Tisztelt B. Asszony!

2000. január 25-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottsággal kötött kisegítő szerződése meghosszabbításának elmaradása miatt.

2000. március 1-jén továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 2000. július 17-én küldte meg véleményét. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2000. augusztus 30-án küldött meg. 2000. október 4-én további tájékoztatást kértem a Bizottságtól. A Bizottság 2000. december 21-én válaszolt, és válaszát további észrevételek megtételére való felhívással együtt továbbítottam Önnek, amelyet Ön 2001. február 15-én küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

Összefoglalva, a panaszos szerint a tények a következők voltak:

1994 és 1999 között a panaszos a Bizottság V. Főigazgatóságának (jelenleg az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság része) szolgáltatásokat nyújtó különböző vállalatok alkalmazottjaként dolgozott. Az 1999-es bizottsági botrányokat követően az ilyen típusú szerződéseket nem újították meg. A Bizottság helyiségeiben három évnél rövidebb ideig dolgozó alkalmazottaknak azonban 1999. augusztus 1-jétől 1999. december 31-ig öt hónapra szóló kisegítő szerződést ajánlottak fel, amely legfeljebb egy évre meghosszabbítható. 1999. december 20-án a panaszos és a vele azonos beosztásban lévők e-mailt kaptak az asszisztenstől az V. Főigazgatóság F4. egysége igazgatójának, amelyben az állt, hogy kisegítő szerződését 2000. január 1-jétől 2000. január 31-ig meghosszabbítják. Amikor azonban 2000. január 3-án visszatért a Bizottsághoz, azt mondták neki, hogy hagyja el a Bizottság helyiségeit, miután a pénzügyi ellenőr megtagadta szerződésének meghosszabbítását.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos bírálta a Bizottság szerződéses munkavállalókkal szembeni hozzáállását, és azt állította, hogy kisegítő szerződésének meghosszabbítása önkényes és tisztességtelen volt. Azt állította, hogy 110 napot dolgozott a Bizottság helyiségeiben, és hogy ezért ez a munkanapszám megfelel a Bizottság magatartási kódexében meghatározott szabálynak, amely a külső személyzet bizottsági helyiségekben való munkavégzésének maximális időtartamára vonatkozik. Azt is állította, hogy a Bizottság helyiségein kívül azonos szolgálati idővel rendelkező más személyek szerződéseit megújították.

A VIZSGÁLAT

Véleményében a Bizottság kijelentette, hogy egy 1995. júniusi eseti ellenőrzés feltárta, hogy egyes alkalmazottak, köztük a panaszos, a Bizottság helyiségeiben dolgoztak, bár szerződésük előírta számukra, hogy a Bizottság helyiségein kívül dolgozzanak. Következésképpen a panaszos kisegítő szerződésének meghosszabbítására irányuló kérelem benyújtásakor a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszos vegyesen dolgozott mind a Bizottság helyiségeiben, mind azon kívül, és hogy a ledolgozott napok száma meghaladta a hároméves szabályt. Ezen értékelést követően a Bizottság nem hosszabbította meg a panaszos kisegítő szerződését.

A Bizottság azt is kifejtette, hogy a panaszost szerződésének meghosszabbításáról tájékoztató e-mailt tévesen küldték meg neki. A Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy hamis várakozásokat keltett, és felajánlotta, hogy kompenzációként a panaszosnak egy kisegítő alkalmazott 2000. januári nettó fizetésének megfelelő összeget fizet.

Észrevételeiben a panaszos megjegyezte, hogy a Bizottság elismerte és felajánlotta kompenzációját azért, hogy 2000 januárjában nem hosszabbították meg kisegítő szerződését. A Bizottság helyiségeiben töltött munkanapok számát illetően azonban fenntartotta panaszát. Rámutatott, hogy a DGV/F4-nél kötött kisegítő szerződése legfeljebb 12 hónapra szól, és azt állította, hogy ezért a munkanapok kvótája elegendő. A Bizottság szolgálatai továbbá úgy vélték, hogy a Bizottság helyiségeiben és azokon kívül ledolgozott napok aránya 50:50 volt, míg a IX. Főigazgatóság (személyzet) 110 munkanapos kvótát határozott meg a Bizottság helyiségeiben ledolgozott napok számára, ami kedvezőbb arányt jelent.

2000 októberében az Ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy válaszoljon a panaszos észrevételeiben kifejtettekre.

Válaszul a Bizottság először is emlékeztetett arra, hogy az összes kisegítő szerződést legfeljebb egy évre kötik, figyelembe véve az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 52. cikkét és a költségvetés évenkéntiségének elvét.

A Bizottság helyiségeiben és azokon kívül ledolgozott napok 50:50 arányával kapcsolatban a Bizottság azt állította, hogy ezt a panaszos állította. Az 1995. évi ellenőrzéseket követően a Bizottság szolgálatai úgy vélték, hogy a panaszos által nyújtott szolgáltatások 1999. december 31-ig vegyes jellegűek voltak. A Bizottság továbbá rámutatott arra, hogy magatartási kódexe szerint a személyzet külső tagjának minősülő bármely személyre – beleértve a kisegítő személyzetet is – vonatkozó szerződés időtartama főszabály szerint nem haladhatja meg a három évet. A kinevezésre jogosult hatóság ezért 1999. december 31. után nem hosszabbította meg a panaszos szerződését.

A Bizottság válaszával kapcsolatos észrevételeiben a panaszos rámutatott, hogy a Bizottság válasza nem foglalkozott a Bizottság helyiségeiben töltött napok számának kiszámításával. Arra is emlékeztetett, hogy abban az időben, amikor az V. Főigazgatóság által fenntartott társaságok foglalkoztatták, szerződése volt a Bizottság helyiségein kívüli munkavégzésre, és hogy az V. Főigazgatóság szolgálatai megtették a szerződése feltételeinek való megfeleléshez szükséges lépéseket. Rámutatott arra is, hogy nem felelős a munkája vegyes jellegéért, mivel felettesei vagy munkatársai voltak azok a tisztviselők, akik arra kötelezték, hogy oda-vissza menjen a Bizottság helyiségeibe.

A HATÁROZAT

1.1 A panaszos azt állította, hogy az, hogy az Európai Bizottság megtagadta kisegítő szerződésének meghosszabbítását, önkényes döntés volt. Azt állította, hogy 110 napot dolgozott a Bizottság helyiségeiben, és hogy ez a munkanapszám összhangban van a Bizottság magatartási kódexében meghatározott szabállyal, amely szerint a külső személyzet legfeljebb mennyi ideig dolgozhat a Bizottság helyiségeiben. Arra is rámutatott, hogy a DGV/F4-nél kötött kisegítő szerződése legfeljebb 12 hónapra szólt, amelyre elegendő volt a DG IX által megállapított munkanap-kvóta.

1.2 Véleményében az Európai Bizottság kijelentette, hogy egy 1995. júniusi eseti ellenőrzés feltárta, hogy egyes alkalmazottak, köztük a panaszos, az Európai Bizottság helyiségeiben dolgoztak, bár szerződésük előírta számukra, hogy az Európai Bizottság helyiségein kívül dolgozzanak. Következésképpen a panaszos kisegítő szerződésének meghosszabbítására irányuló kérelem benyújtásakor a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszos mind a Bizottság helyiségeiben, mind azon kívül dolgozott, és hogy a ledolgozott napok száma meghaladta a hároméves szabályt. Ezen értékelést követően a Bizottság nem hosszabbította meg a panaszos kisegítő szerződését.

1.3 Az Európai Bizottság azt is kifejtette, hogy a panaszost szerződésének meghosszabbításáról tájékoztató e-mailt tévesen küldték el. A Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy hamis várakozásokat keltett, és felajánlotta, hogy kompenzációként a panaszosnak egy kisegítő alkalmazott 2000. januári nettó fizetésének megfelelő összeget fizet.

1.4 Az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Bizottság nem válaszolt a panaszos azon állítására, hogy őt másképpen kezelték, mint a hasonló helyzetben lévőket. A panaszos azonban nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot ennek az állításnak a további vizsgálatához.

1.5 Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a kisegítő alkalmazottakra vonatkozó szerződéseket a személyzeti szabályzat szabályozza, amely előírja, hogy amennyiben a szerződés határozott időre szól, a kisegítő alkalmazottak alkalmazása a szerződésben meghatározott időpontban megszűnik. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a panaszosnak nem volt joga arra számítani, hogy szerződését a neki küldött e-mailben előirányzott egy hónapos időszakon túl meghosszabbítják. Mivel a Bizottság elnézést kért a panaszostól, és kártérítést ajánlott fel szerződése meghosszabbításának elmulasztása miatt, az ombudsman úgy véli, hogy a panasszal kapcsolatos további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

Jacob SÖDERMAN