Elnök úr,

Hölgyeim és Uraim,

Az európai ombudsmant a Maastrichti Szerződés hozta létre az uniós polgárság egyik elemeként. Az ombudsmani hivatal létrehozásának célja az volt, hogy hangsúlyozza az Unió elkötelezettségét a nyitott, demokratikus és elszámoltatható igazgatási formák iránt. A hivatal létrehozásának célja az volt, hogy javítsa az európai polgárok és a közigazgatás közötti kapcsolatokat.

Az uniós polgárság egyik joga, hogy panaszt tegyen az ombudsmannál a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során elkövetett hivatali visszásságok miatt. Az ombudsman saját kezdeményezésére is vizsgálatot indíthat. Jogában áll dokumentumokat és információkat beszerezni a közösségi intézményektől és szervektől, valamint a tagállamoktól. Amikor az ombudsman hivatali visszásságot talál, lehetőség szerint békés megoldást keres. Ajánlásokat is tehet az érintett intézménynek vagy szervnek, és végső lehetőségként jelentést tehet a Parlamentnek.

Az ombudsman - megbízatásának keretein belül - elősegíti a polgárok jogainak hatékony érvényesítését az Unió valamennyi kormányzati szintjén, valamint a közösségi intézmények és szervek munkájának átláthatóságát.

Ezért fontos, hogy az ombudsman saját tevékenységei a lehető legnyitottabbak és legátláthatóbbak legyenek, egyrészt azért, hogy az európai polgárok nyomon követhessék és megérthessék munkáját, másrészt azért, hogy jó példát mutassanak. Az ombudsman Európai Parlamenthez intézett jelentéseit, beleértve az éves jelentést is, a Hivatalos Lapban teszik közzé. A panaszok nyilvántartása nyilvános, és az egyes panaszokat véglegesen lezáró határozat is rendelkezésre áll. A panaszosnak joga van panaszának bizalmas kezelését kérni, és ezt meg kell adni. Eddig csak néhány panaszos kért bizalmas kezelést.

Az átláthatóságra irányuló kezdeményezés

A megbízatás kezdete óta számos panasz érkezett az átláthatóság hiányával kapcsolatban. A közösségi jog jelenlegi szakaszában nincs a Szerződésnek a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó rendelkezése vagy általános közösségi jogszabálya. Az Európai Unióról szóló szerződés záróokmányához csatolt 17. nyilatkozat azonban a következőképpen szól:
„A konferencia úgy véli, hogy a döntéshozatali folyamat átláthatósága erősíti az intézmények demokratikus jellegét és a polgárok közigazgatásba vetett bizalmát.”

Azt is ajánlotta a Tanácsnak és a Bizottságnak, hogy fogadják el a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó saját, nyilvánosan hozzáférhető szabályaikat. Közös magatartási kódexet fogadtak el (HL L 341/41), amelyet 1993-ban és 1994-ben külön tanácsi és bizottsági határozatokkal hajtottak végre. Ezenkívül az átláthatóság iránti elkötelezettség a Bíróság (Hollandia kontra Tanács) 1996 áprilisában hozott ítéletéből is kitűnik. A Bíróság megállapítja, hogy a közösségi intézmények és szervek jogi kötelezettsége, hogy megtegyék a megfelelő intézkedéseket a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek kezelése és a megfelelő ügyintézés biztosítása érdekében.

A többi közösségi intézmény és szerv azonban nem fogadott el szabályokat a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozóan, ezért 1996 júniusában saját kezdeményezésű vizsgálatot indítottam a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozóan. A vizsgálat tizenöt közösségi intézményre és szervre terjedt ki, amelyek többsége, de nem mindegyike, a Tanács és a Bizottság példáját kívánta követni, és a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó szabályokat kívánt elfogadni.

Idén januárban közzétették a vizsgálat eredményét: Az európai polgárok joggal várják el, hogy minden közösségi intézmény és szerv rendelkezzen a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályokkal, és az ilyen szabályok elfogadásának elmulasztása hivatali visszásság lehet. Ezt követően ajánlást intéztek azokhoz az intézményekhez és szervekhez, amelyek még nem fogadtak el szabályokat, hogy ezt tegyék meg. A szabályok elfogadásának elve általánosságban üdvözlendő. Egyes intézmények és szervek már megküldték nekem az ajánlásra válaszul elfogadott szabályok másolatát, mások pedig néhány hónapos halasztást kértek. A saját kezdeményezésű vizsgálat 1997 szeptembere és októbere között folytatódik.

A kötelesség, hogy legyenek szabályok, az egy dolog. Hogy mit tartalmaznak a szabályok, az egy másik kérdés. A közösségi jog jelenlegi állapotában erre nem ad választ. A Bizottság és a Tanács szabályai meglehetősen korlátozóak. Lehetővé teszik például a nem magától az intézménytől származó dokumentumokhoz való hozzáférés általános megtagadását. Véleményem szerint a legjobb megoldás az lenne, ha a dokumentumokhoz való hozzáférést állampolgársági joggá tennénk. Ez annak a konferenciának a feladata, amely jelenleg az uniós szerződések felülvizsgálatát fontolgatja, és amelyet az 1997. júniusi amszterdami záróülésre terveznek. A polgárok dokumentumokhoz való hozzáférési jogát a legtöbb nemzeti jogszabályban e tárgyban létező kivételek világosan meghatározott listájának kellene szabályoznia. Ezeket magában a Szerződésben kell meghatározni.

A szerződés őrzőjének titkai

Sok panasz érkezett hozzám az Európai Bizottság azon tevékenységével kapcsolatban is, hogy felügyeli a tagállamok közösségi jog szerinti kötelezettségeinek teljesítését. A Bizottságnak a „Szerződések őreként” betöltött szerepe alapvető fontosságú a jogállamiság szempontjából a Közösségben, mivel a Szerződés 169. cikke értelmében csak a Bizottság rendelkezik hatáskörrel arra, hogy valamely tagállammal szemben a Bírósághoz forduljon. A Bizottság felkérte az egyéneket, hogy tegyenek panaszt a közösségi jog tagállamok általi megsértésével kapcsolatban. Számos esetben azok a polgárok, akik panaszt tettek a Bizottságnál, ezt követően panaszt tettek az ombudsmannál, azt állítva, hogy a Bizottság hivatali visszásságot követett el panaszuk kezelése során.

Az e panaszokkal kapcsolatos vizsgálataimból egyértelműen kiderül, hogy a Bizottság által jelenleg alkalmazott eljárás jelentős elégedetlenséget okoz az európai polgárok körében, akik közül néhányan arrogánsnak és nagyvonalúnak tartják a Bizottság megközelítését. Helyénvaló kijelenteni, hogy a Bizottságnak nincs jogi kötelezettsége ezen eljárások átláthatóságának javítására. Másrészt ennek nincs jogi akadálya sem. Alapvetően az európai közigazgatás és az európai polgárok közötti kapcsolatok javítására irányuló kötelezettségvállalás hitelességéről van szó.

Nemrégiben saját kezdeményezésű vizsgálatot indítottam, hogy felmérjem ezen eljárások minőségének javítási lehetőségeit. Arra kértem a Bizottságot, hogy 1997. július végéig tájékoztasson a polgárok panaszainak kezelésével foglalkozó személyzetnek adott eljárási iránymutatásokról és utasításokról, valamint minden olyan reformtervről, amelyet a Bizottság az e területen végzett tevékenységei átláthatóságának javítása és annak lehetővé tétele érdekében tervez, hogy a polgárok teljesebb mértékben részt vehessenek a 169. cikk szerinti közigazgatási eljárásban. Úgy vélem, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáféréssel kapcsolatos vizsgálatok és a 169. cikk szerinti eljárás az átláthatóságnak az európai polgárok számára nagy jelentőséggel bíró szempontjaival foglalkoznak. Hamarosan egy harmadik, szintén az átláthatósággal foglalkozó, saját kezdeményezésű vizsgálat is csatlakozik hozzájuk.

Nyíltabb felvételi eljárás

A közösségi tisztviselők felvételi eljárásai gyakran képezik az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgyát. Ezekből a panaszokból kitűnik, hogy a versenyvizsgákon részt vevő polgárok közül sokan elégedetlenek a teljesítményükről rendelkezésükre álló információk mértékével. A versenyvizsga-bizottságok eljárásai bizalmasak, de érdemesnek tűnik megvizsgálni, hogy mennyi információt lehetne megadni a kiválasztási eljárás átláthatóságának javítása érdekében, anélkül, hogy ez sértené ezt a bizalmas jelleget. Szükséges-e például a vizsgabizottság tagjainak nevét titokban tartani?

Nyitott és átlátható európai közigazgatás

Személyes meggyőződésem, hogy minden közigazgatásnak nyitottnak és átláthatónak kell lennie, hogy a polgároknak tisztességes esélyük legyen arra, hogy nyomon kövessék, megértsék és megítéljék, hogy a közigazgatás és annak köztisztviselői hogyan teljesítik kötelezettségeiket és tevékenységeiket. Úgy vélem, hogy ez elengedhetetlen a közigazgatások és az európai polgárok közötti kapcsolatok javításához.

Sokan kérdezték tőlem, hogyan találtam meg a közösségi intézményeken és szerveken belül végzett munka minőségét. Munkám legnagyobb részét hozzáértő és elhivatott köztisztviselők végezték, akik általában rendkívül magas szintű nyelvi készségekről tettek tanúbizonyságot. Általános szinten nem láttam okot arra, hogy ezt az előadást vagy ennek a munkának az eredményeit a titoktartás függönye mögé rejtsem. Természetesen kivételeket kell tenni a nyilvánosság általános szabálya alól, például a magánélet, a védelem és a biztonság vagy az üzleti titoktartás esetében, de a titoktartásnak kivételnek, nem pedig általános szabálynak kell lennie. Az átláthatóság természetesen valódi előfeltétele annak, hogy minden tevékenység esetében garantálni lehessen az elszámoltathatóság valódi fogalmát.

Az Európai Uniónak átláthatóbb és nyitottabb teljesítményre kell törekednie annak érdekében, hogy biztosítsa az európai polgárok bizalmának elnyerését a tevékenységeiben.