Tisztelt Kollégák és Barátok!

Először is szívélyes üdvözlettel üdvözlöm mindazokat a régi barátokat, akikkel Portugália ombudsmanhelyetteseként az ENO-nál dolgozhattam, valamint a sok új arcot, akik ma csatlakoztak hozzánk.

Külön örömömre szolgál, hogy bemutathatom azokat az új tagokat, akik idén csatlakoztak az ENO-hoz, és mindegyikük kivételes mélységet és széles körű vezetői tapasztalatot hozott. Ezek ábécésorrendben a következők: Christian Dániából, Claudine Luxemburgból, Karina Lettországból, Mehmet Törökországból, Nicolas Vallóniából és Venceslava Bulgáriából.

Szeretném továbbá szívélyesen üdvözölni az Európai Bizottság és az FRA munkatársait, valamint a Frontex és az EUAA alapjogi tisztviselőit, akik a munkaértekezleteink során megosztják majd szakértelmüket. Köszönetemet fejezem ki Matheson Mestad asszonynak, a Velencei Bizottság képviselőjének is, aki online csatlakozik hozzánk.

1996-os első napjaitól kezdve az ENO központi tevékenysége az éves konferenciánk volt. Hadd mondjam el, hogy az idei konferencia több okból is különleges.

Először is, az ENO közel 30 éves története során soha nem volt olyan fontos, mint ma, hogy mindannyian – mindannyian – együtt gondolkodjunk az ENO jövőjéről, és ezzel összefüggésben saját szakmai jövőnkről, amikor szembenézünk korunk bizonytalanságaival.

Kulcsfontosságú pillanatban vagyunk. Világszerte egymással összefüggő kihívásokkal nézünk szembe: konfliktusok, egyenlőtlenség, éghajlati zavarok, migráció, növekvő tekintélyelvűség, polarizáció és egészségügyi egyenlőtlenségek. Különösen Európa küzd komoly nehézségekkel – a határainkon dúló háborúval, az ellenséges nemzetközi környezettel és az éghajlattal kapcsolatos gyakoribb szélsőséges eseményekkel, hogy csak néhányat említsünk.

Jelentős társadalmi kihívásokkal is szembe kell néznünk, amint azt a szociális eredménytábla is egyértelműen mutatja. Az egyes területeken elért javulás ellenére többet lehet tenni az egyenlőtlenséggel és a szegénységgel, a növekvő hajléktalansággal, a gyenge oktatási eredményekkel és a tartós megkülönböztetéssel kapcsolatban.

Az uniós polgárokat érthető módon leginkább azok a problémák aggasztják, amelyekkel nap mint nap szembesülnek: megfizethető lakhatás, méltányos bérezés, a szegénység csökkentése terén elért előrehaladás hiánya közösségeikben, valamint a szolgáltatások és az oktatás minősége. Az Eurobarométer nagyon egyértelműen megerősíti ezeket az aggályokat.

Az ombudsmanok ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos panaszokkal foglalkoznak. Saját kezdeményezésű vizsgálatokat is indítunk, és megbízatásunknak megfelelően számos különböző módon avatkozunk be. E kihívások középpontjában állunk, és számos fórumon osztjuk meg tapasztalatainkat és bevált gyakorlatainkat. Az ENO természetesen az egyik ilyen.

De ez is valami más – és ezt a különbséget ki kell emelni.

Az uniós ombudsmani családon belül jelentős eltérések tapasztalhatók: a közszektorbeli ombudsmanok feladatai, hatáskörei és irányvonalai tekintetében, nemzeti vagy regionális szinten egyaránt. Természetesen az ENO-n belül szorosabb kapcsolatok alakulhatnak ki a hasonló feladatokat ellátó és hasonló jogrendszerekben működő ombudsmanok között.

De mindannyian – mindannyian – biztosítjuk, hogy a polgárok uniós jog szerinti jogait tiszteletben tartsák. Alkalmazzuk az uniós jogot, és felügyeljük annak végrehajtását közigazgatásainkban, és ez a közös cél tart össze bennünket.

Egy közösség vagyunk.

Informális és enyhén intézményesített lévén az ENO-t valódi gyakorlati közösségnek tartom – olyan helynek, ahol az uniós jogot alkalmazó ombudsmanok összegyűlnek, hogy tapasztalatot cseréljenek, tanuljanak egymástól és együttműködjenek munkánkban.

Amint azt az ENO alapítója és az első európai ombudsman, Jacob Söderman az Európai Parlamentnek készített 1996-os éves jelentésében írta, az ENO-t azért hozták létre, hogy „a polgárok uniós jog szerinti jogait az Unión és tagállamain belül minden szinten élő valósággá tegye”.

Az uniós jog a nemzeti szabályok mellett az ombudsmanok munkájának természetes alapjává vált. Az ombudsmanok kötelesek felülvizsgálni az uniós jog végrehajtása során végzett közigazgatási tevékenységet, biztosítva, hogy nemzeti jogrendszerükben mind az anyagi, mind az eljárási jogokat teljes mértékben tiszteletben tartsák.

Ma ez az ENO konferencia más okból is különleges. Az ENO közel 30 éve létezik – figyelemre méltó örökség, amelyre közösségünk jövőjét építenünk kell. Hivatalom nemrégiben konzultált az ENO tagjainak irodáival, hogy összegyűjtse gondolataikat arról, hogyan lehetne újragondolni az ENO-t azzal az ambiciózus céllal, hogy az elkövetkező években érdemi hatást gyakoroljunk az uniós polgárok jogaira.

Az elmúlt három évtizedben lefektetett alapokra építve ez a stratégiai bővítés lehetővé teszi számunkra, hogy teljes mértékben kiaknázzuk az ENO-ban mint az uniós jogot tiszteletben tartó ombudsmanok élénk közösségében rejlő lehetőségeket, a lehető legjobban kihasználva az ENO egyedülálló eszközeit.

Az uniós joggal kapcsolatos párhuzamos vizsgálatokra és lekérdezésekre egyedülálló ENO-eszközként hivatkozom, bár lehetnek olyanok is, amelyek megkülönböztetik az ENO-t, amint azt ma és holnap megvitatjuk. Bár az ENO tagjai eltérő megközelítéseket alkalmazhatnak, számos közös kihívással nézünk szembe, ahol ezek az eszközök különösen hasznosak lehetnek.

Ezt szem előtt tartva az idei ENO-konferencia szervezési és formai szempontból egyaránt új megközelítést alkalmaz. A tematikus hatókör kibővült, és a programot úgy alakították ki, hogy biztosítsa az aktív és inkluzív részvételt. Ennek nagy részét nemzeti és regionális ombudsmani hivatalok alakították ki, tükrözve valamennyi tag prioritásait és tapasztalatait.

Két plenáris ülésre gyűlünk össze, hogy az egész közösség számára alkalmat teremtsünk a részvételre. Ezen túlmenően a konferencia nyolc különleges munkaértekezletet is magában foglal, amelyeken 16 ombudsman szolgál előadóként és moderátorként, biztosítva a széles körű részvételt és interakciót.

Ez az Ön ENO-konferenciája – egy lehetőség mindannyiunk számára, hogy tanuljunk, cseréljünk és hozzájáruljunk.

Reményeim és várakozásaim szerint a 2025-ös ENO-konferencia nyitott agora lesz, ahol a különböző megbízatással rendelkező ombudsmanok folyamatos párbeszédet folytathatnak az uniós joggal kapcsolatos kérdésekről, és meghallgathatják az Európai Bizottság és három uniós ügynökség szakértőit, akik örömmel beleegyeztek abba, hogy csatlakozzanak hozzánk. Olyan közös térnek kell lennie, ahol nincsenek földrajzi határok – északi, déli, keleti vagy nyugati –. Lehetőséget kell biztosítania a szakmai kapcsolatok létrehozására vagy megerősítésére is.

Ne feledje: Az ENO azon az elven alapult, hogy szükségünk van egymásra, hogy a játékban maradjunk.

Az ombudsmanok valóban szívesen találkoznak, vesznek részt és cserélnek ötleteket. Hasonló kihívások mindenhol vannak. Azonosítanunk kell őket, és megoldásokat kell keresnünk. Miért van olykor kapcsolat az uniós jog és a társadalom között? Az EU elszigetelt, míg a társadalom széles körű. Milyen Európára kell törekednünk?

Ma és holnap megkezdjük az ENO jövőjének újragondolására irányuló folyamatot, és a hatásvizsgálati küldetésünkhöz igazodó hosszú távú ütemtervet dolgozunk ki. Erre nyolc munkaértekezleten keresztül kerül sor, amelyek a sikerünk szempontjából kritikus dimenziókat tárják fel.

Az ombudsmanok nem csupán panaszkezelők vagy problémamegoldók. Felbujtók és nevelők vagyunk. Nemcsak az egyéni közigazgatási igazságszolgáltatást támogatjuk, hanem a közigazgatásban a méltányosság és a szolgáltatás kultúráját is. Az emberek számítanak, az igazság számít, és a közszolgálatnak gyakorlati értelme kell, hogy legyen.

Mindezzel együtt meg kell őriznünk a függetlenségünket. Nem meglepő, hogy a függetlenségről szóló munkaértekezlet keltette fel a legnagyobb figyelmet. Hálás vagyok a Velencei Bizottságnak, hogy készségesen megosztotta szakértelmét, és köszönöm kollégánknak, Davidnek, Belgium szövetségi ombudsmanjának, hogy végigvezetett bennünket a velencei elvek és a hivatalainkat alátámasztó párizsi elvek közötti kényes kapcsolaton.

Foglalkozni fogunk a munkánkkal járó néhány kihívással is: az uniós jog által ráruházott számos megbízatás kezelése, a megfigyelők nyomon követése, több, egymással párhuzamosan működő panasztételi mechanizmus irányítása, valamint a részben állami, részben pedig magánkézben lévő közigazgatási szervek felügyelete. Az Európai Bizottság szakértőivel megvizsgáljuk, hogy az uniós jog hogyan támogatja az ombudsmanokat a polgárok jogainak védelmében.

Ön – nemzeti és regionális ombudsmanok – az ENO szíve és lelke.

Tapasztalataid, meglátásaid és vezetésed adják az ENO erejét és célját. Ahogy felvázolunk egy új kurzust a következő 30 évre, a veled való kapcsolattartás és az ötleteid meghallgatása központi lesz. Ez alatt a két fél nap alatt arra kérem Önöket, gondolkodjanak el azon, hogy mit értékelnek a legjobban az ENO-ban, milyen reményeket fűznek a jövőjéhez, és hogyan tudjuk a legjobban felhasználni az ENO egyedülálló eszközeit az uniós polgárok és lakosok kiszolgálására. Tekintse meg, milyen egyedülálló módon járulhat hozzá az Európa – és a világ – legsürgetőbb kihívásaival szembesülő közösségként kifejtett kollektív hatásunkhoz.

Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a figyelemre méltó közösségnek. Visszatekintve az ENO által a lehetőségek és kihívások révén elért eredményekre, – ahogy elődeim is tették – mély hálával tartozom az Önök rezilienciájáért, elkötelezettségéért és innovációs szelleméért. Szeretném továbbá elismerni az Önök – és az enyém – csapatainak rendkívüli elkötelezettségét célunk és küldetésünk iránt.

Az előttünk álló munka mindannyiunké. Örömömre szolgál, hogy a 2025-ös ENO-konferenciát megnyithatom.