Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Ügyészség (EPPO) hogyan kezelte az olaszországi delegált európai ügyészek nemzeti asszisztensének panaszait. A panaszos azt állította, hogy az Európai Ügyészség római delegált európai ügyészei beavatkoztak az általa nemzeti szinten indított két közigazgatási eljárásba. A panasz arra is vonatkozott, hogy az Európai Ügyészség hogyan kezelte a panaszos által benyújtott, dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmet.

Az ombudsman hiányosságokat tárt fel a panaszok Európai Ügyészség általi kezelése terén azzal kapcsolatban, hogy az Európai Ügyészség hogyan közölte álláspontját a panaszossal, és milyen indokok alapján jutott arra a következtetésre, hogy nem tesz további lépéseket. Az Európai Ügyészség a vizsgálat során foglalkozott ezzel azáltal, hogy egyértelmű és észszerű magyarázatot adott álláspontjára. Az ombudsman azt is megállapította, hogy az Európai Ügyészség a panaszok kezelése során nem sértette meg a panaszos jogait.

Ami a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet illeti, az ombudsman megállapította, hogy az Európai Ügyészség által a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadására felhozott okok a jelek szerint nincsenek összhangban a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós jogszabályokkal. Mindazonáltal az ombudsman megállapította, hogy a panaszos által kért dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadására vonatkozó döntés észszerű volt, bár más okból, mint amelyre az Európai Ügyészség hivatkozott.

Az ombudsman azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ügy arra vonatkozott, hogy egy uniós misszió hogyan kezelte egy kirendelt nemzeti szakértő meghosszabbított orvosi szabadságát. A panaszos megkérdőjelezte az orvosi szabadságon tartásának alapját, az alkalmazott eljárást, az egészségügyi adatainak védelmét, valamint azt a döntést, hogy távollétének egy része alatt nem fizeti ki a napidíját.

Az ombudsman megállapította, hogy a missziónak alapos oka volt a fellépésére. Több egészségügyi szakember értékelésére támaszkodott, bevonta a panaszos kirendelő hatóságát, és lehetővé tette számára, hogy a vonatkozó feltételek teljesülése esetén visszatérjen a munkába. A misszió akkor is alkalmazta a vonatkozó szabályokat, amikor felhagyott a panaszos napidíjának kifizetésével.

Az ombudsman ezért nem állapított meg hivatali visszásságot.

Az ügy egy olyan dokumentumhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott, amelyet az Európai Bizottság azzal kapcsolatos ellenőrzése keretében készítettek, hogy a litván mezőgazdasági termelők betartják-e azokat a környezetvédelmi követelményeket, amelyeknek az uniós finanszírozáshoz meg kell felelniük.

A Bizottság megtagadta a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést, azzal érvelve, hogy a hozzáférhetővé tétel veszélyeztetné az ellenőrzés sikeres befejezését.

A releváns dokumentumok vizsgálata alapján az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság megalapozottan tagadta meg a szóban forgó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést. Ezért hivatali visszásság nélkül lezárta a vizsgálatot.

Mindemellett, mivel a Bizottság időközben megerősítette, hogy az ellenőrzés lezárult, az ombudsman bízik abban, hogy a Bizottság a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítja a dokumentumokhoz, ha a panaszos folytatja az ügyet.

Az ügy az Európai Unió pápua új-guineai küldöttségének azon döntésére vonatkozott, hogy a panaszos ajánlatát mint kirívóan alacsony összegű ajánlatot elutasítja. A panaszos azzal érvelt, hogy a küldöttség nem kért konkrét pontosításokat, nem indokolta döntését, és elutasítását nem az ajánlatban szereplő ártól független elemekre alapozta.

Az ombudsman megállapította, hogy a küldöttségnek konkrétabbnak kellett volna lennie, amikor felvilágosítást kért a panaszostól az árról, és egyértelmű kapcsolatot kellett volna megállapítania az ár és az értékelés során figyelembe vett valamennyi elem között. A küldöttség az indokolási kötelezettséget megsértve nem támasztotta alá kellőképpen azon döntését sem, hogy az ajánlatot kirívóan alacsony összegként utasítsa el. Ezek a hiányosságok hivatali visszásságnak minősülnek.

Bár a Bizottság a vizsgálat során további pontosításokkal szolgált, az ombudsman megállapította, hogy ezek a pontosítások nem orvosolták kellőképpen a feltárt hiányosságokat.

Az ombudsman úgy vélte, hogy ebben az esetben nem lenne helyénvaló megfelelő ajánlást tenni, mivel a szerződést odaítélték. Mindazonáltal három javaslatot tett annak megakadályozására, hogy a jövőben hasonló esetekben ilyen problémák merüljenek fel.