1. A panaszos olasz állampolgár, aki egy romániai egyetemen tanult, hogy szaktanári képesítést szerezzen. Azt kívánta, hogy diplomáját Olaszországban ismerjék el. 2018. június 28-án a panaszos kötelezettségszegési panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz az olasz hatóságok azon döntésével kapcsolatban, hogy megtagadják román diplomájának teljes körű érvényesítését. A Bizottság ezt követően tájékoztatta a petíció benyújtóját az ügy lezárására irányuló szándékáról (úgynevezett előzetes lezárási levél útján), mivel a szóban forgó ügyben nem állapította meg az uniós jog megsértését. Ennek oka az volt, hogy a panaszos nem végezte el a román jog által előírt gyakorlati képzést.

2. 2018. november 1-jén a panaszos vitatta az előzetes lezárásról szóló levelet, amelyet a Bizottságtól kapott. 2019. január 14-én, mivel nem kapott választ, a panaszos panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz egyrészt az előzetes lezárásról szóló levél hibája, másrészt pedig amiatt, hogy a Bizottság nem válaszolt a 2018. november 1-jei levelére.

3. 2019. január 28-án az ombudsman vizsgálati csoportja felvette a kapcsolatot a Bizottsággal, és felkérte, hogy válaszoljon a panaszos levelére. A Bizottság válaszában csatolta a panaszosnak 2019. január 22-én küldött levelét.

4. Mivel a válasz elküldésre került, a panasz második aspektusa megoldódott.

5. Ami az előzetes lezáró levél lényegét (a panasz első aspektusát) illeti, az ombudsman vizsgálócsoportja gondosan elemezte a felek álláspontját. A panaszos vitatta a Bizottság előzetes lezárásról szóló levelét, azzal érvelve, hogy a Romániában szerzett képesítése megfelel a román jog szerinti teljes körű szakmai képesítésnek. Azt állította, hogy az a képzés, amelyen nem vett részt Romániában, és amelyre a Bizottság hivatkozott, nem szükséges ahhoz, hogy Romániában tanári képesítést szerezzen. Kifejtette, hogy a román jognak az ilyen képzésre vonatkozó rendelkezése szabályozza a tanárok romániai felvételi eljárását, amely a képesítés megszerzésétől eltérő, későbbi szakasz.  

6. 2019. január 22-i válaszában a Bizottság kifejtette, hogy mivel a panaszos nem végezte el a román jog által előírt egyéves romániai gyakorlati képzést^[1], Romániában nem minősül teljes körű képesítéssel rendelkező tanárnak. Ezért megjegyezte, hogy a 2005/36/EK irányelv^[2] (a továbbiakban: az irányelv) nem alkalmazandó rá. A Bizottság kifejtette, hogy ilyen helyzetben Olaszország előírhatja saját kritériumait, amennyiben azok nem aránytalanok, ami véleménye szerint nem tűnik így. A Bizottság ezt követően széles körben hivatkozott az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlatára a helyzetre alkalmazandó elvek leírása érdekében. A Bizottság megállapította, hogy azokban az esetekben, amikor az uniós jog nem alkalmazandó, fordított megkülönböztetés fordulhat elő, és azt tagállami szinten kell kezelni. Végül megerősítette a panasz lezárásáról szóló határozatát.

7. A Bizottság válaszával kapcsolatos észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem vette észre, hogy a tanulmányi program részeként már elvégezte a gyakorlati képzést. Megismételte azon álláspontját, hogy a Bizottság által hivatkozott képzést csak akkor kell figyelembe venni, ha tanárként kíván dolgozni Romániában. A panaszos ezt követően a román oktatási minisztérium által kiállított oklevélmellékletre hivatkozott, amely felsorolta a tanulmányai során szerzett kompetenciákat. Elmondta, hogy az olasz hatóságok nem vették figyelembe ezt a dokumentumot. Végezetül elismeri, hogy az általa említett eltérő bánásmódot nemzeti szinten kell kezelni, de azzal érvel, hogy az uniós intézmények nem hagyhatják figyelmen kívül a hasonló helyzeteket.

8. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésében, hogy indítson-e kötelezettségszegési eljárást, és ha igen, mikor, illetve hogy az ügyet az EUB elé utalja-e. A polgárok nem követelhetik meg a Bizottságtól, hogy konkrét álláspontot foglaljon el jogsértési panaszaik érdemét illetően^[3]. A Bizottságnak azonban meg kell indokolnia határozatait. A jelen ügyben a Bizottság lényegében kifejtette, hogy az irányelv nem alkalmazandó a panaszos helyzetére, mivel nem végezte el a román jog által előírt képzést. Mivel a Bizottság magyarázata észszerű, nincs ok a kifogás első részének további vizsgálatára. Az ügyet ezért lezárták^[4].

Marta Hirsch-Ziembińska

A vizsgálatokért és az IKT-ért felelős osztály vezetője – 1. egység

Strasbourg, 2019. 04. 02.

[1] A román törvény három különböző lépés elvégzését írja elő ahhoz, hogy Romániában teljes körű képesítéssel rendelkező tanárrá váljon. Az egyéves gyakorlati képzés az utolsó ilyen lépés.

[2] A szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2005. L 255., 22. o.).

[3] A T-571/93. sz., Lefebvre frères et soeurs és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (ECLI:EU:T:1995:163) 60. pontja.

[4] Ezt a panaszt az európai ombudsman végrehajtási rendelkezések elfogadásáról szóló határozatának 11. cikkével összhangban átruházott ügykezelés keretében kezelték.