Emily O'Reilly
európai ombudsman, 2015. szeptember 24.,
csütörtök

Köszönöm és jó napot. Hálás vagyok a meghívásért, hogy ma itt lehetek Önökkel, és bemutathatom irodámat és munkánkat.

Úgy vélem, fontos már az elején hangsúlyozni, hogy mennyire fontosnak tartom, hogy a hivatalom és a Tanács közötti kapcsolatot olyan kötelezettségeknek vessék alá, amelyek mindkettőnket arra köteleznek, hogy a polgárok igényeit szolgáljuk, és biztosítsuk, hogy az EU végrehajtó testülete teljes mértékben elszámoltatható legyen igazgatásáért. Panaszaink 75%-a a Bizottság és az uniós ügynökségek ellen irányul. Hivatalomhoz évente több mint 2000 panasz érkezik az Önök valamennyi tagállamából, mind a 24 hivatalos nyelven.

Mint tudják, az európai ombudsmant az 1992. évi Maastrichti Szerződés hozta létre azzal a céllal, hogy elmélyítse az uniós intézmények demokratikus legitimitását azáltal, hogy független hivatalt biztosít a polgárok számára, amelyhez fordulhatnak, ha úgy érzik, hogy az uniós intézmények, ügynökségek vagy szervek rosszul bánnak velük. Ez azt tükrözi, hogy mit tehetnek saját tagállamukban saját nemzeti vagy regionális ombudsmanjukkal vagy Petíciós Bizottságukkal, amikor úgy érzik, hogy saját nemzeti közigazgatásuk rosszul bánik velük. A spanyol és a dán küldöttség jelentős erőfeszítéseket tett a hivatal létrehozását megelőzően, és az európai ombudsman a hivatal létezését a saját erőfeszítéseinek, de a hivatal létrehozásában részt vevő más küldöttségeknek is köszönheti.

A kezdetektől fogva jó volt az együttműködés köztünk. A Tanács mindig is megpróbált őszintén együttműködni a munkánkkal, és bár eddig viszonylag kevés ügy került a hivatal elé magával a Tanáccsal kapcsolatban, a jövőben valószínűleg nagyobb számra számíthatok, mivel nő a polgárok szerepvállalása és valamennyi intézményünk ellenőrzése, különösen a jelenlegihez hasonló zavarok idején. Mint tudjuk, az EU egyre inkább politikai térben működik, és nem csak a múlt diplomáciai vagy technokrata terében.

Ajánlásaim és határozataim szigorúan jogi értelemben nem érvényesíthetők, de a túlnyomó többséget valamennyi intézmény és ügynökség végrehajtja. Miért? Először is azért, mert úgy vélem, elismerik a Szerződések szerinti demokratikus felhatalmazásomat arra, hogy ilyen ajánlásokat és döntéseket hozzak, de azért is, mert mindannyiunk érdeke egy folyamatosan javuló uniós közigazgatás. Ez nemcsak a polgároknak nyújtott szolgáltatásunk szempontjából fontos, hanem szigorúan költségvetési szempontból is, mivel a jó közigazgatás, mint tudjuk, pénzt takarít meg.

Kollégáimmal mindig igyekszünk szigorúak, tisztességesek lenni, és megérteni azt a gyakran kihívást jelentő környezetet, amelyben különösen a nagy intézmények működnek.

Csak annyit kérek, hogy mivel polgáraink részéről nagyobb elszámoltathatósági és átláthatósági igényekkel nézünk szembe, minden szinten folytassunk őszinte és nyílt párbeszédet, valódi beszélgetéseket, ne csak jogi érveket, hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyek helyesek és – amennyire csak lehetséges – mindenki számára elfogadhatók.

Nagyra értékelem a Tanács arra irányuló erőfeszítéseit, hogy uniós szinten biztosítsa az átláthatóságot és a demokratikus elszámoltathatóságot. Ez magában foglalja azt is, hogy a Tanács nyilvános ülést tart a jogszabályok megvitatása vagy az azokról való szavazás, valamint a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés biztosítása során. Ez egyértelműen összhangban van nemcsak a törvénnyel, hanem a Szerződések szellemével is, amelyek valamennyi munkánkat irányítják. Még sok a tennivaló, de elismerem a már elvégzett munkát. Elismerésemet fejezem ki a Tanács új honlapja és nyilvános dokumentum-nyilvántartása kapcsán is.

Szeretném most elmagyarázni Önöknek saját stratégiámat, mint 1995 óta a harmadik ombudsman. Az első ombudsmannak, Jacob Sodermannek az volt a nehéz feladata, hogy felállítsa a hivatalt, és arra ösztönözze mind a polgárokat, hogy tegyenek panaszt, mind az intézményeket, hogy ne féljenek a panaszoktól, hanem nyíltan és becsületesen kezeljék azokat. A második ombudsman, Nikiforos Diamandouros például a helyes hivatali magatartásra vonatkozó útmutatók és kódexek bevezetésével bővítette a hivatal hatókörét és méretét.

És most, 2015-ben, amikor az iroda a 20. ^{évfordulóját} ünnepli, szeretném az irodát egyszerűen, hasznosabbá és relevánsabbá tenni. E célból stratégiám arra törekszik, hogy korlátozott erőforrásainkat rendkívül stratégiai módon használja fel azáltal, hogy azonosítja az uniós közigazgatás azon területeit, ahol a leghatékonyabb eredményeket biztosíthatjuk a polgárok, sőt maga a közigazgatás számára is.

Tehát a panasztételi eljárásunk egyszerűsítése mellett annak érdekében, hogy gyorsabb és jobb eredményeket érjünk el a panaszosok számára, egy sor stratégiai vizsgálatot is folytatok, amelyekben az esetleges hivatali visszásságok rendszerszintűbb kérdéseit vizsgáljuk meg. Ennek során remélem, hogy nemcsak abban segítek az adminisztrációnak, hogy megoldjon egy nehézséget, hanem abban is, hogy megállítsa vagy legalábbis csökkentse az egy adott kérdéssel kapcsolatos ismétlődő panaszokat.

Az elmúlt két évben eddig stratégiai vizsgálatokat folytattam az alábbiakkal kapcsolatban:

• a TTIP-tárgyalások átláthatósága, amelyeken véleményem szerint az új Bizottság keményen dolgozik;
• hogyan kezeli a Bizottság az úgynevezett „forgóajtó-jelenséget”, amelynek során a tisztviselők elhagyják a Bizottságot, és magánszektorbeli szerepeket vállalnak, akár amerikai vagy kínai vállalatok esetében is;
• hogyan biztosítja a Bizottság az alapvető jogok tiszteletben tartását az uniós kohéziós politika végrehajtása során;
• és hogy a Bizottság hogyan biztosítja az átláthatóságot és az egyensúlyt a szakértői csoportok rendszere tekintetében;

Önök bizonyára tudják, hogy jelenleg a háromoldalú egyeztetési folyamat átláthatóságának kérdésén dolgozunk, és nagyra értékelem a három fő intézmény jó együttműködését ebben a fontos kérdésben.

Európai ombudsmanként a tagállami ombudsmanok nemzeti, regionális és petíciós bizottsági szintű hálózatának elnöke is vagyok. Ismételten, annak érdekében, hogy együttműködésünket a lehető leghasznosabbá tegyük, elkezdtem feltárni, hogy miként folytathatunk párhuzamos vizsgálatokat olyan ügyekben, amelyek mind nemzeti, mind uniós jelentőséggel bírnak. Ebben az évben a Frontexet érintő kérdésekkel, valamint azokkal a tagállamokkal folytatott közös műveletekkel foglalkoztunk, amelyek visszaküldik az EU-ban elutasított menedékkérőket saját országukba vagy egy harmadik országba. Remélem, hogy kifejleszthetem a kollégáimmal való együttműködésnek ezt a módszerét, hogy együtt még jobb szolgáltatást nyújthassunk az EU polgárainak. Már most is vizsgáljuk, hogy milyen módon lehetünk szolgálatára a jelenlegi migrációs válságnak, és különösen az alapvető jogok védelmének.

Az átláthatóság – a dokumentumokhoz való hozzáférés – természetesen az egyik legnagyobb terület, amellyel hivatalom napi szinten foglalkozik. Támogatom az 1049/EGK rendelet (2) preambulumbekezdésének kijelentését, amely szerint:

„A nyitottság lehetővé teszi a polgárok számára, hogy szorosabban részt vegyenek a döntéshozatali folyamatban, és garantálja, hogy a közigazgatás nagyobb legitimitással rendelkezzen, valamint hatékonyabb és elszámoltathatóbb legyen a polgárok felé egy demokratikus rendszerben. A nyitottság hozzájárul a demokrácia elveinek és az alapvető jogok tiszteletben tartásának megerősítéséhez.”

Önök is tudják, hogy még nem történt előrelépés az 1049. sz. rendelet módosítására irányuló bizottsági javaslatokkal kapcsolatban, és a javaslatok körül jelentős vita folyt. Egyértelmű, hogy aktualizálni és finomítani kell a rendeletet, nemcsak azért, hogy megfelelően összhangba hozzuk a Lisszaboni Szerződéssel, hanem azért is, hogy tükrözzük a 2015-ös átláthatósági és elszámoltathatósági követelményeket, amelyek szerint a polgárok – és különösen a polgárok fiatalabb generációja – sokkal kevésbé tolerálják a zárt ajtók mögött működő kormánynak tűnő dolgokat, mint a századfordulón. Az 1049. sz. rendelet jelenlegi formájában nem alkotná azt az átfogó "információszabadsági" jogszabálytípust, amellyel sok tagállam már rendelkezik, és amely a kormányzat átláthatóságának előmozdításához nélkülözhetetlen eszköz. Arra kérem a Tanácsot, hogy fontolja meg, hogyan vehetné ki a részét ebből a kérdésből abból a patthelyzetből, amelybe most került.

Mint tudják, hivatalom jelenleg három, a Tanácsot érintő átláthatósági üggyel foglalkozik. Az első az irreguláris migrációval kapcsolatos bizonyos közös műveletekre vonatkozó dokumentumokhoz való teljes körű hozzáférés megtagadására vonatkozik, és még mindig várjuk a Tanács dátumát a dokumentumokba való betekintésünkre.

A második kifogás a Bíróság és a Törvényszék bíráinak jelöltjeit vizsgáló ítélkező testület véleményére vonatkozik; Jelenleg a Tanács október 31-ig esedékes véleményére várok.

Legutóbb azzal a megállapítással zártam le egy vizsgálatot, hogy a Tanács nem követett el hivatali visszásságot az Iránnal szemben kiszabott szankciókkal kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelem Tanács általi kezelésével kapcsolatos panaszban.

Ez csak egy rövid áttekintés a munkánkról. Végezetül szeretném megismételni, hogy feladatomnak tekintem nemcsak a tagállamok polgárainak, hanem az EU intézményeinek támogatását is.

Igyekszem a lehető legegyüttműködőbben és legnyitottabban együttműködni az intézmények képviselőivel és az intézményekben dolgozó személyzettel. Ebben a szellemben üdvözlöm ezt a találkozást, és én és kollégáim örömmel próbálunk válaszolni bármilyen kérdésére, vagy meghallgatjuk a munkánkkal kapcsolatos észrevételeit.

Köszönöm. - Köszönöm.