Tisztelt O. Asszony!

2000. február 29-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen az isprai Közös Kutatóközpontban benyújtott Marie Curie kutatási képzési támogatás iránti kérelmével kapcsolatban.

2000. március 20-án továbbítottam a panaszt az Európai Bizottsághoz véleményezésre. A Bizottság 2000. június 28-án megküldte véleményének olasz nyelvű fordítását, amelyet megküldtem Önnek azzal a felhívással, hogy amennyiben kívánja, szeptember végéig tegye meg észrevételeit. Észrevételeit 2000. szeptember 19-én kaptam meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

1998 júniusában a panaszos Marie Curie kutatási képzési támogatásért folyamodott az isprai Közös Kutatóközpontnál (a továbbiakban: JRC). 1998 novemberében nevét felvették a potenciális jelöltek listájára, és 1999 áprilisában a panaszos megkapta a „nyomtatott pályázati űrlapot”, amelyet projektjének leírásával töltött ki.

A kiválasztásban való részvétel korhatára 35 év volt. Amikor 1998 júniusában jelentkezett, a panaszos 37 éves volt. Mivel azonban hatéves fia volt, egy külön záradékot élvezett, amely három éves csökkentést irányzott elő.

Az összes szerződés ideiglenes blokkolása miatt a panaszos hangsúlyozta, hogy csak 1999 novemberében ítélték oda az első, 40 támogatásból álló csoportot, és ő is a kedvezményezettek között volt. Néhány héttel később azonban arról tájékoztatták, hogy kérelmét nem lehet elfogadni, mivel időközben módosultak a vonatkozó szabályok, nevezetesen a korhatárra vonatkozó kivétel, és már nem felel meg a követelményeknek.

A panaszos ezért panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz. Panaszában a következő állításokat tette:

A VIZSGÁLAT

A panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság összefoglalva a következőket fejtette ki:

1994. április 26-án az Európai Parlament és a Tanács határozatot fogadott el az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó negyedik keretprogramjáról. A határozat érvényességét 1998. december 31-ig tervezték. Egyedi programjainak végrehajtása érdekében a JRC-nek lehetősége volt kétféle támogatás odaítélésére, a közvetett és a közvetlen cselekvésekre. A panaszos intézményi kutatási tevékenységekből, valamint intézményi tudományos és technikai támogató tevékenységekből álló közvetlen tevékenységi támogatást igényelt.

A pályázatok kiválasztási eljárását illetően a Bizottság kifejtette, hogy a KKK főigazgatójának feladata, hogy a Kormányzótanács tanácsára, a rendelkezésre álló költségvetési források és az elfogadhatósági kritériumok tiszteletben tartásának függvényében döntsön a támogatások odaítéléséről.

1999. február 9‐én Crandon úr, az igazgatási egység tagja belső feljegyzést küldött az Űralkalmazások Intézete osztályvezetőinek. A levél tartalma a következő volt:

A Bizottság rámutatott arra, hogy pusztán az a tény, hogy fel kell venni a támogatások kedvezményezettjeinek a Kormányzótanácshoz benyújtott listájára, nem jelenti azt, hogy e jelöltek megfelelnek az elfogadhatóság valamennyi kritériumának, amelyeket a JRC szolgálatainak később ellenőrizniük kell.

A panaszos kérelmét illetően a Bizottság rámutatott, hogy neve szerepelt a Kormányzótanácsnak továbbított listán. Ezt követően az említett listán szereplő pályázók közül néhányat, valamint magát a panaszost is felkérték, hogy töltsék ki a Marie Curie kutatási képzési támogatásokra vonatkozó nyomtatott pályázati űrlapot.

A JRC szolgálatai által elvégzett akták értékelése során megállapítást nyert, hogy a panaszos nem felelt meg az ötödik kutatási és technológiafejlesztési program végrehajtásához előírt kritériumoknak, amelyeket a Bizottság 1999. november 11-i határozata határozott meg.

A Bizottság hangsúlyozta továbbá, hogy soha nem vitatta a panaszos tudományos szakértelmét, akinek 1999. november 1. és 2000. január 7. között kiegészítő szerződést ajánlottak fel.

Ami a panaszos 1999. december 14-i levelére való válaszadás állítólagos elmulasztását illeti, a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem válaszolt írásban, bár rámutatott arra, hogy a panaszos szóban kapta meg a kért információkat, mivel kisegítő alkalmazottként jelen volt a JRC-nél.

Az ombudsman továbbította a Bizottság véleményét a panaszosnak azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit.

Észrevételeiben a panaszos, aki alapvetően fenntartotta állításait, hangsúlyozta az illetékes szolgálatok által lefolytatott kiválasztási eljárás átláthatóságának hiányát.

Megerősítette, hogy a Bizottság nem fejtette ki a támogatás kedvezményezettjeinek csoportjából való kizárásának okait. A panaszos szerint azért zárták ki, mert a dossziéjának végleges vizsgálata során időközben megváltoztak az életkori feltételekre vonatkozó szabályok. Hivatalosan azonban soha nem értesítették erről.

A HATÁROZAT

1.1 A panaszos azt állította, hogy a Bizottság által lefolytatott kiválasztási eljárás során nem volt átlátható, mivel az intézmény a korhatárra vonatkozóan olyan szabályokat alkalmazott, amelyek a támogatás igénylésekor nem voltak hatályban.

Ezenkívül észrevételeiben a panaszos rámutatott arra, hogy a Bizottság nem indokolta kizárását.

1.2 Az Európai Bizottság véleményében kifejtette, hogy az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó keretprogramjainak végrehajtására vonatkozó szabályok szerint minden program esetében rendszeresen felülvizsgálják a támogatásra való jogosultság kritériumait.

1.3 Amikor a JRC szolgálatai megvizsgálták a panaszos aktáját, az azt eredményezte, hogy a panaszos nem felelt meg az ötödik kutatási és technológiafejlesztési program végrehajtásához előírt kritériumoknak, amelyeket az Európai Bizottság 1999. november 11-i határozata határozott meg.

1.4 Amint azt az Európai Bizottság kifejtette, a KKK főigazgatójának kell döntenie a támogatások odaítéléséről, a Kormányzótanács tanácsára, valamint a rendelkezésre álló költségvetési források és az elfogadhatósági kritériumok teljesítése alapján.

A közösségi bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata szerint a kinevezésre jogosult hatóság feladata annak értékelése, hogy a pályázó megfelel-e az előírt feltételeknek, és ez az értékelés csak nyilvánvaló hiba esetén kérdőjelezhető meg.

1.5 A panaszos és a Bizottság által benyújtott információk alapján nem tűnik úgy, hogy a kinevezésre jogosult hatóság, amikor úgy döntött, hogy nem ruházza át a támogatást a panaszosra, nem a vonatkozó rendeletben, nevezetesen az 1999. november 11-i határozatban (1) megállapított szabályoknak megfelelően járt volna el.

1.6 Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a megfelelő ügyintézés elve megköveteli, hogy az intézmény minden olyan határozata, amely hátrányosan érintheti egy magánszemély jogait vagy érdekeit, tartalmazza az alapjául szolgáló indokokat, egyértelműen megjelölve a vonatkozó tényeket és a határozat jogalapját (2). Ezt az elvet az Európai Bizottság alkalmazottainak a nyilvánossággal való kapcsolattartás során tanúsított helyes hivatali magatartásáról szóló, 2000. november 1-jén hatályba lépett bizottsági kódex (3) 3. pontja is kifejezte.

1.7 Ebben az esetben úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság sem a panaszosnak, sem az ombudsmannak továbbított véleményében nem indokolta meg a panaszos kizárását. Csak arra mutatott rá, hogy a panaszos nem felelt meg a támogatás elnyeréséhez szükséges elfogadhatósági kritériumoknak. Az indokolási kötelezettség Bizottság általi megsértése tehát hivatali visszásságnak minősül.

2.1 Panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem válaszolt az 1999. december 14-én küldött levelére.

2.2 Véleményében az Európai Bizottság elismerte, hogy nem válaszolt a panaszos levelére, és sajnálattal vette tudomásul azt. Az intézmény azonban rámutatott arra, hogy a panaszos kérelmét szóban válaszolták meg, mivel ebben az időszakban kisegítő alkalmazottként dolgozott a JRC-nél.

2.3 Az ombudsman által javasolt kódex 13. cikke és az Európai Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexének 4. pontja értelmében helyes hivatali magatartás, ha a polgárok leveleire kellő időben válaszolnak. Kétségtelen, hogy ebben az esetben a Bizottság nem válaszolt írásban a panaszos levelére, ahogyan azt meg kellett volna tennie. Mivel azonban az intézmény elismerte kudarcát és sajnálatát fejezte ki, az ombudsman nem tartja szükségesnek az ügy további vizsgálatát.

Az európai ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a következő kritikai észrevételt kell tenni:

Tekintettel arra, hogy az ügy ezen aspektusa a múltban bekövetkezett konkrét eseményekkel kapcsolatos eljárásokra vonatkozik, nem helyénvaló az ügy békés rendezésére törekedni. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

Jacob SÖDERMAN

(1) A jelöltnek 35 éves vagy annál fiatalabbnak kell lennie. E tekintetben azonban figyelembe veszik a kötelező katonai vagy közszolgálatban ténylegesen letöltött időt, valamint a gyermekgondozást, gyermekenként legfeljebb két évvel a ténylegesen a munkán kívül töltött idő után.”

(2) Az európai ombudsman ezt az elvet a helyes hivatali magatartásról szóló, 1999. július 28-i kódexe 18. cikkének (1) bekezdésében rögzítette.

(3) a helyes hivatali magatartás kódexe: http://ec.europa.eu/secretariat_general/code/index_en.htm.