Tisztelt X Úr!

2001. május 20-án Ön panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) és a Bizottsággal szemben. A panasz az OLAF vizsgálati és vizsgálati jelentésére, a Bizottság által Ön ellen indított fegyelmi eljárásra, valamint a fegyelmi eljárásról szóló sajtóközleményre vonatkozik.

2001. július 4-én levelet írtam Önnek, amelyben kifejtettem, hogy az Ön ügyének elfogadhatóságáról szóló határozat meghozatalát elhalasztották a csatolt anyagok mennyisége miatt, amelyeket meg kellett vizsgálni. 2001. július 11-én továbbítottam panaszát az Európai Bizottság elnökének és az OLAF Felügyelő Bizottsága elnökének.

2001. szeptember 5-én az OLAF Felügyelő Bizottsága arról tájékoztatott, hogy véleménye szerint nem tud véleményt nyilvánítani az Ön panaszáról. 2001. október 4-én véleményezésre továbbítottam panaszát az OLAF főigazgatójának, és levélben tájékoztattam erről a keresetről.

2001. november 20-án megküldte nekem a Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóságának főigazgatója által Önnek küldött 2001. október 26-i levél másolatát.

2001. december 6-án a Bizottság megküldte véleményét az Ön panaszáról. 2001. december 20-án az OLAF megküldte véleményét az Ön panaszáról. 2002. január 21-én továbbítottam Önnek a véleményeket azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit. 2002. február 20-án megküldte észrevételeit.

Azért írok most Önnek, hogy tájékoztassam az ombudsman OLAF-fal kapcsolatos vizsgálatainak eredményeiről. Külön írok Önnek az ombudsmannak a Bizottsággal szembeni állításaival kapcsolatos folyamatos vizsgálatáról.

A PANASZ

A panaszos Edith CRESSON biztos kabinetjének korábbi tagja. Kérte, hogy panaszát bizalmasan kezeljék. Az ombudsman ezért a panaszt az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban bizalmasnak minősítette.

A panaszos szerint az OLAF-fal szembeni állítással kapcsolatos releváns tények összefoglalva a következők:

1999. szeptember 16-án az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) meghallgatta a panaszost. Az OLAF tájékoztatta a panaszost, hogy a meghallgatás BERTHELOT úrnak a Bizottsággal mint tudományos látogatóval fennálló kapcsolataira vonatkozó helyzetével kapcsolatos ismereteire vonatkozott. Az OLAF arról is megkérdezte, hogy a Santer-bizottság megbízatásának lejártakor milyen tanácsokat adhatott kollégáinak arra vonatkozóan, hogy hogyan töröljenek érzékeny anyagokat a számítógépeikről.

1999. november 24-én az Igazgatási és Személyzeti Főigazgatóság főigazgatója, REICHENBACH úr levelet küldött a panaszosnak, amelyben fegyelmi eljárást jelentett be vele szemben. A levél megállapította, hogy az OLAF belső vizsgálata feltárta a panaszos érintettségét a tudományos látogatónak (M BERTHELOT) történő kifizetés igazolására szolgáló hamis jelentések létrehozásában, valamint az e hamis jelentésekre vonatkozó bizonyítékok megsemmisítésére irányuló kísérletekben.

A fegyelmi eljárás során a panaszos tájékoztatást kért az OLAF jelentésének rá vonatkozó elemeiről. Tájékoztatták a következtetések egyik bekezdéséről, és azt mondták neki, hogy ez a jelentés egyetlen olyan pontja, ahol megemlítik a nevét. A bekezdés arra hivatkozik, hogy a kabinet által használt számítógépekről hamis jelentések nyomait törölte, és kijelentette, hogy a személyzeti szabályzat fegyelmi rendelkezései alkalmazhatók rá.

2000. február 4‐én a panaszos levelet küldött az egységvezetőnek, aki a fegyelmi eljárás során meghallgatta. Levelében azt kérdezte, hogy i. REICHENBACH úr miért jelezte, hogy az OLAF jelentése feltárta, hogy részt vett hamis jelentések elkészítésében, és ii. az OLAF milyen alapon jutott arra a következtetésre, hogy részt vett bizonyítékok megsemmisítésében, mivel nevét sehol máshol nem említették a jelentésben. Úgy vélte, hogy a válasz nem válaszolt ezekre a kérdésekre, és 2000. május 29-én ismét írt. E levélre nem érkezett válasz, és a Bizottság sem tájékoztatta a panaszost a fegyelmi eljárás eredményéről.

2000. február 28-án a panaszos az 1073/1999/EK rendelet (1) 14. cikke alapján panaszt nyújtott be az OLAF igazgatójához. Az OLAF egy olyan határozatban utasította el a panaszt, amely egy tanú bizonyítékaira támaszkodik, aki azt mondta az OLAF-nak, hogy a panaszos törölte az adatokat a kabinet két másik tagjának számítógépéről. A panaszos 2000. szeptember 29-én és 2000. december 5-én további leveleket küldött az OLAF-nak, amelyekben vitatta panaszának elutasítását. Vitatta a tanú által tett tanúvallomás lényegét. Azzal érvelt, hogy az OLAF vizsgálata során nem tájékoztatták erről a tanúvallomásról, és ezért nem volt lehetősége arra, hogy foglalkozzon vele, és hogy következésképpen a tanúvallomás nem biztosítja az OLAF rá vonatkozó következtetésének igazolásához szükséges bizonyítékokat. A panaszos elfogadta, hogy tanácsot adott egy kollégájának, hogyan törölje a személyes és bizalmas anyagok nyomait a számítógépről, de azzal érvelt, hogy ez nem jelenti azt, hogy ismeri a törölt anyag tartalmát. A panaszos azzal is érvelt, hogy normális, ha a megbízatás lejártakor személyes és bizalmas anyagokat törölnek a számítógépről, mielőtt a számítógépet új felhasználóhoz rendelnék. Az OLAF nem válaszolt érdemben a panaszos észrevételeire.

A fentiek alapján a panaszos azt állítja, hogy az OLAF megsértette az 1073/1999/EK rendelet 12. cikkének (3) bekezdésében és a 99/396 bizottsági határozat 4. cikkében előírt védelemhez való jogot, valamint az 1073/1999/EK rendelet (10) preambulumbekezdésében említett elvet, amely szerint a vizsgálat következtetései kizárólag bizonyító erejű elemeken alapulhatnak.

A panaszos a Bizottsággal szemben is tett állításokat és állításokat. Ez a határozat csak a panaszos OLAF-fal szembeni állításával foglalkozik. Az ombudsmannak a panaszos Bizottsággal szembeni állításaival és követeléseivel kapcsolatos vizsgálata folytatódik, és külön határozat tárgyát fogja képezni.

A VIZSGÁLAT

Az ombudsman továbbította a panaszt az OLAF Felügyelő Bizottsága elnökének. 2001. szeptember 5-én az OLAF Felügyelő Bizottságának elnöke arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy az ombudsman alapokmányának 2. és 3. cikke értelmében vett véleménykérés nem intézhető az OLAF Felügyelő Bizottságához, mivel ez utóbbinak az 1073/99 rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározott hatáskörei megtiltják számára, hogy beavatkozzon a folyamatban lévő vizsgálatok lefolytatásába.

Tekintettel azokra az indokokra, amelyek alapján az OLAF Felügyelő Bizottsága elutasította hatáskörét az ügyben, az ombudsman helyénvalónak ítélte, hogy a panasszal kapcsolatban magától az OLAF-tól kérjen véleményt.

Az OLAF véleménye összefoglalva a következő pontokat tartalmazta:

Az OLAF vizsgálati jelentése nem megtámadható közigazgatási határozat. Azok a hatóságok, amelyeknek ilyen jelentést küldenek, nem kötelesek azt fegyelmi vagy büntetőeljárással nyomon követni. Az OLAF-nak sem joga, sem kötelezettsége nem volt arra, hogy jelentéséről értesítse a panaszost. A jelentés olyan elemeket tartalmaz, amelyek nem kapcsolódnak a panaszoshoz, és amelyek közlése sértheti harmadik felek jogait.

A panaszost teljes meghallgatáson hallgatták meg, amelynek jegyzőkönyvét 1999. szeptember 30-án levélben megküldték neki. A jegyzőkönyv a panaszost illetően kellően részletes volt, és a panaszosnak lehetősége volt észrevételeket tenni velük kapcsolatban. Ebben az értelemben az OLAF úgy véli, hogy nem szegte meg a 99/396 bizottsági határozat 4. cikkében szereplő, a panaszos tájékoztatására vonatkozó kötelezettségét.

Ami a bizonyító erő kérdését illeti, az OLAF vizsgálata a panaszos tekintetében mind számítástechnikai szakértői értékelésen, mind tanúvallomásokon és nyilatkozatokon alapult. Az OLAF úgy véli, hogy ezek az elemek az 1073/1999/EK rendelet (10) preambulumbekezdésére tekintettel bizonyító erővel bírnak.

A panaszos megjegyezte, hogy az OLAF véleménye nem válaszolt a tanúvallomásra vonatkozó, 2000. szeptember 29-i és 2000. december 5-i levelében foglalt érvekre.

A HATÁROZAT

1.1 A panaszos azt állította, hogy az OLAF nem tartotta tiszteletben sem az 1073/1999 rendelet 12. cikkének (3) bekezdésében és a 99/396 bizottsági határozat 4. cikkében előírt védelemhez való jogot, sem az 1073/99 rendelet (10) preambulumbekezdésében említett elvet, amely szerint a vizsgálat következtetései kizárólag bizonyító erejű elemeken alapulhatnak.

1.2 Az OLAF szerint a panaszost teljes körűen meghallgatták. A meghallgatásról készült jegyzőkönyv a panaszost illetően kellően részletes volt, és azt észrevételezésre megküldték neki. A bizonyító erő kérdését illetően az OLAF jelezte, hogy vizsgálata a panaszos tekintetében mind számítástechnikai szakértői értékelésen, mind pedig tanúvallomásokon és nyilatkozatokon alapult.

1.3 A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján az ombudsman megállapítja, hogy: 1999. szeptember 9-én az OLAF tanúvallomást tett egy tanútól, aki azt állította, hogy a panaszos egy vagy több számítógépről törölt anyagokat; ii. az OLAF nem tájékoztatta a panaszost az ellene felhozott vádról, amikor 1999. szeptember 16-án meghallgatta, vagy azt követően soha, mielőtt 1999 novemberében benyújtotta jelentését; (iii) Az OLAF jelentése a panaszos tekintetében arra a következtetésre jutott, hogy a személyzeti szabályzat fegyelmi rendelkezései alkalmazhatók rá a hamis bejelentések nyomainak számítógépes berendezésekből való törlésében való részvétele tekintetében. A jelentés részben a tanú vallomásán alapult; iv. A panaszost csak 2000. május 17-én, a Bizottság tájékoztatta a tanú vallomásáról.

1.4 Az 1999/396 bizottsági határozat (3) 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontja részben úgy rendelkezik, hogy "a Bizottság valamely tagjára, tisztviselőjére vagy alkalmazottjára név szerint utaló következtetések nem vonhatók le, ha a vizsgálat anélkül zárult le, hogy az érdekelt fél az őt érintő valamennyi tényről kifejthette volna véleményét". Az ombudsman véleménye szerint ez a rendelkezés arra kötelezi az OLAF-ot, hogy a vizsgálat alá vont személy számára kedvezőtlen következtetés levonása előtt tájékoztassa az érintett személyt az ellene felhozott vádról és az annak alapjául szolgáló tényekről, és adjon lehetőséget számára álláspontja kifejtésére. Ez a tisztességes és hatékony vizsgálati eljárás rendes része. Ezenkívül az ilyen módon meg nem támadott tanúvallomások általában nem rendelkeznek bizonyító erővel. A jelen ügyben az OLAF-nak tájékoztatnia kellett volna a panaszost az ellene felhozott kifogásról, és lehetőséget kellett volna biztosítania számára álláspontja kifejtésére, mielőtt arra a következtetésre jutott volna, hogy részt vett a hamis bejelentések nyomainak számítógépekről való törlésében. Ennek elmulasztása hivatali visszásságnak minősült.

1.5 Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a rendelkezésére álló információk nem utalnak arra, hogy az OLAF továbbította volna a véleményében említett számítógépes szakértői értékelést a panaszosnak, akinek ezért úgy tűnik, nem volt lehetősége arra, hogy kifejtse véleményét.

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján szükségesnek tűnik a következő kritikai megjegyzést tenni:

Az 1999/396 bizottsági határozat 4. cikke (1) bekezdésének 4. pontja részben úgy rendelkezik, hogy „a Bizottság valamely tagjára, tisztviselőjére vagy alkalmazottjára név szerint utaló következtetések nem vonhatók le, ha a vizsgálat anélkül zárult le, hogy az érdekelt fél az őt érintő valamennyi tényről kifejthette volna véleményét”. Az ombudsman véleménye szerint ez a rendelkezés előírja az OLAF számára, hogy mielőtt a vizsgálat alá vont személy számára kedvezőtlen következtetésre jutna, tájékoztassa az érintett személyt az ellene felhozott vádról és az annak alapjául szolgáló tényekről, és biztosítson számára lehetőséget álláspontja kifejtésére. Ez a tisztességes és hatékony vizsgálati eljárás rendes része. Ezenkívül az ilyen módon meg nem támadott tanúvallomások általában nem rendelkeznek bizonyító erővel. A jelen ügyben az OLAF-nak tájékoztatnia kellett volna a panaszost az ellene felhozott kifogásról, és lehetőséget kellett volna biztosítania számára álláspontja kifejtésére, mielőtt arra a következtetésre jutott volna, hogy részt vett a hamis bejelentések nyomainak számítógépekről való törlésében. Ennek elmulasztása hivatali visszásságnak minősült.

Mivel a Bizottság az OLAF jelentése alapján folyamatban lévő fegyelmi eljárást indított a panaszossal szemben, az ügyben nem lehet békés megoldást találni. Az ombudsman e határozat egy példányát továbbítja a Bizottság elnökének, hogy az ombudsman kritikai megjegyzését figyelembe lehessen venni a fegyelmi eljárásban.

Az ombudsman ezért lezárja az OLAF elleni ügyet.

Amint azt az OLAF főigazgatójához intézett 2002. április 5-i levelében bejelentette, az ombudsman 2002 elejétől létrehozta a közösségi intézményekhez és szervekhez intézett kritikai megjegyzések nyilvántartását. Az ombudsman rendszeresen tájékoztatást kér minden egyes közösségi intézménytől és szervtől a hozzá intézett kritikai észrevételek nyomon követéséről annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek a hasonló hivatali visszásságok.

E határozatról a Bizottság elnöke, az OLAF főigazgatója és az OLAF Felügyelő Bizottságának elnöke is tájékoztatást kap.

Tisztelettel:

Jacob SÖDERMAN

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 1999. május 25-i 1073/1999/EK rendelete az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról (HL L 136., 1999.5.25., 1. o.). A rendelet 14. cikke hasonló a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdéséhez, és hivatkozással magában foglalja a 90. cikk (2) bekezdésében foglalt eljárásokat.

(2) Az ombudsman megjegyzi, hogy az OLAF nem érvelt azzal, hogy a 4. cikk (2) bekezdésében előírt kivétel alkalmazandó lenne ebben az esetben.

(3) A Tanács határozata (1999. június 2.) a csalás, a korrupció és a Közösségek érdekeit sértő jogellenes tevékenységek megelőzésével kapcsolatos belső vizsgálatok feltételeiről (az értesítés a SEC(1999) 802. számú dokumentummal történt) (HL L 149., 1999.6.27., 57. o.).

(4) A Tanács határozata (1999. június 2.) a csalás, a korrupció és a Közösségek érdekeit sértő jogellenes tevékenységek megelőzésével kapcsolatos belső vizsgálatok feltételeiről (az értesítés a SEC(1999) 802. számú dokumentummal történt) (HL L 149., 1999.6.27., 57. o.).