Tisztelt Képviselők!

Köszönöm, hogy meghívtak ma ide, hogy elgondolkodjak hivatalom szerepéről, és különösen arról, hogy hol foglalkozik az e bizottságot érintő kérdésekkel.

Az európai ombudsman felügyeli a teljes uniós közigazgatást, kivéve a Parlament politikai szerepét és az Európai Bíróság igazságszolgáltatási szerepét.

Foglalkozunk a polgároktól, a civil társadalmi szervezetektől, a médiától, a vállalkozásoktól és időnként az európai parlamenti képviselőktől érkező egyéni panaszokkal. A panaszok vonatkozhatnak többek között arra, hogy egy intézmény vagy ügynökség nem válaszol egy közleményre, a támogatásokkal vagy közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos problémákra, az uniós személyzet problémáira, az állítólagos etikai jogsértésekre, a forgóajtó-jelenséggel kapcsolatos ügyekre, a dokumentumokhoz való hozzáférésre és az alapvető jogok állítólagos megsértésére.

A saját kezdeményezésünkre végzett vizsgálatok lehetővé teszik a rendszerszintű problémák és a nagy közérdeklődésre számot tartó kérdések mélyebb feltárását, amelyek közül sok e bizottság munkája szempontjából releváns.  

Az egyik ilyen aggály, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos munkánk olyan téma, amellyel a bizottság részletesen foglalkozott. Arra számítok, hogy hamarosan javaslatokat terjesztek az Európai Bizottság elé ezzel kapcsolatban. A mesterséges intelligencia közigazgatásban való használata jelentős előnyökkel járhat, de jelentős kihívásokat is jelent az eredmények pontossága, az esetleges elfogultság, a megmagyarázhatóság és az emberi felügyelet tekintetében.

A Bizottság a mesterséges intelligenciát olyan területeken használja, mint a nyilvános konzultációk, a versenyjogi ügyek kezelése és a panaszkezelés, és remélem, hogy az e kérdéssel kapcsolatos munkám során az uniós közigazgatás meg fogja vizsgálni, hogyan biztosítható, hogy az általa használt mesterségesintelligencia-rendszerek átláthatóak, biztonságosak és megbízhatóak maradjanak.

A bizottság által részletesen tárgyalt másik kérdés a migráció. Amint azt Önök is jól tudják, az EU migrációs politikái az elmúlt években megváltoztak, és olyan intézkedéseket foglalnak magukban, amelyeket korábban tabunak tekintettek volna. Hivatalomnak nem az a feladata, hogy véleményt nyilvánítson magukról a szakpolitikákról, hanem az, hogy emlékeztesse az uniós intézményeket arra, hogy az EU emberi jogokkal kapcsolatos alapvető kötelezettségei és kötelezettségvállalásai nem változtak.

2017-ben, az EU–Törökország megállapodást követően, amely nagyrészt szíriai menekülteket érintett, arra kértem a Bizottságot, hogy a megállapodással kapcsolatban elért eredményekről szóló jelentéseiben kifejezetten összpontosítson az emberi jogokra.

2022-ben arra ösztönöztem a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a horvát hatóságok konkrét információkkal szolgáljanak a migránsokkal és menedékkérőkkel szembeni rossz bánásmódról szóló jelentések kivizsgálása érdekében tett lépésekről, és jelenleg azt vizsgálom, hogy a Bizottság hogyan biztosítja, hogy a görög határigazgatásra szánt uniós források ne járuljanak hozzá az alapvető jogok megsértéséhez.

Az utóbbi időben az EU különböző országokkal a migráció kezelésére vonatkozó megállapodásokat írt alá, ami aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy miként fogják garantálni az emberi jogokat.

Kifejezetten megvizsgáltam a 2023 júliusában aláírt EU–Tunézia egyetértési megállapodást. Októberben közzétett megállapításaimban arra kértem a Bizottságot, hogy fogadjon el és tegyen közzé részletes kritériumokat arra vonatkozóan, hogy az emberi jogok megsértése esetén mikor függesztik fel az uniós forrásokat, és ösztönözze a tunéziai emberi jogi megfigyelő szervezeteket olyan panasztételi mechanizmusok létrehozására, amelyek lehetővé teszik az egyének számára, hogy bejelentsék jogaik állítólagos megsértését az uniós finanszírozású projektek végrehajtása során.

Megállapításaim azt is megjegyezték, hogy bár a Bizottság valójában előzetes kockázatkezelési értékelést végzett, egy közzétett és hivatalos emberi jogi hatásvizsgálat megfelelőbb lett volna. Mivel ezek a megállapodások lehetnek a jövőbeli tervek, remélem, hogy az ilyen javaslatok e megállapodások bevett gyakorlatává válnak.

E vizsgálatok közös jellemzője az az egyszerű tény, hogy az uniós intézmények kötelesek biztosítani, hogy az uniós források ne támogassanak olyan intézkedéseket, amelyek sértik az Alapjogi Charta és a nemzetközi emberi jogi jogszabályok rendelkezéseit.

Munkám jelentős részét a Frontexnek is szenteltem, amelynek szerepe, költségvetése és mérete az évek során jelentősen nőtt. Saját feladatunk annak biztosítása, hogy a szabályokat és a kötelezettségvállalásokat betartsák.

Megkérdeztem például a Frontexet, hogy panasztételi mechanizmusán keresztül hogyan kezeli az alapvető jogok állítólagos megsértésével kapcsolatos panaszokat, és hogyan biztosítja az elszámoltathatóságot, tekintettel megnövekedett megbízatására és felelősségére.

Mindkét vizsgálat javulást és további egyértelműséget eredményezett. Egy újabb vizsgálat a Frontex kutatási-mentési műveletekben betöltött szerepét vizsgálta a 2023. júniusi adrianai tragédiát követően, amelynek következtében több mint 600 ember fulladt meg Görögország partjainál annak ellenére, hogy a Frontex, a görög és az olasz hatóságok, valamint a civil társadalmi szervezetek tisztában voltak a hajó útvonalával, és több órán keresztül nyomon követték azt.

Ez a saját kezdeményezésű vizsgálat kimutatta, hogy a jelenlegi szabályok megnehezítik a Frontex számára emberi jogi kötelezettségeinek teljesítését. A hatályos jogszabályok értelmében nem járhatott el függetlenül, miután az illetékes nemzeti hatóságok – ebben az esetben Görögország – átvették az adriai helyzetet.

A Frontex kiadhatott volna egy Mayday-felhívást, de úgy döntött, hogy ezt nem teszi meg, kijelentve, hogy a hajó nem volt „közvetlen” veszélyben, amikor észrevette és videóra vette. A Frontex azonban megjegyezte és beszámolt arról, hogy a fedélzet túlzsúfolt, és hogy a felső fedélzeten lévők nem viselnek mentőmellényt.

Válaszul a Frontex elkötelezte magát amellett, hogy alapjogi megfigyelői révén javítja a felügyeletet. Ugyanakkor nem reagált megfelelően arra a felhívásomra, hogy általánosságban és konkrétan a drónmegfigyelésre válaszul adjanak egyértelmű iránymutatást a mayday hívások kiadásával kapcsolatban.

Metsola elnök válasza azonban biztató volt számomra. Elmondja, hogy a Parlament továbbra is határozottan gyakorolni fogja a Frontex feletti demokratikus felügyeletét, különösen az ügynökség tengerfelügyeleti tevékenységei során az alapvető jogok védelme tekintetében. 

Számos kérdésem a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozik.  A polgároknak szerződésen alapuló joguk van ahhoz, hogy részt vegyenek az EU demokratikus életében, ami azt jelenti, hogy elegendő információval kell rendelkezniük ahhoz, hogy teljes mértékben ellenőrizni tudják az uniós intézményeket.

Sajnálatos módon a Bizottság e jog tiszteletben tartása időnként nem kielégítő, nem tesz eleget a hozzáférés megtagadására vonatkozó kivételeknek – például az adatvédelemnek vagy a nemzetközi kapcsolatok védelmének –, és nem vizsgálja meg, hogy fennáll-e a közzétételhez fűződő nyomós közérdek.

Más problémák a gyenge érveléssel és az Európai Bíróság ítéleteinek be nem tartásával kapcsolatosak, amikor a jogalkotási dokumentumokhoz való hozzáférésről van szó.

A Bizottság olyan gyakran mulasztja el a törvényes határidőket, hogy úgy éreztem, kénytelen vagyok önálló vizsgálatot lefolytatni. Az eredeti elutasítások bizottsági felülvizsgálatával kapcsolatos esetek 85%-ában találtunk késedelmet. Egyes panaszosok két évvel az eredeti kérelem után kapták meg a dokumentumokat. A vizsgálat megállapította, hogy általában a politikailag érzékeny kérdések voltak azok, ahol a legnagyobb volt a késedelem.

Ezt követően megtettem azt a nagyon ritka lépést, hogy felkértem a Parlamentet, hogy támogassa a Bizottsághoz intézett azon felhívásomat, hogy kezelje ezt a késedelmet – és nagyon hálás voltam az év elején nyújtott egyhangú támogatásért. A legmagasabb szinteken is felvettem a kapcsolatot a Bizottsággal, hogy elmagyarázzam ennek a kérdésnek a fontosságát és az eltérő megközelítés szükségességét.

Egy közelmúltbeli nyilvános hozzáférési ügy konkrétan szemlélteti, hogy ez a kérdés miért kapcsolódik szervesen az elszámoltathatósághoz.

Ez a Bizottság elnöke, a holland és az olasz miniszterelnök, valamint Tunézia elnöke közötti, a tavalyi memorandum aláírását megelőző hónapban tartott találkozóval kapcsolatos dokumentumok bekérésére vonatkozott.  Meglehetősen hihetetlen módon a Bizottság nem azonosított olyan dokumentumokat, amelyek a tagállamokkal folytatott információcserére vagy az ülést megelőző belső dokumentumcserére vonatkoztak volna.

A Bizottság közel 12 hónapot vett igénybe az eredeti hozzáférési határozat felülvizsgálata, és az általa készített dokumentumok végül a megállapodás aláírása után is érintették az ügyeket, de még mindig egyetlenegyet sem.

Elszámoltathatósági szempontból ez azt jelenti, hogy nincs közzétett szakpolitikai vagy papíralapú nyoma annak a kulcsfontosságú találkozónak, amelyen a Bizottság elnöke és két tagállam miniszterelnöke – a tunéziai elnökkel együtt – vett részt, és amely a migrációkezelésről és más kérdésekről szóló, rendkívül jelentős következményekkel járó megállapodáshoz vezetett.

Utolsó megjegyzésem az, hogy az új politikai prioritásokkal és célokkal rendelkező változó világ nem vezethet az uniós értékek lealacsonyításához. Az elszámoltathatóságnak lépést kell tartania az új geopolitikai realitásokkal.

Őszintén szeretnék köszönetet mondani a bizottságnak az elmúlt 11 év során tanúsított kiváló együttműködésért. Két hét múlva a Parlament megválasztja utódomat, és tudom, hogy továbbra is támogatni fogja őket abban a létfontosságú munkában, amellyel e bizottságot és az európai ombudsman hivatalát is megbízzák.

Várom a kérdéseit.