Strasbourg, 2003. október 22.

Tisztelt H. Úr!

2002. november 5-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Közösségek Bíróságának Pénzügyi Főosztálya által szolgáltatott állítólagos félrevezető információk miatt.

Tájékoztatom, hogy Jacob Söderman úr, akivel korábban már levelezett panaszával kapcsolatban, nyugdíjba vonult, és hogy 2003. április 1-jétől én vagyok az európai ombudsman utódja.

2002. december 5-én az ombudsman továbbította a panaszt az Európai Bíróság elnökének. A Bíróság 2003. március 25-én nyilvánított véleményt. A Bíróság véleményét megküldtük Önnek azzal a felhívással, hogy amennyiben kívánja, tegye meg észrevételeit. Úgy tűnik, Öntől nem érkezett észrevétel.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos közel hat évig dolgozott ideiglenes alkalmazottként a Bíróságon. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 39. cikke értelmében az ideiglenes alkalmazott a szolgálati jogviszonyának megszűnésekor a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 12. cikkével összhangban kiszámított távozási díjra jogosult.

A panaszos szerint a releváns tények a következők. 1997-ben, a Bíróság szolgálatából való távozása előtt a panaszos megvitatta nyugdíjjogosultságait a Bíróság pénzügyi osztályának egyik tisztviselőjével, aki azt tanácsolta neki, hogy távozási támogatásának „jégen” hagyásával évi 3 %-os kamatot fog keresni. A panaszos nem kívánja megnevezni az érintett tisztviselőt.

2001-ben a panaszosnak azt mondták, hogy a személyzeti szabályzat nem tartalmaz rendelkezéseket a kifizetetlen végkielégítésekből származó készpénzegyenlegek kamatainak kifizetésére vonatkozóan.

A panaszos azt állítja, hogy a Bíróság pénzügyi osztálya félrevezető információkkal látta el, és ennek következtében jelentős pénzügyi veszteséget szenvedett el. Kártérítést követel.

A VIZSGÁLAT

A Bíróság véleménye

A Bíróság véleményében a következő megjegyzéseket tette:

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a pénzügyi előnyökre való jogosultságot keletkeztető közösségi jogi intézkedéseket szigorúan kell értelmezni (1). A VIII. melléklet 12. cikkének szövegéből következik, hogy az e rendelkezésben említett kamatlábat az ügynök szolgálati jogviszonyának megszűnésekor esedékes összegre kell alkalmazni, és azt az ellátás esedékességéig évente kell kiszámítani. Nincs arra utaló jel, hogy a szolgálati jogviszony megszűnését követően kamat keletkezne, ha az ügynök bármilyen okból nem igényelné azt az előnyt, amelyre jogosult.

Ezt mind a pénzügyi osztály, mind a személyzeti osztály munkatársai ismerik. E szervezeti egységek egyetlen tisztviselője sem emlékszik arra, hogy e tekintetben bárkinek, különösen a panaszosnak eltérő információkat szolgáltatott volna. Nincs olyan feljegyzés, amely arra utalna, hogy a bírósági tisztviselő téves vagy téves információkat szolgáltatott volna a panaszosnak.

A Személyzeti Osztály gyakorlata szerint a végkielégítésre jogosult alkalmazottakat erről tájékoztatják, és a juttatást haladéktalanul kifizetik. A jelen ügyben a panaszos arra utasította a személyzeti osztályt, hogy ne fizesse ki a juttatást, mivel azt várta, hogy egy európai intézményben új pozíciót szerez, és így további nyugdíjjogosultságot szerez. Ha a panaszos kikérdezte volna a Személyzeti Osztályt a vonatkozó rendelkezésekről, és azt kérdezte volna, hogy a támogatás kamatot keletkeztet-e, erről észszerű időn belül tájékoztatták volna. Amint az a panasz mellékleteiből kitűnik, a panaszos csak 2002. július 2‐án érdeklődött a személyzeti osztálynál a személyzeti szabályzatnak a távozási díjra alkalmazandó rendelkezéseivel kapcsolatban. 2002. július 8-án kapott választ, amelyben feltüntették a telefonszámot, amennyiben további információra van szükség.

A Személyzeti Osztály nem tudta, hogy a juttatás mennyi ideig marad "jégen", és nem tudta értékelni, hogy a panaszos jelentős pénzügyi veszteséget szenvedne-e, és hogy ez számít-e neki. Nem lehet a közigazgatás feladata, hogy figyelemmel kísérje az intézményt elhagyó ideiglenes alkalmazott szakmai előmenetelének alakulását, és e változástól függően gondoskodjon egyéni érdekeiről.

Mindezen okokból azt a következtetést kell levonni, hogy a jelen ügyben nem áll fenn hivatali visszásság.

A panaszos észrevételei

Úgy tűnik, hogy a panaszos nem nyújtott be észrevételeket.

A HATÁROZAT

1 Állítólagos félrevezető információk

1.1 A panaszos azt állítja, hogy a Bíróság pénzügyi osztálya félrevezető információkkal látta el. A panaszos szerint a Bíróság pénzügyi osztályának egyik tisztviselője azt tanácsolta neki, hogy ha a végkielégítést „jégen” hagyja, évi 3 %-os kamatot fog keresni. A panaszos nem kívánja megnevezni az érintett tisztviselőt.

1.2 Véleményében a Bíróság megállapította, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a pénzügyi előnyökhöz való jogot keletkeztető közösségi jogi intézkedéseket szigorúan kell értelmezni. A VIII. melléklet 12. cikkének szövegéből következik, hogy az e rendelkezésben említett kamatlábat az ügynök szolgálati jogviszonyának megszűnésekor esedékes összegre kell alkalmazni, és azt az ellátás esedékességéig évente kell kiszámítani. Nincs arra utaló jel, hogy a szolgálati jogviszony megszűnését követően kamat keletkezne, ha az ügynök bármilyen okból nem igényelné azt az előnyt, amelyre jogosult.

1.3 A Bíróság szerint sem a pénzügyi osztály, sem a Bíróság más osztályainak egyetlen tisztviselője sem emlékszik arra, hogy e tekintetben bárkinek, különösen a panaszosnak eltérő információkat szolgáltatott volna. Nincs olyan feljegyzés, amely arra utalna, hogy a bírósági tisztviselő téves vagy téves információkat szolgáltatott volna a panaszosnak.

1.4 Az ombudsman megjegyzi, hogy úgy tűnik, hogy a Bíróság belső vizsgálatot végzett azzal az állítással kapcsolatban, hogy a panaszost félrevezető információkkal látták el, és hogy nem találtak bizonyítékot az állítás alátámasztására. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy a Számvevőszék gyors választ küldött a panaszosnak az alkalmazandó személyzeti szabályzattal kapcsolatos írásbeli vizsgálatára.

1.5 A fentiek fényében az Ombudsman úgy véli, hogy nem tekinthető bizonyítottnak a panaszos azon állítása, miszerint a Pénzügyi Főosztály egyik tisztviselője félrevezető információkat szolgáltatott számára. Ezért az ombudsman nem állapít meg hivatali visszásságot az ügy e vonatkozásával kapcsolatban.

2 Állítólagos pénzügyi veszteség és kártérítési kérelem

2.1 A panaszos azt állítja, hogy a félrevezető tájékoztatás következtében jelentős pénzügyi veszteséget szenvedett, és kártérítést követel.

2.2 Tekintettel a jelen határozat 1.5. pontjában foglalt következtetésre, az Ombudsman úgy véli, hogy a panaszos követelése nem tartható fenn.

3 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Bíróság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bíróság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) A Bíróság 1982. évi Baywa kontra Balm ítélete, 146., 192. és 193/81. sz. egyesített ügyek, [ECR], 1503. o., 10. pont; az Elsőfokú Bíróság T-41/89. sz. Schwedler/Parlament ügyben hozott ítélete, 1990 [EBHT] II-79. o., 23. pont.