az Elsőfokú Bíróságnak a T-365/00. sz. ügyben 2002. június 11-én hozott ítéletére (1), amely kimondta, hogy „amennyiben a szóban forgó személyszállítási szolgáltatásokat taxik biztosítják, azokat olyan feltételek mellett nyújtják, amelyek ellentétesek a békebíróság által értelmezett alkalmazandó nemzeti jogszabályokkal. A fentiekből következik, hogy a Parlament nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor a Tribunal correctionnel de Strasbourg 2000. április 7‐i ítéletére tekintettel úgy ítélte meg, hogy az 1999. március 31‐i szerződés teljesítése megfelelt a taxikra alkalmazandó francia szabályozásnak. Mivel a jogalap megalapozott, a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.” Ez a Parlament és a „Coopérative Taxi Treize” között létrejött, az 1999. március 31-én Strasbourgban tartott parlamenti ülések során a személyek jelöletlen járművekben gépjárművezetőkkel történő szállítására vonatkozó szerződés megsemmisítéséhez vezetett.

2003. február 26-án a panaszos felvette a kapcsolatot az Európai Parlamenttel, hogy megkérdőjelezze az ajánlat (PE VOIT-2002/20) limuzinszolgáltatást nyújtó vállalatnak történő odaítélését.

2003. március 20-án a Parlament elutasította a panaszos kérését.

A panaszos azt állítja, hogy a nyertes ajánlattevő nem felel meg a francia jognak. A petíció benyújtója azt kéri, hogy a Parlament és a nyertes ajánlattevő közötti szerződést (a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2003. december 31-ig) szüntessék meg adminisztratív szabálytalanságok, valamint amiatt, hogy az Európai Parlament nem tartja be az európai bíróságok ítéleteit. Azt is állítja, hogy az európai parlamenti képviselők szállítását úgy kell megszervezni, hogy az megfeleljen a francia jognak, és ne károsítsa a személyszállító vállalatok egyetlen kategóriáját sem.

A VIZSGÁLAT

Az Európai Parlament véleménye

A Parlament véleménye a következőképpen foglalható össze:

Az 1999. március 31-én aláírt szerződés szerint a panaszos volt felelős az európai parlamenti képviselők strasbourgi sofőrszolgálatáért, és olyan taxikat használt, amelyeket nem jelöltek meg ilyenként.

Egy versenytárs vállalat, a „Société Alsace International Car Service SARL” a francia bíróságokhoz és az Európai Elsőfokú Bírósághoz fordult az üggyel. Azzal érvelt, hogy a panaszossal aláírt szerződés nem felelt meg a francia jognak.

Az Elsőfokú Bíróság 2002. június 11-i ítéletét (2) követően a Parlament köteles volt felmondani a panaszossal kötött szerződést. A Parlament a beszerzésekkel és szerződésekkel foglalkozó konzultatív bizottság véleménye alapján hat hónapos időtartamra ideiglenes megoldást találhat az európai parlamenti képviselők szállításának biztosítására és tárgyalásos eljárás megindítására. Ezt a hat hónapos időszakot új ajánlati felhívás kiírására kellett felhasználni.

Ezen új ajánlati felhívás keretében a Parlament felvette a kapcsolatot a Parlament Jogi Szolgálatával, valamint az illetékes francia hatósággal, azaz az Alsó-Rajna prefektúrával. A Jogi Szolgálat megállapította, hogy az európai parlamenti képviselők sofőrrel történő szállítása a sofőrrel bérelt limuzinokban történő szállításról szóló rendelet, azaz lényegében az 1995. július 15-i 55–961. sz. rendelet hatálya alá tartozik. Azt is elismerte, hogy a taxitársaságok ajánlatot nyújthatnak be, ha a pályázat taxival történő tömegközlekedésre vonatkozik, és ha betartják a vonatkozó rendeletet. Az Európai Parlament Jogi Szolgálatának véleményével összhangban és az Alsó-Rajna prefektúra egyetértésével a feladatmeghatározást úgy dolgozták ki, hogy minden típusú közlekedési vállalat (taxitársaságok és autókölcsönző vállalatok) pályázhasson. Az ajánlatnak meg kellett felelnie az alkalmazandó francia jogi és szabályozási rendelkezéseknek. 2002. november 20-án a Quaestorok Kollégiuma elfogadta ezt a megoldást.

Következésképpen a panaszos téved, amikor azt állítja, hogy a Parlament nem tartotta be a francia jogi és szabályozási rendelkezéseket, mivel minden ajánlattevőnek bizonyítania kellett, hogy ajánlata megfelelt az alkalmazandó szabályoknak (a különös műszaki feltételek 2. cikke).

Ami a különleges műszaki feltételek 4. cikkét illeti, a francia hatóság megerősítette, hogy az átalányösszegű számlázás bizonyos feltételek mellett jogszerű a taxik esetében.

Ami a panaszos egyéb állításait illeti, ezek csak találgatások, amelyek hiteltelenítik a kiválasztott vállalatot. A Parlament a panaszosnak küldött 2003. március 20-i és 26-i levelében már válaszolt ezekre az állításokra. Az eljárás minden egyes lépését ellenőrizték, és 2002. december 5-én kedvező véleményt kapott a beszerzési és szerződési tanácsadó bizottságtól.

A sikeres vállalkozást azért választották ki, mert megfelelt valamennyi kiválasztási és odaítélési kritériumnak, és a gazdaságilag legelőnyösebb és a legjobb minősítésű ajánlatot nyújtotta be. Ez a vállalat rendelkezik az összes szükséges engedéllyel, és munkáját a különböző alkalmazandó szabályoknak megfelelően végzi.

A panaszos észrevételei

A panaszos észrevételei a következőképpen foglalhatók össze:

Ami az átalánydíjakat illeti, a Parlament arra kötelezte az ajánlattevőket, hogy olyan közös rendelkezést válasszanak, amely nem szerepel a rájuk vonatkozó rendeletben, és amely csak a tömegközlekedésre alkalmazható.

Ami a személyszállításra vonatkozó rendeletet illeti, a panaszos megjegyzi, hogy az európai parlamenti képviselők vezetésére használt autókat nem rendeltetésüknek megfelelően használják. A sikeres ajánlattevő nem szerepel a „személyszállítás” kategóriában. Végezetül a rendelet kizárja a limuzinok használatát az Európai Parlament számára.

Ami a bérelt limuzinokra vonatkozó rendeletet illeti, a nyertes ajánlattevő gépjárművezetői nem rendelkeznek bérelt limuzinok vezetésére vonatkozó engedéllyel. Ezenkívül nem rendelkeznek előzetes bérleti megbízással, amely tartalmazná a dátumot, az időpontot, a neveket, a személyek számát és a személyek rendeltetési helyét.

A panaszos fenntartja, hogy a nyertes ajánlattevő a piacot egy másik vállalatnak adja alvállalkozásba.

A panaszos szerint a Parlament ugyanabban a helyzetben van, mint a panaszossal aláírt és megsemmisített korábbi szerződés esetében.

A HATÁROZAT

1 Előzetes megjegyzések

1.1 A panaszos a "Coopérative Taxi Treize" nevű taxitársaság felszámolója, amely részt vett az Európai Parlament által a strasbourgi ülések során az európai parlamenti képviselők számára sofőr által vezetett gépjármű-szolgáltatás biztosítására kiírt pályázaton (PE VOIT-2002/20). A panaszos azt állítja, hogy a nyertes ajánlattevő nem felel meg a francia jognak. A petíció benyújtója azt kéri, hogy a Parlament és a nyertes ajánlattevő közötti szerződést szüntessék meg.

1.2 A vizsgálat előrehaladott szakaszában az ombudsman tudomására jutott, hogy a sikeres ajánlattevő eseti alapon szállítási szolgáltatásokat is nyújt az ombudsmannak. Az ombudsman ennek megfelelően tájékoztatta a panaszost, és felkérte, hogy jelezze, hogy azt kívánja-e, hogy az ombudsman fejezze be a vizsgálatát, vagy érdemi határozat nélkül szüntesse meg a vizsgálatot. A panaszos azt válaszolta, hogy azt szeretné, ha az ombudsman befejezné a vizsgálatát, és indokolással ellátott határozatot hozna.

1.3 Az EK-Szerződés 195. cikke értelmében az európai ombudsman jogosult "a közösségi intézmények vagy szervek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra" vonatkozó panaszok fogadására. Az ombudsman úgy véli, hogy hivatali visszásság akkor fordul elő, ha egy közjogi szerv nem a rá nézve kötelező szabálynak vagy elvnek megfelelően jár el. Így hivatali visszásság akkor is megállapítható, ha a Közösségek intézményei vagy szervei által kötött szerződésekből eredő kötelezettségek teljesítéséről van szó.

Az ombudsman azonban úgy véli, hogy az ilyen esetekben elvégezhető felülvizsgálat hatóköre szükségszerűen korlátozott. Az ombudsman különösen azon a véleményen van, hogy ha az ügy vita tárgyát képezi, nem kellene annak megállapítására törekednie, hogy valamelyik fél megszegte-e a szerződést. Ezzel a kérdéssel csak az illetékes bíróság foglalkozhat hatékonyan, amelynek lehetősége lenne meghallgatni a feleknek a vonatkozó nemzeti joggal kapcsolatos érveit, és értékelni a vitatott ténybeli kérdésekkel kapcsolatos, egymásnak ellentmondó bizonyítékokat.

1.4 Az ombudsman úgy véli, hogy hasonló megközelítés indokolt a jelen ügyben, amelyben a panaszos a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó nemzeti jogszabályok megsértésére hivatkozik. Az ombudsman ezért vizsgálatát annak vizsgálatára korlátozza, hogy a Parlament koherens módon számolt-e be intézkedései jogalapjáról, és miért véli úgy, hogy a vonatkozó nemzeti jog szerinti álláspontja indokolt.

2 A francia jog állítólagos megsértése

2.1 A panaszos azt állítja, hogy a nyertes ajánlattevő nem tartja be a francia jogot. A petíció benyújtója azt kéri, hogy a Parlament és a nyertes ajánlattevő közötti szerződést szüntessék meg adminisztratív szabálytalanságok, valamint amiatt, hogy az Európai Parlament nem tartja be az európai bíróságok ítéleteit. Azt is állítja, hogy az európai parlamenti képviselők szállítását úgy kell megszervezni, hogy az megfeleljen a francia jognak, és ne károsítsa a személyszállító vállalatok egyetlen kategóriáját sem.

2.2 A Parlament szerint a panaszos téved, amikor azt állítja, hogy a Parlament nem tartotta be a francia jogi és szabályozási rendelkezéseket, mivel minden ajánlattevőnek bizonyítania kellett, hogy ajánlata megfelelt az alkalmazandó szabályoknak. Ezenkívül a kiválasztott vállalat rendelkezik az összes szükséges engedéllyel, és munkáját a különböző alkalmazandó szabályoknak megfelelően végzi. A Parlament rámutat arra, hogy az új ajánlat megtétele előtt kikérte jogi szolgálata és az illetékes francia közigazgatás (Alsó-Rajna prefektúra) véleményét annak érdekében, hogy tájékoztatást kapjon az alkalmazandó francia szabályozásról és az ajánlattételi dokumentáció megfelelő tartalmáról.

Az Európai Parlament a panasszal kapcsolatos véleményéhez csatolta Jogi Szolgálatának véleményét, valamint az Alsó-Rajna prefektúrával folytatott levelezését.

2.3 Az ombudsman először is rámutat arra, hogy az Elsőfokú Bíróság T-365/00. sz. ügyben hozott ítéletéből (3) az következik, hogy az Európai Parlament nem jogosult nem városi magáncélú közúti személyszállítás megszervezésére, és hogy a taxival történő tömegközlekedésre használt járművek nem használhatók más típusú személyszállításra.

2.4 Az ombudsman alaposan megvizsgálta a panaszos és az Európai Parlament által benyújtott dokumentációt. Az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Parlament úgy fogalmazta meg a szóban forgó pályázatot, hogy minden típusú közlekedési vállalat pályázhasson, és hogy a pályázatot annak az ajánlattevőnek ítélték oda, aki a pályázat 10. cikkével összhangban a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot nyújtotta be. Ez a cég limuzinokat bérel sofőrrel.

Az ombudsman az Európai Parlament által benyújtott dokumentumokból azt is megjegyzi, hogy a pályázattal kapcsolatos álláspontja jogi elemzésen alapul, amely szerint az európai parlamenti képviselők strasbourgi szállítása a sofőrrel bérelt limuzinokkal történő szállításról szóló francia rendelet hatálya alá tartozik, és hogy a taxitársaságok ajánlatot nyújthatnak be, feltéve, hogy a pályázat taxival történő tömegközlekedésre vonatkozik. Az ombudsman úgy véli, hogy ez az elemzés ésszerűnek tűnik. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy a Parlament megerősítést kapott egy francia hatóságtól (Alsó-Rajna prefektúra), hogy a taxik átalánydíjai bizonyos feltételek mellett jogszerűek lehetnek.

2.5 Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy a nyertes ajánlattevő nem tartja be a francia jog vonatkozó rendelkezéseit, nevezetesen az 55-961. sz. rendeletet, az ombudsman emlékeztet arra, hogy megbízatása a közösségi intézményekre és szervekre korlátozódik, és nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy magánszervezetek tevékenységeit vizsgálja. Az ombudsman megjegyzi, hogy az ajánlat különös műszaki feltételeinek 2. cikke előírja, hogy az ajánlattevőnek nyilatkoznia kell arról, hogy szolgáltatásait a francia joggal összhangban végzi, és bármikor bizonyítania kell, hogy személyzete megfelel a francia jognak. Az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az Európai Parlament nem tartotta be a 2. cikket.

2.6 A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy a Parlament ésszerű módon ismertette intézkedéseinek jogalapját, és indokoltnak tartja a jogi állásponttal kapcsolatos álláspontját. Az ombudsman ezért nem állapít meg hivatali visszásságot. Az ombudsman rámutat arra, hogy ez a megállapítás nem érinti a panaszos azon jogát, hogy ügyét az illetékes bíróság elé terjessze.

3 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Parlament nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a döntésről az Európai Parlament elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) A T-365/00. sz., Alsace International Car Service SARL (AICS) kontra Európai Parlament ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., II-02719. o.).

(2) A T-365/00. sz., Alsace International Car Service SARL (AICS) kontra Európai Parlament ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., II-02719. o.).

(3) A T-365/00. sz., Alsace International Car Service SARL (AICS) kontra Európai Parlament ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., II-02719. o.).