A panaszos egy informatikai vállalat, amely részt vett egy bizottsági pályázaton. A Bizottság minden ajánlattevőt felkért két esettanulmány elkészítésére annak érdekében, hogy értékelni tudja műszaki képességeiket.

A panaszos kifogásolta, hogy az egyik esettanulmány nagyon hasonló volt egy uniós ügynökség által nemrégiben szervezett pályázathoz. Azt állította, hogy ez versenyelőnyhöz juttatta azokat a társaságokat, amelyek ezt az ajánlatot elnyerték a Bizottság ajánlatában. A panaszos azt is kifogásolta, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy nem teszi közzé azoknak a személyeknek a nevét, akik a Bizottságnak benyújtott javaslatokat értékelték.

Vizsgálatát követően az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a pályázati eljárás Bizottság általi kialakítása nem biztosított versenyelőnyt a nyertes ajánlattevő számára. Ami az értékelők nevének közzétételét illeti, az ombudsman azt javasolja, hogy a Bizottság fontolja meg az ilyen nevek jövőbeli közzétételét.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) eljárást folytatott a panaszos ellen. Az OLAF harmadik személyt is beavatott a vizsgálat eredményének részleteibe, amelyek a panaszos hazájában egy újságcikkben nyilvánosságra kerültek. Az európai adatvédelmi biztos véleménye szerint a közzététel ellenkezik az Európai Unió adatvédelmi szabályaival. Ezt követően a panaszos felszólította az OLAF-ot, hogy ismerje el vétkességét a személyes adatok közzétételéért és kérjen bocsánatot.

Kezdetben az OLAF erre nem volt hajlandó. Az ombudsman vizsgálatát követően azonban levelet írt a panaszosnak, amelyben sajnálatát fejezte ki, amiért esetében nem az adatvédelmi szabályok szerint járt el, és bocsánatot kért. Noha a panaszos nem volt elégedett a bocsánatkéréssel, az ombudsman álláspontja szerint az eleget tett a panaszos kérésének és ezért arra a következtetésre jutott, hogy semmi nem indokolja, hogy az ügyben további vizsgálatokat folytasson.

A panaszos 2005. márciusban nyújtott be panaszt a Bizottságnak a személyes adatok feldolgozására vonatkozóan az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK irányelv Finnország általi állítólagos megsértéseivel kapcsolatban. Azért tett panaszt a Bizottságnál, mert egy finn települési önkormányzat a lányára vonatkozóan különleges adatokat hozott nyilvánosságra egy önkormányzati honlapon. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem vizsgálta ki megfelelően a panaszát, és helytelenül járt el, amikor megtagadta tőle az 1049/2001/EK rendelet szerinti hozzáférést a bizottsági vizsgálatokra vonatkozó dokumentumokhoz.

A panaszos azon érvével kapcsolatban, miszerint a Bizottságnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 258. cikkét alapul véve keresetet kellene indítania a Bíróságon Finnországgal szemben, az ombudsman emlékeztetett arra, hogy az EUMSz. 258. cikkét rendes esetben csak akkor alkalmazzák, ha az uniós joggal ellentétes közigazgatási gyakorlat következetes és általános jellegű. Ráadásul az EUMSz. 258. cikkét alapul véve nem lehet a Bíróság elé idézni a tagállamot abban az esetben, ha az adott tagállam közigazgatási gyakorlatát már az indokolt vélemény elküldése előtt összhangba hozta az uniós joggal. A Bizottság tájékoztatta az ombudsmant arról, hogy a finn helyi önkormányzatoknak szóló iránymutatásokat 2008. márciusban módosították, hogy az adatvédelemhez való jog a települési önkormányzatok részéről nagyobb védelmet élvezzen. Mivel úgy tűnik, hogy a helyi önkormányzatoknak szóló jelenlegi iránymutatások megfelelnek az adatvédelmi szabályoknak, a Bizottságnak nincs alapja arra, hogy keresetet indítson Finnország ellen. Az ombudsman üdvözölte azt a tényt, hogy a Bizottság a kiinduló kérdéssel kapcsolatban a finn bíróságokon folyamatban lévő jogvita fényében továbbra is figyelemmel kíséri az ügyet.

Az ombudsman ilyenformán nem állapított meg hivatali visszásságot azt az állítást illetően, hogy a Bizottság nem vizsgálta ki megfelelően a panaszt.

Ami a panaszos dokumentumokhoz való hozzáférésének állítólagosan téves megtagadását illeti, az ombudsman megjegyezte, hogy vizsgálata során a Bizottság úgy határozott, hogy betekintést ad a panaszosnak a szóban forgó dokumentumokba. A Bizottság tehát az állítás és a követelés ügyét egyaránt rendezte.