Tisztelt R. Úr!

2001. január 4-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a mali közmunkák építési területén a misszióvezetői álláshelyre vonatkozó pályázati eljárásban meghatározott követelményekkel kapcsolatban.

2001. március 20-án továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. Az Európai Bizottság 2001. május 17-én nyilvánított véleményt. Az észrevételezésre való felhívással együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2001. július 16-án küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos tapasztalt mérnök, aki számos útépítési projekten dolgozott a fejlődő országokban. 1999-ben a német Beller Consult vállalat részt vett az Európai Fejlesztési Alap (EFA) által finanszírozott mali útépítési projekt (24. sz. nemzeti út) második szakaszának felügyeletére irányuló közbeszerzési eljárásban, és megnyerte azt. A Beller Consult összeállította a projektben való részvételre kiválasztott személyek listáját. Egy mérnököt választottak ki a misszióvezetői posztra, de kiderült, hogy már nem tudja végrehajtani a projektet. A Beller Consult ezért felvette a kapcsolatot a panaszossal az állás betöltése érdekében. A panaszos szerint azonban az Európai Bizottság mali küldöttsége elutasította a panaszos részvételét a projektben, mivel diplomája nem egyetemi diploma volt.

A panaszos felvette a kapcsolatot a Bizottsággal, hogy panaszt tegyen a helyzettel kapcsolatban. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az EFA alkalmazandó eljárásainak megfelelően járt el, és nem volt hajlandó felülvizsgálni álláspontját.

2001. január 4-én a panaszos ezért panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz, és a következő állításokat tette:

1. Az, hogy a Bizottság a közelmúltban oklevele alapján elutasította a panaszos részvételét egy projektben, összeegyeztethetetlen a Bizottság korábbi gyakorlatával. 1992 és 1994 között a panaszos a Bizottság által finanszírozott azonos projekten dolgozott.

2. Azzal, hogy egyetemi diplomát ír elő a mérnökök számára, a Bizottság hátrányos megkülönböztetést alkalmaz mind azokkal szemben, akik nem diplomásak, de idősebbek és tapasztaltak, mind pedig azokkal szemben, akik hivatalos közmunkaügyi intézetben szerzett diplomával rendelkeznek.

3. A Bizottság túllépte hatáskörét, amikor elutasította a panaszos részvételét a projektben. Ezt a döntést az ajánlatkérőnek (ebben az esetben a Mali Köztársaság építési és közlekedési miniszterének) kellett meghoznia.

A VIZSGÁLAT

Az Európai Bizottság panaszra vonatkozó véleménye a következőket foglalta össze:

1. Az Európai Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az egyes AKCS-államok hatóságai hatáskörrel rendelkeznek az Európai Közösség által a Loméi Egyezmények által biztosított pénzügyi és műszaki együttműködés keretében finanszírozott építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések előkészítésére, megtárgyalására és megkötésére. Az európai szervek beavatkozásainak „kizárólag az a célja, hogy megállapítsák, teljesülnek-e a közösségi finanszírozás feltételei” (1) „joguk, de kötelességük is biztosítani az eljárási szabályok betartását”(2).

A Bizottság kifejti, hogy a pályázati eljárások feladatmeghatározása projektenként eltérő. Ami az 1992 és 1994 között megvalósított projektet illeti, a pályázat feladatmeghatározása nem igényelt egyetemi diplomát. A panaszosnak a misszióvezetői állásra való jelentkezését ezért önéletrajza és nem egyetemi diplomája alapján elfogadták. Éppen ellenkezőleg, a 24-es főút építési projektjét illetően az ajánlatkérő szerv úgy határozott, hogy a közbeszerzési eljárás feladatmeghatározása a misszióvezetői álláshely feltételeként egyetemi oklevelet ír elő. Az ajánlattevőnek szóló utasítások 3.1.1. cikke ezért előírja, hogy a misszióvezetőnek egyetemi oklevéllel kell rendelkeznie. A Bíróság fent említett ítélkezési gyakorlata szerint az ajánlatkérő szerv feladata, hogy értékelje a pályázók képzésének, képesítésének és szakmai tapasztalatának minimális szintjét. Még ha a két projekt nagyon hasonlónak is tűnik, ez az értékelés logikusan változhat az egyes projektek szerint. A Bizottság nem avatkozik be ilyen értékelésbe.

2. Ami azt az állítást illeti, hogy a Bizottság hátrányos megkülönböztetést alkalmaz az egyetemi oklevéllel nem rendelkező mérnökökkel szemben, a kiválasztási szempontok meghatározása az ajánlatkérő szerv, azaz az AKCS-állam feladata.

3. Az EFA által finanszírozott, építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésekről szóló általános rendelet 35. és 36. cikke értelmében a nyertes ajánlattevőt az ajánlatkérő választja ki. Mindazonáltal az Európai Bíróság fent említett ítélkezési gyakorlatával összhangban a Bizottság köteles biztosítani az eljárási szabályok betartását. Emellett tanácsot kell adnia az ajánlatkérő szerveknek és a gazdasági szereplőknek annak biztosítása érdekében, hogy a pályázati eljárás követelményei teljesüljenek. A jelen ügyben a küldöttség tanácsadója csupán arról tájékoztatta a Beller Consultot, hogy a javasolt küldöttségvezető eltér a közbeszerzési eljárás során javasolt vezetőtől, és képesítése nem felel meg a feladatmeghatározásban meghatározott követelményeknek. A küldöttség tanácsadója ezért nem lépte túl hatáskörét, és csak az EFA-rendelet betartásának biztosítása érdekében járt el. Ebben az összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy a pályázati eljárás során három pályázatot elutasítottak, mivel a misszióvezetők nem rendelkeztek egyetemi diplomával.

Az európai ombudsman továbbította a Bizottság véleményét a panaszosnak, és felkérte, hogy tegye meg észrevételeit. Válaszában a panaszos fenntartotta állításait, és a következőket állította:

1. A Bizottság tévesen állította, hogy 1992-ben a panaszos egy másik útépítési projekt misszióvezetői posztját töltötte be. A projekt, amelyben a Bizottság elutasította a panaszos részvételét, és az 1992-ben végrehajtott projekt azonos volt. 1992-ben már misszióvezetőként dolgozott a projekten. Szakmai tapasztalatának köszönhetően a panaszos volt a legjobb jelölt a posztra.

2. A panaszos megismételte azt az állítását, hogy a Bizottság hátrányos megkülönböztetést alkalmazott az egyetemi diplomával nem rendelkező idősebb és tapasztalt mérnökökkel szemben.

3. Az ajánlatkérő szervnek nem volt tudomása a panaszos lehetséges részvételéről a projektben. A küldöttség tanácsadója ugyanis közvetlenül a Beller Consulthoz fordult anélkül, hogy előzetesen felvette volna a kapcsolatot az ajánlatkérővel. A Bíróságnak a Bizottság észrevételeiben idézett ítélkezési gyakorlatát követve „ezért összeegyeztethetetlen lenne az AKCS-államok szuverenitásával és az egyezmény által számukra fenntartott feladatokkal, ha a Bizottság megbízottai az AKCS-államok helyett közvetlenül foglalkoznának az Alap által finanszírozott szerződésekre ajánlatot benyújtó vagy azokat odaítélő vállalkozásokkal; az ilyen intézkedés ugyanis beavatkozásnak minősülne a kizárólag ezen államok hatóságainak fenntartott szférába.” Ezenkívül a Bizottság a közbeszerzési eljárás törlésével fenyegette meg a Beller Consultot.

Ezenkívül a panaszos megkérdőjelezte annak a mérnöknek a szakmai képesítését, akit arra a projektre javasoltak, amelyre a panaszost elutasították, és felkérte az ombudsmant, hogy vizsgálja felül azokat. Végezetül a panaszos úgy vélte, hogy a feladatmeghatározásban szereplő 60 éves korhatár diszkriminatív. Az ombudsman megjegyzi, hogy ezek a konkrét állítások nem képezték az eredeti panasz részét, ezért azokat nem kell figyelembe venni a következő határozatban.

A HATÁROZAT

1.1 A panaszos azt állította, hogy az, hogy az Európai Bizottság a közelmúltban oklevele alapján elutasította a projektben való részvételét, összeegyeztethetetlen az Európai Bizottság korábbi gyakorlatával. 1992 és 1994 között a panaszos a Bizottság által finanszírozott azonos projekten dolgozott.

1.2 Az Európai Bizottság azzal érvelt, hogy az ajánlatkérő szerv feladata meghatározni a pályázók képzésének, képesítésének és szakmai tapasztalatának minimális szintjét. Ez projektenként változhat. Ebben az esetben a feladatmeghatározás 3.1.1. cikke értelmében a misszióvezetőnek egyetemi oklevéllel kellett rendelkeznie.

1.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint "az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárása magában foglalja az Európai Bizottság és az érintett AKCS-állam hatóságai közötti hatáskörmegosztást". Az egyes AKCS-államok hatóságai felelősek a szerződések előkészítéséért, megtárgyalásáért és megkötéséért. A Bizottság pedig felelős a finanszírozási határozat elfogadásáért és az EFA-források megfelelő kezeléséért, különösen a vonatkozó eljárási szabályok betartásának ellenőrzése révén (3).

1.4 Jelen esetben a panaszos a mali hatóságok által elfogadott feladatmeghatározásban foglalt rendelkezések miatt nem vehetett részt a projektben. Az előző projekthez képest, amelyen a panaszos dolgozott, a mali hatóságok szigorúbb kritériumokat fogadtak el, és előírták, hogy a misszióvezetőnek egyetemi diplomával kell rendelkeznie.

1.5 Mivel a panaszos nem rendelkezett a szükséges egyetemi oklevéllel, semmi nem utal arra, hogy az Európai Bizottság következetlenül járt volna el, amikor úgy ítélte meg, hogy a panaszos részvétele a projektben az ajánlatkérő által elfogadott feladatmeghatározás megsértésével járna. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy az ügy e vonatkozását illetően nem áll fenn hivatali visszásság.

2.1 A panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság azzal, hogy egyetemi diplomát ír elő a mérnökök számára, hátrányos megkülönböztetést alkalmaz mind azokkal szemben, akik nem diplomásak, de idősebbek és tapasztaltak, mind pedig azokkal szemben, akik hivatalos közmunkaügyi intézetben szerzett diplomával rendelkeznek.

2.2 Az Európai Bizottság úgy vélte, hogy csak az AKCS-államok felelősek a minimális képesítés kritériumainak kidolgozásáért. Ezért az AKCS-államok szolgálatainak feladata volt annak meghatározása, hogy az egyetemi oklevél megfelelő minőségi kiválasztási kritériumnak minősül-e.

2.3 Amint azt a fenti 1.3. pontban említettük, az ajánlatkérő szerv, azaz az AKCS-állam felelős a feladatmeghatározásban meghatározott szempontokért. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy nincs bizonyíték a hivatali visszásságra az ügy ezen aspektusát illetően.

3.1 A panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság túllépte hatáskörét, amikor elutasította a panaszos részvételét a projektben. Ezt a döntést az ajánlatkérőnek (ebben az esetben a Mali Köztársaság építési és közlekedési miniszterének) kellett meghoznia.

3.2 Az Európai Bizottság elismeri, hogy a nyertes ajánlattevőt az ajánlatkérő választja ki. Ugyanakkor azzal érvelt, hogy köteles biztosítani az eljárási szabályok betartását. Emellett tanácsot kell adnia az ajánlatkérő szerveknek és a gazdasági szereplőknek annak biztosítása érdekében, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban meghatározott követelmények teljesüljenek.

3.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bíróságnak mind a panaszos, mind az Európai Bizottság által említett ítélkezési gyakorlata szerint "(.) összeegyeztethetetlen lenne az AKCS-államok szuverenitásával és az egyezmény által számukra fenntartott feladatokkal, ha az Európai Bizottság megbízottai az AKCS-államok helyett közvetlenül azokkal a vállalkozásokkal foglalkoznának, amelyek az Alapból finanszírozott szerződésekre ajánlatokat nyújtanak be vagy ilyen szerződéseket ítélnek oda; az ilyen intézkedés ugyanis beavatkozásnak minősülne egy olyan szférába, amely kizárólag ezen államok hatóságainak van fenntartva”(4).

3.4 Az ombudsman azonban azt is megjegyzi, hogy "az Európai Bizottságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy az alap forrásainak megfelelő kezelése érdekében ráruházott feladatok részeként biztosítsa a megfelelő eljárási szabályok betartását"(5).

3.5 A jelen ügyben a Beller Consult, mielőtt tájékoztatta volna a mali hatóságokat, felvette a kapcsolatot az Európai Bizottság mali küldöttségével, és alternatívákat javasolt a kérelemben eredetileg előirányzott misszióvezető helyett (2000. február 8-i faxszám). Válaszában a Bizottság tájékoztatta a Beller Consultot, hogy a panaszos részvétele a projektben nem felel meg a feladatmeghatározásban meghatározott követelményeknek, és ez veszélyeztetheti a projekt finanszírozását. Úgy tűnik tehát, hogy a Bizottság az eljárás felügyelőjeként járt el. Ezért nem lépte túl a hatáskörét. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jut, hogy az ügy e vonatkozását illetően nem áll fenn hivatali visszásság.

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

Jacob SÖDERMAN

(1) A 126/83. sz., STS Consorzio per sistemi di telecomunicazione via satellite SpA kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1984., 2769. o.) 11–19. pontja.

(2) A 267/82. sz., Développement SA és Clemessy kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1986., 1907. o.) 25–27. pontja.

(3) Lásd a fenti 2. lábjegyzetet.

(4) Lásd a fenti 1. lábjegyzetet.

(5) Lásd a fenti 2. lábjegyzetet.