Tisztelt X Úr!

1999. május 26-án Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz, amelyben azt állította, hogy a schengeni titkárság tagjainak az ombudsman szolgálataiba történő integrálásáról szóló 1999/307/EK tanácsi határozat hátrányos megkülönböztetést alkalmazott Önnel szemben. Ön nem volt jogosult részt venni ebben a folyamatban, mivel a vonatkozó határozat csak az 1997. október 2. előtt alkalmazott schengeni személyzetre vonatkozott.

1999. június 18-án továbbítottam a panaszt a Tanács főtitkárának. A Tanács véleményét 1999. október 14-én kaptam meg. 1999. november 5-én továbbítottam Önnek a Tanács véleményét azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit, különösen a Tanács által hangsúlyozott azon tényt illetően, hogy az Elsőfokú Bíróság abban az időben két üggyel foglalkozott, amelyek tárgya szorosan kapcsolódott az Ön panaszának tárgyához (T-164/99. és T-166/99. sz. ügyek). 1999. december 6-án megkaptam az észrevételeit.

2000. január 6-án tájékoztattam Önt arról a döntésről, hogy felfüggesztem a panasszal kapcsolatos vizsgálatomat mindaddig, amíg az Elsőfokú Bíróság nem dönt a két kapcsolódó ügyben. 2001. június 27-én az Elsőfokú Bíróság mindkét ügyben ítéletet hozott.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményéről.

A PANASZ

2000. január 13-án a panaszos panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz, amelyet 534/99/JMA számon vettek nyilvántartásba. Azzal érvelt, hogy a Schengeni Titkárságnak a Tanács Főtitkárságába történő integrálására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. május 1-jei 1999/307/EK tanácsi határozat [a továbbiakban: tanácsi határozat] önkényes és diszkriminatív, mivel 3. cikke e) pontjának i. alpontja a személyzet integrációját azokra korlátozza, akik 1997. október 2-án a Schengeni Titkárság alkalmazásában álltak. A panaszos több érvet is felhozott állításának alátámasztására.

A panaszos által a levelében benyújtott információk alapján úgy tűnt, hogy a felelős intézménnyel szemben nem került sor korábbi közigazgatási eljárásra. Az európai ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdésében előírtaknak megfelelően a panaszt elfogadhatatlannak nyilvánították, és az ombudsman úgy határozott, hogy lezárja az ügyet.

A panaszos 1999. május 25-én további információkat nyújtott be, amelyekből kiderült, hogy a tanácsi határozat diszkriminatív jellegéről valójában többször is egyeztetett a Tanács Főtitkárságával. Ezen új információk fényében az ombudsman úgy határozott, hogy új panaszt nyújt be (579/99/JMA), és vizsgálatot indít az ügyben. A panaszos által benyújtott új információk leírták a több tagállam állandó képviseletével, valamint a Tanács főtitkárával folytatott írásbeli levelezését, és e levelek másolatait is tartalmazták.

Összefoglalva, a panaszos azt kérte, hogy a Tanács értékelje újra azon álláspontját, hogy nem tekinti őt jogosultnak a Tanács Főtitkárságába való felvételre, annak ellenére, hogy 1997. október 2. után csatlakozott a Schengeni Titkársághoz.

A VIZSGÁLAT

A Tanács először is előadta, hogy véleménye szerint a panasz nem tartozik az európai ombudsman hatáskörébe. Kifejtette, hogy a panaszos egy tanácsi határozat, és így a Tanács által jogalkotói, nem pedig kinevezésre jogosult hatóságként elfogadott általános hatályú jogi aktus jogellenességére hivatkozott. A Tanács továbbá rámutatott arra, hogy az Elsőfokú Bíróság előtt jelenleg folyamatban lévő számos közvetlen kereset (T-164/99. sz. ügy és T-166/99. sz. ügy) e határozat jogellenességére hivatkozott.

Az intézmény jelezte, hogy 1999. május 1-jét követően a Tanács Főtitkársága mint kinevezésre jogosult hatóság által hozott valamennyi kapcsolódó határozat az 1999. május 1-jei megtámadott tanácsi határozat végrehajtására irányult. A Tanács arra a következtetésre jutott, hogy véleménye szerint a bírósági eljárás kimenetele lényeges eleme annak, hogy a Tanács Főtitkársága részéről szükség van-e további lépésekre ebben az ügyben.

Észrevételeiben a panaszos megismételte a panaszában már felhozott érveket.

Ami az Elsőfokú Bíróság előtt folyamatban lévő ügyeket illeti, a panaszos kifejtette, hogy tudomása volt ezen ügyek benyújtásáról, és valóban kapcsolatba lépett az egyik felperessel. Ugyanakkor bizonytalan volt abban, hogy a két folyamatban lévő ügyben hozott ítéletek milyen következményekkel járhatnak sajátos helyzetére nézve.

TOVÁBBI KÉRDÉSEK

Az ombudsman vizsgálatai alapján úgy tűnt, hogy az Európai Unió Tanácsa ellen két különböző ügy van folyamatban az Elsőfokú Bíróság előtt (T-164/99. és T-166/99. sz. ügyek). Ezek az ügyek az európai ombudsmanhoz benyújtott panaszban szereplőhöz hasonló jogi állításokat tartalmaztak.

Bár az Elsőfokú Bíróság előtti ügyek felperesei és az ombudsmanhoz benyújtott ügy panaszosa nem azonos felek voltak, mindkettő azonos jogi kérdéseket vetett fel. E körülményekre tekintettel az ombudsman 2000. január 6-án úgy határozott, hogy felfüggeszti a panasszal kapcsolatos vizsgálatát mindaddig, amíg az Elsőfokú Bíróság a két folyamatban lévő ügyben határozatot nem hoz.

2001. június 27-én az Elsőfokú Bíróság ítéletet hozott a T-164/99. és a T-166/99. sz. ügyben.

A T-164/99. sz. ügyet, amelyről a T-37/00. és a T-38/00. sz. üggyel együtt döntöttek, többek között egy tanácsi tisztviselő és egy sikeres pályázó indította a Tanács által szervezett nyílt versenyvizsgán. A felperesek azt állították, hogy a Schengeni Titkárságnak a Tanács Főtitkárságába történő integrálása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1999. május 1‐jei 1999/307/EK tanácsi határozat jogellenes, és ezért azt meg kell semmisíteni. Állításaikat a következőkkel támasztották alá: i. a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló Amszterdami Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv megsértésével fogadták el (7. cikk: a Schengeni Titkárság feladatainak integrálása), a személyzeti szabályzat egyes rendelkezései (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 7., 10., 27. és 29. módosítás: a közösségi tisztviselők versenyvizsgák útján történő felvétele), a jogszabályok hierarchiája és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve, valamint ii. téves jogalkalmazás. A felek érveinek vizsgálatát követően a Törvényszék elutasította a megsemmisítés iránti kérelmek alátámasztására felhozott valamennyi jogalapot, valamint a kereseteket.

A T-166/99. sz. ügyet a Schengeni Titkárság korábbi alkalmazottai indították. Kérték továbbá az 1999/307/EK tanácsi határozat megsemmisítését. A Tanács azonban elfogadhatatlansági kifogást emelt, és azt kérte, hogy a Törvényszék a felperesek által előadott érdemi érvek vizsgálata nélkül utasítsa el a keresetet. Az Elsőfokú Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felpereseket nem lehet a megtámadott határozat által személyükben érintettnek tekinteni, ezért elutasította a keresetet.

A HATÁROZAT

1.1 A Tanács szerint az ombudsman nem rendelkezik hatáskörrel a panasz elbírálására, mivel egy olyan tanácsi határozat jogszerűségét kérdőjelezi meg, amely a Tanács által jogalkotói minőségében elfogadott általános hatályú jogi aktus, nem pedig kinevezésre jogosult hatóság.

1.2 Az ombudsman emlékeztet arra, hogy az EK-Szerződés 195. cikke értelmében hatáskörébe tartozik a közösségi intézmények és szervek - kivéve az igazságszolgáltatási feladatkörükben eljáró Bíróságot és Elsőfokú Bíróságot - tevékenysége során felmerülő esetleges hivatali visszásságok kivizsgálása. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a hivatali visszásságnak az Európai Parlament állásfoglalásában elfogadott meghatározása az, hogy akkor fordul elő, ha egy közjogi szerv nem a rá nézve kötelező szabálynak vagy elvnek megfelelően jár el.

A jelen ügyben a panaszos azt állítja, hogy a Tanács megsértette a közösségi jog önkényes megkülönböztetést kizáró általános elvét. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a panasszal mint állítólagos hivatali visszássággal foglalkozzon.

2.1 A panaszos azzal érvelt, hogy a Schengeni Titkárságnak a Tanács Főtitkárságába történő integrálására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. május 1-jei 1999/307/EK tanácsi határozat önkényes és diszkriminatív, mivel 3. cikke e) pontjának i. alpontja a schengeni személyzet integrációját az 1997. október 2-án alkalmazottakra korlátozza.

2.2 A Tanács kifejtette, hogy Főtitkárságának a Schengeni Titkárság korábbi személyzetére vonatkozó valamennyi határozatát az 1999/307/EK tanácsi határozat végrehajtása során hozta meg. Rámutatott arra, hogy e határozat jogellenességére az Elsőfokú Bíróság előtt több közvetlen kereset is hivatkozott (T-164/99. és T-166/99. sz. ügyek). Következésképpen a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy úgy véli, hogy a bírósági eljárás kimenetele lényeges elem a panasz tárgyának meghatározása szempontjából.

2.3 Az ombudsman vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy az Európai Unió Tanácsa ellen két ügy van folyamatban az Elsőfokú Bíróság előtt (T-164/99. és T-166/99. sz. ügyek), amelyek az európai ombudsmanhoz benyújtott panaszban foglaltakhoz hasonló jogi állításokat tartalmaztak.

Bár az Elsőfokú Bíróság előtti ügyek felperesei és az ombudsmanhoz benyújtott ügy panaszosa nem azonos felek voltak, mindkettő azonos jogi kérdéseket vetett fel. E körülmények fényében és alapokmánya 2. cikkének (7) bekezdése alapján az ombudsman 2000. január 6-án úgy határozott, hogy felfüggeszti a panasszal kapcsolatos vizsgálatát mindaddig, amíg az Elsőfokú Bíróság határozatot nem hoz a kapcsolódó ügyekben.

2.4 2001. június 27-én az Elsőfokú Bíróság ítéletet hozott a T-164/99. és a T-166/99. sz. ügyekben. A T-164/99. sz. ügyben hozott ítéletében, amelyet a T-37/00. és a T-38/00. sz. ügyekkel együtt hozott, a Bíróság kifejezetten foglalkozott azzal, hogy önkényes és diszkriminatív volt-e az 1997. október 2-i időpont választása, amikor a Tanács Főtitkárságába integrálandó személyzetet a Schengeni Titkárságnak kellett volna alkalmaznia. A Bíróság a következő megállapításokat tette:

74. „1997. október 2-a a jegyzőkönyvet is magában foglaló Amszterdami Szerződés aláírásának időpontja. Ezen a napon tehát egyértelművé vált, hogy az említett szerződés későbbi megerősítésétől függően a Schengeni Titkárság személyzetét integrálni fogják a Tanács Főtitkárságába, amelynek részletes szabályait a Tanács fogadja el.

75. E körülmények között nem róható fel a Tanácsnak, hogy az 1999/307 határozattal bevezetett önálló felvételi rendszerben úgy határozta meg az ilyen beilleszkedésre jogosult személyek körét, hogy 1997. október 2‐ában meghatározta azon időszak kezdetét, amelynek során e személyeknek a Schengeni Titkárság alkalmazásában kellett állniuk. Mivel a Tanács felhatalmazást kapott arra, hogy a személyzeti szabályzattól és az alkalmazási feltételektől függetlenül, a schengeni titkárságon foglalkoztatott személyek helyzetének figyelembevételével határozza meg az integráció részletes szabályait, jogosult volt arra, hogy megakadályozza e személyek számának mesterséges növekedését azt követően, hogy az integráció elve 1997. október 2‐án a nyilvánosság tudomására jutott. Az 1997. október 2-i időpont választása tehát nem tekinthető önkényesnek."

2.5 A fenti ítélet fényében az ombudsman úgy véli, hogy az 1999/307/EK tanácsi határozat 3. cikke e) pontjának i. alpontjában meghatározott 1997. október 2-i időpont választása nem tekinthető önkényesnek és/vagy diszkriminatívnak. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy az ügy e vonatkozását illetően nem áll fenn hivatali visszásság.

Az európai ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy az Európai Unió Tanácsa nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról az Európai Unió Tanácsának főtitkára is tájékoztatást kap.

Tisztelettel:

Jacob SÖDERMAN