Készült az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban [1]

A háttér

1. Az ügy tárgya az Európai Parlament azon döntése, hogy mobilitási követelményét egy olyan tisztviselőjére alkalmazza, akinek korábban eltérést engedélyezett e követelmény alól [2]. Az „eltérést” a tisztviselő annak fényében kapta meg, hogy lánya súlyos agykárosodást szenvedett. Az eltérés kifejezetten kimondta, hogy mindaddig alkalmazandó, amíg a lány állapota összeegyeztethetetlen az áthelyezéssel. Miután azonban a Parlament több éven át tiszteletben tartotta az eltérést, 2010-ben elkezdte felkérni a panaszost, hogy vagy kérelmezzen új álláshelyet és beosztást, vagy fogadja el helyette a korengedményes nyugdíjazást vagy a távmunkát [3]. A panaszos sajátos körülményei között az új megbízás egy másik városba való költözéssel járna.

2. Az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos azon állításával kapcsolatban, hogy az Európai Parlament tévesen vonta vissza a számára 2000-ben engedélyezett eltérést, tekintettel kivételes családi körülményeire, amelyek időközben nem változtak. A panaszos állítása, amely az ombudsman vizsgálatának is részét képezi, az, hogy a Parlamentnek be kell tartania az eltérést, és ki kell zárnia őt a mobilitási gyakorlatból.

3. A Parlament azzal érvelt, hogy az eltérésnek nem volt célja, hogy állandó legyen, mivel a panaszos lányára vonatkozó feltétel megadásakor „nem volt olyan jellegű, hogy kizárja a tanulási lehetőségeket vagy más kedvező eredményeket”. A Parlament kijelentette továbbá, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban már észszerűen alkalmazkodott a panaszos helyzetéhez, lehetővé téve számára, hogy évekig X városban maradjon. E helyzet fenntartása azonban ellentétes volt az egyenlő bánásmód elvével, túlzott terhet jelentett, és korrekcióra szorult a panaszos és a szolgálat érdekei közötti egyensúly helyreállítása érdekében.

4. A panasz ragaszkodott ahhoz, hogy az eltérést lánya állapota alapján engedélyezték, amelyről a Parlament tudta, hogy visszafordíthatatlan, és hogy az eltérés mindaddig hatályban marad, amíg ez a feltétel fennáll. A panaszos nyomásnak és megfélemlítésnek érezte a Parlament jelenlegi álláspontját, amely szerint vagy másik megbízást kell kérnie, vagy olyan alternatív megoldást kell elfogadnia, amelyet nem tart megfelelőnek.

Az eltérés és a kapcsolódó követelés állítólagos helytelen visszavonása

Az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslata

5. A két fél érveinek értékelését követően az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy az eltérés szövege világosan és egyértelműen azt mutatja, hogy az eltérés célja az volt, hogy határozatlan időre állandó jogot biztosítson a panaszos számára ahhoz, hogy mentesüljön a mobilitás alól, ha és ameddig lánya X városban való jelenlétét igényli. A Parlament nem vonhatja vissza kötelezettségvállalásait, és nem várhatja el a panaszostól, hogy „más megoldást” fogadjon el, kivéve, ha a panaszos helyzete olyan mértékben befolyásolja a Parlament működését vagy a szolgálat érdekeit, hogy az nem tartható fenn. Semmi nem utalt arra, hogy ez így lenne.

6. Az ombudsman ezért a következő javaslatot terjesztette a Parlament elé a békés megoldás érdekében:

„Az ombudsman azt javasolja az Európai Parlamentnek, hogy járuljon hozzá ahhoz, hogy a panaszos továbbra is részesülhessen az először 2000-ben megadott eltérés előnyeiből, és zárja ki a panaszost az időszakos mobilitási felülvizsgálat céljából történő vizsgálatból. Az ombudsman javasolja továbbá, hogy a Parlament egyezzen bele abba, hogy ezt a kötelezettségvállalást mindaddig fenntartják, amíg a panaszos lányának állapota olyan, hogy jóléte megköveteli anyja folyamatos jelenlétét (ami sajnos határozatlan ideig tarthat).”

7. A Parlament válaszolt az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatára, kijelentve, hogy megpróbált olyan megoldást találni, amely mind a panaszos, mind a szolgálat érdekeit kielégíti. Például azt a javaslatát, hogy a panaszos (fordítóként) távmunkát vállalhat, a körülményekhez való észszerű alkalmazkodásnak kell tekinteni. Mindenesetre az eltérést olyan különleges körülmények között engedélyezték, amelyek változhattak, és nem állandó jellegűek voltak. Az egyenlő bánásmód elvével összhangban áll, ha a panaszost ugyanazoknak a mobilitási szabályoknak vetik alá, mint a kollégáit.

8. A Parlament ezért nem tudta elfogadni az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatát.

9. A panaszos teljes csalódottságának adott hangot a Parlament válaszával kapcsolatban. Egyrészről megismételte, hogy lánya állapota várhatóan soha nem javul, mivel születése óta visszafordíthatatlan agykárosodást szenved. Ezt a Parlament akkor ismerte, amikor aláírta az eltérést. Másrészt elutasította azt az érvet, hogy a Parlament alternatív megoldásokat keresett, és kijelentette, hogy munkahelyi zaklatás áldozatának érzi magát.

Az ombudsman értékelése a békés megoldásra irányuló javaslatot követően

10. Az ombudsman megjegyzi, hogy a békés megoldásra irányuló javaslatára adott válaszában a Parlament csupán megismételte a vizsgálat korábbi szakaszaiban már felhozott érveit. A Parlament nem tett kísérletet arra, hogy válaszoljon az ombudsman részletes értékelésére, amely alapján arra a következtetésre jutott, hogy ezek az érvek a jelen ügyben nem érvényesek. A Parlament nemcsak elutasította az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatát, hanem ténylegesen megtagadta az ombudsmannak az ügyre vonatkozó saját elemzésének megvitatását is.

11. Ilyen körülmények között az ombudsman megismétli a békés megoldásra irányuló javaslatában már szereplő alábbi megállapításokat.

12. Az eltérést a Parlament akkori főtitkára kizárólag azon az alapon engedélyezte, hogy a panaszos lányának állapota összeegyeztethetetlen egy másik városba történő áthelyezéssel, és mindaddig, amíg ez így marad. A Parlament azon kísérlete, hogy azzal érveljen, hogy az eltérést abban a reményben adták meg, hogy a panaszos lánya felépülhet, teljesen indokolatlan, és még kissé cinikusnak is tekinthető. Amint arra a panaszos rámutatott, lánya születése óta visszafordíthatatlan agykárosodást szenved, és a Parlament szolgálatai teljes mértékben tisztában voltak ezzel.

13. Az eltérés nem ellentétes az egyenlő bánásmód elvével, mivel a panaszos körülményei nyilvánvalóan nem hasonlítanak a mobilitásban érintett kollégái túlnyomó többségének körülményeihez.

14. A fenti megállapítások mellett az ombudsman azt is hangsúlyozza, hogy az eltérés nem jelent jelentős akadályt a Parlament mobilitási politikájában.

15. Egyrészt a mobilitás főként csak az alkalmazottak egy kategóriáját érinti, nevezetesen az AD besorolási csoportba tartozó tisztviselőket. A Parlament 2014. évi költségvetése 2655 tisztviselőt irányoz elő ebbe a kategóriába, akik közül egyesek „szakképesítésük” miatt ki vannak zárva a mobilitásból, míg mások életkoruk miatt (60 év felett) ki vannak zárva a mobilitásból. Azon alkalmazottak esetében, akik továbbra is mobilitásban részesülnek, a mobilitást csak hétévente kell gyakorolniuk, munkakörük megváltoztatásával. Ezért nem valószínű, hogy egy adott évben a mobilitásban részt vevő alkalmazottak száma olyan magas, hogy a Parlament nem tud számukra rendelkezésre álló álláshelyet biztosítani a Parlament 11 főigazgatóságának [4] egyikén vagy a különböző tagállamok 35 tájékoztatási irodájában. Az ombudsman egyszerűen nem érti, hogy egyetlen álláshely, a panaszos álláshelyének hiánya hogyan fenyegetheti észszerűen a Parlament átlátható mobilitási politikájának megbénítását, vagy – amint azt a Parlament javasolta – hogyan veszélyeztetheti súlyosan a szóban forgó szolgálat érdekeit.

16. Másrészt az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos „mobilitása” ellenére a tájékoztatási irodában, ahol dolgozik, meglehetősen dinamikusan alakul az álláshelyek száma: két évvel ezelőtt egy AD álláshelyet hoztak létre, a közelmúltban pedig egy AST álláshelyet adtak hozzá.

17. A panaszosnak felajánlott "alternatívák" elfogadhatatlanok. A Parlament „felajánlotta” neki azt a lehetőséget, hogy nyugdíjba vonuljon, vagy olyan feladatokat vállaljon, amelyekhez nem rendelkezik képesítéssel, nevezetesen a távmunkát végző fordítókét. Az első lehetőség azzal járna, hogy a panaszos megszakítaná a szakmai életével való kapcsolatát, és objektíve egyfajta szankciónak tekinthető amiatt, hogy meg kívánta védeni álláspontját. Továbbá, amint azt a panaszos helyesen állította, a távmunkára mint fordítóra vonatkozó ajánlat ellentétes az Európai Parlament távmunkára vonatkozó szabályaival e személyzeti kategória esetében. , E szabályok értelmében a távmunka olyan tapasztalt fordítók számára van fenntartva, akik legalább négy év szolgálati idővel rendelkeznek a fordítói szolgálatnál. Nyilvánvaló, hogy a panaszos nem felel meg ezeknek a követelményeknek

18. Aránytalan lenne a panaszosra kényszeríteni a mobilitást. A Parlament mobilitási szabályai nem vonatkoznak a 60 év feletti alkalmazottakra. A 2014. évi mobilitási gyakorlat már megkezdődött anélkül, hogy a Parlament felkérte volna a panaszost a részvételre. Ez azt jelenti, hogy ha a Parlament fenntartja azon álláspontját, hogy az eltérést a továbbiakban nem kell alkalmazni, akkor legkorábban 2015-ben kerülne sor a panaszos érintettségére, amikorra már 59 éves lesz. Nagyon nehézkes lenne, ha a Parlament arra kötelezné a panaszost, hogy szembesüljön azzal a traumatikus következménnyel, hogy csak néhány hónappal azelőtt kell másik városba költöznie, hogy eléri azt a kort, amikor már nem kell költöznie.

19. A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a Parlament álláspontja nem megalapozott, érzéketlen és önkényes, és hivatali visszásságnak minősül. Ezért az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az alábbiakban elkészíti a megfelelő ajánlástervezetet.

20. Végezetül az ombudsman sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Parlament igazgatása, amely az emberi jogok védelmezője, és amely az emberiesség, a nyitottság és az ésszerűség nyelvét beszéli a külvilág felé, nem alkalmazza ugyanazokat a normákat belsőleg, amikor saját személyzetének egy tagjával kell foglalkoznia. A díj, amelyet a Parlament a közelmúltban kapott a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelméhez való hozzájárulásáért, valóban kötelező.

Az ajánlástervezet

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő ajánlástervezetet terjeszti az Európai Parlament elé:

Az Európai Parlamentnek lehetővé kell tennie a panaszos számára, hogy továbbra is részesüljön az eltérés előnyeiből, és ki kell zárnia őt a személyzet mobilitására vonatkozó követelmény hatálya alól mindaddig, amíg lánya állapota szükségessé teszi anyja folyamatos jelenlétét (ami sajnos határozatlan ideig tarthat).

A Parlamentet és a panaszost tájékoztatni fogják erről az ajánlástervezetről. Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az Európai Parlament három hónapon belül, azaz legkésőbb 2014. augusztus 31-ig részletes véleményben ad választ.

Emily O'Reilly

Kelt Strasbourgban, 2014. május 15-én.

[1] Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

[2] Az Európai Parlament mobilitási politikája előírja, hogy miután egy tisztviselőt hét évre ugyanabba az állásba beosztottak, a szolgálat érdekében át kell helyezni.

[3] A panasz hátterével, a felek érveivel és az ombudsman vizsgálatával kapcsolatos további információkért kérjük, olvassa el az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatának teljes szövegét, amely a következő címen érhető el: hiperhivatkozás

[4] A Főtitkárságot és a Jogi Szolgálatot nem számítva.