„Tarthatja-e a Lisszaboni Szerződés relevánsnak az EU-t az európaiak számára?” – Hans Martens, az Európai Politikai Központ vezetőjének beszéde az ombudsman által szervezett szemináriumon

---

Végső soron az EU-t outputjai, nem pedig inputjai alapján fogják megítélni. Brüsszelben nagy hangsúlyt fektetünk a hozzájárulási oldalra, beleértve a szerződéseket, az intézményeket stb., de vajon az európaiak valóban törődnek-e ezekkel a dolgokkal, miközben sok igény vár arra, hogy az európai polgárokkal foglalkozzanak? Jó példa erre az a vita, amelyet Brüsszelben folytattunk a Külügyi Szolgálat létrehozásáról anélkül, hogy ténylegesen megvitattuk volna a kül- és biztonságpolitika tartalmát, vagy előrelépést tettünk volna ezen a téren.

Ha tehát a polgárok relevánsnak tartják az EU-t, foglalkozniuk kell a polgárok előtt álló kihívásokkal, és megoldásokat kell találniuk. Ez minden bizonnyal nehéz, mivel számos általános kérdésben nincs mindig konszenzus. Ami a gazdasági reformokat illeti, mindig éles határvonalat láttam a liberális északi és a konzervatív déli között, de ez a megosztottság manapság vesztett jelentőségéből. Mindannyian (többé-kevésbé) tartózkodtunk a protekcionizmustól és az állami beavatkozásoktól, ami nyilvánvalóan jó, de úgy tűnik, hogy a gazdasági változásokkal kapcsolatos elégedetlenség ugyanolyan nagy Észak-Európában, mint Dél-Európában. Ez valódi problémát jelent Európa számára, mivel a leginkább szükséges strukturális reformok ellen dolgozik. Kiigazíthatjuk a monetáris és költségvetési politikát (mint például a paktum esetében), de hosszabb távon Európának modernizációs folyamaton és drámai reformokon kell keresztülmennie ahhoz, hogy továbbra is releváns maradjon a világban.

Itt van korunk igazi problémája. A jelenlegi költségvetési problémák és a demográfiával kapcsolatos hosszú távú problémák miatt meg kell reformálnunk az európai jóléti államot. A csökkenő pénzmennyiség megosztásakor a szolidaritás új formáira lesz szükség, és a polgárok nehezen tudják elvenni tőlük az általuk „szerzett jogoknak” tekintett jogokat. Európát gyakran bűnbakként használják – ürügyként a reformok végrehajtására, és ez felerősödik, mivel Európában számos szinten növekszik a nacionalizmus. Összefoglalva: Az emberek szeretnek valakit, aki ad nekik valamit, de gyűlölik azokat, akik elvesznek tőlük dolgokat, és sajnos az EU túl gyakran kerül ebbe a szerepbe.

Vissza Lisszabonba: Növekedtek-e az Európai Parlament hatáskörei, de hozott-e változást? A hangsúly a gazdaságon volt, és ezzel többnyire az állam- és kormányfők foglalkoztak.

Az Európai Parlament hatáskörének növelése az évek során a Szerződésben bekövetkezett változások következménye volt, és ez eddig nem vezetett a választók érdeklődésének növekedéséhez. Azt is fel lehetne tenni a kérdést, hogy a Parlament a lehető legjobb stratégiát követi-e. Néha úgy tűnhet, hogy inkább a csaták megnyeréséről van szó, mint a háborúról, és természetesen a jogokért folytatott harc is okot adhat arra, hogy a nemzeti politikusok kritizálják.

Talán az egyetlen előrevezető út az, ha a politikai pártcsoportokat élesebb profilú, erősebb kiáltványokkal rendelkező politikai pártokká alakítjuk, és a választási programokhoz neveket csatolunk az EU vezető tisztségeihez. Fájni fog, a befolyás átstrukturálását fogja jelenteni az EP-ben, de jobban beilleszti majd a polgárokat. Ez lehetővé teszi számukra, hogy jobban tudatában legyenek a valódi politikai döntéseknek.

A polgári kezdeményezés létrehozása hosszú időt vett igénybe, és még nem láttuk az első eredményeket. Kulcsfontosságú lesz a jövőbeli siker és annak tudatosítása szempontjából, hogy az első kezdeményezéseket hogyan kezelik: Gyorsan átveheti-e ezt a rendszer, és elfogadja-e a Bizottság, hogy új kezdeményezésekre tegyen javaslatokat?

A polgárok kezdeményezései jelenleg jobban érdeklik a kutatókat és a szervezett érdekeket, mint közvetlenül az európai polgárok. Sajnálatos módon néha az a benyomásunk, hogy a tagállamok elitjei is elveszítik az európai projektbe vetett bizalmukat, és ez fontos a projekt támogatása szempontjából, valamint azért is, mert véleményformálók és terjesztők.

Összefoglalva: Láttuk, hogy a Lisszaboni Szerződés egy meglehetősen különleges évben működik, amelyben természetes volt, hogy az Európai Tanács vállaljon vezető szerepet. Még soha nem láttunk ennyi csúcstalálkozót, de Van Rompoy úr nagyszerű munkát végzett. Ez azonban felülről lefelé irányuló megközelítés, és attól tartok, hogy a növekvő nacionalizmus tendenciájával ez az, amit a polgárok akarnak. Azt akarják, hogy vezetőik feleljenek a fontos kérdésekért, ahelyett, hogy megvárnák, amíg az európai demokrácia alulról felfelé halad. Hogyan fog működni normálisabb körülmények között? Nem tudjuk, hogy a jövő megmutatkozik-e, de természetesen fennáll annak a kockázata is, hogy az elkövetkező években nem fogunk normálisabb körülményeket látni!