A panasz előzményei

1. Az Európai Versenyképes Távközlési Szövetség (ECTA) által benyújtott panasz arra vonatkozik, hogy a Bizottság állítólag elmulasztott megfelelő nyilvános konzultációt és hatásvizsgálatot végezni azt megelőzően, hogy 2013. szeptember 11-én benyújtotta az elektronikus hírközlés egységes európai piacáról és a „behálózott kontinens” megteremtéséhez szükséges intézkedések meghatározásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatát (COM/2013 végleges 627)^[1] (a továbbiakban: jogalkotási javaslat). E javaslat egyik fontos jellemzője a barangolási többletdíjak fokozatos megszüntetése volt.

2. A Bizottság hat hónappal az Európai Tanács 2013. március 14–15-i tavaszi ülése után terjesztette elő jogalkotási javaslatát. A Bizottság véleménye szerint az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy sürgősen konkrét javaslatokat kell előterjeszteni az Európai Tanács 2013. októberi ülése előtt.

3. Magát a jogalkotási javaslatot Kroes biztos jelentette be az Európai Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsága (IMCO) előtt tartott 2013. május 30-i beszédében ^[2]. Ezt követően a Bizottság két rendezvényt szervezett. 2013. június 17-én a Bizottság nyilvános tájékoztató ülést szervezett Brüsszelben „Az egységes távközlési piac” címmel (az érdekelt felek munkaértekezlete), amelyen a panaszos is részt vett. A Bizottság az EU ír elnökségével közösen 2013. június 19–20-án Dublinban „digitális menetrenddel foglalkozó közgyűlést” is szervezett. A panaszos által 2013. július 3-án szervezett fórumon (amelyen jelen voltak a Bizottság Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatóságának [3] tisztviselői) és a Bizottsággal 2013. július 17-én tartott kétoldalú találkozón a panaszos felkérte a Bizottságot, hogy folytasson megfelelő nyilvános konzultációt valamennyi érdekelt féllel.

4. A Bizottság jogalkotási javaslatát a Tanács 2013. december 5-én vitatta meg. 2014. április 3-án a Parlament elfogadta első olvasatbeli álláspontját, és számos módosítást javasolt. Ennek fényében a panaszos 2014. május 16-án benyújtotta panaszát az ombudsmanhoz.

A vizsgálat

5. Az ombudsman vizsgálatot indított a panasszal kapcsolatban, és a következő állítást állapította meg:

A Bizottság a rendeletre irányuló javaslatának (COM(2013)0627) 2013. szeptember 11-i elfogadása előtt nem folytatott le megfelelő nyilvános konzultációt és nem végzett hatásvizsgálatot.

A panaszos nem értett egyet a Bizottság azon álláspontjával, hogy a javaslat előrehaladásának sürgőssége az Európai Tanács 2013. tavaszi ülésén merült fel; a panaszos inkább azt állította, hogy maga a Bizottság idézett elő ilyen sürgősséget. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság nem azonosította i. az érdekelt felek azon különböző típusait, amelyekkel konzultálni kell, ii. nem foglalkozott a Hatásvizsgálati Testület (a továbbiakban: hatásvizsgálati testület) által felvetett kérdésekkel, iii. nem folytatott megfelelő szolgálatközi konzultációt. A panaszos azt is állította, hogy a Bizottság szándékosan próbálta eltitkolni a nyilvános konzultáció hiányát.

6. Az ombudsman arra kérte a Bizottságot, hogy fejtse ki, véleménye szerint megfelelő nyilvános konzultációt folytatott-e, vagy kivételesen sürgős volt-e a konzultáció elmaradása.

7. Az ombudsman ezzel összefüggésben utalt a Bizottságnak a jogalkotási javaslat indokolásában szereplő nyilatkozatára, amely megemlíti, hogy „mivel a tavaszi Európai Tanács következtetéseiben megállapította, hogy konkrét javaslatokat kell előterjeszteni az Európai Tanács októberi ülése előtt, nyilvános konzultációkat kellett folytatni ebben a kihívásokkal teli ütemtervben”. Az ombudsman megjegyezte, hogy a panaszosnak igaza volt, amikor rámutatott, hogy ez a sürgősség a Bizottság által saját maga számára előírt időkeretből ered, nem pedig az Európai Tanácstól.

8. A vizsgálat során az ombudsman megkapta a Bizottság véleményét a panaszról, majd ezt követően a panaszos észrevételeit a Bizottság véleményére válaszul. A vizsgálat lefolytatása során az ombudsman figyelembe vette a felek által előterjesztett érveket és véleményeket.

Előzetes megjegyzések

A Bizottság jogalkotási javaslatával kapcsolatos fejlemények a panasz benyújtását követően

9. A panasz benyújtásának időpontjáig (2014. május 16.) az Európai Parlament már állást foglalt (2014. április 3-án) a Bizottság jogalkotási javaslatáról. Ezt követően a Bizottság 2014. július 9-én elfogadta a Parlament módosításaira vonatkozó álláspontját. A Tanács 2015. március 4-én megállapodott arról, hogy felhatalmazza elnökségét arra, hogy tárgyalásokat kezdjen a Parlamenttel i. a mobiltelefonok barangolási díjainak csökkentésére irányuló új szabályok elfogadásáról és ii. az egész EU-ra kiterjedő nyílt internet-hozzáférés biztosításáról. A Bizottság jogalkotási javaslatának többi részét a Tanács közös határozata [4] kihagyta. 2015. május 6-án a Bizottság előterjesztette „Az európai digitális egységes piaci stratégia” című közleményét, amely több új jogalkotási javaslat alapját fogja képezni. Az említett közleményben a Bizottság kijelenti, hogy „folyamatos párbeszédet fog folytatni az érdekelt felekkel a politikai döntéshozatallal kapcsolatos tájékoztatás céljából”, és hogy „a fellépéseket megfelelő konzultációnak és hatásvizsgálatnak vetik alá”(a közlemény 3. és 18. oldala).

1) A megfelelő nyilvános konzultáció elmaradása

Az ombudsman elé terjesztett érvek

10. A panaszos rámutatott, hogy a konzultációs kötelezettséget különböző törvényi és közigazgatási rendelkezések írják elő. Különösen a következőkre hivatkozott: i. az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 11. cikkének (3) bekezdése, ii. az EU-Szerződésekhez csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 2. cikke, iii. „A konzultáció és a párbeszéd megerősített kultúrája felé – Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció általános elvei és minimumszabályai” című, 2002. december 11-i bizottsági közlemény [5] (a továbbiakban: a 2002. évi közlemény), iv. a 2009. január 15-i bizottsági hatásvizsgálati iránymutatás (SEC(2009) 92)[6] (a továbbiakban: a 2009. évi iránymutatás) és v. az „Intelligens szabályozás az Európai Unióban” című, 2010. október 8-i bizottsági közlemény [7].

11. A panaszos rámutatott, hogy a Bizottság mindössze hat hónappal az Európai Tanács 2013. március 14–15-i tavaszi ülése után fogadta el jogalkotási javaslatát. Ami a Bizottság azon állítását illeti, hogy a sürgősség indokolttá tette a lefolytatandó konzultáció hatókörének leszűkítését, a panaszos azzal érvelt, hogy ez a Bizottság által önként kitűzött határidő volt.

12. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság által 2013 márciusa és szeptembere között tett konzultációs lépések egyike sem tekinthető megfelelő és hatékony nyilvános konzultációnak. A panaszos különösen azt állította, hogy a Bizottság által 2013. június 17-én, illetve június 19–20-án Brüsszelben, illetve Dublinban az érdekelt felek számára szervezett két munkaértekezlet nem tekinthető nyilvános konzultációnak. Azzal érvelt, hogy a Bizottság nem tett közzé olyan dokumentumot, amely azonosítaná a megkérdezett érdekelt felek különböző típusait és konkrét álláspontjaikat.

13. Véleményében a Bizottság azzal érvelt, hogy jogalkotási javaslatának politikai és gazdasági háttere a tagállamok és az Európai Unió eltökéltsége a versenyképesség, a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítása iránt. Ennek alapján a 2013. tavaszi Európai Tanács „felszólított arra, hogy az előkészítő munka során elsőbbséget kell biztosítani a digitális menetrendet és a kapcsolódó szolgáltatásokat is magukban foglaló konkrét kérdéseknek, és tudomásul vette a Bizottság azon szándékát, hogy jóval október előtt jelentést tegyen „az információs és kommunikációs technológiák egységes piacának mihamarabbi létrehozására irányuló konkrét intézkedésekről”. A Bizottság kijelentette, hogy az Európai Tanács által meghatározott időzítés fontos kontextuális tényező, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezenkívül a távközlési ágazat nehéz gazdasági helyzete gyors fellépést tett szükségessé. 2013. októberi ülésén az Európai Tanács „üdvözölte a „behálózott kontinensre” vonatkozó csomag Bizottság általi előterjesztését, és arra ösztönözte a jogalkotót, hogy végezzen intenzív vizsgálatot annak időben történő elfogadása céljából”. Ez megerősítette a Bizottság javaslatainak sürgősségét és azt, hogy azokat ilyen rövid idő alatt kell elkészíteni, figyelembe véve azt is, hogy a Bizottság és a Parlament megbízatása hamarosan lejár. A gyors fellépés szükségességét az Európai Parlament is teljes mértékben támogatta, amely nagyon rövid időn belül teljes körűen és alaposan megvizsgálta a Bizottság jogalkotási javaslatát, és jogalkotási ciklusának vége előtt végleges álláspontot fogadott el.

14. Véleményében a Bizottság azt is kijelentette, hogy az általános gazdasági helyzetre tekintettel „politikai prioritásnak tekinti a strukturális reformok felgyorsítását annak érdekében, hogy a gyorsan változó piacon elkerülhetők legyenek az indokolatlan késedelmek, figyelembe véve a jogalkotási ciklus közelgő végét és az azt követő átmeneti időszakot is”. Így a Bizottság – utalva arra a sürgősségre, amely véleménye szerint a Tanács 2013. tavaszi ülésén merült fel – azt is elismerte, hogy maga is szakpolitikai döntést hozott arról, hogy a kérdést prioritásként kezeli.

15. A Bizottság ugyanakkor kijelentette, hogy teljes mértékben figyelembe vette a szóban forgó főbb kérdésekkel kapcsolatban a múltban gyűjtött valamennyi információt és adatot, és aktívan ismertette és megvitatta valamennyi érdekelt féllel a küszöbön álló jogalkotási kezdeményezését. A Bizottság részletesen ismertette a jogalkotási javaslatában szereplő különböző elemekkel kapcsolatban 2010 óta tett különböző konzultációs lépéseket és információgyűjtési folyamatokat.

16. A Bizottság azzal érvelt, hogy más nyílt konzultációs eszközöket is alkalmazott annak érdekében, hogy az érdekelt feleknek lehetőséget biztosítson a vitában való részvételre. Különösen a Bizottság azon szándékát hozták nyilvánosságra és vitatták meg a 2013. június 17-én tartott nyilvános rendezvényen, hogy a fent említett egyéni konzultációk során kapott összesített észrevételekre építve átfogó jogalkotási javaslatot kíván előterjeszteni. Ezt a nyilvános tájékoztató ülést háttéranyag kísérte, amely utalt a Bizottság jogalkotási javaslatában végül tárgyalt különböző témákra. Az eseményen 24 különböző országból mintegy 185 résztvevő vett részt, akik különböző érdekelt feleket képviseltek (például nemzeti szabályozó hatóságokat, más nemzeti közigazgatási szerveket, távközlési szolgáltatókat, tartalomszolgáltatókat, befektetőket, M2M-szolgáltatókat, tudományos köröket, újságírókat, civil társadalmi és fogyasztói szervezeteket, informatikai alkalmazásokat és feldolgozóipart), köztük a panaszost is. Emellett a digitális menetrend 2013. június 19–20-i dublini közgyűlése keretében tartott vita az érdekelt felek széles köre számára kínálta azt a lehetőséget is, hogy megvitassák a Bizottság lehetséges jogalkotási beavatkozásának lehetőségeit a digitális szolgáltatások területén.

17. Ezenkívül Kroes biztos, aki a javaslat előkészítő munkálataiért volt felelős, több alkalommal is felszólalt a soron következő javaslatról különböző fórumokon. Hasonlóképpen, a Bizottság vezető tisztviselői részt vettek az érdekelt felek által szervezett számos rendezvényen, különösen az „Egységes távközlési piac” című, 2013. június 25-i konferencián, amelyet maga a panaszos szervezett. Végezetül a fenti események nyomán mintegy 30 érdekelt fél – köztük a panaszos – nyújtott be írásbeli észrevételeket és észrevételeket. A hatásvizsgálat tartalmazta az érdekelt felek véleményének általános áttekintését.

18. A Bizottság kijelentette, hogy a 2002. évi közleményben és az intelligens szabályozásról szóló közleményben meghatározott minimumszabályok nem követelik meg, hogy a jogalkotási javaslat szövegéről szükségképpen külön konzultációt folytassanak. Ehelyett a Bizottságnak általában véve gondoskodnia kell arról, hogy konzultáljon a nyilvánossággal azokról a kérdésekről, amelyek a szakpolitikai kezdeményezésekben tükröződni fognak. Ebben az esetben a Bizottság azzal érvelt, hogy közvetlenül vagy az uniós szakértői szervek által a jogalkotási javaslatában tárgyalt konkrét kérdésekkel kapcsolatban folytatott széles körű konzultációk révén megfelelt a minimumszabályoknak.

19. Észrevételeiben a panaszos azzal érvelt, hogy egyértelmű, hogy a Bizottság önként vállalt határidőn belül járt el, mivel az Európai Tanács soha nem kérte fel a Bizottságot arra, hogy sürgősen járjon el, hanem csak arra, hogy végezzen előkészítő munkát bizonyos kérdésekben, beleértve a digitális menetrendet is.

20. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság a jogalkotási javaslat elfogadása előtt – egyes esetekben több évvel – hivatkozott az érdekelt felekkel való együttműködés eseteire, és nem foglalkozott a bizottsági javaslatban végül szereplő különböző intézkedésekkel.

Az ombudsman értékelése

A nyilvános konzultációra vonatkozó rendelkezések

21. Az EUSZ 1. cikke úgy rendelkezik, hogy a Szerződés új szakaszt jelent az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatában,„amelyben a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg”. A Lisszaboni Szerződés bevezette az EUSZ-be a „Demokratikus elvekre vonatkozó rendelkezések” címet (9–12. cikk). Az EUSZ 10. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében, és megismétli, hogy „a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni”. Az EUSZ 11. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja, hogy az uniós intézmények a megfelelő eszközökkel lehetőséget biztosítanak a polgárok és az érdekképviseleti szervezetek számára, hogy az Unió bármely tevékenységéről véleményt nyilvánítsanak és azokat nyilvánosan megosszák, valamint hogy az intézmények nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartsanak fenn az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal.

22. Ami konkrétabban a Bizottság szerepét illeti, az EUSZ 11. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]z Európai Bizottság széles körű konzultációkat folytat az érintett felekkel annak biztosítása érdekében, hogy az Unió fellépései koherensek és átláthatóak legyenek”. Az uniós jogszabályok elfogadását illetően a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 2. cikke úgy rendelkezik, hogy a jogalkotási aktusokra irányuló javaslatok előterjesztése előtt a Bizottság széles körű konzultációt folytat. .... Rendkívül sürgős esetekben a Bizottság nem folytat ilyen konzultációkat. Határozatát javaslatában meg kell indokolnia”(utólagos kiemelés).

23. A Bizottság nyilvános konzultációjának általános elveit és minimumszabályait a 2002. évi közlemény határozza meg. Egyértelmű azonban, hogy a Bizottságnak nem állt szándékában, hogy a 2002. évi közlemény olyan kényszerzubbonyt képezzen, amely nem enged teret a rugalmasságnak. A közlemény bevezetője kimondja, hogy a cél „a konzultáció olyan keretének kialakítása, amely koherens, ugyanakkor elég rugalmas ahhoz, hogy figyelembe vegye az összes különböző érdek sajátos követelményeit, valamint azt, hogy minden egyes szakpolitikai javaslathoz megfelelő konzultációs stratégiákat kell kidolgozni”. A 2002. évi közlemény a nyilvános konzultáció és a jogszabályok esetleges elfogadása közötti kapcsolatra is kitér, és a következőket állapítja meg: „...mindenekelőtt az EU döntéshozatali folyamatát az európai népek választott képviselői legitimálják (az Európai Parlamentben)”(kiemelés tőlünk). Az általános elvekkel és minimumszabályokkal foglalkozó V. részben a közlemény a következőket mondja ki: „A konzultációs időszakoknak ésszerű egyensúlyt kell teremteniük a megfelelő hozzájárulás és a gyors döntéshozatal szükségessége között. Sürgős esetekben, vagy ha az érdekelt feleknek már elegendő lehetőségük volt a véleménynyilvánításra, a (konzultációs) időszak lerövidíthető.”

24. Két előzetes észrevétel releváns. Először is, bár a 2002. évi közleményben meghatározott elvek és normák jogilag nem kötelező erejűek ^[8], az ombudsman úgy véli, hogy helyes igazgatási gyakorlat, ha a Bizottság a "konzultációra vonatkozó minimumszabályokat" alkalmazza, kivéve, ha egy adott esetben alapos oka van annak, hogy ezt ne tegye meg.

25. Másodszor, nem kétséges, hogy a 2002. évi közlemény előirányozza, hogy a nyilvános konzultációk rendes körülmények között a konzultációra vonatkozó minimumkövetelményeken fognak alapulni. Ezek a normák tükrözik a Szerződés azon kötelezettségét, hogy széles körű nyilvános konzultációt kell folytatni, különösen a jogalkotási javaslat közzététele előtt.

26. A 2002. évi közlemény összefoglalva úgy rendelkezik, hogy a konzultáció során általában a következő öt minimumszabályt kell betartani [9]:

a) A konzultációs folyamat egyértelmű tartalma: A konzultációval kapcsolatos valamennyi közleménynek világosnak és tömörnek kell lennie, és tartalmaznia kell a válaszok megkönnyítéséhez szükséges valamennyi információt;

b) Konzultációs célcsoportok: A célcsoport(ok) konzultációs folyamat során történő meghatározásakor a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az érintett feleknek lehetőségük legyen véleményük kifejtésére; a konzultációs folyamat megkezdése előtt egyértelműen meg kell határozni a célcsoportot [10];

c) Közzététel: A Bizottságnak megfelelő figyelemfelkeltő nyilvánosságot kell biztosítania, és kommunikációs csatornáit az összes célközönség igényeihez kell igazítania;

d) Részvételi határidők: A Bizottságnak törekednie kell arra, hogy legalább 12 hetet ^[11] biztosítson az írásbeli nyilvános konzultációkra adott válaszok fogadására;

e) Visszaigazolás és visszajelzés: A nyilvános konzultációk eredményeit az egységes internetes hozzáférési ponthoz kapcsolódó weboldalakon kell megjeleníteni. Ami konkrétan a jogalkotási javaslatokat illeti, a 2002. évi közlemény kimondja, hogy „a Bizottság jogalkotási javaslatait kísérő magyarázó feljegyzések [...] tartalmazzák majd e konzultációk eredményeit, valamint annak magyarázatát, hogy ezeket hogyan folytatták le, és az eredményeket hogyan vették figyelembe a javaslatban.”(utólagos kiemelés).

A 2002. évi közlemény általános elveinek és minimumszabályainak való megfelelés

27. A Bizottság álláspontja szerint a nyilvános konzultációkat a március 13–14-én (az Európai Tanács tavaszi ülésének napján) kezdődő és 2013. szeptember 11-én (a jogalkotási javaslat benyújtásának napján) befejeződő időszak „kihívást jelentő ütemterve” szerint kellett lefolytatni. Az ombudsman számára azonban egyértelmű, hogy a gyakorlatban a nyilvános konzultáció a 2013. május 30. és július 19. közötti sokkal rövidebb időszakra korlátozódott.

28. A jogalkotási javaslat ötletét először 2013. május 30-án, Kroes alelnöknek a Parlament IMCO bizottságához intézett beszédében hozták nyilvánosságra. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotási javaslatról szóló nyilvános konzultáció ezen időpont előtt nem kezdődhetett volna meg. A Bizottság Hatásvizsgálati Testülete 2013. július 19-én nyújtotta be első jelentését a javaslatról. Logikus azt feltételezni, hogy a Bizottság csak a nyilvános konzultáció befejezését követően nyújtaná be javaslattervezetét a hatásvizsgálati testületnek. Ezért úgy tűnik, hogy a nyilvános konzultációnak ezen időpontig be kellett fejeződnie.

29. Az ombudsman véleménye szerint a jelen ügyben folytatott nyilvános konzultáció nem felelt meg a 2002. évi közleményben meghatározott minimumszabályoknak. Az ombudsman véleménye szerint a nyilvános konzultáció nem felelt meg ezeknek a normáknak, mivel a Bizottság:

• nem tett közzé konzultációs dokumentumot;
• nem azonosította azokat a konkrét csoportokat, amelyeket meg kell célozni;
• nem indított nyilvános konzultációs folyamatot;
• nem határozott meg határidőt (általában 12 hetet), amelyen belül a beadványokat be kell nyújtani; és
• ezt követően nem fejtette ki, hogyan vették figyelembe a nyilvános konzultációt a jogalkotási javaslatban.

30. E panaszra válaszolva a Bizottság jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy maximalizálja a nyilvános konzultációban való részvétel mértékét. Ugyanakkor nagyon fontos megjegyezni, hogy a Bizottság

nem állítja, hogy nyilvános konzultációja megfelelt volna saját 2002. évi közleménye minimumszabályainak

31. A hatásvizsgálat I. mellékletében („Az érdekelt felekkel és más uniós intézményekkel folytatott konzultáció részletes áttekintése”) a Bizottság elismeri, hogy „a Bizottság iránymutatásaival összhangban nem lehetett teljes körű nyilvános konzultációt szervezni az egyes intézkedésekről”. Ez a meg nem felelés a hatásvizsgálati testület 2013. július 19-i, augusztus 29-i és szeptember 6-i jelentéseiből is kitűnik. 2013. augusztus 29-i második véleményében a hatásvizsgálati testület különösen azt mondta, hogy a hatásvizsgálati jelentésnek fel kell vázolnia „azokat az okokat, amelyek miatt e kezdeményezés kapcsán nem került sor nyilvános internetes konzultációra”. Hozzátette, hogy a jelentésnek „kifejezetten el kell ismernie, hogy nem került sor nyilvános konzultációra a konkrét intézkedésekről és azok hatásairól, [...] ". 2013. szeptember 6-i harmadik jelentésében a hatásvizsgálati testület ismét utalt a „nyílt konzultáció hiányára”.

32. A Bizottság három fő érvre hivatkozott azon álláspontjának alátámasztása érdekében, hogy a jelen ügyben folytatott konzultáció, bár nem felelt meg a minimumkövetelményeknek, az adott esetben mégis elegendő volt. A konzultáció elégséges voltát a Bizottság azon álláspontjának fényében kell értékelni, amely szerint az ügy sürgős volt, és ez a sürgősség indokolta az egyébként alkalmazandó minimumszabályoktól való eltérést.

33. Először is a Bizottság azzal érvelt, hogy a 2013. június 17-i és június 19–20-i események konzultációnak minősülnek. Másodszor azzal érvelt, hogy a 2002. évi közlemény nem írja elő, hogy a konzultációra egy jogalkotási javaslat vagy egy konkrét konzultációs dokumentum szövegére való hivatkozással kerüljön sor, hanem azt, hogy a Bizottságnak általánosságban biztosítania kell a nyilvános konzultációt azokról a kérdésekről, amelyek a politikai kezdeményezésekben tükröződni fognak. Harmadszor, a Bizottság azzal érvelt, hogy 2013 márciusa előtt különböző konzultációkra és konzultációs eseményekre került sor.

34. Ezen érvek mindegyikének megalapozottságát nem szükséges részletesen értékelni. Nyilvánvaló, hogy a 2013. júniusi két esemény nyilvános konzultációnak minősült, de nem minősült széles körű konzultációnak. A konzultációs dokumentum hiánya – különösen, ha a tárgy meglehetősen összetett volt – elkerülhetetlenül akadályozta a konzultációt. Az a tény, hogy 2013 előtt különböző releváns konzultációkra és eseményekre került sor, kétségtelenül pozitív tényező, de nem tekinthető nagyon jelentősnek a dolgok általános rendszerében.

35. Bár a Bizottság tett bizonyos lépéseket az érdekelt felekkel való konzultáció érdekében, ez a konzultáció nem felelt meg a 2002. évi közleményben meghatározott általános elveknek és minimumszabályoknak. Meg kell azonban vizsgálni, hogy a Bizottságnak volt-e érvényes indoka a konzultáció korlátozására vonatkozó döntésére.  

A Bizottság által hivatkozott sürgősségről

36. A Bizottság azzal érvelt, hogy olyan időbeli korlátok között működött, amelyek korlátozták a konzultáció lefolytatásának mértékét.

37. A 2. jegyzőkönyv 2. cikke úgy rendelkezik, hogy a Bizottság kivételesen sürgős esetekben nem folytat nyilvános konzultációt. Ebben az esetben azonban döntését javaslatában meg kell indokolnia. Ebben az esetben a Bizottság kijelentette, hogy „mivel a [2013-as] tavaszi Európai Tanács következtetéseiben megállapította, hogy konkrét javaslatokat kell előterjeszteni az Európai Tanács [2013-as] októberi ülése előtt, nyilvános konzultációkat kell folytatni ebben a kihívásokkal teli ütemtervben”. A Bizottság nem érvelt azzal, hogy ebben az esetben kivételes sürgősség lenne alkalmazandó. Nyilvánvaló, hogy a Bizottság a hozzá fűzött sürgősség ellenére úgy ítélte meg, hogy korlátozott nyilvános konzultációról van szó. Az ombudsman úgy véli, hogy ez a megközelítés észszerű volt. Ha a 2. jegyzőkönyv szerint rendkívüli sürgősség esetén egyáltalán nem kell konzultációt folytatni, egyértelműen indokolt a konzultáció korlátozott formája, ha a sürgősség miatt egyáltalán nem marad idő a konzultációra.

38. Indokolásában és azt követően számos alkalommal a Bizottság az Európai Tanács 2013. tavaszi következtetéseire hivatkozott a feltételezett sürgősség fő okaként. Igaz, hogy ezekben a következtetésekben az Európai Tanács több kérdés – köztük a „digitális menetrend és egyéb szolgáltatások” – prioritásként való kezelését célzó előkészítő munka elvégzésére szólított fel. A következtetések azt is megállapítják, hogy „az Európai Tanács nyugtázza a Bizottság azon szándékát, hogy jóval október előtt jelentést tegyen az aktuális helyzetről és a még megoldandó akadályokról annak biztosítása érdekében, hogy 2015-re megvalósuljon a teljes körűen működő digitális egységes piac, valamint hogy 2013 októbere előtt konkrét intézkedések szülessenek az információs és kommunikációs technológiák egységes piacának mihamarabbi létrehozása érdekében”. Következtetéseiből egyértelműen kitűnik, hogy az Európai Tanács 2013 októberében tematikus megbeszélést kívánt tartani ezekről a kérdésekről. Az is egyértelmű, hogy az Európai Tanács valóban azt várta a Bizottságtól, hogy a lehető leghamarabb, de mindenképpen 2013 októbere előtt konkrét javaslatokat nyújtson be. Ilyen körülmények között egyértelműen fennállt a sürgősség, mivel a Bizottságnak alig több mint hat hónap állt rendelkezésére a szükséges javaslatok elkészítésére.

39. Következtetéseiben azonban az Európai Tanács nem kérte fel a Bizottságot, hogy 2013 októbere előtt nyújtsa be ezeket a javaslatokat, hanem utalt a Bizottság erre irányuló szándékára. Tehát bár egyértelmű, hogy az Európai Tanács várhatóan 2013 októbere előtt kap ilyen javaslatokat, a következtetések nem tisztázzák, hogy az Európai Tanács vagy maga a Bizottság okozta-e a sürgősséget. A következtetések megfogalmazásából arra lehet következtetni, hogy a Bizottság kezdeményezte e tekintetben, mivel a „Bizottság szándékára” utal. Ha ugyanis a Bizottság saját akaratából vállalta volna, hogy ilyen rövid időn belül elkészíti a jogalkotási javaslatot, a Bizottság felelne az általa hivatkozott sürgősségért. Ebben az esetben minden olyan állítást, amely szerint az ügy sürgős, objektíven kell megállapítani.

40. Az ombudsman számára úgy tűnik, hogy annak a kérdésnek, hogy a sürgősség érzését a Tanács cselekvésre való várakozása vagy maga a Bizottság teremtette-e meg, nincs nagy jelentősége. Teljesen kézenfekvő, hogy mindkét fél sürgető érzést érzett. Akárhogy is, magának a Bizottságnak kellett volna döntenie arról, hogy csak korlátozott nyilvános konzultációt folytat-e. Így nem annyira az a kérdés, hogy a sürgősséget az egyik vagy a másik fél idézte-e elő; inkább az a kérdés, hogy a Bizottságnak volt-e érvényes indoka arra, hogy a sürgősség alapján járjon el, és ezen az alapon korlátozott konzultációt folytasson.

41. Véleményében a Bizottság e sürgősség két okára hivatkozott. Először is az elektronikus hírközlési ágazat nehéz gazdasági helyzetére hivatkozott. Másodsorban utalt mind a Bizottság, mind az Európai Parlament megbízatásának közelgő lejártára.

42. Ami az elektronikus hírközlési ágazat nehéz gazdasági helyzetét illeti, a Bizottság összehasonlítja az uniós elektronikus hírközlési piacok helyzetét az Egyesült Államok és Kína helyzetével. Az uniós jogalkotónak azonban mindig figyelembe kell vennie a nem uniós piacok fejleményeit, és reagálnia kell azokra. Önmagában ez a nyomás aligha volt elegendő ahhoz, hogy sürgős jogalkotási választ tegyen szükségessé.

43. Az ombudsman elfogadja, hogy a Bizottság és a Parlament megbízatásának közelgő megszűnésére vonatkozó érv hatással volt a szakpolitikai prioritások Bizottság általi meghatározására. Hasznos lett volna azonban, ha a Bizottság részletesebben kifejti ezt az érvet.

44. Elkerülhetetlen feszültség van a nyilvános konzultáció és részvétel nagyon dicséretes elvei és a hatékony jogalkotás követelményei között. Aligha vitatható, de az EU-n belüli jogalkotási folyamat lassú, és egyes esetekben frusztráló. Az EU-t néha azzal vádolják, hogy nem képes gyorsan reagálni azokra a helyzetekre, amelyek magától értetődően választ igényelnek. A gyors cselekvésre való képtelenség elkerülhetetlen következménye lehet egy olyan Uniónak, amelynek több mint 500 millió polgára és 28 tagállama van. Rendkívül sürgős esetekben a Bizottságnak nem kell nyilvános konzultációt folytatnia a jogalkotási javaslat előtt. Nincs azonban olyan konkrét rendelkezés, amely korlátozott konzultációs formát írna elő egy olyan kérdésben, amely bár nem kivételesen sürgős, mégis sürgős. Ugyanakkor a 2002. évi közlemény elismeri azt az általános elképzelést, hogy lesznek olyan esetek, amikor a nyilvánossággal való konzultáció szükségessége és a jogszabályok elfogadásának szükségessége közötti feszültséget a konzultáció korlátozott formája és a jogalkotási folyamat felgyorsítása érdekében meg kell oldani.

45. Az ombudsman számára úgy tűnik, hogy ez olyan ügy volt, amelyben a Bizottság sürgősnek (de nem kivételesen sürgősnek) tekintette az ügyet, és megértette, hogy a Tanács ugyanezt az álláspontot képviselte. Ezen a ponton el kell ismerni, hogy a szóban forgó jogalkotási javaslat a barangolási díjak tekintetében olyan volt, amely nagyon közvetlenül érintette az uniós polgárokat, és olyan kérdéseket érintett, amelyekkel kapcsolatban széles körű igény mutatkozott a jogalkotási fellépésre. Valóságos volt annak bizonyítása, hogy az EU ésszerűen gyorsan tud reagálni a polgárok aggályaira. Fontos megjegyezni azt is, hogy maga az Európai Parlament is igyekezett gyorsan foglalkozni ezekkel a kérdésekkel.

46. 2002-es közleményében a Bizottság egy európai parlamenti állásfoglalásból jóváhagyással idéz: „Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció [...] csak kiegészítheti és soha nem helyettesítheti a demokratikus legitimitással rendelkező jogalkotó szervek eljárásait és határozatait; csak a Tanács és a Parlament mint társjogalkotók hozhatnak felelős döntéseket a jogalkotási eljárások keretében."(kiemelés tőlünk).[12] Az ombudsman úgy véli, hogy amennyiben a jogalkotási javaslatról folytatott nyilvános konzultáció indokolt okokból korlátozott, a konzultációs folyamat esetleges hiányosságait különösen az Európai Parlament megválasztott képviselőinek demokratikus bevonása enyhíti.

47. Az ombudsman elvben elfogadja azt az érvet, hogy a megbízatás közelgő vége mind a Bizottság, mind a Parlament számára releváns megfontolás volt. A Bizottságnak politikai dimenziója is van, amelyet el kell ismerni. Ez a politikai dimenzió nem használható fel az Unió jogi jellege szempontjából alapvető elvek és szabályok széles körű elhagyásának igazolására. Az ombudsman azonban elfogadja, hogy olyan körülmények merülhetnek fel, amikor a Bizottság kivételesen jogosult szakpolitikai döntéseket hozni és szakpolitikai prioritásokat meghatározni, még akkor is, ha egy ilyen szakpolitikai prioritás meghatározása a nyilvános konzultáció korlátozott formáját is magában foglalhatja.

48. A jelen ügyben az ombudsman elfogadja, hogy a Bizottság az elektronikus hírközlésről szóló jogszabályra irányuló javaslat meggyorsítása érdekében a fent említett paraméterek szerint járt el. Az ombudsman elismeri továbbá, hogy a Bizottság e tekintetben tett intézkedései tükrözik a saját 2002-es közleményében előirányzott rugalmasság típusát. Sajnálatos azonban, hogy a Bizottság nem fogalmazta meg olyan világosan intézkedéseinek okait, mint az kívánatos lenne.

49. Bár a 2002. évi közlemény bizonyos fokú rugalmasságot irányoz elő a minimumszabályok alkalmazása terén, nem foglalkozik részletesen azokkal a korlátozott körülményekkel, amelyek fennállása esetén indokolt az e normáktól való eltérés. Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottságnak tanácsos lenne felülvizsgálnia a 2002. évi közleményt, és konkrétabb iránymutatást adnia azokra a körülményekre vonatkozóan, amelyek fennállása esetén indokolt a nyilvános konzultáció korlátozott formája. Az ombudsman az alábbiakban további észrevételt tesz ezzel kapcsolatban.

50. A fenti értékelésre tekintettel az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottságnak alapos oka volt arra, hogy ebben az ügyben korlátozza a nyilvános konzultációt, és hogy indokolt volt, hogy nem tartotta be a 2002. évi közleményben meghatározott (nem kötelező erejű) minimumszabályokat. Ennek alapján az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot a korlátozott nyilvános konzultáció miatt. E megállapítás megtételekor az ombudsman figyelembe vette azt a tényt, hogy bár a konzultációt korlátozták, nem volt jelentős az általános átláthatóság hiánya.

2) A hatásvizsgálat állítólagos elégtelensége

Az ombudsman elé terjesztett érvek

51. A panaszos azt állította, hogy a hatásvizsgálat nem felelt meg a Bizottság 2009. január 15-i hatásvizsgálati iránymutatásának (a továbbiakban: a 2009. évi iránymutatás). Először is, a Bizottság kétszer is elmulasztotta megszerezni a hatásvizsgálati testület jóváhagyását. Másodszor, még ha a hatásvizsgálati testület 2013. szeptember 6-i harmadik véleményében elismerte is a hatásvizsgálat bizonyos javulását, több olyan pontot is kiemelt, amelyekkel foglalkozni kell. A panaszos véleménye szerint azonban a hatásvizsgálati testület által a végleges véleményében felvetett kérdések egyikével sem foglalkozott a Bizottság a végleges hatásvizsgálatban.

52. A Bizottság kijelentette, hogy a hatásvizsgálat végleges változata teljes áttekintést tartalmaz arról, hogy miként vették figyelembe az előző hatásvizsgálati testület ajánlásait.

Az ombudsman értékelése

53. A hatásvizsgálatok ellenőrzése összetett technikai és tudományos kérdéseket is felvethet. Ezt a feladatot egy szakértői ismeretekkel rendelkező, külön független szervre, azaz a Bizottság hatásvizsgálati testületére bízták, amely független a Bizottság szakpolitikai döntéshozó szervezeti egységeitől ^[13]. Az a tény, hogy a Bizottság hatásvizsgálati jelentéstervezete kétszer kapott negatív véleményt a hatásvizsgálati testülettől, nem tekinthető hivatali visszásságnak. A Bizottság hatásvizsgálati jelentésének harmadik változatát benyújtotta a hatásvizsgálati testületnek, amely ezt követően meghozta végleges véleményét, amely alapján a Bizottság elfogadta hatásvizsgálati jelentésének végleges változatát.

54. Az ombudsman számára itt az a kérdés, hogy a Bizottság betartotta-e a hatásvizsgálatokra vonatkozó eljárási szabályokat, és különösen, hogy milyen intézkedéseket hozott a hatásvizsgálati testület végleges véleményét követően. A 2009. évi iránymutatás 2.5. szakasza kifejezetten úgy rendelkezik, hogy „[a] hatásvizsgálati jelentés végleges változatának röviden ki kell fejtenie, hogy a Testület ajánlásai hogyan vezettek változásokhoz a korábbi tervezethez képest”.

55. A hatásvizsgálati testület 2013. szeptember 6-i harmadik és egyben utolsó véleménye rámutatott arra, hogy a jelentés a korábbi ajánlásoknak megfelelően megfelelő mértékben javult. A következő négy (további) javításra vonatkozó ajánlást azonban továbbra is tartalmazta: „(1) A probléma meghatározásának további javítása és az általános célkitűzés tisztázása; 2. az előnyben részesített alternatíva tartalmának pontosabb leírása; (3) A hatásvizsgálat javítása; (4) Az érdekelt felek véleményének jobb beépítése.

56. A Bizottság 2013. szeptember 11-i végleges hatásvizsgálati jelentése [14], amely a jogalkotási javaslatot kíséri, kifejti a jelentés felülvizsgálatának módját, valamint azt, hogy a hatásvizsgálati testület ajánlásait követően milyen további változtatásokra került sor. Ezért nem helytálló a panaszos azon állítása, hogy a hatásvizsgálati testület által felvetett kérdések egyikével sem foglalkozott a Bizottság jogalkotási javaslatának közzététele előtt.  

57. A panaszos e tekintetben négy konkrét érvet hozott fel: 1) A probléma megfelelő meghatározásának hiánya, 2) Meg nem határozott operatív célkitűzések, 3) A javaslatok kkv-kra gyakorolt hatásának elégtelen értékelése és 4) A jogi eszköz és a szubszidiaritás megválasztása nincs megfelelően alátámasztva. A panaszos ezeket az érveket nem kapcsolja közvetlenül a hatásvizsgálati testület végleges ajánlásaihoz. Az ombudsman csak annyiban foglalkozik ezekkel az érvekkel, amennyiben azok a hatásvizsgálati testület 2013. szeptember 6-i végleges véleményében megfogalmazott négy ajánlás egyikét érintik.

58. Az 1. érv a hatásvizsgálati testület első ajánlásának tárgyát képező problémameghatározásra vonatkozik, amely szerint „[a] jelentésnek még jobban ki kell fejtenie, hogy miként azonosították a szabályozási hiányosságok listáját, és részletesebben meg kell indokolnia, hogy az ilyen szabályozási hiányosságok hogyan befolyásolják a határokon átnyúló szolgáltatások kínálatát és keresletét. Indokolnia kell az ambíciószintet annak kifejtésével, hogy ez a kezdeményezés más tényezők (gazdasági válság, kulturális sokszínűség, a tágabb szabályozási kérdések eltérései) hatására tekintettel reálisan mit érhet el a valódi egységes piac szempontjából.” Az ombudsman megjegyzi, hogy végleges hatásvizsgálati jelentésében a Bizottság igyekezett eloszlatni a hatásvizsgálati testület aggályait. Nem világos, hogy a hatásvizsgálati testület elegendőnek ítélte volna-e a hatásvizsgálati jelentésben a Bizottság által eszközölt változtatásokat. Az Európai Parlament Hatásvizsgálati Osztálya a jelentésről szóló 2013. októberi véleményében úgy ítélte meg, hogy a változtatások nem elégségesek. Az ombudsmannak azonban nem feladata, hogy megvizsgálja a végleges hatásvizsgálati jelentés megalapozottságát. Az ombudsmannak meg kell győződnie arról, hogy a Bizottság nem foglalkozott-e a hatásvizsgálati testület észrevételeivel. Az ombudsman úgy véli, hogy ezt nem állapították meg.

59. A panaszos 2., 3. és 4. érve esetében a szóban forgó pontokat nem vetették fel a hatásvizsgálati testület végleges ajánlásaiban, és azokat az ombudsmannak nem szükséges tovább vizsgálnia.

60. A fentiek alapján az ombudsman megállapítja, hogy a panaszos nem állapította meg, hogy a Bizottság hatásvizsgálati jelentésében nem vette figyelembe a hatásvizsgálati testület 2013. szeptember 6-i végleges ajánlásait. Az ombudsman ezért nem állapított meg hivatali visszásságot a panaszos állításának e vonatkozásával kapcsolatban.

3) A megfelelő szolgálatközi konzultáció (ISC) állítólagos elmulasztása

Az ombudsman elé terjesztett érvek

61. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság a szolgálatközi konzultáció elindítása előtt nem véglegesítette a hatásvizsgálati jelentést, ezért az hibás volt. Azzal érvelt, hogy a hatásvizsgálati testület ajánlásaival és megfontolásaival elvben foglalkozni kell, mielőtt a javaslattervezeteket szolgálatközi konzultációra bocsátják.

62. A Bizottság azzal érvelt, hogy ez az állítás hátrányosan érinti szolgálatainak belső működését, és jóval túlmutat az átláthatóság és a pártatlanság elvének való megfelelés biztosításának szükségességén [15]. Mindenesetre a Bizottság azzal érvelt, hogy a megkérdezett szolgálatoknak összességében elegendő lehetőségük volt álláspontjuk kifejtésére.

Az ombudsman értékelése

63. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság eljárási szabályzatának 23. cikke a következőképpen rendelkezik:

"2. A kezdeményezés előkészítéséért felelős szervezeti egység az előkészítő munka kezdetétől biztosítja a hatékony koordinációt minden olyan szervezeti egység között, amelynek hatáskörénél vagy felelősségi körénél, illetve a téma jellegénél fogva jogos érdeke fűződik a kezdeményezéshez.

3. Mielőtt egy dokumentumot benyújtanának a Bizottsághoz, az illetékes szervezeti egység a végrehajtási szabályokkal összhangban kellő időben konzultál a szövegtervezethez jogos érdekkel rendelkező szervezeti egységekkel.”

64. Ebben az esetben a panaszos nem bizonyította, hogy a Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága, amely a jogalkotási javaslat vezető főigazgatósága volt, nem konzultált megfelelően a Bizottság többi olyan főigazgatóságával, amelyeknek jogos érdeke fűződött a javaslathoz. A Bizottság véleményéből kitűnik, hogy a Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága összesen 7 másik főigazgatósággal és a Bizottság Főtitkárságával konzultált, és hogy 2013. július 4. és 15. között legalább három találkozóra került sor az érintett szolgálatok között.

65. Ebben az esetben az ISC 2013. július 8-tól augusztus 22-ig tartott. Ez azt jelenti, hogy az ISC azt megelőzően kezdte meg működését, hogy a hatásvizsgálati testület 2013. július 19-én kiadta első véleményét, és azt megelőzően szűnt meg, hogy a hatásvizsgálati testület 2013. augusztus 29-én kiadta második véleményét és 2013. szeptember 6-án végleges véleményét. Úgy tűnik, hogy az ISC-nek lehetővé kell tennie a Bizottság illetékes szervezeti egységei számára, hogy a végleges hatásvizsgálati jelentés alapján észrevételeket tegyenek. Ez ebben az esetben nem történt meg. Előfordulhat tehát, hogy az ISC-t nem a 2009. évi iránymutatással teljes összhangban hajtották végre. A panaszos azonban nem fejtette ki, hogy ez hogyan befolyásolhatta a jogalkotási javaslat lényegét. Mindenesetre, amint arra a Bizottság rámutatott, a hatásvizsgálati testület észrevételeit 2013. július 19-én, augusztus 29-én és szeptember 6-án továbbították az illetékes szervezeti egységeknek. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy ezen állítás további vizsgálata nem indokolt.

4) A nyilvános konzultáció hiányának eltitkolására irányuló állítólagos kísérlet

Az ombudsman elé terjesztett érvek

66. A panaszos azzal érvelt, hogy rendeletjavaslatának preambulumbekezdéseiben a Bizottság szándékosan próbálta közvetíteni azt az elképzelést, hogy jogalkotási javaslatának elfogadása előtt részletes konzultációkat folytatott az érdekelt felekkel.

67. Véleményében a Bizottság azzal érvelt, hogy a jogalkotási javaslatok jelenlegi gyakorlatával összhangban az indokolás

világosan és alaposan kifejtette a konzultációs megközelítést, míg a hatásvizsgálat – amelyre az indokolás hivatkozik – általánosságban áttekintést nyújt a konzultációs folyamatról és a megkérdezett érdekelt felekről.

Az ombudsman értékelése

68. Az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság jogalkotási javaslata indokolásának „Az érdekelt felek véleménye” című szakasza nagyon rövid és általános volt a lefolytatott nyilvános konzultációk leírásában. Ugyanakkor semmi sem támasztja alá a panaszos azon véleményét, hogy a Bizottság szándékosan próbálta eltitkolni a nyilvános konzultáció hiányát. A panaszos állításának ellentmond a hatásvizsgálati jelentés is, amely sokkal részletesebben ismerteti azokat a különböző konzultációs lépéseket, amelyek a Bizottság véleménye szerint a jogalkotási javaslat szempontjából relevánsak voltak. Az ombudsman tehát nem állapít meg hivatali visszásságot ezzel az állítással kapcsolatban.

Következtetések

Az ombudsman az állítás 1. részére vonatkozó vizsgálata alapján megállapította, hogy bár a Bizottság nem folytatott a 2002. évi közleményében meghatározott minimumszabályokkal teljes mértékben összhangban lévő nyilvános konzultációt, az ügy körülményei alapján indokolt volt, hogy csak korlátozott nyilvános konzultációt folytatott. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy e tekintetben a Bizottság részéről nem történt hivatali visszásság. Az ombudsman megjegyzi, hogy helyénvaló lett volna, ha a Bizottság részletesebben kifejti azokat az okokat, amelyek miatt indokoltnak tartotta, hogy csak korlátozott nyilvános konzultációt folytasson.

Ami az állítás 2. és 4. részét illeti, az ombudsman nem állapított meg hivatali visszásságot. Ami az állítás 3. részét illeti, az ombudsman úgy véli, hogy az állítás e vonatkozásával kapcsolatban nincs szükség további vizsgálatokra. A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

További megjegyzés

Helyénvaló lenne, ha a Bizottság módosítaná 2002. évi közleményét, amely megállapítja a jogalkotási javaslatokkal kapcsolatos nyilvános konzultációra vonatkozó szabályait, és konkrétabb iránymutatást adna azokra a korlátozott körülményekre vonatkozóan, amelyek között kivételesen nincs szükség a nyilvános konzultáció általános minimális szintjére.

 

Emily O'Reilly

Strasbourg, 2015. szeptember 22.

 

[1] http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52013PC0627&qid=1401294158152&from=EN

[2] http://europa.eu/rapid/press-release_SPEECH-13-484_hu.htm

[3] Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága.

[4] http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2015/03/150304-roaming-and-open-internet-council-ready-for-talks-with-ep/

[5] http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52002DC0704&from=EN

[6] http://ec.europa.eu/smart-regulation/impact/commission_guidelines/docs/iag_2009_hu.pdf

[7] http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52010DC0543&from=EN

[8] A 2002. évi közlemény 15. oldala kifejezetten kimondja, hogy „A jelentős politikai kezdeményezésekkel kapcsolatos konzultáció során a Bizottság az e dokumentumban meghatározott általános elveket és minimumszabályokat fogja követni. .... Sem az általános elvek, sem a minimumszabályok nem kötelező erejűek.

[9] Ezt az öt minimumszabályt a 2002. évi közlemény 19–22. oldala ismerteti részletesebben.

[10] A 2002. évi közlemény 11. oldala.

[11] Az ombudsman megjegyzi, hogy a hosszabb konzultációs időszakokra vonatkozóan kifejezett aggályok fényében a 2002. évi közleményben előírt 8 hetes időszakot az intelligens szabályozásról szóló közleményben (COM(2010) 543 végleges, 2010. október 8.) 12 hétre (nevezetesen 3 hónapra) hosszabbították meg. A 12 hetes konzultációs időszak 2012-től volt alkalmazandó.

[12] Az Európai Parlament állásfoglalása a kormányzásról szóló fehér könyvről, A5-0399/2001

[13] http://ec.europa.eu/smart-regulation/impact/iab/iab_en.htm

[14] http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52013SC0331&from=EN

[15] A Bizottság arra is rámutatott, hogy a panaszban szereplő adatok arra utalnak, hogy a panaszos közvetlenül hozzáférhetett olyan belső dokumentumokhoz, amelyek nyilvánosan nem hozzáférhetők.