A panasz előzményei

1. A panaszos egy lengyel vállalat (a továbbiakban: a vállalat) képviselője volt, amely uniós forrásokban részesült az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) egy olyan projekthez, amelynek célja egy kis- és középvállalkozásoknak szóló pénzgazdálkodási weboldal létrehozása volt.

2. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) kivizsgálta a panaszost az uniós források állítólagos hűtlen kezelésemiatt [1].

3. Az OLAF vizsgálatával párhuzamosan a vállalatnak jogvitája volt a lengyel hatóságokkal[2]. E jogvita keretében a lengyel hatóságok határozatot hoztak a társaság által kapott pénzeszközök visszatéríttetéséről, amelyet a társaság ezt követően a nemzeti bíróságok előtt vitatott. A panaszos azt állította, hogy a lengyel hatóságok hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak a vállalattal szemben, és megsértették a tisztességes verseny elvét. Felkérte az OLAF-ot, hogy vizsgálja ki az ügyet. Az ügy nemzeti bűnügyi nyomozást is indított a panaszos ellen, amelyet mindaddig felfüggesztettek, amíg az OLAF le nem zárta saját vizsgálatát.

4. 2016. december 28-án a panaszos panaszt nyújtott be az OLAF-hoz. Kijelentette, hogy az OLAF nem vizsgálta ki és nem oldotta meg a vállalat és a lengyel hatóságok közötti vitát. Azt is elmondta, hogy az OLAF nem folytatott le megfelelő vizsgálatot, mivel nem biztosította a releváns információkat és dokumentumokat a vállalat máltai szervereiről[3], és megtagadta tőle a meghallgatás lehetőségét.

5. 2017. január 4-i és 24-i válaszában az OLAF jelezte, hogy a társaság és a lengyel hatóságok közötti jogvita nem tartozik a hatáskörébe. Saját vizsgálatával kapcsolatban az OLAF kijelentette, hogy fel fogja kérni a panaszost, hogy kellő időben tegye meg észrevételeit a megállapított tényekkel kapcsolatban, és hogy az OLAF-nak kell meghatároznia, hogy milyen vizsgálati intézkedéseket kell tenni, és mikor.

6. Mivel a panaszos elégedetlen volt az OLAF válaszaival, 2017. február 11-én az ombudsmanhoz fordult.

7. 2017. április 25-én a panaszos hozzáférést kért az OLAF-tól a rá vonatkozó vizsgálat aktájához.

8. 2017. május 2-án az OLAF elutasította a panaszos kérelmét.

9. 2017. április 19-én  és május 24-én az OLAF lehetőséget adott a panaszosnak arra, hogy írásban észrevételeket tegyen a vizsgálat által megállapított tényekkel kapcsolatban. A panaszos 2017. június 12-én válaszolt, vitatva az OLAF megállapításait.

10. 2017. július 7-én az OLAF lezárta a vizsgálatot, és megküldte „zárójelentését” az Európai Bizottságnak és a lengyel ügyészségnek, valamint a nyomonkövetési intézkedésekre vonatkozó ajánlásait.

A vizsgálat

11. Az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos azon aggályaival kapcsolatban, hogy az OLAF nem:

a) a panaszos vállalatának szerverein tárolt bizonyítékok felkutatása és elfogadása;

b) vizsgálja meg, hogy a lengyel hatóságok hogyan gyűjtötték össze a panaszos vállalatától származó pénzeszközök visszafizettetésére vonatkozó közigazgatási határozathoz vezető bizonyítékokat;

c) kikérdezi a panaszost, és hozzáférést biztosít számára az ügyirathoz; és

d) lehetőséget kell biztosítani számára, hogy észrevételeket tegyen az OLAF következtetéseivel kapcsolatban, mielőtt azokat megküldené a lengyel ügyészségnek.

12.  Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a panaszos és az OLAF közötti valamennyi levelezést, és megvizsgálta az OLAF ügyiratát is. A vizsgálati jelentést észrevételezésre megküldték a panaszosnak.

Bizonyítékok OLAF általi gyűjtése

Az ombudsman elé terjesztett érvek

13. A panaszos azt állította, hogy az OLAF nem kereste meg és nem fogadta el bizonyítékként a vállalat máltai szerverein tárolt adatokat, és egyoldalúan döntött arról, hogy mely bizonyítékok hasznosak a vizsgálatához. Az OLAF csak „dokumentumokformájában”gyűjtött információkat a vállalattól és lengyelországi vállalkozóitól, és elmulasztotta a máltai szervereken tárolt digitális bizonyítékok gyűjtését. Ezáltal az OLAF nem járt el pártatlanul, és nem gyűjtötte össze az összes releváns bizonyítékot, mind a terhelő, mind a mentő bizonyítékokat.

14. A panaszosnak adott válaszában az OLAF kijelentette, hogy a 883/2013/EU, Euratom rendelettel[4] és annak belső iránymutatásaival[5] összhangban az OLAF feladata annak meghatározása, hogy milyen vizsgálati intézkedéseket kell hozni, és mikor. Az OLAF vizsgálói végzik azokat a vizsgálati tevékenységeket, amelyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a vizsgálat alá vont személy érdekében és ellen bizonyítékokat gyűjtsenek. Az OLAF hozzátette, hogy a vizsgálat lezárását követően lehetőséget biztosít a panaszosnak arra, hogy a rá vonatkozó tényekkel[6] kapcsolatban észrevételeket tegyen.

15. Az ombudsman vizsgálócsoportjával folytatott helyszíni vizsgálat során az OLAF képviselői kifejtették, hogy a panaszos lengyelországi könyvelőjének helyiségeiben, a vállalat egyik beszállítójának helyiségeiben (szintén Lengyelországban), valamint a lengyel hatóságoktól és a vállalat felszámolójától gyűjtött bizonyítékok elegendőek voltak ahhoz, hogy az OLAF levonja következtetéseit.

16. Azt is kifejtették, hogy a panaszos levelet írt az OLAF-nak, amelyben kijelentette, hogy az ártatlanságát bizonyító információkat a vállalat máltai székhelyű szerverein tárolják, amelyekhez állítása szerint 2016. december 31. után már nem fér hozzá. A panaszos azonban nem adott tájékoztatást arról, hogy milyen típusú információk tárolhatók ezeken a szervereken. Ezenkívül december 28-án, azaz a 2016-os karácsonyi időszakban küldte el levelét, amikor az OLAF vizsgálata majdnem befejeződött. 2017 januárjában az OLAF válaszolt, és tájékoztatta arról, hogy a vizsgálat befejezését követően lehetőséget kap arra, hogy észrevételeket tegyen a megállapított tényekkel kapcsolatban. Felkérték továbbá, hogy bocsásson az OLAF rendelkezésére minden releváns információt a vizsgálattal kapcsolatban. 

17. Az ombudsman vizsgálócsoportja által készített vizsgálati jelentéssel kapcsolatos észrevételeiben a panaszos rámutatott arra, hogy az OLAF-nak nemcsak az őt terhelő bizonyítékokat kellett volna összegyűjtenie, hanem a máltai szervereken található bizonyítékokat is, amelyek felmenthetik őt[7]. A panaszos kifejtette továbbá, hogy amikor az OLAF vizsgálat alá vonta, jogilag nem adhatta át a szervereket. Végezetül a panaszos úgy vélte, hogy „abszurd”,hogy az OLAF a karácsonyi ünnepek miatt nem folytat vizsgálatot. Vitatta továbbá az OLAF azon nyilatkozatát, amely szerint nem adott tájékoztatást arról, hogy milyen típusú információkat tárolhatnak a máltai szervereken.

Az ombudsman értékelése

18. A 883/2013/EU, Euratom rendelet értelmében az OLAF teljes függetlenséggel és széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik vizsgálatai lefolytatásának módját illetően. A mérlegelési jogkör gyakorlása azonban nem vezethet önkényességhez, ezért az OLAF hatásköreire a rendelet és az uniós ítélkezési gyakorlat[8] által meghatározott jogi korlátok vonatkoznak. Bár az OLAF bizonyosan mérlegelési jogkörrel rendelkezik a legmegfelelőbb vizsgálati módszerek és technikák kiválasztását illetően, nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel azon kötelezettségét illetően, hogy bizonyítékokat gyűjtsön a vizsgálat alá vont személy javára és ellen, valamint hogy vizsgálatait objektíven és pártatlanul folytassa le[9]. Az objektivitás és a méltányosság fenntartása érdekében figyelembe kell vennie az ügy valamennyi releváns szempontját (mind a terhelő, mind a mentő bizonyítékokat). Ez különösen igaz akkor, ha az ügy olyan aspektusának kivizsgálására kérik fel, amely felmentheti a vizsgálat alá vont személyt[10]. Ha az OLAF úgy dönt, hogy ezt nem teszi meg, észszerű indokolással kell szolgálnia.

19. Ebben az esetben az OLAF nem tett eleget a panaszos azon kérésének, hogy bizonyítékokat kérjen és gyűjtsön a vállalat máltai szervereiről. Az ombudsman megjegyzi, hogy számos oka van annak, hogy az OLAF miért döntött úgy, hogy ezt nem teszi meg. Először is, bár a panaszos ezt a kérelmet 2016. december 28-án nyújtotta be, azt is kijelentette, hogy 2016 végén a máltai szervereken tárolt információk és bizonyítékok elvesznek. Nem volt egyértelmű, hogy az OLAF 2016. december 31. után kérhette volna-e a bizonyítékok beszerzését. Ezért az OLAF észszerűen úgy ítélhette meg, hogy a panaszosnak az év vége előtt három nappal és a téli ünnepek alatt benyújtott kérelme túl későn érkezett. Másodszor, a panaszos nem adott meg olyan címet vagy információt, amely részletezte volna, hogy a szóban forgó szerverek hol találhatók, azon kívül, hogy Máltán találhatók. Harmadszor, a panaszosnak a vizsgálatról szóló értesítés időpontjától (2015. szeptember 9.) kezdve számos lehetősége volt arra, hogy megemlítse a szerverek kérdését az OLAF-nak. Végezetül, az OLAF állításával ellentétben a panaszos információkat szolgáltatott az OLAF-nak a vállalat máltai szerverein tárolt bizonyítékok fajtájáról vagy jellegéről[11]. Azt azonban nem fejtette ki, hogy ez az információ miért és hogyan mentheti fel őt.

20. A fentiek fényében az ombudsman megállapítja, hogy az OLAF nem élt vissza mérlegelési jogkörével azáltal, hogy nem törekedett a panaszos által említett digitális információk lehívására és gyűjtésére. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy mindenesetre a panaszosnak lehetősége volt arra is, hogy a Máltán található szervereken tárolt állítólagos mentő bizonyítékok kérdését felvesse azon nemzeti hatóságoknál, amelyeknek az OLAF továbbította zárójelentését és ajánlásait. 

21. Mindemellett az ombudsman úgy véli, hogy egy közintézménynek minden lehetséges erőfeszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a polgároknak, amikor észszerű kéréseket nyújtanak be. Ha kérelmeiket nem lehet teljesíteni, az intézménynek meg kell indokolnia, hogy ez miért van így. Az ombudsman ezért alaposan megvizsgálta azokat a magyarázatokat, amelyeket az OLAF adott a panaszosnak arra vonatkozóan, hogy miért döntött úgy, hogy nem keresi a panaszos által a kérelmeiben említett bizonyítékokat. A panaszosnak 2017 januárjában adott válaszaiban az OLAF csupán arra hivatkozott, hogy mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy milyen vizsgálati intézkedéseket kell hozni, és mikor, valamint arra az elvre, hogy vizsgálói olyan vizsgálati tevékenységeket folytatnak, amelyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a vizsgálat alá vont személy javára és ellen bizonyítékokat gyűjtsenek. Az ilyen állítások nagyon általános jellegűek, és nem magyarázzák meg, hogy a jelen ügyben a vizsgálók miért nem tartották szükségesnek a szóban forgó bizonyítékok beszerzését. Ez utóbbi csak az ombudsman vizsgálócsoportja és az OLAF képviselői közötti vizsgálati találkozó során adott részletes magyarázatot e tekintetben.

22. Bár az OLAF feladata volt annak értékelése, hogy a Lengyelországban gyűjtött bizonyítékok elegendőek voltak-e ahhoz, hogy következtetéseket vonjon le, az OLAF-nak jobban meg kellett volna magyaráznia a panaszosnak, hogy miért nem tartotta szükségesnek a vállalat máltai szerverein tárolt állítólagos mentő bizonyítékok további vizsgálatát. Ezenkívül az a tény, hogy arra kérte az OLAF-ot, hogy az ünnepi időszakban keresse meg a szóban forgó bizonyítékokat, nem jelenti azt, hogy az OLAF a szünetet követően nem tudott volna válaszolni erre a kérelemre.

23. Mivel az OLAF vizsgálata lezárult, az ombudsman úgy véli, hogy az ügy további vizsgálata nem szolgálna hasznos célt. Javasolni fogja azonban a jövőbeli javulást.

A lengyel hatóságok vizsgálatának állítólagos elmulasztása

Az ombudsman elé terjesztett érvek

24. A panaszos azt állította, hogy az OLAF nem tudta rendezni a vállalat és a lengyel hatóságok közötti vitát[12], és nem vizsgálta meg, hogy a lengyel hatóságok hogyan gyűjtötték össze azokat a bizonyítékokat, amelyek a pénzeszközöknek a vállalattól történő visszafizettetéséről szóló határozat elfogadásához vezettek.

25. A panaszosnak adott válaszában az OLAF megjegyezte, hogy a lengyel hatóságok projektekkel kapcsolatos ellenőrzéseket végeztek, amelyek nem támogatható kiadások visszafizettetésére vonatkozó határozatokhoz vezettek, és amelyeket a panaszos az illetékes közigazgatási és igazságügyi hatóságok előtt megtámadott. Következésképpen a társaság és a lengyel hatóságok közötti jogvita nem tartozott az OLAF hatáskörébe. Az ombudsman vizsgálócsoportjával folytatott vizsgálati találkozó során az OLAF képviselői azt is kifejtették, hogy a panaszos számos, a vizsgálat tárgyát képező ügytől eltérő korrupciós vádat fogalmazott meg a lengyel hatóságokkal szemben. Ezeket az új aggályokat további értékelés céljából továbbították az OLAF illetékes osztályának[13]. Az egység megvizsgálta a kapott információkat, és megállapította, hogy nem szükséges vizsgálatot indítani ebben az ügyben.

Az ombudsman értékelése

26. Az ombudsman által megvizsgált aktában szereplő információk azt mutatják, hogy a panaszos és a lengyel hatóságok közötti vita arra a kérdésre vonatkozott, hogy a nemzeti hatóságok által végzett ellenőrzések (amelyek a vállalat által kapott pénzeszközök visszafizettetésére vonatkozó határozathoz vezettek) tisztességesek és arányosak voltak-e. Ezért helytálló az OLAF által a panaszosnak adott magyarázat, miszerint nem tartozik a hatáskörébe az egyének és a nemzeti hatóságok közötti konfliktusok kezelése.

27. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy a panaszos aggályait fejezte ki a lengyel hatóságok által elkövetett korrupcióval kapcsolatban. Az OLAF értékelés céljából továbbította a panaszostól kapott információkat az OLAF megfelelő osztályának. Ez az egység nem tartotta szükségesnek, hogy ezen információk alapján vizsgálatot indítson az ügyben. Az ombudsman vizsgálócsoportja által végzett vizsgálatot követően készített jelentéssel kapcsolatos észrevételeiben a panaszos e tekintetben nem tett észrevételt.

28. A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy az OLAF megfelelő lépéseket tett e kérdéssel kapcsolatban.

Védelemhez való jog

Az ombudsman elé terjesztett érvek

29. A panaszos azt állította, hogy az OLAF megtagadta i. a meghallgatását és ii. a vizsgálat aktájához való hozzáférést[14], megsértve ezzel a védelemhez való jogát. Így nem volt tudomása az OLAF aktájában szereplő azon bizonyítékokról, amelyekre az OLAF megállapításait alapozta, és ezért nem tehetett észrevételt [15].

30. A panaszosnak adott válaszaiban az OLAF kifejtette, hogy az uniós ítélkezési gyakorlat[16] szerint az „észrevételezési lehetőség” elegendő a vizsgálat alatt álló személy védelemhez való joga tiszteletben tartásának biztosításához (az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (2) bekezdése), és hogy a vizsgálati aktához való hozzáférés megtagadása nem sérti a megfelelő ügyintézéshez való jogot (a Charta 41. cikkének (2) bekezdése). Az OLAF aktájában szereplő dokumentumokhoz való hozzáférés biztosítása sértheti az OLAF vizsgálati tevékenységét, és ellentétes lehet a vizsgálat bizalmas jellegének, a szakmai titoktartásnak és az adatvédelemnek a megőrzésére vonatkozó kötelezettségével. Végleges jelentéseinek következtetései továbbá nem befolyásolhatják hátrányosan a vizsgálat alá vont személy jogi helyzetét. Azokban az esetekben, amikor az OLAF további intézkedés céljából információkat továbbít az uniós vagy nemzeti hatóságoknak, és ezek a hatóságok az OLAF vizsgálata során megállapított elemek alapján olyan jogi aktust kívánnak elfogadni, amely hátrányosan érinti az OLAF által vizsgált személyt, az adott személy az adott országban hatályos eljárási szabályoknak megfelelően kérheti az említett hatóságoktól az iratbetekintést.

31. Az ombudsman vizsgálócsoportjával tartott ellenőrzési találkozó során az OLAF képviselői kifejtették a „meghallgatás” (a 883/2013/EU, Euratom rendelet 9. cikkének (2) bekezdése) és az „észrevételezési lehetőség” (a 883/2013/EU, Euratom rendelet 9. cikkének (4) bekezdése) közötti különbséget. Rámutattak arra, hogy a 883/2013/EU, Euratom rendelet nem biztosítja a vizsgálat alatt álló személy számára a meghallgatáshoz való jogot. A meghallgatások lefolytatásának lehetősége csupán egyike az OLAF vizsgálói rendelkezésére álló vizsgálati intézkedéseknek. Ezért az OLAF mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy minden egyes esetben eldöntse, hogy szükség van-e ilyen intézkedésre. Ebben az esetben az OLAF úgy ítélte meg, hogy az összegyűjtött bizonyítékok fényében nincs szükség a panaszos meghallgatására. 

32. Másrészt a 883/2013/EU, Euratom rendelet 9. cikkének (4) bekezdése szerinti észrevételezési lehetőség akár írásban, akár szóbeli meghallgatás során gyakorolható. A jelen ügyben az OLAF felkérte a panaszost, hogy írásban tegye meg észrevételeit az OLAF vizsgálata során megállapított tényekkel kapcsolatban. Ezért a panaszos védelemhez való jogát teljes mértékben tiszteletben tartották.

Az ombudsman értékelése

33. Az OLAF lehetőséget biztosított a panaszosnak, hogy észrevételeket tegyen a rá vonatkozó tényekkel kapcsolatban[17]. A panaszos azt kifogásolja, hogy az OLAF úgy döntött, hogy ezt írásban teszi, nem pedig interjú keretében.

34. Az alkalmazandó szabályok[18] fényében egyértelműen az OLAF feladata volt annak eldöntése, hogy a panaszost fel kell-e kérni arra, hogy írásban vagy interjún tegye meg észrevételeit a tényekkel kapcsolatban. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy az OLAF a vizsgálatról szóló zárójelentésében figyelembe vette a panaszos észrevételeit. Mindenesetre a panaszos nem fejtette ki, hogy az a tény, hogy észrevételeit a meghallgatás helyett írásban nyújtotta be, miért sérti a védelemhez való jogát.

35.  Az OLAF vizsgálatai nem büntetőjogi jellegűek, amelyek esetében kötelező lehet a szóbeli meghallgatás. Adminisztratív jellegűek. Amint azt az OLAF kifejtette, zárójelentései nem kötelezőek a nemzeti hatóságokra nézve, és nem tekinthetők az OLAF által vizsgált személyt hátrányosan érintő aktusnak[19]. Mivel az OLAF végleges ajánlásait az illetékes nemzeti hatóságokhoz nyújtják be, e hatóságok feladata, hogy amennyiben az érintett személyt hátrányosan érintő intézkedéseket kívánnak hozni, lehetőséget biztosítsanak számára, hogy az alkalmazandó közigazgatási vagy büntetőjogi eljárásnak megfelelően gyakorolhassa a védelemhez való jogát[20].

36. Mindemellett az ombudsman úgy véli, hogy bár az OLAF mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésében, hogy egy adott ügyben melyik vizsgálati intézkedés a legmegfelelőbb, egyértelműen ki kell fejtenie azokat az okokat, amelyek miatt úgy dönt, hogy nem folytat meghallgatást, amikor a vizsgálat alá vont személy ezt kéri. Az ombudsman ezért az alábbiakban javítási javaslatot tesz. 

37. Végezetül az ombudsman megállapítja, hogy az OLAF által a vizsgálati aktához való hozzáférés megtagadására felhozott indokok helyesek és összhangban vannak a vonatkozó uniós ítélkezési gyakorlattal. A fentiekben kifejtettek szerint a nemzeti vizsgálat keretében kell lehetőséget biztosítani a panaszos számára, hogy megvizsgálhassa a vizsgálati aktában szereplő valamennyi olyan dokumentumot vagy bizonyítékot, amely releváns lehet a védelme szempontjából. Ezenkívül a panaszos által hivatkozott ítélkezési gyakorlat[21] ebben az esetben nem alkalmazható, mivel az OLAF zárójelentése nem minősül az OLAF által vizsgált személyt hátrányosan érintő aktusnak.

Lehetőség észrevételeket tenni, mielőtt az OLAF jelentését megküldték a lengyel ügyészségnek

Az ombudsman elé terjesztett érvek

38. A panaszos elmondta, hogy az OLAF elküldte zárójelentését a nemzeti hatóságoknak, mielőtt lehetőséget biztosított volna számára, hogy észrevételeket tegyen azzal kapcsolatban.

39. A vizsgálat során azOLAF képviselői megerősítették,hogy az OLAF csak azt követően küldte meg a zárójelentést a lengyel hatóságoknak, hogy a panaszos megtette észrevételeit.

Az ombudsman értékelése

40. Az OLAF aktájában szereplő dokumentumokba való betekintés megerősítette, hogy az OLAF azt követően küldte meg zárójelentését a nemzeti hatóságoknak, hogy megkapta a panaszosnak a rá vonatkozó tényekkel kapcsolatos észrevételeit, és ezeket az észrevételeket belefoglalta a zárójelentésbe. Abban az esetben, ha a panaszos érveit úgy kellene értelmezni, hogy azok nemcsak a zárójelentésre, hanem az OLAF által a vizsgálat során a nemzeti hatóságokkal folytatott kommunikációra is vonatkoznak, az ombudsman megjegyzi, hogy ez a kommunikáció csupán információgyűjtésből állt.

41. A fentiek fényében az ombudsman nem talált hivatali visszásságot az OLAF által ebben az ügyben végzett vizsgálat során.

Következtetés

A vizsgálat alapján az ombudsman az alábbi következtetéssel zárja le az ügyet:

Ebben az ügyben az Európai Csalás Elleni Hivatal nem követett el hivatali visszásságot.

A panaszost és az Európai Csalás Elleni Hivatalt tájékoztatják erről a döntésről.

Javítási javaslatok

Amennyiben az OLAF él mérlegelési jogkörével annak eldöntésében, hogy mely nyomozási cselekményeket és mikor kell végrehajtani, a vizsgálat alá vont személy kérésére egyértelműen ki kell fejtenie, hogy miért dönt úgy, hogy konkrét nyomozási cselekményt hajt végre (vagy nem hajt végre).

Az OLAF-nak magyarázatot kell adnia arra, hogy miért dönt úgy, hogy nem folytat le meghallgatást, ha a vizsgálat alá vont személy erre kéri.

 

Emily O'Reilly

Európai ombudsman

Strasbourg, 2018. 12. 07.

 

[1] A panaszos e vizsgálatban „érintett személy” volt. „érintettszemély”: „az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás, korrupció vagy bármely más jogellenes tevékenység elkövetésével gyanúsított személy vagy gazdasági szereplő, aki vagy amely ezért az OLAF vizsgálatának tárgyát képezi”(az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 248., 2013.9.18., 1–22. o.) 2. cikkének (5) bekezdése).

[2] A Nyugat-Pomerániai Regionális Fejlesztési Ügynökséggel (ZARR) és a Lengyel Iparfejlesztési Ügynökséggel (PARP).

[3] A panaszos azt állította, hogy 2016. december vége után már nem lesz hozzáférése ezekhez a szerverekhez.

^[4] Lásd a fenti 1. lábjegyzetet.

[5] Az OLAF alkalmazottaira vonatkozó vizsgálati eljárásokról szóló iránymutatás 11. cikke.

[6] A 883/2013/EU, Euratom rendelet 9. cikkének (4) bekezdésében előírtak szerint.

^[7] A panaszos az általános végrehajtási rendelkezések 8.5. cikkére hivatkozott, amely a következőképpen rendelkezik: „Anyomozás vagy a koordinációs ügyek során összegyűjtött valamennyi – akár terhelő, akár felmentő – információt vagy bizonyítékot megfelelő formában kell összegyűjteni és rögzíteni.”

^[8] Az uniós ítélkezési gyakorlat szerint, ha az uniós intézmények mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az általuk hozott határozatok vagy intézkedések tekintetében, tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogrend által a közigazgatási eljárásokban biztosított jogokat. E garanciák közé tartozik különösen az intézmény azon kötelezettsége, hogy gondosan és pártatlanul megvizsgálja az adott ügy valamennyi releváns elemét, a vizsgálat alá vont személy azon joga, hogy ismertesse álláspontját, és hogy megfelelően indokolt határozatot hozzon (lásd: a Bíróság 1991. november 21-i Technische Universität München kontra Hauptzollamt München-Mitte ítélete, C-269/90, ECLI:EU:C:1991:438, 14. pont).

^[9] A 883/2013/EU, Euratom rendelet 9. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „vizsgálataisorán a Hivatal bizonyítékokat keres az érintett személy mellett és ellen. A vizsgálatokat tárgyilagosan és pártatlanul, valamint az ártatlanság vélelmének elvével és az e cikkben meghatározott eljárási garanciákkal összhangban kell lefolytatni.” (utólagos kiemelés)

[10] Lásd még a Törvényszék T‐246/15.sz., Ivanyushchenko kontra Tanács ügyben 2017. november 8-án hozott ítéletének (ECLI:EU:T:2017:789) 74. és 117. pontját.

[11] 2016. december 28-i levelében a panaszos hivatkozott „avezetőség és a munkavállalók közötti kommunikációra, a vállalat és alvállalkozói közötti kommunikációra a projekt minden egyes feladatával kapcsolatban”,„forráskód-fájlokra,műszaki dokumentációra, munkavállalói és végfelhasználói képzésekre”,valamint „annakdokumentálására, hogy a projekt minden egyes szakasza, minden egyes feladata, sőt minden egyes dokumentuma hogyan jött létre, ki tartotta karban, hogyan tartották karban”.

[12] A panaszos véleménye szerint a lengyel hatóságok a szóban forgó projekttel kapcsolatos közkiadásokra vonatkozó irányítási és ellenőrzési feladataik ellátása során nem tartották be az uniós jogot, és helytelenül értelmezték a tisztességes verseny elvét.

[13] Unit 0.1 - Vizsgálati és kiválasztási felülvizsgálati egység.

[14] A panaszos az ombudsman vizsgálócsoportja által készített vizsgálati jelentéssel kapcsolatos észrevételeiben azzal érvelt, hogy az OLAF megtagadta tőle az iratbetekintést.

[15] E tekintetben a panaszos a C-204/00. P., C-205/00. P., C-211/00. P., C-213/00. P., C-217/00. P. és C-219/00. P. sz., Aalborg Portland A/S és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 68. pontjára hivatkozott.

[16] A T-215/02. sz., Gomez-Reino kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (ECLI:EU:T:2003:352) 65. pontja; a T-259/03. sz., Nikolaou kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (ECLI:EU:T:2007:254) 242–246. pontja; Franchet és Byk kontra Bizottság ítélet, T-48/05, ECLI:EU:T:2008:257, 255–258. pont; A T-477/11. sz., Catinis kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (ECLI:EU:T:2014:267) 63–64. pontja; valamint a T-110/15. sz., IMG kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (ECLI:EU:T:2016:322) 34–36. pontja.

[17] Az OLAF felkérte a panaszost, hogy 2017. április 19-én (angolul), majd 2017. május 24-én (kérésére lengyelül) tegye meg észrevételeit. Lehetővé tette számára azt is, hogy időben írásbeli tájékoztatást nyújtson, amit a 2016. június 5-i nyilatkozatában meg is tett.

[18] A 883/2013/EU, Euratom rendelet 9. cikke (4) bekezdésének első albekezdése úgy rendelkezik, hogy „avizsgálat lezárását követően és az érintett személyre név szerint utaló következtetések levonása előtt az érintett személynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy észrevételeket tegyen az őt érintő tényekkel kapcsolatban”. A 9. cikk (4) bekezdése második albekezdésének első mondata úgy rendelkezik,hogy „Ecélbóla Hivatal felhívást küld az érintett személynek, hogy írásban vagy a Hivatal által kijelölt munkatársakkal folytatott megbeszélésen tegye meg észrevételeit”. (utólagos kiemelés) Végezetül a 9. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „AHivatal a vizsgálat során bármikor meghallgathat egy érintett személyt vagy tanút”. (utólagos kiemelés)

[19] A T-261/09. P. sz., Bizottság kontra Violetti és társai ügyben hozott ítélet (ECLI:EU:T:2010:215) 46–73. pontja.

[20] A fent hivatkozott Nikolaou kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 243–246. pontja; A fent hivatkozott IMG kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. pontja.

[21] A panaszos által hivatkozott Aalborg Portland A/S és társai kontra Bizottság ügyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a versenyellenes magatartásokkal és megállapodásokkal kapcsolatos közigazgatási vizsgálatok lefolytatása és bírságok kiszabása során a Bizottságnak lehetőséget kell biztosítania az érintett vállalkozás számára a vizsgálati aktában szereplő valamennyi olyan dokumentum megvizsgálására, amely a védelme szempontjából releváns lehet, beleértve mind a terhelő, mind a mentő bizonyítékokat (68. pont).