Bevezetés

Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Önnek és bizottsága valamennyi tagjának ezért a lehetőségért, hogy röviden bemutathattam Önöknek a Parlamentnek májusban benyújtott különjelentésemet, azon megállapodásunk alapján, hogy minden alkalommal meg kell jelennem Önök előtt, amikor különjelentést nyújtok be.

Nem kell sokat vesztegetnem az idejét, mivel pozitív fejlemények történtek a jelentésben felvetett érdemi kérdésben, amelyről McCreevy biztos úr július 11-i levelének eredményeként értesülni fog.

Az ombudsman különjelentéseinek célja és jelentősége

Amint arra az európai ombudsman 1998. évi éves jelentése rámutatott, az ombudsman munkája szempontjából felbecsülhetetlen értékű az a lehetőség, hogy különjelentést nyújtsanak be az Európai Parlamentnek.

A különjelentések azért olyan fontosak, mert úgyszólván az ombudsman végső fegyverei. Az ombudsman intézménye, mivel Európa-szerte, sőt az egész világon elterjedt, nem rendelkezik hatáskörrel jogilag kötelező erejű döntések meghozatalára. Ezt nem szabad gyengeségnek tekinteni.

A jogilag kötelező erejű határozatok meghozatalára vonatkozó hatáskör nélkül az ombudsman eljárásai rugalmasabbak lehetnek, mint a bíróságok eljárásai, és az alkalmazott kritériumok szélesebb körűek lehetnek, ezáltal valódi választási lehetőséget biztosítva a polgárok számára a bírósági és a nem bírósági jogorvoslat között, amelyek mindegyike eltérő jellemzőkkel és előnyökkel rendelkezik.

Az ombudsman a meggyőzésre, a megalapozott érveléssel való meggyőzés képességére, valamint időről időre a nyilvánosságra és a közvélemény erejére támaszkodik.

Az európai ombudsman által a Parlamentnek benyújtott különjelentések rendkívül kis száma – 11 év alatt 13 – azt bizonyítja, hogy a közösségi intézmények és szervek az esetek túlnyomó többségében együttműködő megközelítést fogadtak el.

Ennek az együttműködésnek a hátterében azonban az a hatáskör áll, hogy külön jelentést készítsenek a Parlamentnek. Különösen, ha ajánlástervezet készül, annak ismerete, hogy a következő lépés egy különjelentés lehet, gyakran segíti az ombudsmant abban, hogy meggyőzze az érintett intézményt vagy szervet álláspontjának megváltoztatásáról.

A különjelentéseket ezért nem szabad túl gyakran benyújtani, hanem csak olyan fontos kérdésekkel kapcsolatban, amelyekkel kapcsolatban a Parlament segíthetne meggyőzni az érintett intézményt vagy szervet álláspontjának megváltoztatásáról.

Politikai szervként az Európai Parlament szuverén módon foglalkozik az ombudsman különjelentéseivel, mind eljárásai, mind megközelítésének és intézkedéseinek tartalma tekintetében.

Remélem azonban, hogy egy különjelentés vizsgálatakor a Parlament mindig figyelembe fogja venni, hogy az ombudsmanhoz fordulás joga az Európai Parlamenthez intézett petícióhoz való jog mellett az állampolgársághoz való alapvető jog. Az általam kifejtett okok miatt a különjelentések és a Parlament ezekre adott válaszai jelentik az ombudsman munkáját támogató ív sarokkövét.

289/2005/GG

Most rátérek arra a különjelentésre, amelyet ez év május 30-án nyújtottam be a Parlamentnek a 289/2005/GG. sz. üggyel kapcsolatos vizsgálatomat követően.

Az ügy hátterében az áll, hogy a panaszos korábban sportfogadási szolgáltatásokat kínált a Németországhoz tartozó Alsó-Szászországban. Azt állította, hogy a német hatóságok arra utasították, hogy hagyjon fel e szolgáltatások nyújtásával, ami arra kényszerítette, hogy bezárja üzleti tevékenységét.

A panaszos véleménye szerint a német hatóságok magatartása általánosságban sérti az uniós jogot és különösen a szolgáltatásnyújtás szabadságát. 2004 áprilisában a panaszos ügyvédje ezért jogsértési panaszt nyújtott be Németország ellen az Európai Bizottsághoz.

2005 januárjában hozzám benyújtott panaszában a panaszos lényegében azt állította, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően jogsértési panaszát. Azt állította, hogy a Bizottságnak sürgősen gyors választ kell adnia, mivel kárt szenvedett amiatt, hogy nem tudta folytatni üzleti tevékenységét.

Véleményében a Bizottság alapvetően azzal érvelt, hogy a jogsértési panaszok kezelésére vonatkozó szokásos egyéves határidő, amelyet az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak szóló, a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló 2002. évi közleményében határozott meg, ebben az esetben nem alkalmazandó.

A Bizottság szerint az ügy kivételes volt, mivel a szóban forgó nemzeti intézkedés indokoltságának és arányosságának nehéz értékelését foglalta magában.

Ilyen körülmények között a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy „írásban tájékoztatja a panaszost”. Erre a jelen ügyben a Bizottság által a panaszosnak 2005. május 30-án küldött levélben került sor.

A Bizottság benyújtotta nekem e levél másolatát, amely szerint „intenzíven” foglalkozik a panaszos panaszával és a németországi sportfogadási szolgáltatásokkal kapcsolatos egyéb panaszokkal.

Az időzítést illetően a levél megállapította, hogy „a Szerződés megsértésével kapcsolatos bizottsági vizsgálatokra vonatkozó különleges eljárási határidők miatt a közeljövőben valószínűleg nem várható, hogy a Bizottság állást foglal.”

Ez a "magyarázat" nem utalt olyan különleges körülményekre, amelyek indokolnák a Bizottság vizsgálatának a rendes egyéves határidő túllépését.

Ezenkívül maga a Bizottság is hangsúlyozta, hogy a Bíróság C-243/01. sz., Gambelli és társai ügyben 2003. november 6-án hozott ítélete iránymutatást adott az ilyen panaszok értékeléséhez. Mire azonban a Bizottság véleményt nyilvánított nekem, már több mint 1 ½ év telt el azóta, hogy az ítéletet meghozták.

Azt is megjegyeztem, hogy bár a Bizottság azzal érvelt, hogy nehéz értékelnie az érintett nemzeti intézkedés indokoltságát és arányosságát, nem állt kapcsolatban a német hatóságokkal. Nehéznek találtam annak megértését, hogy a Bizottság hogyan értékelhetné a német jog vonatkozó rendelkezéseinek indokoltságát és arányosságát anélkül, hogy legalább tájékoztatást és magyarázatot kérne a német hatóságoktól azon megfontolásokkal kapcsolatban, amelyeken e rendelkezések alapulnak.

Mivel a Bizottságnak az ügy késedelmes kezelésére vonatkozó magyarázata nem volt megfelelő, 2005 júliusában ajánlástervezetet készítettem, amely szerint:

A Bizottságnak gondosan és indokolatlan késedelem nélkül kell kezelnie a panaszos jogsértési panaszát.

A Bizottság 2006. január 5-én megküldte az ajánlástervezetre vonatkozó részletes véleményét.

A Bizottság lényegében annak kijelentésére szorítkozott, hogy i. a panaszt „politikailag rendkívül érzékenynek és ellentmondásosnak” tartja, és ii. a kötelezettségszegési eljárás megindításáról szóló határozathoz a biztosi testület támogatása szükséges, és hogy a Bizottság nem tudott ilyen határozatot hozni.

Nem találtam kielégítőnek ezt a választ. Véleményem szerint, bár a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban, a kötelezettségszegés megállapítása iránti panaszt ésszerű határidőn belül kell elbírálnia.

Úgy véltem továbbá, hogy az ügy egy fontos elvi kérdést vet fel, amelyet a Parlament elé kell terjeszteni, nevezetesen azt a kérdést, hogy a Bizottságnak jogában áll-e határozatlan időre elhalasztani a közösségi jog valamely tagállam általi megsértésére vonatkozó panaszok kezelését azon az alapon, hogy nem tud politikai konszenzusra jutni a követendő eljárásról.

Mivel a Bizottságtól nem kaptam további tájékoztatást, 2006 májusában különjelentést nyújtottam be a tisztelt Háznak.

Ezt követően július 4-én találkoztam McCreevy biztossal az egyes biztosokkal való találkozók programjának részeként, hogy megvitassam a Bizottság új belső eljárását az ombudsman vizsgálataira való válaszadásra.

Amint azt a 2005-ös éves jelentésemben kifejtettem, Wallström asszony ötlete a Bizottság új eljárásának megtervezésekor az volt, hogy az egyes biztosok nagyobb felelősséget vállaljanak az ügyekért, miközben megőrzik a Főtitkárság értékes szerepét.

A McCreevy biztossal tartott találkozón megvitattuk ezt a konkrét esetet. A biztos úr tájékoztatott engem, mint ahogy Önt is tájékoztatta, elnök úr, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy április 4-én felszólító levelet küld Németországnak. A Bizottságon belüli felügyelet miatt ezt a tényt nem közölték velem a különjelentésem május 30-i benyújtása előtt.

Örömmel értesültem arról, hogy a Bizottság már megtette az általam javasolt lépéseket a hivatali visszásság orvoslására.

Úgy vélem, hogy az ügy sikeres megoldása jól szemlélteti mind az ombudsmannak a kötelezettségszegési eljárás során a megfelelő ügyintézés előmozdításában betöltött szerepét, mind pedig az egyes biztosok ügyekkel kapcsolatos nagyobb felelősségvállalásának koncepcióját.

Az Európai Parlament és különösen e bizottság támogatása nélkülözhetetlen volt és továbbra is elengedhetetlen az ombudsman munkájához.

Ezzel összefüggésben, elnök úr, remélem, hogy lehetővé teszi számomra, hogy megragadjam az alkalmat, és röviden megemlítsem a Parlament elnökéhez intézett, az ombudsman alapokmányának bizonyos módosításaira irányuló kérésemet.

Összességében az alapokmány továbbra is jó keretet biztosít az ombudsman vizsgálataihoz és az intézményekkel való hatékony együttműködéshez a megfelelő ügyintézés előmozdítása és a hivatali visszásságok elleni küzdelem érdekében, amint azt az általam ma Önök elé terjesztett ügy is mutatja. Az alapokmány általam javasolt módosításai tehát mind számukat, mind hatályukat tekintve korlátozottak.

Örömmel értesültem arról, hogy a bizottságnak lehetősége lesz véleményt nyilvánítani a javaslatokról, mert úgy vélem, partnerek vagyunk abban a folyamatban lévő erőfeszítésben, amely annak biztosítására irányul, hogy az Unió polgárai és lakosai az Unió minden szintjén ténylegesen élhessenek a közösségi jog szerinti jogaikkal, beleértve a megfelelő ügyintézéshez való jogot is.

a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. - (DE) Elnök úr, szeretném megköszönni Önnek és a bizottság tagjainak a mai figyelmet, és alig várom, hogy meghallgassam az Ön véleményét.