Bevezetés

Elnök úr, tisztelt képviselők, szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy a 2012. évre vonatkozó éves jelentésemmel kapcsolatban szólhatok Önökhöz.

A jelentés kulcsfontosságú számadatokat, statisztikákat és háttéranyagokat tartalmaz a 2012-ben polgároktól, vállalatoktól, nem kormányzati szervezetektől, egyesületektől és másoktól kapott panaszokkal kapcsolatban.

A teljes jelentés angol nyelven, valamint az áttekintés valamennyi hivatalos nyelven ma itt érhető el. A teljes jelentés a szokásos módon júliustól valamennyi hivatalos nyelven elérhető lesz.

A jelentést hivatalosan május 21-én nyújtottam be Schulz elnök úrnak.

Először is hadd mondjam el, hogy hálás vagyok azért, hogy a Parlament és a bizottság továbbra is támogatja az európai ombudsman munkáját, akinek nagyon különleges megbízatása van: az európai intézmények és szervek hivatali visszásságaival kapcsolatos panaszok kivizsgálása.

Az ombudsman munkája tehát kiegészíti e bizottság munkáját, bár az biztos, hogy szerepeink eltérőek.

A hivatali visszásság mindenfajta rossz vagy helytelen adminisztratív magatartást magában foglal, az uniós projektek késedelmes kifizetésétől a dokumentum kiadásának indokolatlan megtagadásáig, a pontatlan információk közzétételétől a levél megválaszolásának elmulasztásáig.

A bírósági ítéletekkel ellentétben az ombudsman határozatai jogilag nem kötelező erejűek. Meggyőző erejét azonban arra használja, hogy barátságos megoldásokat találjon, amelyekkel mindkét fél, azaz a panaszosok és az érintett európai szervek is elégedettek lehetnek. Az ombudsman szolgálatai így rugalmasabbak lehetnek, és az esetek többségében gyorsabbak, mint a bíróságok. Továbbá - ami sok panaszos számára nagyon fontos - az ombudsman szolgálatai ingyenesek.

Az ombudsman beavatkozását követően az intézmények és szervek nagyon gyakran rendezték a számlákat, fizettek kamatot, dokumentumokat adtak ki, orvosolták az igazságtalanságokat és véget vetettek a megkülönböztetésnek. Az ombudsman vizsgálatai a közérdeket is előmozdítják, és olyan fontos elvi kérdésekkel foglalkoznak, mint az esetleges összeférhetetlenségek és más etikai kérdések.

Éves jelentés 2012 - Kulcsfontosságú statisztikák

Hadd térjek most rá az éves jelentés legfontosabb statisztikáira. 2012-ben összesen 2442 panaszt kaptam polgároktól, vállalatoktól, nem kormányzati szervezetektől, egyesületektől és másoktól. 

Röviden rátérve a panaszok földrajzi eredetére, elmondhatom, hogy szokás szerint Spanyolország és Németország volt a panaszok legnagyobb abszolút számának forrása. Őket Lengyelország és Belgium követte. De népességük méretéhez képest a legtöbb panasz ismét kisebb tagállamokból, például Luxemburgból, Ciprusról, Máltáról és Szlovéniából érkezett. A képviselők a panaszok országonkénti részleteit az éves jelentésben, valamint az áttekintésben található térképen és számadatokban találják.

Mint tudják, szisztematikusan arra törekszem, hogy segítsek minden olyan panaszosnak, aki az ombudsmanhoz fordul, még azokban az esetekben is, amikor a panasz nem tartozik a hatáskörömbe.

2009 januárjában elindítottam egy interaktív útmutatót a honlapomon, amely minden hivatalos nyelven elérhető. Ennek az útmutatónak az a célja, hogy a panaszosokat ahhoz a szervhez irányítsa, amely a legalkalmasabb arra, hogy segítse őket, legyen szó akár saját szolgálataimról, e bizottságról, a tagállamok nemzeti vagy regionális ombudsmanjainak szolgálatairól vagy az Európai Bizottság által létrehozott meglévő problémamegoldó mechanizmusokról, például az Európa Önökért portálról vagy a SOLVIT hálózatról a határokon átnyúló problémák kezelésére.

Nem szabad alábecsülnünk, hogy mennyire fontos és képessé teszi az interaktív útmutatót a polgárok számára. Ezzel már az elején azonosítani tudják a legmegfelelőbb panaszkezelő szervet, és megkímélik magukat attól a frusztrációtól és késedelemtől, amely akkor fordulhat elő, ha rossz szervhez fordulnak panasszal.

2012-ben több mint 19 000 ember kapott tanácsot az útmutatón keresztül.

Ha hozzáadjuk a megválaszolt információkérések és a kezelt panaszok számát, azt mondhatjuk, hogy 2012-ben több mint 22 000 polgárnak nyújtott közvetlen segítséget az ombudsman.

A 2012-ben indított vizsgálatok száma, azaz 465, 18%-os növekedést jelent az előző évhez képest. A 2011-es hasonló, 18%-os növekedést követően a tendencia megerősíti, hogy egyre többen fordulnak az európai ombudsmanhoz a megfelelő okok miatt.

Ezt a tendenciát támasztja alá az a tény is, hogy az európai ombudsman megbízatásán kívül eső panaszok száma 2012-ben 1720 volt, ami az elmúlt tíz év legalacsonyabb száma. Ezt a sikert nagyrészt a korábban említett interaktív útmutatónak tulajdonítom.

2012-ben összesen 390 vizsgálatot zártak le. 89 esetben az érintett intézmény rendezte az ügyet, békés megoldásban állapodott meg, vagy ajánlástervezetet fogadott el. A többi ügy többségét vagy azzal a megállapítással zárták le, hogy nem történt hivatali visszásság, vagy hogy nincs szükség további vizsgálatokra. 56 esetben jutottam arra a következtetésre, hogy hivatali visszásság történt. Az intézmények ezek közül 9-ben részben vagy teljes egészében elfogadták az ajánlástervezetet, míg 47 ügyet kritikai észrevételekkel zártak le. 30 esetben tettem "további megjegyzéseket" a jövőbeni teljesítmény javítása érdekében.

Különjelentés

Tisztelt képviselők, amint arra Önök is emlékeznek, tavaly májusban különjelentést terjesztettem a Parlament elé a) arról, hogy a Bizottság nem kezelte a bécsi repülőtér bővítésének kezelésével kapcsolatos összeférhetetlenséget, b) a bővítéssel kapcsolatos környezeti hatásvizsgálat hiányáról, valamint c) az építési projekttel kapcsolatban panaszt tevők rendelkezésére álló felülvizsgálati eljárások hiányáról és a környezeti hatásvizsgálat hiányáról.

Az európai ombudsman által a Parlamentnek történelmileg benyújtott különjelentések rendkívül kis száma – 17 és fél év alatt 18 – kézzelfogható bizonyítéka az uniós intézmények által az esetek túlnyomó többségében elfogadott együttműködési megközelítésnek.

Ez az együttműködés azonban azon a tudaton alapul, hogy az ombudsman rendelkezik azzal a hatáskörrel, hogy különjelentést készítsen a Parlamentnek. Különösen, ha ajánlástervezet készül, annak ismerete, hogy a következő lépés egy különjelentés lehet, gyakran segít meggyőzni az érintett intézményt vagy szervet álláspontjának megváltoztatásáról.

Bizonyos, hogy a különjelentéseket nem szabad túl gyakran benyújtani, hanem csak olyan fontos kérdésekkel kapcsolatban, amelyekkel kapcsolatban a Parlament segíthetne meggyőzni az érintett intézményt vagy szervet álláspontjának módosításáról.

Az ombudsman különjelentéseinek kezelése során az Európai Parlament politikai szervként szuverén mind eljárásai, mind megközelítésének és intézkedéseinek tartalma tekintetében.

Ezért nagy örömömre szolgált, hogy mind az előadó, Auken asszony, mind a bizottság egyhangúlag támogatta az ombudsman álláspontját és elemzését a bécsi repülőtérről szóló saját jelentésében.

Nyomon követés és megfelelés

Tisztelt képviselők, 2012-ben első alkalommal kaptunk konkrét választ arra a kérdésre, hogy az európai ombudsman mennyire eredményes az intézmények teljesítményének javításában.

Tavaly két kiadványban - a kritikai és további észrevételek nyomon követéséről szóló tanulmányban és egy új megfelelési jelentésben - megállapítottuk, hogy az esetek 82%-ában az uniós intézmények eleget tesznek az ombudsman javaslatainak.

Más szóval az intézmények 2011-ben vagy 2012-ben 98 pozitív választ adtak a 2011-ben lezárt vizsgálatok keretében tett 120 észrevételemre és ajánlásomra.

Amikor ezeket az eredményeket eljuttattuk az intézményekhez, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke azt írta, hogy „... ez a munka egy másik alapvető elem a közvélemény arról való megnyugtatásában, hogy Uniónk beépítette a fékeket és ellensúlyokat. Még azon polgárok többsége számára is, akiknek nincs szükségük arra, hogy az ombudsmanhoz forduljanak, fontos tudniuk, hogy léteznek ilyen biztosítékok, és azokat aktívan érvényesítik.”

Csillagos tokok

Tisztelt képviselők, idén ismét beillesztettem az éves jelentésbe egy „sztáresetekről” szóló szakaszt, hogy kiemeljem az intézmények és szervek által a vizsgálataim során feltárt példaértékű igazgatási gyakorlatok szemléltető példáit, valamint hogy hangsúlyozzam, hogy az ombudsman intézményének központi feladata a szolgáltatási kultúra megerősítése és elmélyítése az uniós intézményekben és szervekben a bevált gyakorlatok előmozdítása és támogatása révén.

Az éves jelentés tíz ilyen „sztárügyet” emel ki. Ezeket a jelentés 1.5. szakasza ismerteti.

Az intézmények azon hajlandósága, hogy együttműködjenek az ombudsmannal a panaszok kielégítő rendezése érdekében, fontos kifejeződése e szolgáltatási kultúra iránti elkötelezettségüknek. Azt is megjegyzem, hogy egyes esetekben maguk a panaszosok konstruktív szerepvállalása is döntő fontosságúnak bizonyult a mindenki számára előnyös eredmény elérése szempontjából.

A közszolgálati elvek

Az ombudsman küldetésnyilatkozatában meghatározott legmagasabb szintű intézményi magatartási normák biztosítása soha véget nem érő folyamat. 2012-ben annak érdekében, hogy tovább segítsük a köztisztviselőket a tevékenységüket szabályozó kódexek és rendeletek sokaságában, és jobb iránymutatást nyújtsunk magatartásukhoz, közszolgálati elveket tettünk közzé valamennyi hivatalos nyelven.

Az öt alapelv a következő: a) az Európai Unió és polgárai iránti elkötelezettség, b) integritás, c) objektivitás, d) mások tiszteletben tartása és e) átláthatóság.

Az elvek figyelembe veszik a tagállamok bevált gyakorlatait, és azokat az Ombudsmanok Európai Hálózatával és a nyilvánossággal folytatott konzultációt követően fogalmazták meg. Ezen elvek közzétételét követően iránymutatásokat készítettem saját hivatalom munkatársai számára az etikáról és a helyes magatartásról.

Gondolatok egy évtizedes hivatalban

Elnök úr, tisztelt képviselők, mivel ez év októberében nyugdíjba vonulok, szeretném kihasználni ezt a lehetőséget arra is, hogy rövid áttekintést nyújtsak Önöknek arról, hogy véleményem szerint mik voltak az európai ombudsmanként eltöltött évtized figyelemre méltó eredményei és fontos tapasztalatai.

Alapszámokban: Az elmúlt évtizedben intézményem több mint 30 000 panasszal foglalkozott, és közel 3500 vizsgálatot indított az uniós intézmények állítólagos hivatali visszásságaival kapcsolatban.

Ugyanebben az időszakban az uniós közigazgatás sokkal átláthatóbbá, polgárbarátabbá és szolgáltatásközpontúbbá vált. Az ombudsman független és pártatlan munkája remélhetőleg hozzájárult az uniós közszolgálat igazgatási kultúrájának jelentős fejlődéséhez.

Ahogy azonban soha nem fáradok bele, hogy elmondjam, mindig van mit javítani, különösen az uniós intézmények és szervek azon képességének növelése terén, hogy proaktívan előmozdítsák a polgárok szolgálatának kultúráját.

Az elmúlt tíz évben az ombudsman számos módon részt vett az európai szintű döntéshozatalban és véleményalkotásban, valamint az Ombudsmanok Európai Hálózatával való együttműködés megerősítésében. Munkám fontos részei közé tartozott az ombudsman hivatalának kiigazítása az EU bővítésének figyelembevétele érdekében, az ombudsman alapokmányának reformja, tanácsadás a törökországi ombudsmani intézmény létrehozásához, egyetértési megállapodások megkötése az európai adatvédelmi biztossal és az Európai Beruházási Bankkal, az ombudsman szerepének megerősítése az emberi és alapvető jogok védelmével kapcsolatban, az Ombudsmanok Európai Hálózatának megerősítése, és mindenekelőtt a Parlament tájékoztatása és ajánlások megfogalmazása számos területen.

Ha ki tudnám emelni azt a három területet, ahol az ombudsman kézzelfogható eredményeket ért el az uniós közigazgatás minőségének javítása terén, a következőket választanám: átláthatóság, a polgárok jogai és etikai normák.

Átláthatóság

Az átláthatósággal kapcsolatos panaszok mindig is a panaszlista élén álltak. Ez az arány azonban a 2008-as csúcsévhez képest, amikor a panaszosok 36 %-a állította, hogy nem átlátható, 2012-ben 21,5%-ra csökkent. Ez egyértelmű jele annak, hogy az uniós intézmények sokat tettek annak érdekében, hogy átláthatóbbá váljanak. Hogy csak egy példát említsek: Az ombudsman számos ajánlása arra késztette a londoni Európai Gyógyszerügynökséget, hogy felülvizsgálja az orvosi adatokhoz, például a mellékhatásokról szóló jelentésekhez és a klinikai vizsgálatokhoz való hozzáférésre vonatkozó átláthatósági politikáját. A közegészségügy területén a nagyobb átláthatóság kulcsfontosságú az európai polgárok számára.

A polgárok jogai

Amióta a Lisszaboni Szerződés 2009-ben hatályba lépett, és az Alapjogi Charta jogilag kötelező erejűvé vált, az ombudsmanhoz egyre több panasz érkezik a polgárok jogainak területén. Ezek közé tartozik például az európai polgári kezdeményezés, az intézmények azon kötelezettsége, hogy nyílt és rendszeres párbeszédet folytassanak a civil társadalommal, valamint a polgárok fokozott részvételének egyéb módjai, beleértve a nyilvános konzultációkat is.

Egy panasz alapján felkértem a Bizottságot, hogy tegye közzé nyilvános konzultációit az EU valamennyi nyelvén, mivel ezek kulcsfontosságúak a polgárok uniós részvétele szempontjából. Sajnálatos módon a Bizottság eddig nem volt hajlandó követni ezt az ajánlást.

Etikai normák

Az elmúlt években egyre több „etikával” kapcsolatos panasz érkezett hozzám, többek között az összeférhetetlenséggel, a „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatos ügyekkel és az etikai bizottságokkal kapcsolatban.

Egy esetben felszólítottam az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot, hogy erősítse meg eljárásait annak érdekében, hogy a forgóajtó-jelenséggel kapcsolatos ügyekben elkerülhető legyen az összeférhetetlenség kockázata. Egy másikban arra a következtetésre jutottam, hogy Mario Draghi tagsága a 30 tagú csoportban nem ássa alá az Európai Központi Bank függetlenségét. Nemrégiben pedig két új vizsgálatot indítottam az etikai kérdések Európai Bizottságon belüli kezelésével kapcsolatban. Ezek az ügyek jelenleg is folyamatban vannak.

Hivatali időm alatt aktívan előmozdítottam a legmagasabb szintű etikai normákat az uniós közigazgatásban, például azáltal, hogy közzétettem az uniós alkalmazottakra vonatkozó közszolgálati elveket, amelyeket az imént említettem, és amelyekre az uniós intézmények nagyon pozitívan reagáltak.

Az elmúlt tíz évben a hozzám beérkező ügyekben felmerült ténybeli és jogi kérdések egyre összetettebbé váltak. Ugyanakkor az évente indított vizsgálatok száma a tíz évvel ezelőtti 253 ügyről 2012-ben 465-re nőtt. Más szóval, a munkaterhelésünk mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében bővült.

Továbbá annak érdekében, hogy az Európai Unióhoz az elmúlt évtizedben csatlakozott 12 új ország polgárait szolgáljuk, most 23 - hamarosan 24 - nyelven foglalkozunk a panaszokkal, szemben az egy évtizeddel ezelőtti kevesebb mint felével.

Szerencsére erőforrásaink ezzel arányosan növekedtek. Az intézmény létszáma a 2003-as 31 álláshelyről 2012-ben 66-ra nőtt. A személyzet létszámának növekedése viszont szükségessé tette az iroda hosszú távú átszervezését. Örömmel számolok be arról, hogy már majdnem befejeztük a folyamat utolsó szakaszát, és megújult bizalommal tekintünk a jövőbe abban a képességünkben, hogy mind a polgárokat, mind az intézményeket segíteni tudjuk.

Köszönettel:

Ezen eredmények közül kevés lett volna lehetséges az európai ombudsman személyzetének támogatása nélkül. Valójában kiválóságuk és elkötelezettségük az, amely előmozdítja a megfelelő panaszkezelést, a polgárok megszólítását és az intézményekkel való jó kapcsolatokat.

Szándékosan választom meg a szavaimat, mivel 2012 szeptemberében az EFQM, az Európai Minőségirányítási Alapítvány "Elkötelezett a Kiválóságért" tanúsítványt adományozott az európai ombudsmannak. Természetesen, ahogy az a magas színvonalú és motivált emberektől elvárható lenne, a személyzet még magasabb színvonalra törekszik. Minden jót kívánok nekik erőfeszítéseikhez.

Ugyanilyen fontos elismerni, hogy ezen eredmények közül kevés lett volna lehetséges az uniós intézmények megfelelő együttműködése nélkül. Problémák felmerülése esetén mindig számíthattam az uniós intézmények vezetésével és személyzetével folytatott nyitott és proaktív együttműködésre.

Ami a Bizottságot illeti, amely történetileg a hivatalomba érkező összes panasz mintegy kétharmadát fedi le, külön szeretném méltatni az ombudsman munkájának támogatását az igazgatásért, az intézményközi kapcsolatokért és az alapvető jogokért felelős egymást követő biztosok részéről. Egy újabb elégedettségi forrás, amelyet érdemes megemlíteni, az EU ügynökségei, amelyek vezetői csapatai túlnyomó többségükben teljes mértékben együttműködtek velem a szolgáltatási kultúra elveinek előmozdításában a polgárokkal és a nyilvánossággal fenntartott kapcsolataikban.

Végül, de nem utolsósorban, ezek közül az eredmények közül kevés lett volna lehetséges általában az Európai Parlament, és különösen Önök, a Petíciós Bizottság, az ombudsman kiemelt tárgyalópartnere támogatása nélkül.

A Parlament nagyon támogatta az ombudsmant abban, hogy biztosítsa a munkám hatékony elvégzéséhez szükséges költségvetési és emberi erőforrásokat, az együttműködési megállapodásunk révén szükséges fizikai erőforrásokat, valamint a megfelelő ügyintézés és a polgárok jogainak védelme terén történő előrelépéshez szükséges politikai támogatást. Ez egy együttműködésen alapuló erőfeszítés volt, amely látványosan jó eredményeket ért el, és szeretnék köszönetet mondani minden képviselőnek, de különösen a bizottság elnökének, elődeinek és mindazoknak, akik az Önöknek szóló jelentéseim előadóiként szolgáltak.

Gondolatok a jövőről

Befejezésül néhány gondolatot fűzök a jövőhöz. A Parlament jelenleg az utódom megválasztásának folyamatában van. Aki sikeres lesz, annak számos kihívással kell szembenéznie a jövőben.

Az egyik ilyen kihívás a megszorító helyzet, amellyel mind a polgároknak, akiket szolgálunk, mind azoknak az intézményeknek, amelyeknek segítenünk kell, minden valószínűség szerint hosszú ideig szembe kell nézniük.

A másik feladat a technológiai változásokkal való megbirkózás és az azokhoz való alkalmazkodás; környezeti, gazdasági és pénzügyi problémák; a népesség növekedése, de elöregedése is; és még sokan mások, beleértve a migrációt is.

Ezek a kihívások mély nyomot hagynak az EU és polgárai közötti kapcsolatok alakulásában. A polgároknak az őket szolgáló EU-val szembeni elvárásai viszont két központi paraméter függvényei:  azok a problémák, amelyekkel szembesülnek, és azok az eszközök, amelyekkel követeléseik ismertté tétele érdekében rendelkeznek.

Az európai ombudsman számára az a kihívás, hogy reagáljon a polgárok változó igényeire és igényeire, ugyanakkor tisztában legyen az intézményekre nehezedő nyomással és korlátokkal.

A polgárok elvárásainak való meg nem felelés a hitelesség elvesztéséhez és más megoldások kereséséhez vezethet. Hasonlóképpen, ha nem ismerik el azokat a korlátozott forrásokat, amelyekkel az intézményeknek az ilyen elvárásoknak meg kell felelniük, az az ombudsman és az intézmények közötti kapcsolat megszakadásához vezethet. Egy ilyen lehetséges fejlődés a polgárokra nézve is káros lesz.

Hogyan kell a leendő ombudsmannak szembenéznie ezekkel a kihívásokkal? Értelmesen, kreatívan és proaktívan rendszeres és strukturált párbeszédet folytatok az intézményekkel, amelynek külső ellenőrzési mechanizmusaként szolgálok, és amely központi eleme azon mély meggyőződésemnek, hogy az ombudsmant nem szabad a hibáztatás kultúrájának intézményi kifejeződésének tekinteni, amely hajlamos védekező mentalitást kialakítani az intézményekben és a személyzetben. Célom inkább az volt, hogy proaktívan előmozdítsam a polgárok szolgálatának kultúráját és jogaik aktív tiszteletben tartását.

A polgároknak nyújtott szolgáltatások adminisztratív kultúrájának előmozdítása inkább erkölcsi, mint költségvetési befektetést igényel a Parlament és az ombudsman részéről. Kéri az ombudsmant, hogy legyen proaktív, fantáziadús és kreatív, amikor olyan módokon gondolkodik, amelyeken keresztül hozzájárulhat az intézmények gondolkodásmódjának megváltoztatásához. Az ilyen módszerek közé tartozik többek között a szisztematikus hálózatépítés és a nyilvánossággal való folyamatos kapcsolattartás; meggyőzni a közigazgatási szerveket arról, hogy a proaktív fellépés nyerő – és alacsony költségű – megoldás lehet a polgárok bizalmának növelésére.

Mindenekelőtt azonban a polgároknak nyújtott szolgáltatás adminisztratív kultúrájának előmozdítása az ombudsman intézményétől szellemi elkötelezettséget és adminisztratív kapacitást követel meg a polgárokra összpontosító, a legmagasabb etikai normák fenntartására és betartására irányuló stratégiák elfogadásához. Ezek az attribútumok képezik a szükséges alapot az ahhoz szükséges erkölcsi és politikai tőke kiépítéséhez, hogy eleget lehessen tenni az ombudsmanhoz kapcsolódó többletfeladatoknak és súlyos elvárásoknak, mivel az ombudsmant a végrehajtó hatalom fontos intézményi ellensúlyának tekintik, amely olyan erkölcsi tekintéllyel rendelkezik, amely képes érdemben hozzájárulni a jogállamiság elmélyítéséhez és a demokrácia minőségének javításához az Európai Unión belül.

E célok elérése érdekében a jövőbeli európai ombudsmannak személyes függetlenséggel, pártatlansággal és feddhetetlenséggel kell rendelkeznie – és képesnek kell lennie arra, hogy ezt a birtoklást a polgárok megelégedésére nyilvánosan bizonyítsa –, amint azt a Parlament az ombudsmanra vonatkozó határozatának közel 20 évvel ezelőtti elfogadásakor kifejezetten előírta.

Minden jót kívánok annak, aki az utódom lesz, és köszönöm a figyelmüket, és még egyszer, az elmúlt tíz évben nyújtott támogatásukat.