Sajtókonferencia
Brüsszel, 2011. május 16.,
10.00

Bevezetés

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, üdvözlöm Önöket a 2010-es Éves Jelentésemben. Szeretném bemutatni a legfrissebb tényeket, esetpéldákat és számadatokat az uniós közigazgatással kapcsolatos panaszokkal kapcsolatban, amelyekkel tavaly foglalkoztam. Ezek európai polgároktól, vállalatoktól, egyesületektől, nem kormányzati szervezetektől, regionális irodáktól és másoktól érkeztek.

Mint tudják, kivizsgálom az európai intézményeknél, szerveknél, hivataloknál és ügynökségeknél, például az Európai Bizottságnál, a Parlamentnél és az Európai Unió Tanácsánál felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszokat. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta megbízatásom az Európai Tanácsra is kiterjed. A hivatali visszásság mindenfajta rossz vagy helytelen adminisztratív magatartást magában foglal, az uniós projektek késedelmes kifizetésétől a dokumentum kiadásának indokolatlan megtagadásáig, a pontatlan információk közzétételétől a levél megválaszolásának elmulasztásáig. Proaktívan dolgozom azon is, hogy ösztönözzem és segítsem az uniós intézményeket a polgárokat szolgáló olyan szolgáltatási kultúra kialakításában és fenntartásában, amelyben kisebb valószínűséggel fordul elő hivatali visszásság.

Főbb fejlemények 2010-ben

Számomra a 2010-es év az európai ombudsmanná való újraválasztásommal kezdődött. Az újraválasztásomat követő hónapokban új stratégiát alakítottam ki, amely jelenleg az ombudsmani megbízatásom alapját képezi 2014-ig.

Az új stratégia főbb pontjai a következők: a) a panaszosokkal, a civil társadalommal és más érdekelt felekkel folytatott folyamatos párbeszéd erősítése, b) a tagállami ombudsmani kollégák bevált gyakorlatainak azonosítása, akikkel az Ombudsmanok Európai Hálózatán keresztül együttműködöm, valamint c) az ombudsman szerepének erősítése az uniós intézményeken belüli igazgatási szolgáltatási kultúra előmozdításában. Egy ilyen kultúra magában foglalja többek között a proaktív megközelítést a polgárokkal való kapcsolattartás során, valamint azt, hogy készen állunk arra, hogy többet tegyünk a polgárokért, mint pusztán az intézmények jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében.

Most hadd mutassam be a 2010-es év legfontosabb statisztikáit. 2010-ben összesen 2667 panasz érkezett hozzám, szemben a 2009. évi 3098 panasszal. Bátorít a panaszok számának csökkenése, mivel ez több mint 400 olyan panasz számának csökkenését jelenti, amelyek kívül esnek a megbízatásomon.

Meggyőződésem, hogy a honlapomon található interaktív útmutató, amelyet 2009 januárjában mutattak be, jelentős szerepet játszott ennek a csökkentésnek az elérésében. Az útmutató célja, hogy a panaszosokat a számukra legmegfelelőbb szervhez irányítsa, legyen szó akár saját szolgálataimról, a tagállamok nemzeti vagy regionális ombudsmanjainak szolgálatairól, az Európai Parlament Petíciós Bizottságáról vagy a Bizottság által létrehozott, határokon átnyúló problémamegoldó mechanizmusokról, például az Európa Önökért portálról és a SOLVIT-ról. 2010-ben több mint 19 000 személy kapott tanácsot az EU 23 hivatalos nyelvén elérhető interaktív útmutatón keresztül.

A megbízatásomon kívül eső panaszokkal ellentétben a megindított vizsgálatok száma - 335 - és a lezárt vizsgálatok száma - 326 - 2010-ben az előző évhez képest stabil maradt. Ez a tendencia megerősíti, hogy egyre többen fordulnak az európai ombudsmanhoz a megfelelő okok miatt. Ezt az üdvözlendő fejleményt nagyrészt a polgárok, vállalatok, egyesületek, nem kormányzati szervezetek és más potenciális panaszosok felé tett fokozott tájékoztatási erőfeszítéseinknek tulajdonítom.

A panaszok eredete

Ami a panaszok eredetét illeti, elmondhatom, hogy a legtöbb panasz továbbra is Németországból és Spanyolországból származik, őket követi Lengyelország és Belgium. 2010-ben 375 panasz érkezett Németországból és 349 Spanyolországból.

De népességük méretéhez képest a panaszok legnagyobb része kisebb tagállamokból, nevezetesen Luxemburgból, Ciprusról és ismét Belgiumból érkezett. A Belgiumból érkező panaszok nagy számát annak a ténynek tulajdonítom, hogy az EU-val dolgozó számos polgár, egyesület, nem kormányzati szervezet és vállalat ezért Belgiumban rendelkezik székhellyel, és nagyobb valószínűséggel nyújt be panaszt az európai ombudsmanhoz.

A panaszok országonkénti részleteit az éves jelentés, valamint az áttekintés térképe és számadatai tartalmazzák. Ha olyan országspecifikus példákra van szüksége, amelyek túlmutatnak a sajtóközleményben és az áttekintésben kínált példákon, kérjük, kérdezze meg Gundit.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy 2010-ben a panaszok többségét, azaz 78%-át magánszemélyek nyújtották be, míg 22%-uk vállalatoktól, nem kormányzati szervezetektől vagy más szervezetektől és egyesületektől érkezett. Szeretnék azonban rámutatni arra, hogy az utóbbi kategóriába tartozó panaszok gyakrabban elfogadhatók, és gyakrabban vezetnek vizsgálatokhoz is.

A 2010. évi ügyek

A 2010-ben beérkezett összes ügy több mint 70%-ában hivatalom segítséget tudott nyújtani a panaszosnak azáltal, hogy vizsgálatot indított az ügyben, átadta azt egy illetékes szervnek, vagy tanácsot adott arra vonatkozóan, hogy hová forduljon. A hatáskörömön kívül eső panaszok mintegy felét a tagállamok nemzeti vagy regionális ombudsmanjához továbbították. E panaszok közül sok a nemzeti egészségügyi szolgáltatásokra, a nyugdíjrendszerekre vagy a bírósági határozatokra vonatkozott.

Mint már említettem, 2010-ben 326 ügyet zártunk le. Örömmel jegyzem meg, hogy az esetek több mint felében, azaz 55%-ában az érintett intézmény békés megoldást fogadott el, vagy rendezte az ügyet. A többi esetben vagy nem találtam hivatali visszásságot, vagy az intézmény által elfogadott ajánlást, kritikai észrevételt vagy a Parlamentnek szóló különjelentést adtam ki.

A hivatalom által kiadott kritikai megjegyzések tartós csökkentése további pozitív bizonyíték arra, hogy az uniós intézmények proaktívabb szerepet vállalnak a panaszok megoldásában és a mindenki számára előnyös eredmények lehetővé tételében. Ez nyilvánvalóan mindig előnyösebb a panaszos és az érintett intézmény számára. 2010-ben 33 esetben tettünk kritikai észrevételt, szemben a 2009-es 35 esettel és a 2008-as 44 esettel.

2010-ben egy különjelentést küldtem az Európai Parlamentnek. Megjegyzem, hogy különjelentést csak akkor adnak ki, ha megsértették a megfelelő ügyintézés egyik alapelvét. Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság megtagadta a Porsche személygépkocsi-gyártótól származó, a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásáról szóló levelek nyilvánosságra hozatalát. A jelentés arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem működött együtt őszintén és jóhiszeműen az ombudsmannal. A Friends of the Earth Europe nevű nem kormányzati szervezet 2007-ben kért hozzáférést a levelekhez, és azok teljes tartalmát csak 2011 áprilisában, a különjelentésem kiadása után kapta meg.

A 2010-ben indított vizsgálatok többsége – 65%-a – az Európai Bizottságot érintette. Ez nem meglepő, mivel a Bizottság az uniós közigazgatás legnagyobb részét alkotja, és a polgárokkal, a vállalkozásokkal és a nem kormányzati szervezetekkel áll a legnagyobb kapcsolatban. A második helyen az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal állt, amelyet az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa követett. Összességében az uniós ügynökségek az összes megindított vizsgálat 10%-át tették ki.

Örömmel számolok be arról, hogy a vizsgálatok befejezéséhez szükséges idő a 2008. évi átlagosan 13 hónapról 2009-ben és 2010-ben kilenc hónapra csökkent. 2010-ben a vizsgálatok több mint felét három hónapon belül lezárták.

A panaszok tartalma

Most térjünk rá a panaszok tartalmára. 2010-ben az ombudsman által vizsgált messze leggyakoribb állítás az uniós közigazgatás átláthatóságának hiánya volt. Ez az állítás az összes lezárt vizsgálat 33%-ában merült fel, és magában foglalta az információk és a dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását. Aggodalommal jegyzem meg, hogy az átláthatósági ügyek száma az elmúlt években folyamatosan magas maradt. Végül is az elszámoltatható és átlátható uniós közigazgatás kulcsfontosságú a polgárok EU-ba vetett bizalmának kiépítéséhez.

Az állítólagos hivatali visszásságok egyéb típusai az uniós szerződések vagy ajánlati felhívások végrehajtásával kapcsolatos problémákra, a tisztességtelenségre, a hatalommal való visszaélésre és a megkülönböztetésre vonatkoztak.

Hadd mutassak be egy fontos példát arra, hogy az ombudsman konkrétan hogyan tudott hozzájárulni az uniós közigazgatás átláthatóságának javításához: 2010-ben a londoni székhelyű Európai Gyógyszerügynökség (EMA) két ombudsmani ajánlást fogadott el. Egy esetben mellékhatásokról szóló jelentéseket adott ki egy akne elleni gyógyszerről, amelyet egy ír állampolgár kért. A fia öngyilkos lett, miután bevette ezt a gyógyszert. A második esetben az EMA az elhízás elleni gyógyszerekre vonatkozó klinikai vizsgálati jelentéseket és vizsgálati jelentéseket tett közzé. Az ügyet dán kutatók nyújtották be. 2010 végén az EMA új átláthatósági politikát fogadott el, amely sokkal szélesebb körű hozzáférést biztosít a nyilvánosság számára a dokumentumaihoz. Nyilvánosan megtapsoltam ezt a lépést.

Számos egyéb példa található a sajtóközleményben, az áttekintésben és magában az éves jelentésben.

Következtetés

Hadd fejezzem be. Fő prioritásom továbbra is az, hogy segítsem az uniós közigazgatást abban, hogy nyitottabbá, elszámoltathatóbbá és polgárbarátabbá váljon; más szóval olyan szolgáltatási kultúra létrehozása, amely kulcsfontosságú megkülönböztető jegyként magában foglalja a jó közigazgatás proaktív megközelítését. Elkötelezett vagyok továbbá amellett, hogy segítsem a polgárokat a Lisszaboni Szerződésben és az Alapjogi Chartában biztosított jogaik teljes körű gyakorlásában, és tájékoztassam őket ezekről a jogokról. E cél elérése érdekében szorosan együtt fogok működni az Európai Parlamenttel, valamint a tagállamok nemzeti és regionális ombudsmanjaival.

Nagyon köszönöm a figyelmüket. Most örömmel válaszolok a kérdéseire.