Bevezetés

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, üdvözlöm Önöket a 2009-es Éves Jelentésemben. Mielőtt átadnám Önöknek a tavalyi év legfrissebb statisztikáit, hadd mondjam el, hogy örömmel tölt el, hogy itt lehetek, miután az Európai Parlament januárban úgy határozott, hogy újraválaszt engem egy újabb ötéves mandátumra.

Ez az újraválasztás lehetővé teszi számomra, hogy teljes mértékben kihasználjam a Lisszaboni Szerződés és az Alapjogi Charta új rendelkezéseit, amelyek nagy jelentőséggel bírnak a munkám szempontjából. Ez magában foglalja például a megfelelő ügyintézéshez való alapvető jogot vagy az új európai polgári kezdeményezést, amelyben elvárom, hogy az ombudsman intézménye fontos szerepet játsszon. Ezekről a változásokról rövid előadásom végén szólok néhány szót.

Mint tudják, kivizsgálom az európai intézményeknél, szerveknél, hivataloknál és ügynökségeknél, például a Bizottságnál, az Európai Parlamentnél vagy a Tanácsnál felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszokat. A hivatali visszásság mindenfajta rossz vagy helytelen adminisztratív magatartást magában foglal, az uniós projektek késedelmes kifizetésétől a dokumentum vagy információ kiadásának indokolatlan megtagadásáig vagy egyszerűen a levél megválaszolásának elmulasztásáig.

A 2009-es év legfontosabb statisztikái

A 2009-es év az új honlapunk elindításával kezdődött, beleértve egy interaktív útmutatót, amely mind a 23 nyelven elérhető. Ennek az útmutatónak az a célja, hogy a panaszosokat ahhoz a szervhez irányítsa, amely a legalkalmasabb arra, hogy segítse őket, legyen szó akár saját szolgálataimról, a tagállamok nemzeti vagy regionális ombudsmanjainak szolgálatairól vagy más, határokon átnyúló problémamegoldó mechanizmusokról, például a SOLVIT-ról. Már több mint 30 000 polgár használta ezt az útmutatót.

Az útmutató egyik azonnali eredménye az irodámhoz benyújtott panaszok számának 10%-os csökkenése volt, és a panaszosok most először találják meg a megfelelő címet. 2009-ben összesen 3098 panaszt kaptam, szemben a 2008. évi 3406 panasszal. Nem szabad alábecsülnünk annak fontosságát, hogy a polgárokat kezdettől fogva a legmegfelelőbb panaszkezelő szervhez irányítsák, és megkíméljék őket az azzal kapcsolatos frusztrációktól és késedelmektől, hogy maguknak kell azonosítaniuk a megfelelő intézményt.

További bátorító forrás számomra, hogy egyre többen fordulnak az intézményemhez a megfelelő okból. Nagyrészt a polgárok, vállalatok, egyesületek, nem kormányzati szervezetek és más potenciális panaszosok felé tett fokozott tájékoztatási erőfeszítéseinknek köszönhetően 2009-ben 14%-kal több vizsgálatot indítottunk, mint az előző évben. Hogy megadjam az abszolút számokat: 2009-ben 339 vizsgálatot indítottunk, szemben a 2008-ban indított 293 vizsgálattal.

Az esetek közel 80%-ában hivatalom úgy tudott segíteni a panaszosnak, hogy vizsgálatot indított az ügyben, átadta azt egy illetékes szervnek, vagy tanácsot adott arra vonatkozóan, hogy hová forduljon.

2009-ben 318 vizsgálatot zártunk le. Örömmel jegyzem meg, hogy az esetek több mint felében, azaz 56%-ában az érintett intézmény békés megoldást fogadott el, vagy rendezte az ügyet. Az előző évben ez az arány egyharmad volt.

További jó hír a hivatalom által kiadott kritikai megjegyzések folyamatos csökkenése. 2009-ben 35 esetben tettünk kritikai észrevételt, szemben a 2008-as 44 esettel.

A 2009-ben indított vizsgálatok többsége – 56%-a – az Európai Bizottságot érintette. Ez nem meglepő, mivel a Bizottság az uniós közigazgatás legnagyobb részét képviseli. Ezt követte az Európai Parlament, az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal, a Tanács és az Európai Unió Bírósága. Meg kell említenem, hogy míg az ezen intézményeket érintő vizsgálatok száma nőtt, a Bizottságot érintő vizsgálatok száma 2009-ben négyszeresére csökkent.

Ami a panaszok eredetét illeti, elmondhatom, hogy a legtöbb panasz továbbra is Németországtól származik, amelyet Spanyolország, majd Lengyelország és Franciaország követ, amelyek osztoznak a harmadik helyen. De népességük nagyságához képest a legtöbb panasz Luxemburgból, Máltáról, Ciprusról és Belgiumból érkezett. A panaszok országonkénti részleteit az éves jelentés, valamint az áttekintés utolsó oldalán található térkép és számadatok tartalmazzák.

Örömmel számolok be arról, hogy a vizsgálatok befejezéséhez szükséges idő a 2008. évi átlagosan 13 hónapról 2009-ben kilenc hónapra csökkent. Fontos megemlíteni, hogy ez a kilenc hónapos adat magában foglalja azokat az eseteket, amelyeket nagyon gyorsan, általában telefonon rendeztek. Célunk, hogy a vizsgálatok révén tovább csökkentsük az eredmények eléréséhez szükséges időt.

A panaszok tartalma

Most térjünk rá a panaszok tartalmára. 2009-ben az ombudsman által vizsgált messze leggyakoribb állítás az uniós közigazgatás átláthatóságának hiánya volt. Ez az állítás az összes vizsgálat 36%-ában merült fel, és magában foglalta a tájékoztatás vagy a dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását. Bizonyos fokú aggodalommal állapítottam meg az átláthatóság hiányára vonatkozó panaszok folyamatosan magas számát. Végül is az elszámoltatható és átlátható uniós közigazgatás kulcsfontosságú a polgárok EU-ba vetett bizalmának kiépítéséhez.

Az állítólagos hivatali visszásságok egyéb típusai közé tartoztak az uniós projektek késedelmes kifizetései, a méltánytalanság, a hatalommal való visszaélés, a megkülönböztetés és az eljárási hibák.

Hadd említsek egy példát, amely ebbe az utóbbi kategóriába tartozik: Az ombudsman azt rótta fel a Bizottságnak, hogy nem tett megfelelő feljegyzést a Dell számítógépgyártóval az Intel chipgyártó antitrösztvizsgálata során tartott találkozóról. Erre az Intel panaszát követően került sor, amely szerint a találkozó közvetlenül érintette a vizsgálat tárgyát. Az ombudsman kijelentette, hogy reméli, hogy döntése segíteni fogja a Bizottságot igazgatási eljárásainak javításában azáltal, hogy biztosítja a jövőbeli antitrösztvizsgálatok teljes körű dokumentálását.

Számos egyéb példa található a sajtóközleményben, az áttekintésben és magában az éves jelentésben.

Változások Lisszabon után

Amint azt Önök is tudják, az Alapjogi Charta immár jogilag kötelező erejű, és tartalmazza a megfelelő ügyintézéshez való alapvető jogot. A megfelelő ügyintézéshez nagyobb átláthatóságra, valamint az uniós közigazgatásban a szolgáltatási kultúra ápolása iránti elkötelezettségre van szükség. Amikor újraválasztottak, megígértem, hogy keményen fogok dolgozni annak érdekében, hogy az uniós közigazgatás komolyan vegye ezeket a jogokat.

A Charta rendelkezik továbbá az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek dokumentumaihoz való hozzáférés alapvető jogáról. Ez jelentős előrelépést jelent, mivel nemcsak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság, hanem valamennyi uniós intézmény, szerv, hivatal és ügynökség – köztük első alkalommal az Európai Tanács – birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférési jogot is kiterjeszti.

A Szerződés egy másik nagyon fontos rendelkezése az „európai polgári kezdeményezés”. Több tagállamból egymillió polgárnak lesz lehetősége arra, hogy felkérje az Európai Bizottságot új jogalkotási javaslatok előterjesztésére. A nyilvánossággal folytatott konzultációt követően, amelyben én is részt vettem, a Bizottság nemrégiben előterjesztette a kezdeményezés gyakorlati megvalósítására vonatkozó javaslatait. Lehetséges, hogy az ombudsmanhoz olyan csoportoktól és magánszemélyektől érkezik panasz, akik elégedetlenek azzal, ahogyan a Bizottság a kezdeményezéseiket kezeli. Az ombudsman természetesen az e területre vonatkozó fellebbezési mechanizmusok egyikeként fog rendelkezésre állni.

Következtetés

A következő öt évben a legfontosabb prioritásom az, hogy segítsek a polgároknak teljes mértékben élni a Lisszaboni Szerződésben és az Alapjogi Chartában biztosított jogaikkal. Elkötelezett vagyok amellett, hogy tájékoztassam a polgárokat jogaikról. E cél elérése érdekében szorosan együtt fogok működni az Európai Parlamenttel, valamint a tagállamok nemzeti és regionális ombudsmanjaival.

Nagyon köszönöm a figyelmüket. Most örömmel válaszolok a kérdéseire.