---

Őexcellenciája Síndic de Greuges,
Őexcellenciája,
Tisztelt Vendégek,
Hölgyeim és Uraim,

Személyes megelégedettségünkre szolgál, hogy Önökkel együtt, némi várakozással ünnepelhetjük az Európa-napot. És ez Barcelonában, egy Európa-párti elhivatottsággal és nyitottsággal rendelkező város szimbóluma.

Mielőtt belekezdenék, nyílt hálámat fejezem ki Antón Cañellasnak, akinek Síndic de Greuges de Cataluñaként végzett feladata mindig példaértékű volt valamennyi ombudsman számára. Kedves Anton, köszönöm, hogy kitartása és támogatása nélkül ez a cselekedet nem valósulhatott volna meg. Szeretném elismerni a Parlament és az Európai Bizottság küldöttségei által nyújtott nagy segítséget is, és ezért szeretnék köszönetet mondani képviselőiknek, Ribot úrnak és Coll úrnak.

Ezeket a szavakat egy ilyen fontos hallgatóság előtt mondom ki, miután közel hét évig töltöttem be az európai ombudsmani tisztséget. Ebben az időszakban számos alkalommal volt szerencsém Katalóniába látogatni, hogy elmagyarázzam a munkámat. Mindezekkel a tapasztalatokkal most már lehetséges jelezni a megtett út mérföldköveit és az előttünk álló utat.

E célból számos fontos dokumentumot osztottak szét, többek között a következőket:

az Európai Unió Alapjogi Chartája;
a helyes hivatali magatartás új európai kódexe; és
- az európai ombudsman tevékenységéről szóló brosúra.

Az 1980-as években a dél-európai országokban erőteljesen népszerűsítették a Polgárok Európájának gondolatát. Ezért természetes volt, hogy a spanyol kormány a Szerződések 1991-es reformja keretében koherens javaslatot terjesztett elő e tekintetben. Ebben a projektben a spanyol kormány az európai polgárok jogainak hosszú listáját javasolta, amelynek végrehajtását az európai ombudsmannak az Európai Unió minden szintjén nyomon kell követnie.

A spanyol javaslatot 1993-ban Maastrichtban részben elfogadták. Az Európai Unióról szóló szerződés csak az európai polgárok jogainak szűkített listáját vezette be. Ezek közül a legfontosabb a szabad mozgáshoz, tartózkodáshoz és munkavállaláshoz való széles körű jog a tagállamokban; a helyhatósági választásokon, valamint az európai parlamenti választásokon való választás és a megválasztás joga, ha a polgár bármely uniós országban lakóhellyel rendelkezik.

A Maastrichti Szerződés két új alkotmányos jogot is bevezetett: egyrészt az a jog, hogy petíciókat küldjenek az Európai Parlamentnek az Európai Unió tevékenységeivel kapcsolatos bármely ügyben és az Unió bármely szintjén, legyen az szupranacionális, nemzeti, regionális vagy helyi, másrészt pedig az a jog, hogy panaszt nyújtsanak be az európai ombudsmanhoz. Meg kell jegyezni, hogy az európai ombudsman megbízatása csak a közösségi intézmények és szervek tevékenységei során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságok eseteire korlátozódott. Ez azt jelenti, hogy egy polgár, egy szervezet vagy egy vállalat akkor nyújthat be panaszt, ha úgy ítéli meg, hogy a közösségi közigazgatás intézkedései nem kielégítőek vagy hiányosak.

A tagállamok azonban nem fogadták el, hogy az európai ombudsman felügyelje a tagállamok közigazgatási szerveinek tevékenységét, még akkor sem, ha azok a közösségi jogot alkalmazták. Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy ez a fajta fellépés nagyon fontos, mivel a közösségi jog decentralizált jog. Ez azt jelenti, hogy végrehajtása és fejlesztése nem Brüsszeltől, hanem az egyes tagállamok nemzeti közigazgatásától függ. Ezen a területen a polgárok a Szerződések őreként panaszt nyújthatnak be az Európai Bizottsághoz, vagy petíciót küldhetnek az Európai Parlamentnek vagy a tagállam illetékes ombudsmanjának. Természetesen ez a panasz típusától függ.

Kedves Barátaim,

Ez volt a helyzet, amikor 1995. szeptember 1-jén az első európai ombudsmanként megkezdtem a munkámat (905).

De hol vagyunk most? Mi történt az 1991-es spanyol álommal vagy látomással?

A polgárok jogaira vonatkozó azon törekvések, amelyeket Spanyolország akkor felvetett, jól tükröződtek a Nizzában kihirdetett Alapjogi Chartában. Számomra ez azokat az alapelveket és jogokat jelenti, amelyeket a közösségi jognak tiszteletben kell tartania, amint azt az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke megállapítja.

A három közösségi intézménynek, a Parlamentnek, a Bizottságnak és a Tanácsnak, amelyek elnökei kihirdették a Chartát, jó példát kell mutatniuk azáltal, hogy rendszeres tevékenységük során alkalmazzák annak rendelkezéseit és elveit. Ezt a közelmúltban a közösségi közigazgatás munkaerő-felvételi eljárásaiban a korhatár eltörlésének kérdése kapcsán mutatták be.

A Nizzai Charta kimondja, hogy mindenkinek joga van a munkakereséshez (15. cikk) és az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmához (21. cikk). Ezen elismerésre tekintettel úgy döntöttem, hogy hivatalból vizsgálatot indítok a közösségi munkaerő-felvétel során alkalmazott életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés kérdésében. Törekedtem arra, hogy véget vessek minden olyan esetleges hátrányos megkülönböztetésnek, amely nem volt kellően indokolt. Megkértem az összes uniós intézményt és szervet, hogy adjanak részletes tájékoztatást a gyakorlatukról és annak lehetséges indokairól.

Mind az Európai Parlament elnöke, Cox úr, mind az Európai Bizottság elnöke, Prodi úr hivatalosan megerősítette az európai ombudsmannak, hogy intézményeik tevékenysége során tiszteletben fogják tartani a Charta rendelkezéseit és elveit. Ezt már a gyakorlatban is bizonyították azzal, hogy e tekintetben eltörölték a korhatárokat.

A maga részéről a Miniszterek Tanácsának és igazgatásának kétségei vannak ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Úgy tűnik, érvelése továbbra is az, hogy a Charta "puszta politikai nyilatkozat", és ezért nem kell betartani. Úgy vélem, hogy az európai polgároknak jogukban áll elvárni, hogy az Unió legmagasabb szintű hatóságai által 2000 decemberében Nizzában ünnepélyesen kihirdetett Chartát tiszteletben tartsák mindazok, akik erre jogosultak. Ez kétségtelenül erősíteni fogja az Európai Unió és polgárai közötti kapcsolatokat.

Más szóval, az Unió jövője és a polgárokhoz fűződő kapcsolatai szempontjából rossz lenne, ha a politikusok jelentős előrelépést tudnának bejelenteni és ígérni a polgároknak, de nem éreznék magukat elkötelezettnek a megvalósítás iránt, amikor eljön az ideje.

Ezért remélem, hogy a Miniszterek Tanácsa felülvizsgálja álláspontját, és vállalja, hogy tevékenységei során tiszteletben tartja a Nizzai Chartában rögzített alapvető jogokat, beleértve az adminisztratív jellegű jogokat is. Ezzel megerősítenék hivatásukat az európai polgárok szolgálatában.

A magam részéről megpróbáltam követni a Nizzai Charta tiszteletben tartásának vonalát, amint azt láthatják, amikor a kiállítás későbbi részében a munkámra utalok.

Bár az alapvető jogokat a tagállamok által tiszteletben tartandó alkotmányok vagy emberi jogi egyezmények rögzítik, a Nizzai Charta kötelező ereje még mindig nyitott kérdés, és nézeteik e kérdésben eltérnek.

Az Európa jövőjéről szóló konvent is vizsgálja ezt a kérdést az Unió alkotmányos szerződésének kidolgozása során. A véleményeket a.

Most hadd magyarázzam el részletesebben a tevékenységeimet:

Az európai ombudsman legfontosabb feladata a megfelelő ügyintézés elősegítése bármely közösségi intézmény vagy szerv tevékenysége során. Itt fontos megjegyezni, hogy a megfelelő ügyintézés a polgárok alapvető joga, amelyet a Nizzai Charta 41. cikke rögzít. E cikk értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei és szervei részrehajlás nélkül és észszerű határidőn belül intézzék. E célból e fellépésnek tiszteletben kell tartania a következőket:

- a meghallgatáshoz való jog,
- mindenki azon joga, hogy hozzáférjen az őt esetlegesen érintő iratokhoz, és
- a közigazgatási határozatok indokolásának kötelezettsége.

Ezenkívül a megfelelő ügyintézéshez való jog megköveteli, hogy:

minden olyan személy, aki a közösségi intézmények és azok alkalmazottai által okozott kárt szenvedett, kártérítést követelhet, és
joga van ahhoz, hogy az Unió intézményeihez a Szerződések tizenkét nyelvének egyikén forduljon, és ugyanazon a nyelven kapjon választ.

Megbízatásom kiterjed a közösségi intézmények és szervek tevékenységére, beleértve valamennyi ügynökséget, sőt az Europolt is. A közösségi bíróságok esetében csak a közigazgatási eljárásaikkal kapcsolatos vizsgálatok lefolytatására rendelkezem hatáskörrel.

Míg munkám központi eleme a hivatali visszásságok elkerülése, az Európai Parlament arra kért, hogy határozzam meg ezt a fogalmat. A Parlament és a Bizottság által elfogadott 1997-es éves jelentésemben a következő meghatározást javasoltam:

Közigazgatási visszásság akkor áll fenn, ha egy közjogi szerv nem azon szabályoknak vagy elveknek megfelelően jár el, amelyeket be kell tartania.

Véleményem szerint ennek a koncepciónak magában kell foglalnia az emberi jogok tiszteletben tartását. Nem kétséges, hogy a közösségi szervek vagy intézmények tevékenységének alapjául szolgáló normák és elvek közé tartoznak a Nizzai Chartában rögzített alapvető emberi jogok. Az európai ombudsman szemszögéből nézve kijelentettem, hogy a Nizzai Chartában foglalt jogok megsértését ezért hivatali visszásságnak kell tekinteni.

* * *

Az ombudsman általában a polgárok által benyújtott panaszokon keresztül tárgyalja az állítólagos hivatali visszásságokat. Az intézménynek azonban lehetősége van arra is, hogy hivatalból vizsgálatokat folytasson.

Bármely európai polgár vagy a tagállamok valamelyikében lakóhellyel rendelkező személy jogosult panaszt benyújtani az ombudsmanhoz. Ilyenek az Unió területén székhellyel rendelkező társaságok, egyesületek vagy egyéb szervek is. A panaszokat írásban, levélben vagy elektronikus üzenetben kell benyújtani. Ez történhet közvetlenül vagy európai parlamenti képviselőn keresztül.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszok vizsgálata nyilvános, kivéve, ha a panaszos azok bizalmas kezelését kéri. Fontos, hogy az ombudsman a lehető legnagyobb átláthatósággal járjon el, példát mutatva másoknak, hogy az európai polgárok megérthessék munkáját.

Statisztikai szempontból mandátumom kezdete óta és 2001 végéig közel 9000 panasz érkezett hozzám, amelyek 14%-a Spanyolországból érkezett. 2001-ben közel 1900-an érkeztek, akiknek 30%-a a mandátumom hatálya alá tartozott.

Úgy döntöttem, hogy ezek közül 204 ügyben indítok vizsgálatot, 4 hivatalból indított kezdeményezés mellett. A legtöbb panasz az Európai Bizottság ellen irányult (77%). A Bizottság az a közösségi intézmény, amelynek határozatai gyakran közvetlen hatást gyakorolnak a polgárokra, ezért logikus, hogy ez az intézmény képezi panaszaik fő tárgyát. Ezekben az esetekben a hivatali visszásságok okai főként az átláthatóság hiánya, a megkülönböztetés, a hatalommal való visszaélés és az indokolatlan késedelmek voltak.

Ugyanebben az évben 80 ügyet maguk az intézmények vagy szervek oldottak meg, miután az ombudsman megindította a vizsgálatot. 46 esetben érkezett kritikai észrevétel a felelős intézményhez vagy szervhez. Két esetben sikerült békés megegyezésre jutni. Az érintett intézmények és szervek számára tizenhárom ajánlástervezetet készítettek, amelyek közül tízet elfogadtak (ebből hatot 2000-ben nyújtottak be). 4 esetben ajánlástervezetet nyújtottak be, 2 esetben pedig különjelentést küldtek az Európai Parlamentnek.

A rendelkezésére bocsátott dokumentációk között található egy rövid statisztikai feljegyzés, amely szemlélteti ezeket a számadatokat. Mindezek az információk, valamint az ombudsman különböző kiadványai és éves jelentései megtalálhatók az intézmény honlapján, amelynek címét a dokumentációban is feltüntettem.

A beérkezett panaszok és különösen az elfogadhatatlan panaszok kezelésének javítása érdekében évek óta dolgozom az ombudsmanok és hasonló szervek hálózatának létrehozásán nemzeti, regionális és helyi szinten, az Európai Unió keretében. Amikor meglátogatja weboldalunkat, linkeket talál mindazokhoz az intézményekhez, amelyek saját weboldallal rendelkeznek. Meg kell jegyezni, hogy a Sindic de Greuges, Antón Cañellas úr alapvető szerepet játszott ezekben az együttműködési tevékenységekben azáltal, hogy 1997-ben megszervezte a barcelonai regionális ombudsmanok első találkozóját.

A jogvédők e hálózatának célja, hogy lehetővé tegye bármely európai polgár számára, hogy a közösségi joggal kapcsolatos összeütközés esetén hozzáértő, professzionális panaszkezelő szolgálattal rendelkezzen bármely tagállam hatóságaival vagy annak közigazgatásával. Amint ez a hálózat teljes mértékben működőképessé válik, elmondhatjuk, hogy Spanyolország 1991-es Európáról alkotott elképzelése közelebb lesz a valósághoz.

* * *

Engedjék meg, hogy az alábbiakban részletezzem azokat a területeket, amelyeken az intézmény fontos munkát végzett: a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzat kidolgozása, az emberi jogok tiszteletben tartása és az átláthatóság előmozdítása.

 

A helyes hivatali magatartás európai kódexe

Ahhoz, hogy a polgárok számára valósággá váljon a megfelelő ügyintézéshez való jog, ismerniük kell a közigazgatással kapcsolatos jogaikat, a tisztviselőknek pedig tudniuk kell, hogy milyen intézkedéseket várnak el tőlük. Ez csak akkor lehetséges, ha ezeket a jogokat és kötelezettségeket formálisan írásos szövegben rögzítik, akár kódex, akár jogszabály révén.

Ennek érdekében 1998-ban hivatalból vizsgálatot indítottam. Ennek eredményeként szolgálataim kidolgozták a helyes hivatali magatartás kódexét a közösségi intézmények és szervek számára. Az Európai Parlament által 2001. szeptember 6-án elfogadott vonatkozó állásfoglalás tartalmazott egy, a javaslatomon alapuló kódexet, amelynek tartalmát az Unió intézményeinek és szerveinek, valamint tisztviselőiknek tiszteletben kell tartaniuk a polgárokkal fenntartott kapcsolataikban.

A Parlament állásfoglalása előírja az európai ombudsman számára, hogy alkalmazza a kódexet annak ellenőrzése érdekében, hogy történt-e hivatali visszásság, ezáltal érvényesítve a Charta 41. cikkét, amely kimondja a polgárok megfelelő ügyintézéshez való jogát.

Az állásfoglalás arra is felkéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be a helyes hivatali magatartásról szóló rendeletre, azaz európai jogszabályra irányuló javaslatot. Ezek a jogszabályok a legtöbb uniós tagállamban léteznek.

Spanyolországban például az 1999-ben módosított közigazgatási eljárásról szóló törvény szabályozza a közigazgatási eljárást, és mérlegeli, hogy a közigazgatásnak és tisztviselőinek hogyan kell viselkedniük az állampolgáraikkal való kapcsolataikban.

Az Európai Parlament véleménye és saját ajánlásaim ellenére az Európai Bizottság még nem terjesztett elő javaslatot egy ilyen európai közigazgatási jogszabályra.

 

Az emberi jogok védelme

Napi munkám során az emberi jogok nem voltak marginálisak, de állandó aggodalomra adtak okot. Az európai ombudsman által az utóbbi időben indított panaszok és hivatalból indított vizsgálatok közül a legfontosabbak az alapvető jogok, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogok védelmére irányultak.

Röviden megemlítek néhányat a jogok védelmét célzó kezdeményezések közül, mint például:

a nemi alapon történő megkülönböztetés tilalma a nemzeti szakértők kiválasztása során;

a faji előítéletek megszüntetése a közösségi toborzási eljárásokban;

a közösségi tisztviselők véleménynyilvánítási szabadsága;

a megfelelő ügyintézéshez való jog tiszteletben tartása a polgárok által a Szerződések őreként az Európai Bizottsághoz küldött panaszok kezelése során; o

az életkoron alapuló megkülönböztetés kizárása a közösségi munkaerő-felvétel során.

Szeretnék rámutatni arra, hogy eddig jelentős előrelépés történt, de még mindig sok a tennivaló, mielőtt a Charta élő valósággá válik a közösségi közigazgatásban.

 

Átláthatóság

Az Európai Unió gyakran beszél az átláthatóság növelését célzó intézkedésekről, de nehéznek tűnik a tényleges előrelépés.

Véleményem szerint az átláthatóság a következőket foglalja magában:

a) a döntéshozatali folyamatok érthetőek-e,
b) maguk a határozatok indokoltak-e,
c) az e határozatok alapjául szolgáló információk a lehető legnagyobb mértékben hozzáférhetők-e a nyilvánosság számára, és
d) a polgárokra közvetlen hatást gyakorló ügyekben döntéseket hozó közintézmények ülései nyíltak és nyilvánosak-e, hogy követhessék azokat, és meghallgathassák az azokban felhozott érveket.

Az is célszerű lenne, ha a javaslatokat az ilyen ülések előtt nyilvános vitára bocsátanák.

Most három olyan konkrét területre szeretnék utalni, ahol megpróbáltam valóra váltani az átláthatóság célkitűzését: a dokumentumokhoz való hozzáférés, a közösségi tisztviselők felvétele és a közösségi jog nyomon követése.

A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés: 1993 óta a Tanács és a Bizottság magatartási kódexet fogadott el a dokumentumaikhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozóan. Ezt a gyakorlatot azonban a többi közösségi intézmény és szerv nem követte. E hiányosság orvoslása érdekében 1996-ban hivatalból vizsgálatot indítottam. Ennek eredményeként valamennyi közösségi intézmény és szerv, beleértve az ügynökségeket és még az Europolt is, már elfogadta a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó saját szabályait.

Az Amszterdami Szerződés bevezette azt az elvet, hogy az Európai Unióban minden döntést a lehető legátláthatóbb módon kell meghozni. Rendelkezik továbbá a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló rendelet elfogadásáról. Ez a rendelet 2001 decemberében lépett hatályba. Ez lehetővé teszi a Tanács, a Parlament, a Bizottság és más intézmények számára a nyitottabb munkát. Még mindig nincs elég tapasztalatunk ahhoz, hogy értékeljük az eredményeket. Sajnálatos módon vannak arra utaló jelek, hogy az intézmények úgy alkalmazták az új adatvédelmi rendeletet, hogy még nincsenek teljesen meggyőződve a nyílt ügyintézés előnyeiről.

Toborzási eljárások: A közösségi munkaerő-felvétel átláthatóságának hiánya a legtöbb ember számára mindig is nehezen érthető volt. Úgy döntöttem, hogy vizsgálatot indítok e tekintetben, tekintettel a beérkezett panaszok nagy számára.

E vizsgálat eredményeként külön jelentést küldtem az Európai Parlamentnek, amelyben ragaszkodtam ahhoz, hogy javasoljam, hogy az Európai Bizottság által kiírt jövőbeli versenyvizsgákon az intézmény tegye lehetővé az azt kérelmező pályázók számára a saját javított vizsgáikhoz való hozzáférést. Az Európai Bizottság elnöke vállalta, hogy követi ezt az ajánlást. 2000 végén a Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben sürgette az összes közösségi intézményt és szervet, hogy kövessék a Bizottság példáját.

A közösségi jog alkalmazásának ellenőrzése: E vizsgálat célja az volt, hogy biztosítsa a panaszosok jogait a Bizottság által a közösségi jog megsértése miatt a tagállamok ellen indított eljárásokban. A legtöbb esetben ezt az eljárást a polgárok korábbi panasza nyomán indították meg. Az ombudsmanhoz benyújtott számos panaszban ezek a panaszosok széles körű elégedetlenségüket fejezték ki a Bizottság lassú eljárásával és átláthatóságának hiányával kapcsolatban.

Javasoltam a Bizottságnak, hogy tegye átláthatóbbá a polgárok panaszainak kezelését, és nyújtson számos eljárási garanciát a panaszosnak. A Bizottság vállalta, hogy egy éven belül határozatot hoz a jogsértés fennállásáról. Az archiválási döntés meghozatala előtt azt is garantálta, hogy a visszaélést bejelentő személyhez fordul véleményéért. A Bizottság a közelmúltban rendeleteket fogadott el a polgárok által a Szerződés őreként hozzá intézett panaszok kezelésére vonatkozó közigazgatási eljárásról. Ez előrelépést jelent a megfelelő ügyintézés felé vezető úton.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nyílt igazgatás, mint amilyen sok tagállamban létezik, hatékony eszköznek tűnik a csalás és a korrupció ellen, míg a közügyek zárt és bizalmas kezelése lehetőségeket kínál számukra. Aggódom amiatt, hogy azok, akik ellenzik a nyitottság iránti egyre növekvő igényt, figyelmen kívül hagyják ezt a nagyon lényeges kérdést. Érveik és indokaik ellenére az uniós közigazgatás szükséges nyitottságával szembeni makacs ellenállásuk megnehezíti a csalás és a korrupció elleni küzdelmet.

Kedves Barátaim,

A polgárok Európájának eszménye egy olyan Európai Unió elképzelése volt, ahol tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a jogállamiságot. Meggyőződésem továbbá, hogy a polgárok nyitott, becsületes és szolgáltatásorientált igazgatásra törekszenek. Ez a célkitűzés kemény munkát igényel, mivel még nem valósult meg teljes mértékben.

Nagyon köszönöm a figyelmüket.