Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Európai Parlamenti Képviselők!

Köszönöm, hogy meghívott erre a fontos és aktuális beszélgetésre. Mindig megtiszteltetés ebbe a Parlamentbe jönni. Szilárd meggyőződésem, hogy strukturált párbeszédünk és – ami még fontosabb – közös erőfeszítéseink konkrét pozitív hatást gyakorolnak az európai polgárok és az Európai Unió közötti szakadék áthidalására. A mai vita – és annak megfelelő nyomon követése – nagyon jó példa erre.

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt ültem a bizottság előtt. Akkoriban még folyamatban voltak az arra vonatkozó vizsgálataink, hogy a Bizottság hogyan készítette elő a sürgős jogszabályokat, és csak azt tudtam elmondani, hogy mit vizsgáltunk. Ma visszajövök, hogy elmondjam, mit találtunk, mit válaszolt a Bizottság, és mit kell még tenni.

Ez a gyakorlat számít. Az elszámoltathatóság nem egyetlen pillanat. Ez egy beszélgetés, amely folytatódik. Évről évre visszatérve ide, hogy elszámoljunk munkánkkal és meghallgassuk az Önökét, két intézmény, amely ugyanazokat a polgárokat szolgálja, hogyan alakítja a párbeszédet nyomon követéssé.

Európai ombudsmanként egy pillanat alatt meg fogom osztani a jogalkotás minőségének javításával kapcsolatos nézeteimet. Amint azt bizonyára tudják, hivatalomhoz számos panasz érkezett azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság hogyan készítette elő a közelmúltbeli jogalkotási javaslatokat. Számos vizsgálatot is végeztünk, és konkrét javaslatokat tettünk a Bizottság jogalkotási gyakorlatának javítására.

Mielőtt azonban rátérnék a részletekre, engedjék meg, hogy röviden kitérjek intézményem szerepére az uniós döntések meghozatalának és az uniós jogszabályokra vonatkozó javaslatok előterjesztésének módjával kapcsolatban.

Hivatalomat hídnak tekintem a polgárok és az uniós közigazgatás között. Röviden, azért vagyunk itt, hogy biztosítsuk, hogy a közigazgatás minden polgárral tisztességesen bánjon, és tiszteletben tartsa valamennyi jogukat.

Egy demokráciában az egyik ilyen jog a részvételhez való jog – beleszólás a minket érintő szabályokba és rendelkezésekbe.

A demokrácia természetesen nem korlátozódik a választásokra. Az európaiak maguk is részt kívánnak venni a döntéshozatali folyamatban, különösen akkor, ha ezek a döntések megélhetésüket, egészségüket, biztonságukat vagy értékeiket érintik.

Az emberek egyre inkább elvárják, hogy ne csak beleszóljanak abba, hogy ki kormányozza őket, hanem abba is, hogy hogyan kormányozzák őket.

Miközben azonban a polgárok ebbe az irányba haladnak, egymást átfedő globális válságok sora azzal fenyeget, hogy közintézményeiket a másik irányba húzza. A geopolitikai és gazdasági nyomás egyre inkább a döntéshozatal felgyorsulásához, a központosítás fokozódásához és a gyorsaság folyamattal szembeni előtérbe helyezéséhez vezet.

Hadd mondjam el, hogy elismerem azt a nyomást, amelyet az egész intézményi keret – a Bizottság, de ez a ház és a Tanács is – gyakorol az EU előtt álló számos kihívásra való reagálás érdekében. Attól a ponttól kezdve, ahol én állok, a polgárok, a vállalatok és a szervezetek is ugyanazzal a bizonytalansággal szembesülnek és ugyanazt a szorongást érzik – ez egy olyan pillanat, amely alkalmazkodást igényel.

De ez a teljesen érthető ösztön, hogy felgyorsuljunk, amikor a világ gyorsan változik, következményekkel járhat, ha nem találunk új egyensúlyt.

Különösen fennáll annak a veszélye, hogy legitimációs szakadék alakul ki aközött, amit a polgárok a közigazgatásuktól elvárnak, és amit a közigazgatás végez. És ha ezt a hiányosságot nem kezeljük, az nemcsak a politikák hatékonyságát fogja aláásni, hanem a bizalom és a befogadás alapjait is, amelyeken demokráciánk áll.

Ombudsmanként betöltött szerepem része annak biztosítása, hogy az uniós közigazgatás ne térjen el a részvételi demokráciát védő jogalkotási szabályoktól; biztosítsa, hogy ne hagyjon fel a legitimitást és a polgárok bizalmát erősítő eljárásokkal és folyamatokkal.

Ez nem jelenti azt, hogy hivatalom kivizsgálja magát a politikát. Nem. Hadd legyek kristálytiszta: az ombudsman kizárólag az eljárásokra összpontosít. Megvizsgáljuk egy olyan szakpolitika előkészítését, amely biztosítja, hogy az kellően átlátható, tényeken alapuló és inkluzív legyen – ez az európai projekt három pillére. Nem kérdőjelezzük meg a jogszabályok egyszerűsítésének előnyeit.

Az elmúlt néhány évben hivatalom három figyelemre méltó vizsgálatot végzett azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan alkalmazta a minőségi jogalkotásra vonatkozó saját szabályait az általa sürgősnek ítélt jogalkotási javaslatok előkészítése során.

Ezek a vizsgálatok a civil társadalmi szervezetek által nekünk küldött panaszok eredményei voltak. Azzal érveltek, hogy a Bizottság nem végezte el a szükséges nyilvános konzultációkat és hatásvizsgálatokat a fenntarthatósággal kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó szabályok vállalkozások számára történő egyszerűsítésére irányuló javaslatok (Omnibus I.), az EU közös agrárpolitikájának módosításai, valamint a migránscsempészés elleni küzdelemre vonatkozó új szabályok tekintetében.

Mivel az egyes vizsgálatok témái hasonlóak voltak, úgy döntöttünk, hogy közös megállapításokat teszünk közzé. Ezekben olyan eljárási hiányosságokat tártunk fel, amelyek együttesen hivatali visszásságot eredményeztek.

E hiányosságok közé tartozott különösen az, hogy a Bizottság nem indokolta meg teljes mértékben a nyilvánosság számára jogalkotási javaslatainak sürgősségét, valamint nem dokumentálta a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó szabályoktól való eltérés indokolását.

Bár ezek a kérdések mindhárom jogalkotási folyamatra vonatkoztak, mindegyikre sajátos problémákat is találtunk.

A közös agrárpolitika esetében például a Bizottság csak azt követően tett közzé a jogalkotási javaslatát alátámasztó bizonyítékokat tartalmazó dokumentumot, hogy a jogszabályt már jóváhagyták. Ami az Omnibus I-et illeti, a Bizottság a saját szervezeti egységei közötti konzultációs időt hétvégenként kevesebb mint huszonnégy órára csökkentette.

Számos ajánlást és javaslatot tettünk a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályok jövőbeli kiszámíthatóbb, következetesebb és nem önkényes alkalmazásának biztosítása érdekében. Javasoltuk például, hogy a Bizottság hivatalosan határozza meg a „sürgősség” fogalmát, és átfogóan rögzítse és magyarázza el azokat a döntéseket, amelyeket bizonyos javaslatoknak a szokásos szabályalkotási követelmények alóli mentesítése érdekében hoz.

Szeretném itt hangsúlyozni, hogy annak eldöntése, hogy egy javaslat „sürgős”-e, nem csupán technikai vagy szemantikai kérdés. Amint ezekben az esetekben láttuk, ezt a különbségtételt egyre inkább arra használják, hogy figyelmen kívül hagyják a rendes jogalkotási folyamat kulcsfontosságú elemeit, például a nyilvános konzultációkat és a hatásvizsgálatokat, amelyek segítenek biztosítani, hogy az uniós jogszabályok jól tájékozottak legyenek, és hogy az uniós jogalkotás részvételen alapuló legyen.

A széles körű konzultáció kötelezettsége nem iránymutatás. Ez a Szerződés szerinti kötelezettség. Még a Szerződés saját sürgősségi kivétele is megkívánja az indokolást.

Emellett azt is ajánlottuk, hogy a Bizottság dolgozzon ki eljárást annak biztosítására, hogy a jogalkotási javaslatok sürgős előkészítése – amennyiben megtörténik – továbbra is megfeleljen az átlátható, tényeken alapuló és inkluzív jogalkotás elveinek.

Ezen elvek tiszteletben tartása nem elvont intézményi cél. Konkrét - és strukturális - igény a döntéshozók, különösen a kezdeményezési joggal rendelkező intézmény számára. Ezt a Parlamentet, amely az európai polgárokat képviseli, nemcsak arra kérik fel, hogy döntsön a jövőbeli jogszabályokról; jogosult továbbá arra, hogy ismerje az egyes kezdeményezéseket indokoló valamennyi körülményt.

Ez a jelentésének középpontjában álló elvek szempontjából is fontos. A nemzeti parlamenteknek nyolc hét áll rendelkezésükre annak értékelésére, hogy a javaslat tiszteletben tartja-e a szubszidiaritás elvét. Ezt csak az eléjük terjesztett bizonyítékok alapján tehetik meg. Ha egy hatásvizsgálatot kihagynak, és az alátámasztó elemzés hónapokkal később érkezik meg, ez az ellenőrzés meggyengül, mielőtt megkezdődik. A megfelelő eljárás nem különül el a szubszidiaritástól és az arányosságtól; ez az ő előfeltételük.

A Bizottság megállapításainkra adott válasza összességében konstruktív volt, de nem volt túl konkrét. Az általa meghozni kívánt intézkedéseket általánosságban fogalmazták meg, és gyakran nem részletezték.

Amint azt Önök is tudják, a Bizottság közleményt is közzétett arról, hogy miként kívánja megreformálni a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait. A végső következtetések levonása során ezt a dokumentumot is megvizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a jelentés nem tartalmaz elegendő információt arra vonatkozóan sem, hogy a helyes jogalkotás elveit betartják-e sürgős helyzetekben, és hogy a Bizottság teljes mértékben végrehajtja-e ajánlásainkat és javaslatainkat.

Például a Bizottság által a sürgős fellépés szükségességének értékeléséhez hivatkozott egyik paraméter a „politikai környezet”. Véleményünk szerint ez túl homályos. Felveti annak lehetőségét is, hogy kizárólag a politikai célok elérése indokolhatja a sürgősségi eljárások alkalmazását. Ez viszont növeli annak kockázatát, hogy a sürgős uniós jogalkotás normává, nem pedig kivétellé válik.

A Bizottság nyilvánosan elkötelezte magát a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások végrehajtásának javítása mellett, és kijelentette, hogy a vizsgálatunkat és közleményét követően előterjesztett két egyszerűsítési „salátajavaslat” már alkalmazza ezeket az új elveket, beleértve a hatásvizsgálatot és a Szabályozói Ellenőrzési Testület értékelését.

Összességében a Bizottság válaszának általános jellege miatt jelenleg nem tudjuk megállapítani, hogy a jövőbeli sürgős jogalkotási javaslatok kellően átlátható, inkluzív és tényeken alapuló folyamat eredményei lesznek-e.

Ezért szándékomban áll továbbra is nyomon követni, hogy a Bizottság hogyan kezeli a sürgős jogalkotást, és hogyan követi a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait.

A sürgős jogalkotás mellett hivatalomhoz továbbra is érkeznek panaszok a Bizottság döntéshozatali eljárásaival kapcsolatban. A közelmúltban vizsgálatot indítottam annak megvizsgálására, hogy az Európai Bizottság hogyan biztosítja, hogy az érdekelt felekkel tartott „valóságellenőrző” találkozói megfeleljenek az átláthatósági követelményeknek. Ez a vizsgálat folyamatban van, és most nem tudom előre látni a következtetéseinket, de azt mutatja, hogy a részvételi demokrácia napjainkban rendkívül aktuális.  

Hadd fogalmazzak meg egy konkrét javaslatot: az Ön jelentése kérje fel a Bizottságot, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályainak felülvizsgálatát követően számoljon be a Parlamentnek arról, hogyan hajtotta végre ezeket az ajánlásokat.

Tisztelt Képviselők!

Hadd zárjak egy utolsó gondolattal.

A mai világunk a gyors változások és felfordulások világa.

Az ilyen idők nem tehetnek mást, mint próbára teszik hagyományos kormányzási módszereink – a nyílt, deliberatív és inkluzív szabályalkotás – korlátait. Egyre nagyobb a kísértés a gyorsbillentyűk és a sarkok megtalálására; hogy gyorsan folt a régi szerkezet helyett építeni új alapokat.

Elismerem, hogy alkalmazkodnunk kell. Meg kell azonban találnunk a módját, hogy ne veszélyeztessük értékeinket, és ne veszélyeztessük a részvételi demokrácia iránti elkötelezettségünket. Meg kell mutatnunk a polgároknak, hogy az uniós jogalkotás egyszerre lehet agilis és inkluzív. Az általunk létrehozott törvények jobbak lesznek, nem a szabályok ellenére, hanem miattuk. És az uniónk erősebb lesz.

Remélem, hogy jövőre visszatérek, amint a minőségi jogalkotásra vonatkozó felülvizsgált szabályokat a gyakorlatban alkalmazták, és elmondom, hogy betartották-e a kötelezettségvállalásokat.

Köszönöm. Alig várom, hogy bármilyen kérdése legyen.