Tisztelt X! 1998. június 24-én
Ön egy német vállalat nevében panaszt nyújtott be a dömpingellenes eljárást lezáró bizottsági határozat ellen. Panaszával kapcsolatban 1998. július 6-án kelt levelében további tájékoztatást nyújtott.
1998. július 14‐én észrevételezésre továbbítottam a panaszt az Európai Bizottságnak. A Bizottság 1998. szeptember 23-án küldte meg véleményét. 1998. november 30-án megküldte a Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeit.
1999. május 27-én további tájékoztatást kértem a Bizottságtól. A Bizottság 1999. július 27-én válaszolt.
1999. szeptember 27-én megküldte a Bizottság 1999. július 27-i levelével kapcsolatos észrevételeit.
Azért írok most Önöknek, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos, egy német vállalat egyike annak a két vállalatnak a világon, amely a szóban forgó terméket gyártja.
A panaszos a következő állításokat teszi:
1) A Bizottság helytelenül értékelte a tényeket;
2) A Bizottság manipulálta a bizonyítékokat, és
3) a beadványokat és bizonyítékokat a Bizottság vagy tévesen értelmezte, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyta.
Ezek az állítások a panaszos alábbi állításain alapulnak:
Az érintett termék meghatározása nem volt kielégítő, ezért azt ki kellett volna terjeszteni. Az érintett időszakban harmadik országokból importáltak az EK-ba, és a Bizottság nem vette figyelembe a vonatkozó bizonyítékokat, illetve nem vizsgálta meg az ügyet. A Kínai Népköztársaság ajánlatot tett arra, hogy az érintett terméket az EK-beli vevőknek szállítsa. A felhasznált bizonyítékok nem támasztották alá a Bizottság azon állítását, hogy a kínai gyártó több más terméket is gyártott, és ezért valószínűsíthetően nem érdekelt az érintett termékben. Nem volt olyan bizonyíték, amely alátámasztotta volna azt az érvet, hogy az érintett termék gyártására való átállás jelentős költségekkel járna a kínai gyártó számára. Az a tény, hogy a kínai exportőr a kötelezettségvállalásának felülvizsgálatát kérte, azt mutatta, hogy érdeke fűződik az EK-ba irányuló exporthoz.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye
Véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette a panasszal kapcsolatban:
Az exportőr által benyújtott kötelezettségvállalási jelentések és a Bizottság rendelkezésére álló Eurostat-adatok szerint 1989 óta nem került sor az érintett termék behozatalára. A felülvizsgálat során a panaszos megtagadta, hogy alapvető információkat szolgáltasson a Bizottságnak. A Bizottság megvizsgálta az összes rendelkezésre álló bizonyítékot, és arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes intézkedések a következő tények alapján már nem indokoltak: Először is, a helyettesítő termékek bevezetése jelentős diverzifikációt eredményezett az érintett terméktől. Ez a keresletcsökkenés volt a panaszos által esetlegesen elszenvedett kár fő oka. Ezt a következtetést megerősítette az is, hogy 1989 óta nem került sor behozatalra. Másodszor, bár a termelés és az értékesítés csökkent, az érintett termék árai némi viszonylagos javulást mutattak, és a fő nyersanyag ára csökkent. A panaszos így kielégítő jövedelmezőséget tudott elérni. Végül a dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén nem volt valószínű a dömping vagy a kár megismétlődése.
Ami a tények állítólagosan téves értékelését illeti, az, hogy a panaszos megtagadta bizonyos alapvető információk szolgáltatását, nem hagyott más lehetőséget a Bizottság számára, mint hogy felhasználja az aktában már szereplő információkat. A panaszos nem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a Bizottság megállapításai tévesek lennének.
Nagyrészt ugyanez vonatkozott arra az állításra is, amely szerint a Bizottság manipulálta a bizonyítékokat. Ésszerű volt azt feltételezni, hogy mivel 1989 óta nem került sor behozatalra, a panaszos által esetlegesen tapasztalt problémák csökkentek, sőt megszűntek. Ezért nem fogadható el az arra vonatkozó javaslat, hogy a bizonyítékot a panaszos számára kedvezőtlen eredmény szándékos megtervezése érdekében manipulálták.
Ami a harmadik állítást illeti, lényegesnek kellett tekinteni, hogy a panaszos nem nyújtott tájékoztatást. Nehéz volt figyelmen kívül hagyni vagy félreértelmezni azokat az információkat, amelyeket nem adtak meg. A benyújtott bizonyítékok irrelevánsak voltak. A vizsgálat másképpen meghatározott termékekre való kiterjesztése panaszon alapuló új vizsgálatot tett volna szükségessé. A Bizottság a behozatalra vonatkozóan benyújtott bizonyítékokat mint elégteleneket elutasította. A dömpingellenes intézkedések célja nem a kereskedelem megakadályozása, hanem a tisztességtelen kereskedelem tárgyát képező áruk által okozott kár megszüntetése volt. A benyújtott bizonyítékok nem utaltak arra, hogy az említett behozatal dömpingelt volt, elegendő mennyiségben vagy olyan árakon történt, amelyek kárt okozónak tekinthetők, vagy ellentétes volt a kötelezettségvállalás feltételeivel. Nem volt elfogadható bizonyíték arra sem, hogy az állítólagos behozatal kínai eredetű lenne. A panaszos által szolgáltatott egyes információkat nem lehetett figyelembe venni, mivel azok a vizsgált időszakon kívüli időszakra vonatkoztak. Egyetlen releváns bizonyítékot sem hanyagoltak el szándékosan vagy értelmeztek félre.
A Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy a panaszos megtámadhatta volna a megtámadott határozatot a közösségi bíróságok előtt.
A panaszos észrevételei
Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát. Hangsúlyozta, hogy véleménye szerint azt a tényt, hogy az érintett terméket az érintett időszakban importálták az EK-ba, maguk az Eurostat adatai is megerősítették.

TOVÁBBI KÉRDÉSEK

A fentiek alapján az
ombudsman úgy ítélte meg, hogy a panasz kivizsgálásához további információkra van szüksége. 1999. május 27-i levelében az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy
(1) jelezze, hogy véleménye szerint az érintett terméket 1989 óta importálták-e (vagy sem) az EK-ba, és ha igen, akkor miért tekintette úgy, hogy nem állapítható meg, hogy ezek a behozatalok kínai eredetűek voltak, és hogy tegye meg észrevételeit a panaszos azon állításával kapcsolatban, hogy az Eurostat adatai (és a Német Statisztikai Hivatal adatai) azt mutatják, hogy ténylegesen sor került ilyen behozatalra, és nyújtsa be az Eurostat adatait, amelyekre támaszkodott,
(2) tegyen észrevételeket a panaszos azon állításával kapcsolatban, hogy a Bizottság által említett különböző termékeket nem a kínai gyártó, hanem egy másik vállalat gyártotta, és
(3) jelölje meg azokat a bizonyítékokat, amelyekre a Bizottság támaszkodott azon következtetésének alátámasztása érdekében, hogy tekintettel az érintett termék gyártásának az érintett termékre való átállításával járó költségekre és más hasonló termékek nagyobb bérelhetőségére, valószínűtlen lenne az érintett terméknek az EK-ba történő kivitele.
1999. július 27-i válaszában a Bizottság a következő nyilatkozatokat tette:
A Bizottság úgy ítélte meg, hogy 1989 óta nem került sor az érintett termék behozatalára. A vámkódok, amelyek alá az érintett termék tartozott, ex-kódok voltak, ami azt jelentette, hogy ezek a kódok nemcsak az érintett termékre vonatkoztak, hanem más termékekre is. Pontosabb elemzéshez a TARIC-kódok (a Bizottság által a dömpingellenes intézkedések igazgatása során használt hivatalos Eurostat-kódok) használatára volt szükség. A tízjegyű TARIC-kódok alapján úgy tűnt, hogy néhány kisebb mennyiséget Kínából a megfelelő kódok alatt hoztak be a Közösségbe. Ezek a mennyiségek azonban elhanyagolhatók voltak, és nem értelmezhetők a közösségi gyártónak okozott jelentős kár megismétlődésének valószínűségére utaló bizonyítékként. Ezenkívül az ár- és mennyiségi viszonyok annyira különböztek a vizsgálat során megfigyeltektől, hogy a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az e 10 számjegyű kódok alatt importált termék nem a vizsgálat tárgyát képező termék. A panaszos nem bizonyította ennek ellenkezőjét. A Bizottság 1998. szeptember 23-i észrevételeiben nem volt ellentmondás. Amikor ezen észrevételek 5. oldalán olyan behozatalokra hivatkoztak, amelyek „dömpingeltek, elegendő mennyiségben vagy olyan áron, amely kárt okozónak tekinthető, vagy ellentétes a kötelezettségvállalás feltételeivel”, a panaszos állítása szerint a dömpingelt behozatal bizonyítékai voltak, nem pedig a Bizottság rendelkezésére álló Eurostat-adatokra, amelyek nem mutatták ki az érintett termék Kínából történő behozatalát.
A behozatal hiányát a megtámadott határozat (5) bekezdésének c) pontjában említett független importőr telephelyén tett ellenőrző látogatás is megerősítette.
A panaszos a Német Szövetségi Statisztikai Hivatal statisztikáit nyújtotta be, amelyek a Kínából származó behozatalra vonatkozó 11 számjegyű kódot tartalmaztak. A Bizottság nem tudta elfogadni ezeket a számadatokat, mivel a panaszos nem bizonyította, hogy a német statisztikák az érintett termékre vonatkoztak.
A kínai gyártó által gyártott termékekre és a termelésváltás költségeire vonatkozó információk szerepeltek a nem bizalmas aktában, ezért azokat a panaszos megismerte, és azokat a panaszos nem vitatta.
A panaszos észrevételei
Észrevételeiben a panaszos vitatta a Bizottság által felhozott érveket. Véleménye szerint a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia a harmadik országokból az EU-ba irányuló valamennyi behozatalt. A panaszos arra is felkérte az ombudsmant, hogy tegyen személyes lépéseket a dömpingellenes eljárásért felelős bizottsági tisztviselőkkel szemben, mivel azok nem tettek eleget kötelezettségeiknek.

A HATÁROZAT

1 A tények téves értékelése és a beadványok téves értelmezése
1.1 A panaszos azt állítja, hogy a Bizottság, amikor úgy döntött, hogy engedélyezi a dömpingellenes vámok hatályvesztését, tévesen értékelte a releváns tényeket. Azt is állítja, hogy a Bizottság tévesen értelmezte vagy szándékosan figyelmen kívül hagyta az általa benyújtott bizonyítékokat vagy beadványokat. Bár a panaszos e tekintetben két külön állítást fogalmazott meg, ezen állítások tartalma gyakorlatilag azonosnak tűnik. Ezért helyénvaló ezeket az állításokat együttesen megvizsgálni.
1.2 A panaszos különösen azt állítja, hogy az Európai Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az érintett időszakban harmadik országokból importáltak az EK-ba. Azt állítja továbbá, hogy a Bizottság nem bizonyította azt az állítását sem, hogy a kínai gyártó több más terméket is gyártott, valamint azt az érvét sem, hogy az érintett termék gyártására való átállás jelentős költségekkel járna a kínai gyártó számára, és ezért valószínűtlen.
1.3 Az Európai Bizottság azt válaszolja, hogy az érintett terméket 1989 óta nem importálták Kínából, és hogy minden rendelkezésre álló bizonyítékot megvizsgált, mielőtt arra a következtetésre jutott volna, hogy a dömpingellenes intézkedések fenntartása már nem indokolt.
1.4 A panaszos eredetileg azt is kifogásolta, hogy a Bizottság elutasította a dömpingellenes intézkedések hatályának más termékekre való kiterjesztését. Úgy tűnik azonban, hogy a panaszos már nem ragaszkodik ehhez a kérdéshez. Még ha másként is lenne, a Bizottság azon álláspontja, hogy egy ilyen meghosszabbításhoz (új) panaszra lett volna szükség, észszerűnek tűnik.
1.5 Helyes igazgatási gyakorlat, hogy az Európai Bizottság minden releváns bizonyítékot figyelembe vesz, amikor arról dönt, hogy folytatja-e a dömpingellenes intézkedéseket. A megtámadott határozatban a Bizottság azt állította, hogy 1989 óta nem került sor az érintett termék behozatalára. A Bizottság azt is állította, hogy a panaszos nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot azon állításának alátámasztására, hogy a dömpingellenes intézkedéseket harmadik országokon, például Svájcon áthaladó behozatallal kijátszották. Bár a Bizottság más olyan tényezőkre is hivatkozott, amelyeket a felek nem vitattak komolyan (nevezetesen a kereslet csökkenésére), annak érdekében, hogy alátámassza azt a következtetését, hogy a dömpingellenes vámok nem folytathatók, egyértelmű, hogy a behozatal hiánya alapvető szerepet játszott ebben az összefüggésben.
1.6 Annak alátámasztására, hogy az Európai Bizottság állításával ellentétben valóban sor került ilyen behozatalra, a panaszos benyújtotta az Európai Bizottságnak a Német Szövetségi Statisztikai Hivatal statisztikáit, amelyek a Kínából származó behozatalt mutatták. A Bizottság azt állítja, hogy ezek az adatok irrelevánsak, mivel egy másik termékre vonatkoznak. Első ránézésre azonban úgy tűnik, hogy a benyújtott bizonyítékok megerősítik, hogy az érintett termék meghatározásának megfelelő terméket Kínából importáltak az EK-ba az érintett időszakban. A Bizottság által előadott érv tehát nem meggyőző.
1.7 Az Európai Bizottság azonban úgy véli, hogy egy pontosabb elemzéshez az úgynevezett TARIC-kódok használata szükséges. Még ha ez igaz is lenne, a Bizottság által az ombudsman kérésére benyújtott Eurostat-statisztikák a Kínából származó behozatalt mutatják. A további információkérésre adott válaszában a Bizottság elismeri, hogy sor került behozatalra, de azt állítja, hogy e behozatalok „ár- és mennyiségi viszonyai” olyanok voltak, hogy az e kódok alatt importált termék nem lehetett a vizsgálat tárgyát képező termék. A Bizottság azonban nem pontosította, hogy pontosan mik voltak ezek az „ár- és mennyiségi kapcsolatok”, amelyeket állítása szerint itt figyelembe vett. Ezenkívül a megtámadott határozat nem tartalmazott ilyen megfontolásokra való hivatkozást. Végül, és ami a legfontosabb, a Bizottság így ténylegesen azt állítja, hogy még ezek a statisztikák sem elegendőek az érintett termék jellegének megállapításához. Maga a Bizottság azonban azt állítja, hogy ezeket a statisztikákat a dömpingellenes intézkedések kezeléséhez használják fel. A Bizottság nem adott magyarázatot ennek az ellentmondásnak a megoldására. Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által szolgáltatott Eurostat-statisztikák prima facie bizonyítéknak tűnnek arra, hogy az érintett terméket Kínából importálták az EK-ba az érintett időszakban. A Bizottság által előadott érv tehát nem meggyőző.
1.8 Az Európai Bizottság szerint az érintett mennyiségek "kisek" és "elhanyagolhatók". Az ombudsman nincs abban a helyzetben, hogy a rendelkezésre bocsátott számadatok alapján megoldja ezt a kérdést. Meg kell azonban jegyezni, hogy az említett érv a megtámadott határozatban sehol sem található meg. Éppen ellenkezőleg, a határozat kategorikusan kijelenti, hogy „nincs behozatal”, és hogy a panaszos monopolhelyzetben van az EK-ban. Nem tekinthető helyes közigazgatási gyakorlatnak, ha a határozatot nem az abban említett érvekre alapozzák, hanem olyan érvekre, amelyeket csak akkor közölnek valamely érdekelt féllel, ha ez utóbbi panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz. Ugyanez vonatkozik arra az állításra is, hogy a behozatal hiányát a független importőr telephelyén tett ellenőrző látogatás is megerősítette. Ez az állítás első alkalommal jelenik meg a Bizottságnak az ombudsman további információkérésére adott válaszában.
1.9 A német szövetségi statisztikai hivatalnak a panaszos által benyújtott statisztikái szintén azt mutatják, hogy a Svájcból származó behozatal jelentősnek tűnik. A megtámadott határozatban a Bizottság azt állította, hogy ezek a behozatalok irrelevánsak. Ezt az állítást semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. A panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság azt állítja, hogy nem volt elfogadható bizonyíték arra, hogy az állítólagos behozatal kínai eredetű volt. Úgy tűnik, hogy ezt az érvet nem használták fel a határozatban.
1.10 Mivel az e behozatalra vonatkozó bizonyítékokat a panaszos nyújtotta be a Bizottságnak, a Bizottság azon állítása, miszerint a panaszos nem szolgáltatott alapvető információkat, ebben az összefüggésben irreleváns.
1.11 Ami a panaszos azon állítását illeti, miszerint a Bizottság tévesen feltételezte, hogy a kínai gyártó több más terméket is gyártott, meg kell jegyezni, hogy a kínai gyártónak maga a panaszos által benyújtott brosúrája egy másik terméktípus gyártására utalt. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy nincs elegendő bizonyíték annak bizonyítására, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor arra a tényre támaszkodott, hogy a kínai gyártó az érintett terméken kívül számos más terméket is gyártott.
1.12 Végezetül, a panaszos azon állítására válaszolva, miszerint nem állt rendelkezésre olyan bizonyíték, amely alátámasztotta volna azt az állítást, hogy az érintett termék gyártására való átállás jelentős költségekkel járna a kínai gyártó számára, és így valószínűtlen lenne, a Bizottság azt állítja, hogy a vonatkozó információkat a nem bizalmas akta tartalmazta, így azok a panaszos számára hozzáférhetők voltak, és azokat akkoriban nem vitatták. Mindazonáltal, még ha feltételezzük is, hogy a panaszosnak látnia kellett volna a vonatkozó dokumentumokat (amit tagad), ez nem változtat azon, hogy 1998. március 30-i levelében vitatta a Bizottság álláspontját. A panaszos által ebben az összefüggésben felhozott érv nem nélkülözi a meggyőző jelleget. Úgy tűnik azonban, hogy a Bizottság nem vette figyelembe ezt az érvet határozatának elfogadásakor.
Helyes igazgatási gyakorlat, hogy a Bizottságnak a határozatok elfogadásakor figyelembe kell vennie az összes releváns tényt és érvet. Ebben az esetben a Bizottság nem vette megfelelően figyelembe a bizonyítékokat és a panaszos érveit a harmadik országokból származó behozatalt, valamint a kínai gyártó azon költségeit illetően, hogy termelését az érintett termékre állítsa át. Az ombudsman megállapítja, hogy ez a mulasztás hivatali visszásságnak minősül. Az ombudsman azonban hozzá kívánja tenni, hogy ez a következtetés nem érinti azt a kérdést, hogy a Bizottság határozata érdemi szempontból helyes-e. Természetesen nem zárható ki, hogy a Bizottság az összes releváns bizonyíték és beadvány megfelelő vizsgálatát követően ugyanarra a következtetésre juthatott volna, mint a megtámadott határozatban.
2 Bizonyítékok manipulálása
2.1 A panaszos azt állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásakor manipulálta a bizonyítékokat.
2.2 Az Európai Bizottság azzal érvel, hogy semmi nem utal arra, hogy az Európai Bizottság manipulálta volna a bizonyítékokat annak érdekében, hogy szándékosan a panaszos számára kedvezőtlen eredményt érjen el.
2.3 Az ombudsman úgy véli, hogy bár az Európai Bizottság szerinte hibát követett el, amikor a fent említett két kérdést illetően nem vette megfelelően figyelembe a bizonyítékokat és a panaszos érveit, nincs olyan bizonyíték, amely arra utalna, hogy az Európai Bizottság szándékosan manipulálta volna a bizonyítékokat.
2.4 A fentiek alapján úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság részéről nem történt hivatali visszásság a panaszos második állítását illetően. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy nem szükséges megvizsgálnia a panaszos 1999. szeptember 20-i levelében megfogalmazott azon kérését, hogy tegyen lépéseket a Bizottság dömpingellenes eljárásért felelős tisztviselőivel szemben.
3 Következtetés
Az európai ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján szükségesnek tűnik a következő kritikai megjegyzést tenni:

Helyes igazgatási gyakorlat, hogy a Bizottságnak a határozatok elfogadásakor figyelembe kell vennie az összes releváns tényt és érvet. Ebben az esetben a Bizottság nem vette megfelelően figyelembe a bizonyítékokat és a panaszos érveit a harmadik országokból származó behozatalt, valamint a kínai gyártó azon költségeit illetően, hogy termelését az érintett termékre állítsa át. Az ombudsman megállapítja, hogy ez a mulasztás hivatali visszásságnak minősül.

Tekintettel arra, hogy az ügy ezen aspektusa egy konkrét múltbeli eseményre vonatkozik, nem helyénvaló az ügy békés rendezésére törekedni. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.
Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.
Tisztelettel:
Jacob SÖDERMAN