A panasz előzményei

1. 2022. június 15-én  a panaszos, a spanyolországi korai nyugdíjasok jogait támogató egyesület kötelezettségszegési panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz Spanyolországgal szemben. A panaszt CHAP(2022)01659. számon vették nyilvántartásba.

2. A panaszos azt állította, hogy a nyugdíjakról és a közszektorbeli nyugdíjakról szóló spanyol törvény sérti a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvet (2000/78/EK irányelv [1]).

3. A spanyol jog szerint azok a munkavállalók, akiknek a munkahelye kivételesen veszélyes, mérgező, nehéz vagy egészségtelen (első csoport), korengedményes nyugdíjba vonulhatnak, miközben teljes nyugdíjban részesülnek.[2] Egyes köztisztviselők, akik 2011 előtt léptek be a közszolgálatba, és legalább 35 évig dolgoztak (második csoport), 60 éves korukban korengedményes nyugdíjba vonulhatnak, és teljes nyugdíjban részesülhetnek.[3] Azonban minden más munkavállaló, aki önként korengedményes nyugdíjba vonul, legfeljebb két évvel lehet fiatalabb a rendes nyugdíjkorhatárnál (jelenleg 65 év), és legalább 35 évig dolgozott. A fent említett két csoporttól eltérően e munkavállalók nyugdíjára csökkentési együtthatót alkalmaznak, még akkor is, ha a rendes nyugdíjkorhatár elérésekor a maximális nyugdíj megszerzéséhez szükséges számú vagy annál több évet dolgoztak.[4] Ennek eredményeként a panaszos azt állította, hogy a két csoporthoz képest hátrányos megkülönböztetés éri őket. Emellett a rendes életkorban nyugdíjba vonuló személy teljes nyugdíjat kap, ha a törvény által előírt ideig dolgozott (2023-ban 37 év és 9 hónap),[5] míg a korai nyugdíjba vonulók csökkentett nyugdíjat kapnak, még akkor is, ha hosszabb ideig dolgoztak.

4. A panaszos azt állította, hogy ez az eltérő bánásmód a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül. A panaszos azzal érvelt, hogy Spanyolország nem bizonyította, hogy ezek az eltérő bánásmódok objektíven és ésszerűen indokoltak, amint azt a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja. A panaszos az uniós ítélkezési gyakorlatra hivatkozott azon érvének alátámasztására, hogy ezek a rendelkezések a nyugdíjakra és a nyugdíjazási tervekre is alkalmazandók [6].

5. 2022. július 4-én a Bizottság „előzetes lezárásról szóló levelet” küldött a panaszosnak, amelyben tájékoztatta a panasz lezárására irányuló szándékáról. Megállapította, hogy a panaszos által szolgáltatott információk nem utalnak arra, hogy a nemzeti jogszabályok hátrányosan megkülönböztetnék a „nyugdíjasok azonos kategóriájába tartozó” nyugdíjasokat. A nyugdíjak kialakításáért és kezeléséért elsősorban a tagállamok felelősek, és az EU csupán támogatja és kiegészíti a tagállamok e területen folytatott tevékenységeit. A tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a konkrét foglalkoztatási és szociálpolitikai célkitűzések kiválasztása és az azok eléréséhez szükséges intézkedések meghatározása terén [7]. A Bizottság kifejezte azon szándékát, hogy lezárja az ügyet, kivéve, ha a panaszos négy héten belül olyan új információkat tud szolgáltatni, amelyek arra utalnak, hogy a spanyol hatóságok megsértették az uniós jogot.

6. A panaszos kiegészítő információkkal válaszolt. A panaszos azt állította, hogy a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv 6. cikkének (1) bekezdése korlátozza a tagállamok mérlegelési jogkörét a foglalkoztatás- és szociálpolitika terén. Még ha létezne is olyan jogszerű cél, amely igazolná ezt az eltérő bánásmódot, az alkalmazott eszközök aránytalanok, mivel azok a korengedményes nyugdíjasok, akik nem tartoznak a panaszban említett csoportok egyikéhez sem, nyugdíjukat nemcsak korlátozott időtartamra (például a rendes nyugdíjkorhatár eléréséig) csökkentik [8].

7. 2022. július 28-án a panaszos újabb kötelezettségszegési panaszt nyújtott be, amelyben ismét azt állította, hogy Spanyolország megsérti a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvet, különösen azt, hogy az öregségi nyugdíjra és a nyugdíjakra vonatkozó jogszabályai hátrányosan megkülönböztetik a hosszú szakmai pályafutással rendelkező, szintén fogyatékossággal élő korai nyugdíjasokat. Ezt a panaszt CHAP(2022)02124 hivatkozási számon vették nyilvántartásba.

8. A Bizottság 2023. január 9-én előzetes lezáró levelet küldött a panaszosnak, amelyben tájékoztatta a panasz lezárására irányuló szándékáról. Ennek során utalt a panaszos korábbi jogsértési panaszával kapcsolatos értékelésére, és azt tanácsolta, hogy nemzeti szinten keressen jogorvoslatot. A Bizottság kifejtette, hogy amikor egy irányelvet átültetnek a nemzeti jogba, azoknak a személyeknek, akik úgy vélik, hogy az irányelv hátrányosan megkülönbözteti őket, a nemzeti hatóságokhoz kell fordulniuk. A Bizottság ezt követően a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv 3. cikkének (3) bekezdésére hivatkozott, amely kimondja, hogy az irányelv nem alkalmazandó az állami rendszerek vagy hasonló rendszerek által teljesített kifizetésekre, beleértve az állami szociális biztonsági vagy szociális védelmi rendszereket is. A Bizottság azt is kifejtette, hogy az irányelv kifejezetten kimondja, hogy a nemzeti hatóságok előjoga a nyugdíjkorhatár megállapítása. Ami konkrétan a második kötelezettségszegési panaszt illeti, a Bizottság kijelentette, hogy „a spanyol jogszabályok kifejezetten szabályozzák a fogyatékossággal élő személyek korengedményes nyugdíjazását”. A Bizottság kifejezte azon szándékát, hogy négy héten belül lezárja a panaszt, kivéve, ha a panaszos új információkkal bizonyítja az uniós jog megsértését.

9. A panaszos 2023. február 3-án válaszolt, vitatva a Bizottság állításait, és azzal érvelve, hogy a spanyol jogszabályok ellentétesek a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvvel. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság válaszai ellentmondásosak voltak, és nem adott egyértelmű és észszerű választ aggályaira.

10. Ugyanezen a napon a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy az ügyben felhagy a vele folytatott levelezéssel. A Bizottság emlékeztette a panaszost, hogy a jogsértési panaszok kezelése terén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik.

11. A panaszos elégedetlen volt a jogsértési panaszok Bizottság általi kezelésével, ezért az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat

12. Az ombudsman vizsgálatot indított arra vonatkozóan, hogy a Bizottság hogyan kezelte a két jogsértési panaszt, különös tekintettel a panaszosnak adott válaszaira.

13. A vizsgálat során az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy adjon átfogóbb választ a panaszosnak, amit a Bizottság meg is tett.  

A Bizottság válasza a panaszosnak az ombudsman beavatkozását követően

14. A Bizottság az uniós ítélkezési gyakorlatra hivatkozott, amely megállapította, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésében, hogy indítson-e kötelezettségszegési eljárást, és ha igen, mikor [9].

15. A Bizottság hivatkozott továbbá az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén, amely meghatározza, hogyan rangsorolja a jogsértési panaszokkal kapcsolatos munkáját. A Bizottság kiemelt ügyként vizsgálja azokat az eseteket, amikor a tagállamok: i. elmulasztotta közölni az átültető intézkedéseket vagy a helytelenül átültetett irányelveket; ii. nem tett eleget a Bíróság bírájának; iii. súlyosan sértették az EU pénzügyi érdekeit vagy megsértették a kizárólagos uniós hatásköröket (az EUMSZ 2. cikkének (1) bekezdése az EUMSZ 3. cikkével összefüggésben). A Bizottság kijelentette, hogy mivel a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvet Spanyolország átültette a nemzeti jogba, elsősorban a nemzeti bíróságok feladata annak megállapítása, hogy a gyakorlat diszkriminatív-e.

16. A Bizottság kijelentette, hogy az állítólagos eltérő bánásmód a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvben felsorolt okok egyikén sem alapul. A szóban forgó eltérő bánásmód azon szakmai kategória alapján alkalmazandó, amelybe a munkavállaló tartozik. A Bizottság az uniós ítélkezési gyakorlatra [10] hivatkozott, amely szerint a különböző csoportokkal szembeni, a panaszos által ismertetett eltérő bánásmód nem tartozik a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv hatálya alá. Hivatkozott továbbá az uniós szerződésekre [11], amelyek állítása szerint nem utalnak a szakmai kategórián alapuló hátrányos megkülönböztetésre, és ezért nem képezhetnek jogalapot a Bizottság számára ahhoz, hogy ezen az alapon beavatkozzon az eltérő bánásmóddal kapcsolatban. Ezenkívül az alkalmazandó spanyol jogszabályok általában megfelelnek a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvnek.

17. A Bizottság megjegyezte, hogy a panaszos által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem az ugyanazon munkavállalói kategórián belüli feltételekre vagy a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvre vonatkozott. Mindenesetre a különböző ítéletekben a Bíróság nem állapította meg, hogy a releváns nemzeti szabályozás életkor alapján sérti a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvet.

18. Úgy tűnik, hogy a második jogsértési kifogás nem az azonos foglalkoztatási kategóriákba tartozó, fogyatékossággal élő és nem fogyatékossággal élő munkavállalók közötti eltérő bánásmódra vonatkozik. Az ilyen eltérő bánásmód valóban fogyatékosságon alapulna. Ehelyett a panaszos a fogyatékossággal élő munkavállalók és a különböző szakmai kategóriákba tartozó, fogyatékossággal élő vagy nem rendelkező munkavállalók közötti eltérő bánásmódra hivatkozott. Mint ilyen, a panasz az eltérő bánásmódra vonatkozott, amely alapján a munkavállaló a szakmai kategóriájába tartozik.

19. A fentiek alapján a Bizottság megerősítette azon szándékát, hogy egyik jogsértési panasszal kapcsolatban sem kíván további lépéseket tenni.

Az ombudsman értékelése

20. A Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésében, hogy indítson-e kötelezettségszegési eljárást, és ha igen, mikor.[12] Az uniós jog megsértésével kapcsolatos politikáját az „Uniós jog: Jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén [13] Az ombudsman szerepe ezekben az esetekben annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy a Bizottság egyértelmű és ésszerű magyarázatot adott-e határozatára, és hogy nem történt-e nyilvánvaló értékelési hiba.

21. Az ombudsman beavatkozását követően a Bizottság kimerítő és egyértelmű magyarázatot adott azon határozataira, hogy a panaszok alapján nem indít kötelezettségszegési eljárást. Mivel a panaszok a munkavállalók különleges kategóriájába való tartozáson alapuló megkülönböztetésre vonatkoztak, és az uniós jog (az elsődleges jog és a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) nem ír elő ilyen megkülönböztetésmentességi okot, amint azt az ítélkezési gyakorlat is megerősítette, a Bizottság helyesen döntött úgy, hogy nem avatkozik be a panaszokba. Ezenkívül a panaszos nem bizonyította az irányelv spanyol jogba való átültetésével kapcsolatos problémákat.

22. Bár az ombudsman sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság kezdetben nem adott ilyen átfogó magyarázatot, úgy véli, hogy a Bizottság magyarázatai észszerűek. A Bizottság azon döntése, hogy nem tesz további lépéseket, összhangban van mérlegelési jogkörével, és döntését meggyőzően indokolta.

Következtetés

A vizsgálat alapján az ombudsman az alábbi következtetéssel zárja le az ügyet [14]:

További vizsgálatok nem indokoltak.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

Rosita Hickey Vizsgálati
Igazgató

Strasbourg, 2024. november 14.

[1] A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/HTML/?uri=CELEX:32000L0078.

[2] Lásd a 8/2015. sz. királyi törvényerejű rendelet („Ley General de la Seguridad Social”) 206. cikkét, amely itt érhető el: https://www.boe.es/buscar/act.php?id=BOE-A-2015-11724.

[3] Lásd a 670/2987. sz. királyi törvényerejű rendelet („Ley de Clases Pasivas del Estado”) 28. cikke (2) bekezdésének b) pontját, amely itt érhető el: https://www.boe.es/eli/es/rdlg/1987/04/30/670.

[4] Lásd a 8/2015. sz. királyi törvényerejű rendelet („Ley General de la Seguridad Social”) 208. cikkét.

[5] Lásd a 8/2015. sz. királyi törvényerejű rendelet („Ley General de la Seguridad Social”) hetedik átmeneti rendelkezését.

[6] Lásd a Bíróság C-223/19. sz., YS kontra NK ügyben 2020. szeptember 24-én hozott ítéletét, amely itt érhető el: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/en/TXT/?uri=CELEX:62019CJ0223; valamint a Bíróság 2021. április 15-i ítélete, AB kontra Olympiako Athlitiko Kentro Athinon, C-511/19, elérhető itt: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/en/TXT/?uri=CELEX:62019CJ0511.

[7] Lásd a Bíróság 2021. április 15-i ítéletét, AB kontra Olympiako Athlitiko Kentro Athinon – Spyros Louis, C-511/19, 30. pont, elérhető itt: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=9CD3B00D4993711D7E5AA9B055513B5B?text=&docid=239889&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1688490

valamint a Bíróság C-223/19. sz., YS kontra NK AG, , ügyben 2020. szeptember 24-én hozott ítéletének 57. és 61. szám, elérhető a következő internetcímen: https://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=C-223/19&language=FR.

[8] E tekintetben a panaszos a C-511/19. sz. ,-ügy (lásd a fenti 7. lábjegyzetet) 48. pontjára hivatkozott.

[9] A Bíróság 247/87. sz. Starfruit kontra Bizottság ügyben 1989. február 14-én hozott ítélete, elérhető a következő internetcímen: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX:61987CJ0247.

[10] A Bíróság C-644/19. sz., FT kontra Universitatea Lucian Blaga ügyben 2020. október 8-án hozott ítélete, elérhető a következő internetcímen: https://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?lgrec=fr&td=;ALL&language=en&num=C-644/19&jur=C

A Bíróság C-262/14. sz., SCMD kontra Ministerul Finantelor Publice ügyben 2015. május 25-én hozott ítélete, elérhető a következő internetcímen:  https://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?language=en&num=C-262/14

A Bíróság C-310/10. sz. Ministerul Justitiei kontra Agafitei ügyben 2011. július 7-én hozott ítélete, elérhető a következő internetcímen:  (https://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?lgrec=fr&td=%3BALL&language=fr&num=C-310/10&jur=C)

és a C-178/12. sz. ügyben 2013. március 7-én hozott végzés ( https://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=C-178/12&language=EN)

[11] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikke

[12] A Bíróság 1989. február 14-i ítélete, Starfruit kontra Bizottság, 247/87. sz. ügy, elérhető a következő internetcímen: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX:61987CJ0247.

[13] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52017XC0119(01)&from=EN

[14] Ezt a panaszt az európai ombudsman végrehajtási rendelkezések elfogadásáról szóló határozatával összhangban átruházott ügykezelés keretében kezelték.