Tisztelt M. Asszony!

1999. április 12-én panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Parlament által állítólagosan alkalmazott hátrányos megkülönböztetés miatt, mivel Önt hosszú időn keresztül külső személyzet tagjaként alkalmazta szolgáltatási szerződések alapján anélkül, hogy állást ajánlott volna Önnek, vagy rendezte volna foglalkoztatási helyzetét. Ezenkívül a mikrográfiai archívum belső működésével és a szolgáltatási szerződésekhez kapcsolódó pályázat lebonyolításával kapcsolatos szabálytalanságokra vonatkozó állításokat terjesztett elő.

1999. május 26-án továbbítottam a panaszt a Parlament elnökének. A Parlament 1999. szeptember 6-án küldte meg véleményét, amelyet megküldtem Önnek azzal a felhívással, hogy amennyiben kívánja, tegye meg észrevételeit. 1999. október 26-án megkaptam a Parlament véleményével kapcsolatos észrevételeit.

2000. május 4-én újabb beadványt nyújtott be, amely tartalmazta az Európai Parlament igazolását arra az időszakra vonatkozóan, amikor Ön az Európai Parlamentnél dolgozott, több dokumentumlistát, valamint hivatkozást arra az időszakra, amikor Ön segédmunkatársként dolgozott az Európai Parlamentnél.

2000. június 20-án és 22-én az Ön ügyvédje, SCOTT úr két levelet küldött az ombudsmannak, amelyben tájékoztatta Önt arról, hogy ő képviseli Önt ebben a panaszban, és tájékoztatást kért az ombudsmannak az Ön panaszával kapcsolatos vizsgálatáról. Levelében megemlítette, hogy a panaszos aktájának egy példányát 1999. július 21-én megküldték a Számvevőszéknek. Scott úr mellékelte az ügyirat tartalmának listáját.

2000. július 21-én az ombudsman válaszolt Scott úrnak, és tájékoztatta, hogy panaszának kivizsgálása még folyamatban van.

2000. október 11-én Scott úr levelet küldött Priestley úrnak, amelyben az Ön panaszának megoldását kérte. Ugyanezen a napon Scott úr levelet intézett az ombudsmanhoz, amelyben találkozót kért az Európai Parlament és a panaszos között. Scott úr mellékelte Priestley úr 2000. október 4-én Önnek küldött levelének másolatát, amelyben azt kérte, hogy közölje vele a panaszával kapcsolatos új elemeket annak érdekében, hogy külön vizsgálatot indíthasson.

Mivel úgy tűnt, hogy mindkét fél nagyra értékeli az eszmecserét és az információcserét, 2000. október 26-án levelet írtam a Parlament elnökének, amelyben azt javasoltam, hogy a Parlament képviselői hívjanak össze egy találkozót Önökkel a szóban forgó ügy megvitatása érdekében. 2001. január 31-ig tájékoztatást kértem a találkozó eredményéről. 2001. január 31-én a Parlament elnöke levelet küldött, amelyben tájékoztatta az ombudsmant az ülés eredményéről.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos azt állítja, hogy hátrányos megkülönböztetés történt, mivel miután hosszú ideig a Parlament épületeiben alkalmazták a mikrográfiai archívumokban, nem közvetlenül a Parlament vette fel.

A panaszost a Parlament kisegítő alkalmazottként alkalmazta a következő időszakokban:

14.07.1980 - 13.11.1980
15.01.1981 - 15.05.1981
17.05.1982 - 26.11.1982
01.02.1983 - 31.08.1983

A panaszos a Parlament rendelkezésére állt a mikrografikára szakosodott magánvállalatokkal kötött szolgáltatási szerződések alapján, amelyeket különböző pályázati eljárások keretében választottak ki a következő időszakokban:

Société ARTIBUREAU 1980.11.15.
- 1980.12.15. 1981.6.1.
- 1981.12.15. 1982.1.03.
- 1982.5.15. 1982.12.01.
- 1983.1.31. (részmunkaidős)
Société KIEFFER 1983.1.01.
- 1987.9.30.
Société KODAK 1987.1.01.
- 1989.2.15.
Société SERVITIA 1989.2.15.
- 1999.2.8.

1999. február 8-án a panaszos benyújtotta lemondását a SERVITIA-nak.

A panaszos azt állítja, hogy ígéretet kapott arra, hogy végül versenyre kerül sor. A panaszos megjegyzi, hogy túllépte azt a korhatárt, amely lehetővé teszi számára a versenyvizsgákon való részvételt, ezért nem jogosult nyílt versenyvizsgákra.

A panaszos továbbá azt állítja, hogy a Parlament olyan különböző vállalatokhoz ajánlotta felvételét, amelyeket nem ismer, mivel ezek a vállalatok mindig csak a Parlament hivatalos irattárának szolgálatvezetőjével álltak kapcsolatban. Elmondása szerint soha nem találkozott az első külső cég felelősével, amelynek állítólag dolgozott.

A panaszos azt kéri, hogy a Parlament mikrográfiai archívumában helyezzék el, és rendezzék a helyzetét.

A panaszos azt is állítja, hogy szabálytalanságok történtek a mikrográfiai archívumok belső működésében és a pályázatok lebonyolításában. Véleménye szerint a munkálatokat soha nem a pályázatoknak megfelelően végezték el, és hamis számlákat küldtek a vállalatoknak. A panaszos jelzi, hogy van egy listája azokról a személyekről, akiket soha nem jelentettek be sem a biztosítási rendszernek, sem az adóhatóságnak.

A VIZSGÁLAT

A Parlament véleménye

Véleményében a Parlament kijelentette, hogy a kinevezésre jogosult hatóság mindig is a külső szerződéseket részesítette előnyben a mikrográfiai archívumokban végzett kiterjedt munka tekintetében. A Parlament szerint a panaszos azt állítja, hogy tisztviselő, és vissza akarja kapni pozícióját a Parlament irattárában. A Parlament kifejtette, hogy a panaszos a következő időszakokban részesült kisegítő szerződésekben a Parlamentnél:

1980.07.14-től 1980.11.13-ig 1981.01.15-től
1981.05.15-ig
1982.05.17-től
1982.11.26-ig 1983.02.01-től 1983.08.31-ig (részmunkaidős)

Ezt követően a Parlament helyiségeiben dolgozott olyan külső társaságok nevében, amelyek a Parlamenttel szolgáltatási szerződéseket kötöttek, a feladatmeghatározásban és a megrendelőlapokon meghatározott időtartamnak és ütemezésnek megfelelően.

Bár külső vállalatok alkalmazásában állt, nem állt adminisztratív vagy pénzügyi kapcsolatban a Parlamenttel. Minden fizetési bizonylatot a különböző cégek állítottak ki, amelyek alkalmazták őt.

A személyzeti szabályzat 28. cikke egyértelműen előírja, hogy senki sem nevezhető ki tisztviselőnek, kivéve, ha megfelelt a képesítéseken vagy vizsgákon, illetve képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsgán. A versenyvizsgákat az intézményeken belül és a sajtóban teszik közzé. Semmi sem akadályozta meg a panaszost abban, hogy pályázzon az Európai Parlament és más intézmények által rendszeresen szervezett számos versenyvizsgára.

A panaszos előadta, hogy túllépte azt a korhatárt, amely lehetővé teszi számára, hogy részt vegyen ezeken a versenyvizsgákon. Hangsúlyozni kell, hogy a versenyvizsgákra való jelentkezés korhatára 45 év (a panaszos még nem érte el ezt a korhatárt), bizonyos feltételek mellett lehetséges mentességekkel.

Ami a panaszosnak a SERVITIA-n belüli korábbi pozíciójának visszaállítására irányuló kérelmét illeti, a Parlament hangsúlyozza, hogy maga a panaszos saját kezdeményezésére benyújtotta lemondását a munkáltatónak.

A panaszos azt állítja, hogy a Parlament különböző vállalatoknak ajánlotta a felvételét, biztosítva azt a keretet, amelyen belül szolgáltatásait kínálta. Az intézmény szakmai tapasztalatára hivatkozva ajánlotta őt ezeknek a vállalatoknak, de nem volt képesítése arra, hogy munkaerő-felvételt írjon elő. Ezeket az ajánlásokat a felperes javára fogalmazták meg, ezért az állítás elfogadhatatlan, mivel a panaszost nem érte kár a különböző vállalatok általi felvétele miatt.

A panaszos azt állítja, hogy nem ismeri azokat a vállalatokat, amelyeknél dolgozott. A panaszához csatolt dokumentumok ennek ellenkezőjére utalnak:

• a vállalatok fizetési bizonylatai;
• a SERVITIA cég igazolása, amely 8:30 és 17:30 óra között rögzíti a munkaidejét, délben egy órás szünettel, ami lehetetlenné tette számára, hogy ebédidőben vegye fel a lányát. Ezt az igazolást nem az intézmény, hanem a munkáltatója állította ki;
• a vállalatok levelei, amelyekben arra kérik a panaszost, hogy a szerződései megszerzése érdekében látogasson el a helyiségeikbe;
• a Parlament levéltárának vezetője által a SERVITIA részére küldött levél, amely értékeli a panaszos alkalmazotti minőségét;
• a panaszos és azon különböző vállalatok közötti munkaszerződéseket, amelyeknél dolgozott, a panaszos és a különböző vállalatok képviselői közösen írták alá.

A SERVITIA továbbá arról tájékoztatta a Parlamentet, hogy a panaszos étkezési utalványokat kapott, és hogy péntek délutánonként a Parlamentben, a SERVITIA helyiségeiben és nevében is dolgozik. A vállalatok vezetői rendszeresen ellenőrizték a munkahelyén végzett munkáját.

A panaszos panaszához csatolta azoknak a személyeknek a listáját, akik állítólag a Parlament irattárában dolgoztak anélkül, hogy regisztrálták volna őket az egészségbiztosításnál vagy az adóhatóságnál. A Parlament vitatta ezt az információt, és benyújtotta az Európai Parlamentnek dolgozó kisegítő alkalmazottak és tisztviselők listáját.

A Parlament kijelentette, hogy a tisztviselők nem dolgozhatnak nyilvántartásba vétel nélkül. A Parlament által alkalmazott kisegítő alkalmazottakat rendszeresen nyilvántartásba veszik különböző kötelező biztosítási rendszerekben. Ami a szolgáltatásokat nyújtó vállalatok által foglalkoztatott személyeket illeti, úgy tűnt, hogy a panaszos illetményelszámolásaiban nem voltak szabálytalanságok.

A Parlamenten kívüli személyek, akik a levéltárban dolgoztak anélkül, hogy a Parlament személyzetéhez tartoztak volna, az alábbi jogállások egyikével rendelkeztek: szolgáltató, üzleti vállalkozás alvállalkozója, üzleti vállalkozás alkalmazottja vagy kölcsönmunkaerő (1993/1994-ig).

A panaszos azt állítja, hogy a pályázatok keretében elvégzendő munkát soha nem végezték el, és hogy hamis bevételeket küldtek a vállalatoknak.

1995-ben az irattárért felelős személy arról tájékoztatta a Személyzeti Osztály igazgatóját, hogy szolgálatának lehetősége van külső archiválási és mikrografikai szolgáltatásokat igénybe venni. E feladatok elvégzése érdekében a szolgálat a pénzügyi szabályzatnak megfelelő eljárást alakított ki, és a kiválasztott cégeket mindig az ár-érték arány értékelése alapján kezelte. A Parlament hangsúlyozta, hogy a panaszost a kiválasztott cégek a panaszos és a kiválasztott cég közötti szerződés feltételei szerint és alapján bocsátották a rendelkezésére. A Parlament csak a kiválasztott cégekkel állt szerződéses kapcsolatban. Ezenkívül a pénzügyi ellenőr soha nem tett észrevételeket sem a szolgáltatásnyújtással, sem a vízumához benyújtott dokumentumokkal kapcsolatban. A levéltári szolgálat jelezte, hogy soha nem tett semmilyen kötelezettségvállalást a szolgáltatásnyújtás keretében a szolgálatába állított ügynökök tekintetében, noha nagyra értékelte a szolgálat munkáját ismerő alkalmazott által nyújtott állandó minőséget a különleges feladatmeghatározásnak megfelelően. Végül a megrendelőlapok mindig pontosították, hogy kizárólag a szolgáltató felelős a személyzetért, és hogy a személyzetet a levéltári szolgálat által bemutatott szempontok figyelembevételével kell kiválasztania vagy helyettesítenie.

A Parlament szerint a panaszos által aláírt szerződések megakadályozzák az információk nyilvánosságra hozatalát. A Parlament megemlítette, hogy a panaszos és a Parlament képviselői közötti találkozón egy halom fénymásolatot és egy másik aktát mutatott be, amelyet jogellenes eljárások útján és a feladatai ellátása során kötött szerződését megsértve szerzett meg.

A Parlament úgy véli, hogy a panaszos egyik állítását sem támasztották alá bizonyítékokkal.

A panaszos észrevételei

A panaszos fenntartotta panaszát. Azt állítja, hogy az Európai Parlament épületeiben dolgozik, nem pedig külső vállalatoknak. A panaszos szerint megrendelései a Parlament azon tisztviselőjétől érkeztek, aki a szerződéseket a külső vállalatokkal kötötte meg.

További vizsgálatok

Mivel úgy tűnt, hogy mindkét fél nagyra értékeli a vélemény- és információcserét, az ombudsman 2000. október 26-án kérte, hogy a Parlament hívjon össze kétoldalú találkozót a panaszossal és képviselőjével, Scott úrral a szóban forgó ügy megvitatása érdekében. Az ombudsman 2001. január 31-ig tájékoztatást kért a találkozó eredményéről.

2001. január 31-én a Parlament elnöke levelet küldött, amelyben tájékoztatta az ombudsmant az ülés eredményéről. A Parlament leveléből kiderült, hogy a felek nem tudtak megoldást találni a szóban forgó kérdésre.

A HATÁROZAT

1 Állítólagos hátrányos megkülönböztetés, mivel az Európai Parlament nem ajánlott fel álláshelyet a panaszosnak, illetve nem rendezte foglalkoztatási helyzetét annak ellenére, hogy a Parlament és különböző külső vállalatok közötti szolgáltatási szerződések alapján hosszú ideig volt külső személyzet tagja

1.1 A panaszos hátrányos megkülönböztetésre hivatkozik, mivel miután hosszú ideig dolgozott az Európai Parlament mikrográfiai archívumában, nem ajánlottak neki állást, és foglalkoztatási helyzetét sem rendezték. A panaszos szerint ígéretet kapott arra, hogy végül versenyvizsgát szerveznek számára. A panaszos megjegyzi, hogy túllépte azt a korhatárt, amely lehetővé teszi számára a versenyvizsgákon való részvételt, és ezért nem jogosult nyílt versenyvizsgákra. A panaszos továbbá azt állítja, hogy a Parlament olyan különböző vállalatoknak ajánlotta a felvételét, amelyeket nem ismer.

1.2 A Parlament szerint a kinevezésre jogosult hatóság mindig is a külső szerződéseket részesítette előnyben a mikrográfiai archívumokban végzett kiterjedt munka tekintetében. A panaszosnak a külső vállalatok alkalmazottjaként eltöltött időszaka alatt nem volt adminisztratív vagy pénzügyi kapcsolata az Európai Parlamenttel. Minden fizetési bizonylata a különböző cégektől származik, amelyek alkalmazták őt.

1.3 A Parlament szerint a személyzeti szabályzat 28. cikke egyértelműen előírja, hogy senki sem nevezhető ki tisztviselőnek, ha nem felelt meg a képesítéseken vagy vizsgákon, illetve képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsgán. A versenyvizsgákat az intézményeken belül és a sajtóban teszik közzé. Semmi sem akadályozta meg a panaszost abban, hogy pályázzon az Európai Parlament és más intézmények által rendszeresen szervezett számos versenyvizsgára.

1.4 A panaszos előadta, hogy túllépte azt a korhatárt, amely lehetővé teszi számára, hogy részt vegyen ezeken a versenyvizsgákon. A Parlament hangsúlyozta, hogy a versenyvizsgákra való jelentkezés korhatára 45 év, amely alól bizonyos feltételek mellett mentességek adhatók. A panaszos ezért továbbra is jogosult volt a közösségi intézmények által szervezett jövőbeli versenyvizsgákra.

1.5 Ami a panaszosnak a SERVITIA-n belüli korábbi pozíciójának visszaállítására irányuló kérelmét illeti, a Parlament hangsúlyozta, hogy maga a panaszos saját kezdeményezésére benyújtotta lemondását a munkáltatónak.

1.6 Mind a panaszos, mind a Parlament által szolgáltatott információk alapján az ombudsman úgy értelmezi, hogy a külső vállalatok alkalmazottjaként töltött időszakok alatt a panaszos ideiglenes munkaszerződéssel rendelkezett saját maga és különböző, a luxemburgi jog hatálya alá tartozó külső vállalatok között.

1.7 Az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy a személyzeti szabályzat 28. cikkének d) pontjával összhangban egy tisztviselő csak azzal a feltétellel nevezhető ki, hogy a 29. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel megfelelt a személyzeti szabályzat III. mellékletében előírt képesítéseken vagy vizsgákon, illetve képesítéseken és vizsgákon egyaránt alapuló versenyvizsgán. Úgy tűnik, hogy a panaszos nem felelt meg a személyzeti szabályzat 28. cikkének d) pontja szerinti versenyvizsgán. Ezért az ombudsman megállapítja, hogy a hátrányos megkülönböztetés kérdése ebben a konkrét esetben nem merül fel, és úgy tűnik, hogy az első állítás tekintetében nem állapítottak meg hivatali visszásságot.

2 Állítólagos szabálytalanságok a mikrografikus archívumok belső működésében

2.1 A panaszos azt állítja, hogy szabálytalanságok történtek a mikrografikus archívumok belső működésében és az Európai Parlament hivatalos archívumai szolgálatvezetőjének tevékenységében. Panaszához csatolta azon személyek listáját, akik állítólag az Európai Parlament irattárában dolgoztak anélkül, hogy bejelentették volna őket az egészségbiztosítási rendszereknek vagy az adóhatóságoknak.

2.2 A Parlament véleményében vitatta az arra vonatkozó információkat, hogy a munkavállalókat nem jelentették be az egészségbiztosítási rendszereknek és az adóhatóságoknak. A Parlament kijelentette, hogy a tisztviselők nem dolgozhatnak bejelentés nélkül. A Parlament által alkalmazott kisegítő alkalmazottakat rendszeresen bejelentik a különböző kötelező biztosítási rendszereknek. A szolgáltatásokat nyújtó vállalatok által foglalkoztatott személyeket illetően a Parlament rámutatott arra, hogy a panaszos illetményelszámolásaiban nem volt szabálytalanság.

2.3 Az ombudsman vizsgálatai nem tártak fel olyan elemeket, amelyek alátámasztanák a panaszos állítását. Az ombudsman ezért úgy ítéli meg, hogy az állítás további vizsgálata nem indokolt.

3 Az ajánlatok lebonyolításával kapcsolatos állítólagos szabálytalanságok

3.1 A panaszos azt állítja, hogy a pályázatok keretében elvégzendő munkákat soha nem végezték el, és hamis bizonylatokat küldtek a vállalatoknak.

3.2 A Parlament véleményében megállapította, hogy 1995-ben az irattárért felelős személy tájékoztatta a Személyzeti Osztály igazgatóját arról, hogy szolgálatának lehetősége van külső szolgáltatásokat igénybe venni az archiváláshoz és a mikrográfiához. E feladatok elvégzése érdekében a szolgálat a pénzügyi szabályzatnak megfelelő eljárást alakított ki, és a kiválasztott cégeket mindig az ár-érték arány értékelése alapján kezelte. A Parlament megállapította, hogy a pénzügyi ellenőr soha nem tett észrevételt sem a szolgáltatásnyújtással, sem a vízumához benyújtott dokumentumokkal kapcsolatban.

3.3 Az ombudsman rendelkezésére álló információk alapján úgy tűnik, hogy a panaszos a Számvevőszékhez nyújtotta be állítását, amely az Európai Unió költségvetésének elszámolásait és végrehajtását ellenőrző szakosított szerv. Az ombudsman ezért úgy ítéli meg, hogy az ombudsman által az állítással kapcsolatban végzett bármely további vizsgálat nem indokolt.

4 Következtetések

Az európai ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy az Európai Parlament nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért úgy határozott, hogy lezárja az ügyet.

Erről a döntésről az Európai Parlament elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

Jacob SÖDERMAN