Az ügy a Szabályozói Ellenőrzési Testületnek a multimodális digitális mobilitási szolgáltatásokra vonatkozó jogalkotási kezdeményezéséről szóló, 2023. szeptemberi bizottsági hatásvizsgálati jelentéstervezetről szóló véleményéhez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A Bizottság megtagadta a dokumentum egészéhez való hozzáférést, azzal érvelve, hogy a hozzáférhetővé tétel veszélyeztetné a folyamatban lévő döntéshozatali eljárást.

Miután vizsgálócsoportja megvizsgálta a kért dokumentumot, az ombudsman nem volt meggyőződve arról, hogy annak közzététele súlyosan érintette, meghosszabbította vagy bonyolította volna a hatásvizsgálat elvégzését és a Bizottság jogalkotási javaslatainak elfogadását. Tekintettel arra az egyértelmű ítélkezési gyakorlatra, amely megköveteli az uniós intézményektől, hogy a jogalkotási dokumentumokra különösen magas szintű átláthatóságot alkalmazzanak, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság indokolása elégtelen, és nem indokolt a folyamatban lévő döntéshozatal védelmére vonatkozó kivétel alkalmazása. Ennélfogva úgy ítélte meg, hogy az, hogy a Bizottság megtagadta a dokumentumhoz való nyilvános hozzáférést, még ha csak részben is, hivatali visszásságnak minősül.

Időközben a Bizottság közzétette az „utasügyi csomaggal” kapcsolatos jogalkotási javaslatait, amelyeket a felülvizsgált hatásvizsgálatot tartalmazó bizottsági szolgálati munkadokumentum kísért. A szolgálati munkadokumentum megismétli a Szabályozói Ellenőrzési Testület 2023. szeptemberi véleményének tartalmát, és áttekintést nyújt arról, hogy a Bizottság hogyan hajtotta végre a Szabályozói Ellenőrzési Testület észrevételeit. Tekintettel arra, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület szóban forgó véleményének tartalma immár nyilvános, és hogy a Bizottság közzétette jogalkotási javaslatait, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak szóló ajánlás nem szolgálna hasznos célt, és lezárta az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte a könnyű elektromos járművekre vonatkozó holland jogszabályokkal kapcsolatban Hollandiával szemben benyújtott jogsértési panaszt. A panaszos aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy több mint két éve nem kapott tájékoztatást a Bizottságtól.

Amíg a vizsgálat folyamatban volt, a Bizottság lezárta az ügyet. Az ombudsman azonban megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy aktívan és gondosan kezelte az ügyet. Közelebbről, a Bizottság nem indokolta meggyőzően az ügy elbírálásának késedelmét, amelynek az ügy lezárásának indokait figyelembe véve kezdettől fogva egyértelműnek kellett volna lennie. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ez hivatali visszásságnak minősül. Mivel azonban a Bizottság azóta elismerte és elnézést kért az ügy lezárásának késedelméért, és ezzel párhuzamosan elkötelezte magát a panaszosokkal folytatott kommunikáció javítása mellett, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az ajánlás nem szolgálná a célt.