Strasbourg, 2015. december 17.

A menedékkérők és az áttelepített személyek emberi jogainak tiszteletben tartása a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) keretében

Tisztelt Kolléga!

Az Ombudsmanok Európai Hálózata hónapok óta, különböző fórumokon és kétoldalúan vitatja meg azokat az intézkedéseket, amelyeket a hálózat illetékes tagjai a menedékkérők és az áttelepített személyek emberi jogi helyzetének javítása érdekében tesznek vagy terveznek. A hálózat számos tagja aggódik amiatt, hogy a nemzeti hatóságok jelentős erőfeszítései ellenére még sok a tennivaló a befogadás és az áttelepítés terén.

A menekültválsággal kapcsolatban 2015. szeptember 8-án kiadott sajtónyilatkozatomban [1] jeleztem, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak eleget kell tenniük az emberi jogok iránti kinyilvánított elkötelezettségünknek, amelyet immár több európai és nemzetközi szerződés, legutóbb pedig az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzít. Megemlítettem, hogy tekintettel az EU előtt álló probléma nagyságára, arra fogok törekedni, hogy hálózatunk tagjaival együttműködve minden lehetséges hasznos hozzájárulást megtegyek.

Ez a Hálózathoz intézett levél, valamint az a levél, amelyet ma küldök az Európai Bizottság elnökének, arra törekszik, hogy egy konkrét területen, a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap területén érvényt szerezzen ennek a nyilvános nyilatkozatnak. A 2014. január 1-jétől működő, a tagállamok és a Bizottság által közösen kezelt Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (és elődei, az Európai Menekültügyi Alap és az Európai Integrációs Alap) korlátozott mértékben támogatja a nemzeti hatóságok e területen tett erőfeszítéseit [2]. A Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapról szóló rendelet előírja, hogy az alapot többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogok és elvek teljes körű tiszteletben tartása mellett kell végrehajtani. [3]

2015 márciusa óta a Bizottság a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan többéves nemzeti programokat hagy jóvá a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapból történő finanszírozásra vonatkozóan. A programok olyan stratégiákat tartalmaznak, amelyek meghatározzák a követendő célkitűzéseket és az e célkitűzések elérése érdekében tervezett fellépések példáit, beleértve a lakhatást, az oktatást, a szociális segítségnyújtást és az őrizet alternatíváit.

Mivel kevés információ áll rendelkezésre a Bizottság által már jóváhagyott nemzeti programokról [4] vagy magáról a jóváhagyási folyamatról, arra kértem a Bizottságot, hogy vesse rá a nemzeti hatóságokra annak fontosságát, hogy ezeket a programokat a közeljövőben nyilvános ellenőrzésre bocsássák. Anélkül, hogy tudnák, miben állapodtak meg a Bizottság és a tagállamok, az ombudsmanok nehezen tudják betölteni szerepüket annak ellenőrzésében, hogy a nemzeti hatóságok az uniós források felhasználása során betartják-e az emberi jogokat. Bár a legtöbb nemzeti ombudsman hozzáférhetne ezekhez a programokhoz, az erre vonatkozó hatáskörük gyakorlásával úgy vélem, hogy hatékonyabb lenne, ha a programokat nyilvánosan hozzáférhetővé tennék. Ez azt is lehetővé tenné a nyilvánosság érdekelt tagjai és az e területen tevékenykedő szervezetek számára, hogy jelezzék az Ön hivatalának az esetleges problémákat, például a Bizottság és az érintett tagállam közötti megállapodás be nem tartását. Bár arra kértem a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel az üggyel, az Ön részéről minden olyan erőfeszítés, amely e programok közzétételére irányul, a leghasznosabb lenne.

Tudom, hogy egyes nemzeti ombudsmanok már vizsgálják, hogy a nemzeti hatóságok betartják-e az emberi jogi normákat, amikor a nemzeti hatóságok uniós forrásokat használnak fel a következőkre:

• befogadóállomások és egyéb szálláshelyek a menedékkérők számára (különösen a migráns gyermekek és a kiszolgáltatott személyek befogadásának feltételei),
• áttelepített személyek tranzit- és feldolgozóközpontjai,
• az őrizet alternatíváinak kialakítása,
• ha az őrizet elkerülhetetlen és jogilag indokolt, az őrizet körülményeinek javítása [5],
• integrációs intézkedések,
• együttműködés a migrációs ügyekben érintett nem kormányzati szervezetekkel,
• bármilyen hasonló célt.

Ha folyamatban van egy ilyen vizsgálat lefolytatása, vagy azt tervezi, hálás lennék, ha megosztaná ezt az információt, valamint a releváns eredményeket. Hivatalom összegyűjti a kapott információkat, és amennyiben egyetért, tájékoztatja a Bizottságot, és közzéteszi azokat az európai ombudsman honlapjának erre a célra létrehozott ENO-honlapján. Így az ilyen vizsgálatokat párhuzamosan végző valamennyi ombudsmani hivatal támaszkodhat kollégái munkájára.

Amennyiben szolgálataiknak további információra vagy pontosításra van szükségük a kezdeményezéssel kapcsolatban, kérjük, forduljanak bizalommal Marta Hirsch-Ziembinska asszonyhoz (+33 388 17 27 46), a hálózattal való jogi együttműködésért felelős 1. vizsgálati és IKT-osztály vezetőjéhez.

Tisztelettel:

Emily O'Reilly

Melléklet: Az európai ombudsman levele az Európai Bizottsághoz

[1] Európai ombudsman, 11/2015. sz. sajtóközlemény, „Uniós menekültügyi válság – eljött az ideje, hogy az EU egységesen lépjen fel”, 2015. szeptember 8., http://www.ombudsman.europa.eu/en/press/release.faces/en/60876/html.bookmark

[2] A Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) forrásokat bocsát a tagállamok rendelkezésére olyan intézkedések támogatására, mint a menedékkérők és az áttelepített menekültek tisztességes lakhatása, a szociális és orvosi segítségnyújtás, valamint az integrációs intézkedések, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott csoportokra. A 2014–2020-as költségvetési időszakra az EU összesen 3,1 milliárd EUR-t hagyott jóvá a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap számára.

[3] A preambulum 33. pontja, az Európai Parlament és a Tanács 516/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról, a 2008/381/EK tanácsi határozat módosításáról, valamint az 573/2007/EK és az 575/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatok és a 2007/435/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 168–194. o.). „Az alapot az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogok és elvek, valamint a vonatkozó nemzetközi jogi eszközökben – többek között az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatában – rögzített alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett kell végrehajtani. A támogatható intézkedéseknek figyelembe kell venniük a migránsok, menekültek és menedékkérők védelmének emberi jogokon alapuló megközelítését, és különösen biztosítaniuk kell, hogy különös figyelmet fordítsanak a kiszolgáltatott személyek, különösen a nők, a kísérő nélküli kiskorúak és más veszélyeztetett kiskorúak sajátos helyzetére, és célzott választ adjanak erre.”

[4] Eddig egyetlen nemzeti programot sem hoztak nyilvánosságra, csak néhány tervezetet. Hasonlóképpen, a Bizottság nem tett közzé semmilyen részletet az alapvető jogoknak való megfelelés általa feltehetően a jóváhagyás előtt elvégzett értékeléséről.

[5] A befogadási feltételekről szóló (átdolgozott) irányelv nem ír elő határidőt a menedékkérők őrizetbe vételére. Az irányelv értelmében azonban a menedékkérők őrizetbe vétele végső eszköz, és arra csak szigorú feltételek mellett kerülhet sor. Az irányelv a menedékkérőkkel kapcsolatos önkényes fogva tartási gyakorlatok elkerülése érdekében bevezette az őrizetbe vétel okainak kimerítő listáját, és az őrizet időtartamát a lehető legrövidebbre korlátozta. Az irányelv korlátozza a kiszolgáltatott személyek, különösen a kiskorúak őrizetét, ingyenes jogi segítségnyújtást biztosít az őrizetbe vételt elrendelő határozat elleni fellebbezés benyújtásakor, és különleges befogadási feltételeket vezet be az idegenrendészeti fogdákra vonatkozóan (a friss levegőhöz való hozzáférés, az ügyvédekkel, a nem kormányzati szervezetekkel és a családtagokkal való kommunikáció).