Az európai ombudsman megbízatása

Az európai ombudsman feladata, hogy vizsgálatokat folytasson az Európai Közösségek intézményeinek és szerveinek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokkal kapcsolatban. Hatásköreit és feladatait a Szerződések - nevezetesen az EK-Szerződés 195. cikke - és az ombudsman alapokmánya (1) rögzíti.

Barátságos megoldások

A Szerződések és az alapokmány számos eszközt biztosítanak az európai ombudsman számára, amelyeket akkor használhat, ha hivatali visszásságot állapít meg. Mielőtt azonban rátérnénk ezekre az eszközökre, fontos kiemelni, hogy az alapokmány arra utasítja az ombudsmant, hogy lehetőség szerint keressen megoldást az érintett intézménnyel vagy szervvel a hivatali visszásság kiküszöbölésére és a panaszos megelégedésére.
Ez a kötelezettség az eljárás egésze során érvényesül. Például, ha a panaszos kizárólag azt állítja, hogy az adminisztráció nem válaszolt egy levélre, az ombudsman szervezeti egységei rendszerint nem hivatalosan veszik fel a kapcsolatot az adminisztrációval annak megállapítása érdekében, hogy az adminisztráció már válaszolt-e a panaszos levelére, vagy válaszolni készül-e arra. Ha ez a helyzet, és amint az ombudsman megkapja e válasz másolatát, a panaszt lezártnak tekintik. Az ombudsmani hivatal azt is igyekszik elősegíteni, hogy a szóban forgó intézmények vagy szervek közvetlenül a panaszossal keressenek egyezséget. Ez meglehetősen sikeres volt. Öt év alatt közel 200 ügyet csak akkor rendeztek, amikor a panaszt megküldték az érintett intézménynek vagy szervnek. Ez lehet például egy kérés megválaszolása, információk vagy kért dokumentumok kiadása, késedelmes kifizetés teljesítése, vagy egy tévesen meghirdetett versenyvizsga vagy ajánlat érvénytelenítése.
Amennyiben nem sikerül egyezségre jutni, az ombudsman adott esetben békés megoldásra irányuló javaslatokat terjeszt az igazgatás elé. Ez a francia ombudsmani rendszerben (la mediation) elfogadott munkamódszer. Ezeket a javaslatokat az adminisztráció gyakran elfogadja. Mivel az intézmények és szervek számos ügyet közvetlenül rendeztek, az ombudsmannak kevesebb mozgástere volt arra, hogy békés megoldásokra irányuló javaslatokat kezdeményezzen. Az ombudsman csak mintegy 10 esetben jutott békés rendezésre. Ez a szám a települések és az ombudsman által kezdeményezett békés megoldások esetében azt is mutatja, hogy az európai intézmények és szervek készek együttműködni az ombudsmannal és orvosolni a hivatali visszásságokat.
Amennyiben nem sikerül békés megoldást találni, az ombudsman a rendelkezésére álló eszközöket fogja használni.

Kritikai megjegyzések

Az ombudsman olyan gyakorlatot alakított ki, amely abban áll, hogy kritikus megjegyzést tesz azokban az esetekben, amikor hivatali visszásság történt, de (például az idő múlása miatt) nincs ésszerű módja a helyzet orvoslásának. A kritikai észrevétel mögött az az elképzelés húzódik meg, hogy megállapítsák a hivatali visszásság bevett esetét, és törekedjenek arra, hogy a jövőbeli tevékenységek során elkerüljék az ismétlődést. E megoldás gyengesége abban áll, hogy az ombudsman a nagy munkaterhelése miatt eddig nem tudta szisztematikusan ellenőrizni, hogy az adminisztráció a jövőbeli ügyekben figyelembe veszi-e ezeket a kritikai megjegyzéseket. Az Európai Parlament a közelmúltban szintén felhívta a figyelmet erre a problémára. Remélhetőleg az ombudsman rendelkezésére bocsátott források növelése lehetővé teszi az ombudsman számára, hogy kezelje ezt a problémát.

További megjegyzések

Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy vannak olyan esetek is, amikor az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy nem volt nyilvánvaló hivatali visszásság, de úgy véli, hogy kívánatos lenne, hogy az igazgatás a jövőben javítsa magatartását. Ilyen esetekben az ombudsman ezt a tanácsot az ügyet lezáró határozat végén egy további megjegyzésnek álcázva nyújtja be az adminisztrációnak. Örömteli látni, hogy az adminisztráció egyre inkább reagál ezekre a további megjegyzésekre.

Ajánlástervezetek

Amennyiben az ombudsman olyan hivatali visszásságot állapít meg, amely még orvosolható, erről tájékoztatja az igazgatást. A statútum lehetővé teszi számára, hogy javaslatokat tegyen arra vonatkozóan, hogy mi lehet a jogorvoslat. A statútum ezeket a javaslatokat „ajánlástervezeteknek” nevezi. Nyilvánosan indították el őket. Az ombudsman eddig 24 esetben élt ezzel a lehetőséggel, amikor mélyreható vizsgálatot folytatott. Ezek közül 11 esetben az adminisztráció elfogadta az ajánlástervezetet. 2000. augusztus 31-én tíz ügy még folyamatban volt (2).

Különjelentések

Amennyiben az igazgatás három hónapon belül nem fogadja el az ombudsman ajánlástervezetét, vagy nem talál más elfogadható módot a hivatali visszásság megszüntetésére, az ombudsman jogosult nyilvánosan különjelentést benyújtani az Európai Parlamentnek, és felkérni az Európai Parlamentet, hogy éljen politikai hatáskörével annak érdekében, hogy megpróbálja az igazgatást a hivatali visszásság megszüntetésére kényszeríteni. Az ombudsman eddig három különjelentést nyújtott be az Európai Parlamentnek.
E jelentések közül az első, amelyet 1997 decemberében nyújtottak be, az EU Tanácsán és az Európai Bizottságon kívüli 15 közösségi intézmény és szerv birtokában lévő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés kérdésével foglalkozott. Az érintett közösségi intézmények és szervek elfogadták a birtokukban lévő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó szabályokat, így az ügyet sikeresen lezárták.
Az 1999 októberében benyújtott második jelentés arra vonatkozott, hogy a Bizottság megtagadta a Bizottság által szervezett felvételi eljárásokban részt vevő pályázóktól a megjelölt vizsgadokumentumaikhoz való hozzáférést. 1999 decemberében a Bizottság arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy mostanra elfogadta az ombudsman érveit, és a jövőbeli felvételi eljárások során megadja ezt a hozzáférést.
Végül a harmadik különjelentés, amelyet 2000 áprilisában nyújtottak be az Európai Parlamentnek, az ombudsman azon javaslatára vonatkozott, hogy az EU intézményei és szervei fogadják el a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatot. Két elődjéhez hasonlóan ezt a különjelentést is az európai ombudsman hivatalból indított vizsgálata keretében fogadták el.

Saját kezdeményezésű vizsgálatok

Ez elvezet minket egy másik fontos ponthoz. Az európai ombudsman jogosult arra, hogy az európai polgároktól hivatali visszásságokkal kapcsolatos panaszokat fogadjon. Ugyanakkor jogosult arra is, hogy saját kezdeményezésére vizsgálatot indítson. Az ombudsman eddig szándékosan kihasználta ezt a lehetőséget. Rendszerint hivatalból indítanak vizsgálatot azokban az esetekben, amikor az ombudsman számos panaszból arra a következtetésre jutott, hogy általánosabb probléma áll fenn.
A késedelmes fizetés problémájával kapcsolatos, 1999 decemberében indított hivatalból indított vizsgálat egy ilyen eset. Az évek során az ombudsmanhoz számos panasz érkezett olyan vállalatoktól és polgároktól, akik szolgáltatásokat nyújtottak az Európai Bizottságnak, és akik arról panaszkodtak, hogy egyáltalán nem vagy nem időben fizették ki őket.
Az ombudsman ezért úgy határozott, hogy hivatalból vizsgálatot indít a felmerült általánosabb problémával kapcsolatban. Hozzá kell tenni, hogy az ombudsman élt azzal a lehetőséggel is, hogy hivatalból vizsgálatot indítson azokban az esetekben, amikor hivatali visszásságnak tűnt, de a panaszosnak nem volt kereshetőségi joga, mert nem volt uniós polgár, vagy nem az EU-ban élt.

A közigazgatás befolyásolásának egyéb lehetőségei

Végül nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ombudsman más eszközökkel is rendelkezik annak érdekében, hogy megpróbálja befolyásolni az igazgatás magatartását. Az éves jelentés például lehetőséget ad az ombudsmannak arra, hogy általánosabb észrevételeket tegyen, amelyek remélhetőleg nem maradnak észrevétlenek a közigazgatásban.
Az ombudsman pozitív iránymutatást is adhat az igazgatásnak arra vonatkozóan, hogy mit tekint megfelelő igazgatásnak. 1999-ben az ombudsman saját kezdeményezésű vizsgálatot végzett, amelynek eredményeként javaslatot tett az uniós intézményeknek és szerveknek a helyes hivatali magatartás részletes kódexére. Számos ilyen szerv már elfogadta ezt a kódexet vagy kódexeket, amelyek az ombudsman javaslatán alapulnak.
A fent említettek szerint az ombudsman különjelentésben nyújtotta be az ügyet az Európai Parlamentnek, amelyben javaslatot tett a megfelelő ügyintézésről szóló uniós törvény elfogadására. Az Európai Parlament még vizsgálja a kérdést.

Következtetés

Összefoglalva tehát megállapítható, hogy az európai ombudsman elegendő eszközzel rendelkezik feladatai ellátásához. Természetesen másoknak kell megítélniük, hogy az európai ombudsman sikeres volt-e a munkájában. Rá lehet azonban mutatni arra, hogy az Európai Parlament, amelyhez az ombudsmannak be kell nyújtania éves jelentését, eddig folyamatosan dicsérte az európai ombudsmant az elért eredményeiért. Az a tény, hogy a panaszok száma folyamatosan növekszik - az első teljes év mintegy 500-áról tavaly mintegy 1500-ra -, azt mutatja, hogy az európai polgárok is bíznak abban, hogy az európai ombudsman segíteni tud nekik.
Hozzá kell tenni, hogy még mindig jelentős számú panasz esik az ombudsman hatáskörén kívül, például azért, mert azok az uniós intézményektől vagy szervektől eltérő szervekhez irányulnak. Az ombudsman minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy még ilyen esetekben is segítséget nyújtson a panaszosoknak. Ezért rendszeresen tájékoztatást nyújt arról, hogy a panaszos hová fordulhat segítségért, vagy maga továbbítja a panaszt egy olyan intézményhez (pl. nemzeti ombudsmanhoz), amely foglalkozni tud vele.
Végezetül helyénvaló jelezni, hogy az európai ombudsman tevékenységei elérhetők a folyamatosan frissített honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).

(1) Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

(2) A fennmaradó három ügyről külön jelentést nyújtottak be az Európai Parlamentnek.