Tisztelt M. Úr! 1998. június 2-án
Ön panaszt nyújtott be az Európai Bizottság ellen, amely a tejre és tejtermékekre vonatkozó kiegészítő illeték alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 556/93/EGK rendelet módosításáról szóló, 1998. május 13-i 1001/98/EK bizottsági rendeletre vonatkozott.
1998. június 24-én továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 1998. szeptember 23-án küldte meg véleményét, amelyet 1998. október 12-én továbbítottam Önnek azzal a felhívással, hogy amennyiben kívánja, tegye meg észrevételeit. Öntől nem kaptam észrevételt.
Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

Az 1001/98 rendeletet 1998. május 13-án fogadták el, és 1998. május 14-én hirdették ki a Hivatalos Lapban. A rendelet 2. cikke értelmében a Hivatalos Lapban való kihirdetését követő hetedik napon lépett hatályba. A rendelet bizonyos szankciókat ír elő arra az esetre, ha a felvásárlók (azaz azok a tejfeldolgozók, amelyekbe a termelők a tejet szállítják) minden év május 14-ig nem továbbítják a szállításokra vonatkozó információkat az illetékes nemzeti hatóságoknak.
A panaszos azzal érvel, hogy az uniós intézmények nem fogadhatnak el rendeletet az alkalmazását megelőző napon, és nem hirdethetik ki azt az alkalmazás napján. Úgy véli, hogy a rendeletnek való megfelelés nagymértékben veszélybe került, tekintettel arra, hogy az olasz nemzeti hatóság még nem bocsátotta rendelkezésre a vonatkozó utasításokat és formanyomtatványokat német nyelven.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye
A Bizottság rámutat arra, hogy az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első albekezdése (amelyet az 1001/98 rendelet nem módosított) előírta a felvásárlók azon kötelezettségét, hogy minden év május 15. előtt a nemzeti hatóságok rendelkezésére bocsássák a vonatkozó információkat. Az 536/93 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdése bizonyos szankciókat írt elő arra az esetre, ha ezeket az információkat nem nyújtották be időben. A fizetendő bírság a referenciamennyiség 0,1 %-os túllépése esetén fizetendő illeték összege volt. Ez azonban nem haladhatja meg a 20 000 ECU-t.
A szankció ugyanaz volt, függetlenül attól, hogy a vevő egy napot vagy három hónapot késett-e az adatszolgáltatással. Ezt helytelennek tartották. A 3. cikk (2) bekezdésének második albekezdését ezért az 1001/98 rendelet módosította. A Bizottság szerint ezen albekezdés új változata a leszállított tejmennyiség 0,1 %-os túllépése esetén fizetendő illetékkel megegyező összegű szankciót ír elő, mint ezen albekezdés korábbi változata, feltéve, hogy az információkat május 14. után, de június 1. előtt nyújtják be. Fokozott szankciókat állapítanak meg azonban azokra az esetekre, amikor a közlésre május 31. után, de június 16. előtt, június 15. után, de július 1. előtt és június 30. után kerül sor. Ezen túlmenően ezen ügyek mindegyikére vonatkozóan minimális büntetési tételeket határoztak meg. Az 1001/98 rendelet 2. cikke szerint azonban ezek a minimális összegek csak 1999-től alkalmazandók.
A fentiek alapján a Bizottság a következő következtetéseket vonja le:
1 A vonatkozó információk továbbításának határidejét (május 14.) az 1001/98 rendelet nem módosította.
2 A május 15. és május 31. közötti közlések esetében az alkalmazandó szankció pontosan ugyanaz volt, mint az 536/93 rendelet eredeti változatában, azzal az egyetlen kivétellel, hogy minimális szankciót állapítottak meg.
3 Az 1001/98 rendelet 2. cikke kifejezetten előírta, hogy a minimális szankciók csak 1999-ben alkalmazandók.
4 A vevő tehát a módosítások következtében nem volt eltérő helyzetben, kivéve, ha 1998. május 31‐ig még mindig nem továbbította a közleményt.
Ami a május 14-i határidőnek a német nyelvű utasítások és formanyomtatványok hiánya miatti betartásával kapcsolatos nehézségeket illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy a vevőknek a vonatkozó információk szolgáltatására vonatkozó kötelezettségét az 536/93 rendelet állapította meg, és az 1993. április 1-je óta alkalmazandó. A vásárlóknak ezért valamennyi tagállamban teljes mértékben tisztában kell lenniük ezzel a határidővel. A Bizottság véleménye szerint nincs lehetséges kapcsolat az ilyen utasítások és formanyomtatványok német nyelven való rendelkezésre állása és az 1001/98 rendelet rendelkezései között, mivel az utasításokat és formanyomtatványokat az olasz hatóságoknak kell rendelkezésre bocsátaniuk.
A Bizottság végezetül megjegyzi, hogy a panaszos korábban nem fordult hozzá közigazgatási úton.

A HATÁROZAT

1. Elfogadhatóság
Véleményében a Bizottság felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a panaszos nem alkalmazott vele szemben előzetes közigazgatási eljárást. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ombudsman alapokmánya (1) 2. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a panaszt "megfelelő igazgatási megközelítésnek" kell megelőznie. Az ombudsman úgy véli, hogy a jelen ügy közérdekű keresetre (actio popularis) vonatkozik, ahol az ilyen előzetes közigazgatási megközelítések nem feltétlenül megfelelőek.
2. Az 1001/98 rendelet alkalmazhatóságának időpontja
2.1 A panaszos azt állítja, hogy az 1001/98 rendeletet az alkalmazását megelőző napon fogadták el, és az alkalmazásának napján (május 14.) hirdették ki. Ezért a felvásárlók (azaz azok a tejfeldolgozók, amelyekbe a termelők a tejet szállítják) nehezen tudtak volna eleget tenni azon kötelezettségüknek, hogy május 14-ig továbbítsák az illetékes nemzeti hatóságoknak a szállításokra vonatkozó információkat. A Bizottság azt válaszolja, hogy a releváns időpontot az 536/93 rendelet már meghatározta, és hogy az e kötelezettség be nem tartása esetén alkalmazandó szankciókkal kapcsolatos, az 1001/98 rendelet által bevezetett módosítások ellenére a vevő nem volt más helyzetben, mint korábban, kivéve, ha 1998. május 31-ig még mindig nem továbbította a közleményt.
2.2 Az Európai Bizottság helyesen mutat rá arra, hogy a vásárlók azon kötelezettségét, hogy minden év május 14-ig a nemzeti hatóságok rendelkezésére bocsássák a vonatkozó információkat, már 1993-ban bevezette az 536/93 rendelet. Az 1001/98 rendelet csak azokkal a szankciókkal foglalkozik, amelyek abban az esetben merülnek fel, ha ezt a határidőt nem tartják be. Ez tehát nincs hatással a vásárlók azon képességére, hogy eleget tegyenek az 536/93 rendelet által rájuk rótt tájékoztatási kötelezettségnek, és ezért az a tény, hogy azt május 14-én tették közzé, e tekintetben nem bír jelentőséggel.
2.3 Bár kifejezetten nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, a panasz úgy is értelmezhető, hogy megkérdőjelezi az 1001/98 rendelet által bevezetett új szankciók időbeli alkalmazhatóságát. Úgy tűnik, hogy a Bizottság legalábbis így értelmezte a panaszt, mivel összehasonlította a két vonatkozó rendeletben meghatározott szankciókat, és megvitatta azt a kérdést, hogy az új szankciók mikor válnak alkalmazandóvá. E tekintetben a Bizottság helyesen mutatott rá arra, hogy az 1001/98 rendeletben előírt új minimális szankciók (e rendelet 2. cikke értelmében) csak 1999-ben válnak alkalmazandóvá.
3.
A német nyelvű utasítások és formanyomtatványok hiánya 3.1 A panaszos arra hivatkozik, hogy a tejkvótákkal kapcsolatos ügyekért felelős olasz hatóság 1998. május 14. előtt nem bocsátotta rendelkezésre a szükséges utasításokat és formanyomtatványokat német nyelven. A Bizottság ezzel szemben azt állítja, hogy az 1001/98 rendeletnek semmi köze a május 14-i határidőhöz, amelyet az 536/93 rendelet már megállapított, és hogy az utasításokat és a formanyomtatványokat mindenképpen az olasz hatóságoknak kellett benyújtaniuk.
3.2 Amint arra az Európai Bizottság rámutat, az 536/93 rendelet már előírta a vásárlóknak a vonatkozó információk szolgáltatására vonatkozó kötelezettségét. A vevőknek tehát legalább 1993 óta tisztában kellett lenniük ezzel a kötelezettséggel. A német nyelvű utasítások és formanyomtatványok állítólagos hiánya nem befolyásolja ezt a következtetést. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az ilyen utasítások és formanyomtatványok rendelkezésre bocsátása az olasz hatóságok feladata. Az olasz hatóságok állítólagos mulasztását tehát nem vizsgálhatja az ombudsman, akinek feladata a közösségi intézmények vagy szervek esetleges hivatali visszásságainak kivizsgálása.
4. Következtetés
Az európai ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.
Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.
Tisztelettel:
Jacob Söderman

---

(1) Az Európai Parlament 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozata az ombudsman feladataira vonatkozó szabályokról és általános feltételekről