Az európai ombudsman beszéde
European Movement International:TTIP Briefing with the European Ombudsman
Brussels, 2015. január 29., 10.00–11.30

A. Bevezetés

Köszönöm, hogy felkértek, hogy ma szóljak Önökhöz a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségben (TTIP) való részvételemről. Külön köszönet Jo Leinen európai parlamenti képviselőnek, a Nemzetközi Európai Mozgalom elnökének, amiért nyomon követte a márciusi találkozónkat a mai eseménnyel.

Azért vagyunk itt, hogy áttekintsük az ombudsman nyilvános konzultációjának eredményeit, és felvázoljuk az ombudsmannak a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség átláthatóságával kapcsolatos álláspontját, amint azt a 2015. január 7-én közzétett határozatomban leírtam.

Először is, miért vett részt az ombudsman ebben a vitában? Amint azt Önök közül sokan tudják, az ombudsman kivizsgálja az uniós intézmények elleni panaszokat. Saját kezdeményezésemre is indíthatok vizsgálatokat. Amikor megválasztottak, bejelentettem, hogy ezt a saját kezdeményezésű hatáskörömet arra fogom használni, hogy stratégiaibb módon vizsgáljam ki az uniós közigazgatás rendszerszintű problémáit. Az általam indított két – a Tanácsra és a Bizottságra vonatkozó – TTIP-vizsgálat egy sor, 2014 második felében indított saját kezdeményezésű stratégiai vizsgálat részét képezte. Mások a Bizottság szakértői csoportjaival, az EU kohéziós politikájával, a Frontex által koordinált kitoloncolásokkal és a visszaélések bejelentésével foglalkoztak.

Miért éppen a TTIP? Mint tudják, a TTIP-t játékváltóként hirdetik: a történelem legnagyobb kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodása; a legjobb adósságmentes ösztönző a városban; geostratégiai jelentőségű megállapodás; amely meghatározza a jövőbeli regionális és globális kereskedelmi megállapodások normáit. A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről szóló megállapodás a legambiciózusabb formájában transzatlanti egységes piacot eredményezhet, számos területen kötelező erejű szabályokkal. Tekintettel a TTIP-nek a polgárok életére gyakorolt lehetséges hatására, úgy döntöttem, hogy figyelmemet e kereskedelmi megállapodás tárgyalásának módjára összpontosítom.

Az ombudsman természetesen csak egy a TTIP átláthatóságával kapcsolatos széles körű koalíció számos szereplője közül: A Parlament élen járt ebben a vitában, csakúgy, mint számos civil társadalmi szervezet, amelyek közül néhány ma is képviselteti magát.

A magam részéről arra törekedtem, hogy a folyamat értékelésével és álláspontom közzétételével meghatározzam a tárgyalások hátralévő részének átláthatóságát. Nem szabad elfelejteni, hogy a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások lefolytatásának hagyományos módszerei, amelyeket a titoktartás és a nyilvánosság korlátozott részvétele jellemez, nem alkalmasak arra, hogy megteremtsék az ilyen nagy horderejű tárgyalásokhoz szükséges legitimitást. A huszonegyedik századi kereskedelmi megállapodásnak, amely a jövőbeli regionális és globális kereskedelmi megállapodások normáit hivatott meghatározni, meg kell felelnie a huszonegyedik századi átláthatósági normáknak, és tükröznie kell a mai technológia által kínált lehetőségeket.

B. A Tanács és a Bizottság

Amikor elkezdtem vizsgálni ezt a területet, először az lepett meg, hogy a Tanács hivatalosan nem adta ki a Bizottságnak adott "tárgyalási megbízást". Ezt nehéznek találtam megérteni, nem utolsósorban azért, mert a megbízás könnyen hozzáférhető volt az interneten. Felkértem a Tanácsot, hogy az átláthatóság, az erőforrások hatékony felhasználása és a közbizalom ösztönzése érdekében fontolja meg a megbízatás proaktív közzétételét, amit tavaly október 9-én meg is tett.

Ugyanakkor vizsgálatot indítottam a Bizottsággal kapcsolatban, és a mai napon részletesen foglalkozni fogok ezzel a vizsgálattal. Miután azonban utaltam a Tanácsra, hangsúlyoznom kell, hogy amit a Bizottság tesz ezen a területen, az a Tanácsot is érinti. A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség átláthatóságáról szóló, 2014. november 25-i bizottsági közlemény közvetlen hatással lesz a Tanácsra, mivel az uniós tárgyalási szövegek közzétételével a Bizottság a gyakorlatban a Tanács által meghatározott tárgyalási megbízásokat is nyilvánosságra fogja hozni. (Amint azt már kifejtettem, a TTIP-megbízatást már közzétették, de az egyéb folyamatban lévő kereskedelmi és beruházási tárgyalásokra vonatkozó megbízatások még nem nyilvánosak).

Általánosabban fogalmazva, amikor vizsgálatot indítottam a Bizottsággal kapcsolatban, üdvözöltem azokat az erőfeszítéseket, amelyeket e tárgyalások átláthatóvá és hozzáférhetővé tétele érdekében tett. Arra biztattam azonban a Bizottságot, hogy proaktív módon tegye közzé a dokumentumokat, és tegye elérhetővé az ülésekre vonatkozó információkat.

C. Nyilvános konzultáció

Megdöbbentett, hogy a képből hiányoznak a nyilvánosság konkrét elképzelései arra vonatkozóan, hogy a Bizottság pontosan mit tehetne az átláthatóság vélt hiányának kezelése érdekében. Ezért nyilvános konzultációt indítottam, amelyre 315 beadványt és összesen több mint 6000 e-mailt kaptunk. Elismerem, hogy a befektető és az állam közötti vitarendezés (ISDS) kérdéséről folytatott bizottsági konzultációhoz képest, amelyre 150 000 válasz érkezett, 6 000 nem tűnik olyan jelentősnek. De őszintén bátorított az a tény, hogy oly sok egyén és szervezet szánt időt arra, hogy kifejtse gondolatait erről a kérdésről, és javaslatokat tegyen a javításra. Az e-mailek túlnyomó többségében kifejezett aggály az volt, hogy az EU-nak átláthatóbbnak kell lennie a TTIP tekintetében, különösen az üzleti élet képviselőivel való kapcsolattartás tekintetében. Míg sok e-mail hasonló tartalmat tartalmazott, egy hölgy hangsúlyozta annak fontosságát, mondván: Magunk sem tudjuk jobban megfogalmazni, de a szokásos panaszok nem teszik őket kevésbé szívből jövővé.

A nyilvános konzultációról szóló jelentést januárban közzétettem a honlapomon. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian alaposan tanulmányozták, de hadd emeljek ki néhány visszatérő témát:

Átláthatóság

Ami az átláthatóságot illeti, számos válaszadó kérte, hogy proaktívan több TTIP-dokumentumot és információt tegyenek közzé az interneten. Az ilyen anyagokat a lehető leghamarabb elérhetővé kell tenni, rendszeresen frissíteni kell, könnyen megtalálhatónak kell lenniük, és ideális esetben az EU valamennyi hivatalos nyelvén rendelkezésre kell állniuk.

Néhány válaszadó ezzel szemben azzal érvelt, hogy a Bizottság által már elfogadott átláthatósági intézkedések példa nélküliek, és veszélyeztethetik a tárgyalásokat. Mások elismerték, hogy bizonyos dokumentumokat bizalmasan kell kezelni, például a tarifák vagy a szolgáltatások piacra jutása és a közbeszerzés területén.

Számos válaszadó támogatta az ombudsman azon felhívását, hogy hozzák létre a TTIP-dokumentumok nyilvános nyilvántartását, amely a nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokra mutató linkeket tartalmaz. A tárgyalási dokumentumok alábbi kategóriáit említették különös érdeklődésre számot tartó dokumentumként: az első uniós álláspontokat tartalmazó dokumentumok, az egyes tárgyalási fordulókat megelőző tárgyalási álláspontok, az egységes szerkezetbe foglalt szövegek, a tárgyalási fordulók részletes napirendjei és jelentései, valamint természetesen a megállapodás végleges szövege.

A nyilvánosság részvétele

Számos válaszadó terjesztett elő elképzeléseket a nyilvánosság nagyobb mértékű részvételének előmozdítására, például a TTIP tanácsadó csoporttal kapcsolatban, amelynek létrehozását széles körben üdvözölték. A nyilvános konzultációk során a válaszadók felvázolták, hogy pontosan mikor kívánják megtartani őket, az „alulreprezentált” csoportok bevonásának szükségességét, valamint annak fontosságát, hogy az eredmények teljes mértékben tükröződjenek a tárgyalások irányában.

Az érdekelt felek bevonásának kérdését illetően a válaszadók az ülések ütemezésének, valamint az egyes tárgyalási fordulók időpontjának korai közzétételét szorgalmazták. Miközben üdvözölték a jelenlegi helyzetről szóló új dokumentumot, az emberek azt mondták, hogy részletesebb táblázatra van szükségük, amely meghatározza az egyes fejezetekkel kapcsolatos álláspontot, és hogy azt a jelenleginél gyorsabban kell rendelkezésre bocsátani.

A TTIP-vel kapcsolatos találkozókat és a Bizottsággal folytatott levelezést illetően a válaszok túlnyomó többsége aggályokat vetett fel az ilyen találkozók és kapcsolatok állítólagos vállalati dominanciájával kapcsolatban. Ennek kezelése érdekében a válaszadók azt javasolták, hogy a Bizottság tegye közzé a tárgyalók által az érdekelt felekkel tartott valamennyi találkozó listáját, valamint a Bizottság és az érdekelt felek közötti tárgyalásokkal kapcsolatos valamennyi írásbeli közleményt. Néhányan azzal is érveltek, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség kapcsán az uniós intézményeknél lobbizó vállalatokat kötelezni kellene arra, hogy regisztrálják magukat az átláthatósági nyilvántartásban.

D. A Bizottság véleménye

Mint már említettük, november 25-én a Bizottság közzétette a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség átláthatóságáról szóló közleményét, amelyet nyilvánosan üdvözöltem. Ugyanezen a héten később a Bizottság megküldte a saját kezdeményezésű vizsgálatomra adott válaszát. Megígérte, hogy:

A Parlamenttel és a Tanáccsal megosztott TTIP-dokumentumok listájának közzététele és rendszeres frissítése.

Kezdje el megkérdezni azokat a szervezeteket, amelyek írásos dokumentumokat nyújtanak be a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségért felelős biztosnak, hogy egyetértenek-e az ilyen dokumentumok közzétételével.

Tájékoztatás közzététele a Bizottság tagjai, a kabinet tagjai vagy a főigazgatók által a szervezetekkel és az önfoglalkoztató személyekkel a releváns kérdésekben tartott valamennyi találkozóról.

A Bizottság kijelentette továbbá, hogy kész megvizsgálni, hogy ezek a lépések idővel kiterjeszthetők-e más tárgyalásokra is.

E. Az ombudsman határozata

A nyilvános konzultációra adott válaszok, valamint a Bizottság véleményének elemzését követően az e hónap elején, 2015. január 7-én közzétett határozatunkban ismertettem álláspontomat. Hadd emeljem ki a főbb megállapításokat:

A tárgyalási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés javítása

Ami a tárgyalási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést illeti, egyértelművé tettem, hogy az ombudsman nem kér teljes átláthatóságot. A Bizottságnak olyan környezetet kell teremtenie, amelyben hatékonyan tárgyalhat az Egyesült Államokkal a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről annak érdekében, hogy az Unió és polgárai számára a lehető legjobb megállapodást érje el. Ez azt jelentheti, hogy a Bizottság jogszerűen bizalmasan kezelhet bizonyos információkat és dokumentumokat, legalábbis a tárgyalások bizonyos szakaszaiban.

A hozzáférhetővé tétel általános elve alóli kivételeket azonban megfelelően indokolni és indokolni kell. Az uniós polgároknak az uniós intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáféréshez való joga ugyanis alapvető jog. Ez a jog elmélyíti az EU és intézményei demokratikus jellegét.

A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés biztosítása gyakran gyakorlati szempontból is ésszerű! Hallottam, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről szóló tárgyalásokban részt vevő emberek azt siránkozzák, hogy a vitát félretájékoztatták, és hogy az embereknek a tények alapján kell dönteniük. Nos, ez jó ötletnek tűnik. Tehát adjuk meg a nyilvánosságnak a tényeket azáltal, hogy hozzáférést biztosítunk számukra az azokat tartalmazó dokumentumokhoz.

A Bizottság kezdettől fogva erre törekedett. Első alkalommal bocsátotta rendelkezésre a tárgyalási dokumentumok bizonyos kategóriáit, többek között az eredeti uniós tárgyalási álláspontokat. November 25-i közleményében a Bizottság bejelentette, hogy nyilvánosságra hozza az összes olyan uniós tárgyalási szöveget, amelyet megoszt a tagállamokkal és a Parlamenttel.

E november 25-i kötelezettségvállalás teljesítése érdekében Malmström biztos ez év január 7-én közzétette az első dokumentumokat. Örömömre szolgált, hogy az újságírók által az ezt követő sajtótájékoztatón feltett valamennyi kérdés a dokumentumok tartalmához kapcsolódott. Ennek így kell lennie, és szeretném azt hinni, hogy az ombudsman a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség átláthatóságát szorgalmazó többi szereplővel együtt segített ennek elérésében.

Tekintettel arra, hogy mi forog kockán ezeken a tárgyalásokon, a lényeg a lényeg. Minél átláthatóbbak a tárgyalások, a nyilvánosság annál több érdemi észrevételt tud majd tenni. A nyilvánosságnak képesnek kell lennie arra, hogy figyelemmel kísérje e tárgyalások előrehaladását, és hozzájáruljon azok eredményének alakításához.

A tárgyalások előrehaladtával egyre fontosabbak lesznek az EU és az USA álláspontját tartalmazó egységes szerkezetbe foglalt szövegek. Az ombudsman nyilvános konzultációjára adott válaszok egyértelművé tették, hogy az érdekelt felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az ilyen dokumentumoknak. Ezért a határozatomban kifejtett első javaslatom az, hogy a Bizottság tájékoztassa az Egyesült Államokat annak fontosságáról, hogy a TTIP-megállapodás véglegesítése előtt a közös tárgyalási szövegeket az EU rendelkezésére bocsássák. A Bizottságnak arról is tájékoztatnia kell az Egyesült Államokat, hogy indokolnia kell az adott dokumentum hozzáférhetővé tételének mellőzésére irányuló kérését. Nem elég, ha az Egyesült Államok azt mondja: "Boldogtalanok leszünk, ha nyilvánosságra hozza ezt a dokumentumot". Az ellenkező megfontolása azt jelentené, hogy az USA korlátlan vétójoggal rendelkezne a Bizottság birtokában lévő bármely ilyen dokumentum nyilvánosságra hozatalát illetően.

Egyértelmű, hogy a közös tárgyalási szövegek korai közzététele lehetővé tenné, hogy a tárgyalók időben visszajelzést kapjanak a megállapodás azon szakaszaival kapcsolatban, amelyek különleges problémákat vetnek fel. Bizonyára jobb, ha az ilyen problémákról előbb, mint később tanulunk, hogy hatékonyan lehessen kezelni őket.

Ugyanebben a szellemben elhangzott, hogy a TTIP kritikusainak meg kell várniuk, amíg a tárgyalások előrehaladott szakaszában elkészülő szövegeket látnak, mielőtt meggondolnák magukat. Elég tisztességes, de a nyilvánosságnak képesnek kell lennie arra, hogy alakítsa ezt a megállapodást, és időben hozzájáruljon. A polgárok nem fogják elfogadni, hogy szembenézzenek egy olyan megállapodás gyakorlatilag végleges változatával, amelynek kialakításában már nem tudnak segíteni.

El kell azonban ismernünk az európai parlamenti képviselők különleges demokratikus felelősségét a tárgyalások választóik nevében történő ellenőrzésében. A Bizottság és a Tanács remélhetőleg tanultak abból, ami két évvel ezelőtt a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodással (ACTA) történt.

A dokumentumok proaktívabb közzététele

Döntésem hosszasan foglalkozik a dokumentumok proaktívabb közzétételének szükségességével. Egyszerűbben fogalmazva, a vonatkozó javaslatok célja, hogy megkönnyítsék a Bizottság életét. Végül is jelentős közérdek fűződik a TTIP-tárgyalások eredményeként létrejött dokumentumokhoz. A polgárok egyre inkább tudatában vannak annak, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség olyan szabályokat fog létrehozni, amelyek a jogszabályok rájuk gyakorolt hatásához hasonló módon érintik őket.

2014. november 25-i közleményében a Bizottság bejelentette, hogy rendszeresen közzéteszi és frissíti a Parlamenttel és a Tanáccsal megosztott TTIP-dokumentumok listáját. Erre a kereskedelempolitikával foglalkozó weboldalán keresztül fog sor kerülni. Üdvözöltem ezt a bejelentést, és határozottan arra ösztönöztem a Bizottságot, hogy biztosítsa a lista átfogó jellegét.

Kiegyensúlyozottabb és átláthatóbb közéleti részvétel

Az átláthatóság nemcsak a demokratikus elszámoltathatóság szempontjából fontos. Az információkhoz való hozzáférés biztosításával megkönnyíti a polgárok részvételét. A TTIP összefüggésében a nyilvánosság csak akkor segíthet a végleges megállapodás kialakításában, ha az egész folyamat során tájékoztatást kap, és ezáltal felhatalmazást kap arra, hogy időben hozzájáruljon ahhoz.

A Bizottság aktívan törekedett arra, hogy fokozza a nyilvánosság részvételét a TTIP-vel kapcsolatban. Az általa elfogadott proaktív átláthatósági intézkedések – például az első állásfoglalások közzététele – szintén elősegítik a hatékony részvétel ösztönzését.

Döntésem számos javaslatot tartalmaz a nyilvánosság kiegyensúlyozott és átlátható részvételének előmozdítására. A Bizottságnak például ki kell terjesztenie a szakmai szervezetekkel vagy önfoglalkoztató személyekkel való találkozókkal kapcsolatban nemrégiben bejelentett átláthatósági kötelezettségeit az igazgató, az osztályvezető és a tárgyaló szintjére. Szintén fontos annak tartalma, hogy az érdekképviselők mit vitatnak meg a Bizottsággal, és milyen dokumentumokat cserélnek vele. A Bizottság maga is megerősítette, hogy a TTIP-dokumentumokhoz való hozzáférést kérelmezők jelentős érdeklődést mutattak a jelentések és az ágazattal folytatott levelezés iránt. Az e tekintetben tett javaslatomra válaszul a Bizottság bejelentette, hogy kész megkérdezni a TTIP-tárgyalásokért felelős biztosnak dokumentumokat benyújtó üzleti szervezeteket, lobbicsoportokat vagy nem kormányzati szervezeteket, hogy a dokumentum (vagy annak nem bizalmas változata) közzétehető-e. Úgy vélem, hogy a Bizottságnak tovább kell lépnie, és meg kell erősítenie, hogy minden beadványt közzétesznek, kivéve, ha a feladó megfelelően megindokolja a titoktartást, és közzététel céljából nem bizalmas jellegű összefoglalót nyújt be. Ezenkívül a Bizottságnak proaktív módon közzé kell tennie az üzleti szervezetekkel, lobbicsoportokkal vagy nem kormányzati szervezetekkel a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről tartott üléseinek napirendjét és jegyzőkönyveit.

Arra kértem a Bizottságot, hogy 2015. március 6-ig közölje, hogyan és mikor hajtja végre az általam javasolt intézkedéseket.

F. Következtetés

Amikor elindítottam a nyilvános konzultációt, arra kértem a válaszadókat, hogy fejtsék ki, szerintük a nagyobb átláthatóság milyen hatással lenne a TTIP-re. Ezt a hatást a válaszadók túlnyomórészt pozitívnak ítélték, a fokozott legitimitástól, a fokozott bizalomtól, a képzett vitától és a jobb érdemi megállapodástól kezdve.

Tisztában vagyok azokkal az érvekkel, amelyek szerint a TTIP-vel kapcsolatos kérdések összetettsége miatt a nagyobb átláthatóság zavart és félreértéseket okozhat a polgárok körében. Az ilyen érvek véleményem szerint alapvetően tévesek. A nyilvános félreértések és félreértések elkerülésének egyetlen hatékony módja a nagyobb átláthatóság és a nyilvános vita proaktív tájékoztatására irányuló nagyobb erőfeszítés.

Tágabb értelemben, ha a TTIP-vel kapcsolatban a nyilvánosság meg van győződve arról, hogy i. tájékoztatták a tényekről; ii. fel van hatalmazva arra, hogy megértse, mi forog kockán; és iii. ha lehetővé teszik számára, hogy közölje aggályait, kérdéseit és javaslatait, és indokolással ellátott választ kapjon, megerősödik az Unió demokratikus hitelessége és legitimitása, és megerősödik az intézményeibe vetett bizalom.

Meg voltam győződve erről, amikor elolvastam néhány e-mailt, amelyet nekünk küldtek, amikor értesítettük a 6000 válaszadót az ombudsman döntéséről. Hadd olvassam el csak az egyik megjegyzést:

„Köszönöm, hogy továbbította nekem ezt a jelentést. A benne foglalt ajánlások megvalósítása nagy előrelépést jelentene (előrelépést) az elszámoltathatóság és az átláthatóság tekintetében (...). Önmagában az a legmegnyugtatóbb, hogy a vizsgálatra először is sor került.”

Várom kérdéseiteket, meglátásaitokat és visszajelzéseiteket, valamint a tájékozott vitát.