Tisztelt Elnök
Úr,
Tisztelt
Vendégek,
Hölgyeim és Uraim!

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek ezeken a Rosalía de Castro Intézet által szervezett békepedagógiai találkozókon, egy olyan helyen, mint Santiago. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának több mint 50 évét követően a kérdés ismét aktuális az Európai Unióban, most az Emberi Jogok Alapokmányának kidolgozásával összefüggésben.
A folyamattal kapcsolatos álláspontom tisztázása érdekében először röviden ismertetném az európai ombudsman intézményének hatáskörét. Ezt követően megvizsgálok néhány javaslatot, és a jövőre vonatkozó lehetséges megoldásokkal zárok.

1 AZ EURÓPAI OMBUDSMAN INTÉZMÉNYE

Az ombudsman személye az Európai Unióban az európai polgárság fogalmának fejlődésével közvetlen összefüggésben alakult ki. A spanyol kormány kezdeményezésére a Maastrichti Szerződés egy új, az uniós polgársággal foglalkozó részt is tartalmazott. Az új cikkek számos jogot állapítottak meg a tagállamok minden állampolgára számára, függetlenül attól, hogy gazdasági szereplőnek minősül-e, és ez alapvető fontosságú. E jogok közé tartoznak többek között a következők:
az Unió területén való szabad mozgás és tartózkodás;
az európai és helyhatósági választásokon való szavazás és jelöltként való részvétel lehetősége a szokásos lakóhelyen;
az Európai Parlamenthez intézett petíció benyújtásának joga;
- és ami engem a legközvetlenebbül érint, az európai ombudsmanhoz fordulás joga abban az esetben, ha a közösségi közigazgatás nem megfelelően járt el.
A Szerződés 259. cikke értelmében minden uniós polgárnak vagy lakosnak joga van panaszt tenni az ombudsmannál a Közösség intézményeinek vagy szerveinek hivatali visszásságai miatt, kivéve a közösségi bíróságokat igazságszolgáltatási feladataik ellátása során.
Közösségi hivatali visszásság esetén az ombudsmannak lehetőség szerint békés megoldást kell keresnie az illetékes intézménnyel a panaszos kielégítése érdekében. Amennyiben ez nem érhető el, az ombudsman ajánlások útján felhívhatja az illetékes intézmény figyelmét, és a helyzetről jelentést tehet az Európai Parlamentnek.
Mivel az a feladatom, hogy elkerüljem a "rossz adminisztrációt" közösségi szinten, tisztázni kellett e fogalom meghatározását. Amint arra az Európai Parlament által támogatott 1997-es éves jelentésemben rámutattam, hivatali visszásság akkor fordul elő, ha egy közjogi szerv nem tesz eleget egy rá vonatkozó szabálynak vagy jogelvnek. Természetesen azon szabályok és elvek között, amelyeket minden közösségi szervnek vagy intézménynek tiszteletben kell tartania, szerepelnek az Amszterdami Szerződés 6. cikkében meghatározott alapvető emberi jogok.
A hivatali visszásság fogalmának alkalmazására vonatkozó egyértelmű keret létrehozása érdekében támogattam, hogy a közösségi intézmények és szervek a helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexeket alkalmazzanak. Az ilyen jellegű eszközök egyértelműbben meghatározhatnák a közösségi közigazgatásnak a polgárokkal szembeni kötelezettségeit. Ezek közé tartozhatnak például a meghallgatáshoz való jogra vagy bizonyos jogi aktusok indokolására vonatkozó kritériumok. A polgárok tájékoztatása mellett ezek a kódexek maguk a tisztviselők számára is iránymutatást nyújtanának szakmai magatartásukról.

2 EMBERI JOGOKRA VONATKOZÓ KÖVETELÉSEK

Míg az európai ombudsmanhoz intézett panaszok közül sok a polgárok fontos jogainak védelmével kapcsolatos, közülük csak kevesen foglalkoztak közvetlenül a kérdéssel.
Az elvégzett vizsgálatok közül kiemelném az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés nagyobb átláthatóságának biztosítására irányuló kezdeményezésemet; a versenyvizsgák korhatárai és azok esetleges diszkriminatív hatása; vagy arról, hogy a közigazgatás tiszteletben tartja-e tisztviselői véleménynyilvánításának szabadságát.
Az egyik kérdés, amelyet meg kell említenem Önöknek, az a nagy munka, amelyet a közösségi intézményeken belüli nagyobb átláthatóság érdekében végeztünk, különösen a dokumentumokhoz való hozzáférés területén. Véleményem szerint a közigazgatás általi hatékony ellenőrzés megköveteli minden polgár azon jogának elismerését, hogy hozzáférjen a közigazgatás birtokában lévő információkhoz, amint azt az emberi jogok európai egyezményének 10. cikke is elismeri. Ebben a témában az európai ombudsmanhoz számos panasz érkezett, és számos hivatalból indított kezdeményezést is támogattak.

3 ALAPJOGOK ÉS SZABADSÁGOK A KÖZÖSSÉGI RENDSZERBEN

Egyértelmű, hogy munkám gyakorlása során, valamint az alapvető jogok és szabadságok közösségi szintű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében először is meg kell határozni, hogy a közösségi jog fényében melyek ezek a jogok és szabadságok.
Hosszú utat követően, amelyen a Bíróság meghatározó szerepet töltött be, az Amszterdami Szerződés 6. cikke megismételt egy már meglévő formulát, amellyel az Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy:

„Az alapvető jogok tiszteletben tartása, ahogyan azokat az emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény [...] biztosítja, és ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek, a közösségi jog általános elveiként”.

Egyértelmű tehát az Unió azon szándéka, hogy megvédje a polgárok jogait, és a Bizottság megerősíti a Közösségek Bíróságának ezen a területen betöltött védő szerepét is.
Ezeket az alapvető jogokat az Unió alapjaként ismerik el, és e jogok megsértése esetén a tagállami jogállás felfüggeszthető. A közösségi intézményeknek figyelemmel kell kísérniük e kötelezettségvállalások valamennyi tagállam általi végrehajtását. Előre látható, hogy ezt a szerepet még buzgóbban kell majd gyakorolni azon közép- és kelet-európai államok esetében, amelyeknek az Unióhoz való csatlakozása az elkövetkező években várható.
Az új szerződésnek a polgárok jogait érintő kérdésekkel kapcsolatos másik nagyon fontos hozzájárulása a bel- és igazságügyi együttműködési politikákhoz kapcsolódik. E kérdések egy része – például a menekültügy, a bevándorlás és a vízumügy – közösségi hatáskörbe kerül. Közösségi fejlesztési keretet kell létrehozni az európai ombudsman felügyelete és a Bíróság ellenőrzése mellett. A közösségi pillérbe át nem lépett szempontok, különösen a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés tekintetében az európai intézményeknek és a tagállamoknak együtt kell működniük „a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség” létrehozása érdekében. Az e területre vonatkozó kezdeményezések, beleértve az európai rendőri erők, az EUROPOL intézkedéseit is, az európai ombudsman hatáskörébe fognak tartozni annak érdekében, hogy ez az intézmény nyomon követhesse a megfelelő ügyintézés elveinek való megfelelésüket.
Tekintettel az olyan kérdések érzékenységére, mint a menedékjog vagy a vízumok megadása az egyéni jogok szempontjából, a közösségi szerveknek biztosítaniuk kell, hogy ezeket a jogokat a nemzeti hatóságok az egyedi esetek megoldása során tiszteletben tartsák. Lehetséges, hogy ezen ügyek nagy része a nemzeti ombudsmanokhoz és az európai ombudsmanhoz intézett panaszokká válik.
Az ilyen problémák hatékony kezelése megköveteli, hogy az európai ombudsman ne egyedül járjon el, hanem közvetlenebbül működjön együtt nemzeti és regionális szintű kollégáival. Bár jelentős előrelépés történt ezen az úton, és már létezik egy együttműködési hálózat közöttünk, ezt az együttműködést el kell mélyíteni. Csak így biztosítható, hogy az olyan kihívások, mint a közös külpolitika vagy az Unión belüli szabad mozgás kihívásai, polgáraink jogainak sérelme nélkül valósuljanak meg.
Másrészt remélem, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos új területek fejlesztése során a közösségi intézmények szem előtt tartják az Európa Tanács tapasztalatait. Tekintettel e szerv hosszadalmas munkájára, amelyhez a tagállamok évek óta hozzájárulnak, helyénvaló lenne javítani az e szervvel való együttműködést.

4 A JELENLEGI HELYZET JAVÍTÁSÁRA IRÁNYULÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK

Az elmúlt években végrehajtott alkotmányos reformok ellenére az emberi jogok védelme az Unióban véleményem szerint két fő problémát vet fel.
Először is, a Szerződések jogokról beszélnek, anélkül, hogy azonosítanák azokat, vagy meghatároznák tartalmukat. Az Unió keretébe való beépítése egy olyan diffúz számadat segítségével történik, mint az általános elvek. Annak a polgárnak, aki ilyen kérdést mer feltenni, nemcsak ismernie kell a közösségi jogot, hanem az összehasonlító jog szakértőjévé is kell válnia.
A második probléma az, hogy ezzel a modellel nem világos, hogy ezeket a jogokat hogyan lehetne védeni az uniós kereten belül. A tagállamok számos vonatkozó egyezményt ratifikáltak, amelyek közül a legfontosabb az emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény. Hatóságaik ezért kötelesek tiszteletben tartani őket, és bármely polgár hivatkozhat a védelmükre. Ezzel szemben, ha a kereset valamely közösségi intézménytől származik, annak hatáskörén belül a polgárok nem rendelkeznek ilyen egyértelmű hivatkozási ponttal a jogaik védelméhez való joguk gyakorlásához.
E lehetséges hiányosság orvoslására alternatívákat javasoltak, például azt, hogy a Közösség csatlakozzon az emberi jogok európai egyezményéhez. A Bíróság 1996. márciusi elutasító véleményét követően ez utóbbi lehetőség megalapozatlannak bizonyult.
Ezzel a patthelyzettel szembesülve a Tanács német elnöksége hivatali ideje alatt támogatta az Európai Unió új Alapjogi Chartája kidolgozásának ötletét. A célkitűzést az Unió állam- és kormányfői 1999 júniusában, Kölnben tartott ülésükön fogadták el hivatalosan.
E Chartának tartalmaznia kell
i. a szabadsághoz és az egyenlőséghez való jogot, valamint az emberi jogok védelméről szóló európai egyezményben meghatározott alapvető eljárási elveket;
ii. az uniós polgárok alapvető jogai;
egyéb gazdasági és szociális jogok.
Megszövegezésével egy különleges szervet bíztak meg, amelyben a tagállamok és nemzeti parlamentjeik küldöttei, az Európai Bizottság küldöttei, valamint európai parlamenti képviselők vesznek részt. Az európai ombudsman intézménye megfigyelőként vesz részt ezen a fórumon.
A cél az, hogy ez a testület még az év vége előtt elkészítse a tervezetet. Elfogadását követően ez a dokumentum az Európai Unió Alapjogi Chartája lesz, amely a jövőben az európai szerződések részét képezheti.

5 AZ EURÓPAI OMBUDSMAN JAVASLATAI

Ez a kezdeményezés nagyon pozitív abban a tekintetben, hogy arra kell szolgálnia, hogy valamennyi európai polgár jobban megismerje jogait. A polgárok szemszögéből nézve pedig ennek a Chartának a megszövegezését kellene megközelíteni, amint azt a megszövegezéséért felelős testület előtt február 2-án elmondott beszédemben is kifejtettem.
Ezen időpont előtt már számos javaslatot tett azzal a céllal, hogy javítsa a jelenlegi helyzetet, és mostantól hatékonyabbá tegye az emberi jogok védelmét az Unióban, anélkül, hogy megvárta volna egy bonyolult dokumentum kidolgozásának hosszadalmas folyamatát.
Ezért azt javasolta, hogy a Szerződésbe foglaljanak bele egy egyszerű rendelkezést. Véleménye szerint az Unió és intézményei kötelesek lennének tiszteletben tartani az összes vagy a legtöbb tagállam által ratifikált emberi jogi megállapodásokat. Ez nemcsak az emberi jogok európai egyezményét foglalná magában, hanem az Európa Tanács más egyezményeit is, például az Európai Szociális Chartát, a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezményt és az etnikai kisebbségek védelméről szóló egyezményt. Magában foglalná továbbá az ENSZ olyan eszközeit, mint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint számos ILO-egyezmény.
Elismerem azonban, hogy az eredmény nem lenne tökéletes, mivel a polgárnak továbbra is több különböző szöveget kellene ismernie ahhoz, hogy megismerhesse alapvető jogait. Az említett jogok tiszteletben tartására sem léteznének egyértelmű mechanizmusok.
Ha az Unió úgy dönt, hogy az alapvető jogokról szóló törvény felé halad, rendelkezéseinek egyértelműnek kell lenniük a polgárok számára, és minden uniós intézményre vagy szervre nézve kötelezőnek kell lenniük.
E célból azt javasoltam, hogy a Charta alapelvként foglalja magában a polgárok megfelelő ügyintézéshez való jogát. Az elv gyakorlati megvalósítása érdekében bizonyos végrehajtási szabályokat kellene elfogadni, például a helyes hivatali magatartásra, valamint az információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályokat.
E jognak a chartába való belefoglalása széles körű hatást gyakorolhatna valamennyi jelenlegi és jövőbeli tagállamra, elősegítve, hogy a 21. század a „jó kormányzás évszázadává” váljon.
Végül e Charta tiszteletben tartásának biztosításához megfelelő eszközöket kell biztosítani, mivel a jogok – a hatékony jogorvoslatok meglétének kivételével – értéktelenek maradnak. Külön utalok erre a pontra, mert sajnálatosnak tartom, ami az Amszterdami Szerződésben az uniós polgároknak tett ígéretekkel történt. Véleménye szerint az Európai Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság elvein alapul. Ebben az összefüggésben a döntéseket "a lehető legnyilvánosabban" kell meghozni.
E jó szándék ellenére a Miniszterek Tanácsa továbbra is zárt ajtók mögött dönt a közösségi jogszabályokról. Véleményem szerint egy demokráciában a polgároknak joguk van ahhoz, hogy megismerjék a törvények elfogadásához vezető vitákat.
A Szerződés alkotmányos jogot biztosít a polgároknak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való hozzáférésre is. Ezt a jogot magának a Szerződésnek megfelelően szabályozási eszközökkel kell kifejleszteni. A Bizottság által nemrégiben közzétett javaslat fényében azonban inkább azoknak a kivételeknek a jogalkotási fejlődésével kell szembenéznünk, amelyeket a közösségi közigazgatás alkalmazhatna a fent említett jog kizárására.
Végül, e jogok hatékony ellenőrzése gyakran megköveteli azok tiszteletben tartásának külső ellenőrzését. Amint azt a tagállamok tapasztalatai mutatják, a jogok védelme megerősíthető, ha lehetőség van a nemzetközi felügyeletre. A legfejlettebb és leghatékonyabb nyomonkövetési rendszert az emberi jogok európai egyezménye határozza meg. Az egyezmény rendszerén keresztül valamennyi uniós tagállam elfogadta a nemzetközi ellenőrzést. Véleményem szerint ezért tanácsos lenne, hogy az uniós intézmények és szervek hasonló felügyelet alá tartozzanak, amely az Uniónak az említett egyezményhez való csatlakozásából eredhet.

KÖVETKEZTETÉS

Bármi is történik ezeken a magas szinteken, számomra az európai polgárok jogainak védelmét napról napra folytatni kell. Ezért az európai ombudsmannak – az Unión belüli alkotmányos változásoktól függetlenül – továbbra is törekednie kell arra, hogy biztosítsa az európai polgároknak biztosított jogok tiszteletben tartását. A polgárok és jogaik jobb védelme csak akkor érhető el, ha az e küldetéssel foglalkozó intézmények, köztük a nemzeti és regionális ombudsmanok szorosabb együttműködési kapcsolatokat alakítanak ki közöttük. Meggyőződésem, hogy a polgárok közösségi jogból eredő számos joga előtt álló akadályok - mint például a személyek szabad mozgása az Unió területén - együttműködéssel javíthatók lennének.
Ennek a galíciai utazásnak az a célja, hogy szorosabb együttműködést biztosítson az olyan intézményekkel, mint a Valedor do Pobo, amelyek viszonyítási alapként szolgálnak az európai polgárok jogainak hatékony védelméhez.
Az együttműködés eredményei ígéretesek, és azt mutatják, hogy az ombudsman intézménye képes szembenézni azokkal az új kihívásokkal, amelyek lehetővé teszik a polgárok jogainak gyakorlását az Európai Unió minden szintjén.
Köszönöm a figyelmet.