(Az Európai Ombudsman alapokmánya[1] 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban)

Bevezetés

Az Ombudsman véleménye szerint ez az ügy két lényeges elvi kérdést érint: (1) az EU elnökségének internetes megjelenése során használt nyelvek kérdését és (2) annak kérdését, hogy a Tanács felelősségre vonható-e az elnöksége által fenntartott weboldalakért. Az Ombudsman az elnökség szerepének fontosságát tekintetbe véve lényegesnek tartja annak biztosítását, hogy az elnökség weboldalain közzétett információkhoz a lehető legtöbb polgár hozzáférhessen. Ideális esetben tehát a Közösség valamennyi hivatalos nyelvén közzé kellene tenni ezeket az információkat. Ha azonban korlátozni kell azon nyelvek számát, amelyeken megjelennek az elnökség weboldalai, a nyelvek kiválasztását objektív és ésszerű meggondolások kell, hogy vezéreljék. Mivel a Tanács mindezidáig elutasította a kérdés megfontolását, az Ombudsmannak nem áll módjában megbizonyosodni arról, hogy az elnökségek választása megfelel-e ezeknek a feltételeknek. Az Ombudsman következésképpen úgy véli, hogy az ügyet az Európai Parlament elé kell terjeszteni.

Hasznosnak tűnik megjegyezni, hogy az Ombudsman jelen ügyre vonatkozó ajánlástervezetének közzétételét követően több olasz és egy spanyol EP-képviselő megkérdezte az Ombudsmantól, hogy az ajánlástervezete miért vonatkozik csak a német nyelvre és a többi közösségi nyelvre nem. Az Ombudsman válaszában rámutatott, hogy a panaszos ügye csak arra a kérdésre vonatkozott, hogy az elnökségek internetes megjelenéseinek német nyelven elérhetőnek kell-e lenniük. Az Ombudsman kifejtette, hogy ebből következően nem kellett azzal a kérdéssel foglalkoznia, hogy az EU többi vagy valamennyi hivatalos nyelvét is használni kellene-e e célra.

Az Ombudsman minden lehetséges félreértés elkerülése végett 2006. június 8-án levélben fordult az elnökséghez. Az Ombudsman levelében kifejtette, hogy amennyiben a Tanács úgy határozna, hogy az elnökség weboldalai valamennyi nyelven elérhetők lesznek, azt az ajánlástervezetre való lehető legjobb válasznak tekintené.

A panasz

A következő összefoglaló a panaszos által felvetett alapvető kérdésre korlátozódik. További részletek és háttérinformációk az Európai Ombudsman jelen ügyre vonatkozó ajánlástervezetében találhatók[2].

2004 során a panaszos (egy a német nyelv védelmével foglalkozó szövetség) levélben fordult a holland és a luxemburgi kormányhoz, és arra kérte azokat, hogy az elnökségük idején internetes megjelenéseik ne csak angol és francia, hanem német nyelven is olvashatók legyenek. A panaszos rámutatott, hogy az uniós polgárok közül a német anyanyelvűek száma a legnagyobb, valamint hogy az új tagállamok csatlakozását követően a német nyelv a második helyet foglalná el azon uniós polgárok számát tekintve, akik anyanyelvükként vagy idegen nyelvként beszélik a német nyelvet. Hangsúlyozta, hogy az angol mellett a legtöbb uniós polgár tehát a németet érti. A panaszos továbbá kijelentette, hogy az EU intézményeinek elsősorban az európai nyilvánosságnak szóló közleményeit a lehető legtöbb uniós polgár számára elérhetővé kellene tenni. Amennyiben korlátozott a használt nyelvek száma, a panaszos véleménye szerint a nyelvek demográfiai súlyának kellene meghatároznia a választást. A panaszos következésképpen érthetetlennek találja, hogy az elnökség - az érintett ország nyelvén kívül - miért használja általában csak az angolt és a franciát az internetes megjelenéseinél. A panaszos véleménye szerint az EU demokratikus legitimációjának szükségessége is alátámasztja azon követelését, miszerint a németet is használni kellene.

Mind a holland, mind a luxemburgi kormány elutasította a panaszos kérését.

A panaszos 2005. január 22-én levélben fordult a Tanácshoz, és azt kérte, hogy biztosítsák, hogy német nyelven is elérhetőek legyenek az elnökség internetes megjelenései.

A Tanács 2005. március 4-i válaszában megerősítette, hogy az elnökség funkcionálisan a Tanács része. Kijelentette azonban, hogy ez nem jelenti azt, hogy az elnökség weboldalára ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint a Tanácséra. Kizárólag az elnökséget ellátó tagállam felel a weboldalán közzétett információkért. A Tanács szerint az elnökségi honlapok csak kiegészítik azokat az információkat, amelyeket a közösségi intézmények valamennyi hivatalos nyelven elérhetővé tesznek a polgárok számára. A Tanács erre vonatkozóan megemlítette a saját weboldalát és az ott elérhető dokumentumokat. Megemlítette továbbá az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet[3] („1049/2001 rendelet”) és a rendelet által biztosított lehetőségeket.

A Tanács megjegyezte, hogy az Ombudsmannak már volt alkalma az elnökség és a Bizottság nyelvhasználatával foglalkoznia. A 939/99/ME ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság „Europa” weboldalon megjelenő naptára csak francia nyelven érhető el. A Bizottság kijelentette, hogy ez a dokumentum csak a sajtó számára készült. Az Ombudsman 2000. június 14-i határozatában a következőket állapította meg: „Az Ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Unióban 11 hivatalos nyelv és 12 Szerződés szerint elfogadott nyelv van. Bizonyos dokumentumokat ezért e nyelvek mindegyikén ki kell dolgozni. A Bizottság azonban nem köteles valamennyi dokumentumot több nyelven kidolgozni, ha az a dokumentum célját tekintve nem tűnik szükségesnek. Az Ombudsmannak nincsen tudomása arról, hogy a közösségi jog nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezései megakadályozhatnák a közösségi intézményeket vagy szerveket abban, hogy weboldalakon azon a nyelven tegyenek közzé dokumentumokat, amelyen azokat megfogalmazták. Habár elengedhetetlen, hogy a Bizottság munkájáról valamennyi nyelven tájékoztassa a polgárokat, a Bizottság jelen esetben folytatott gyakorlata nem mutatott arra, hogy a Bizottság e kötelezettsége teljesítése során bármilyen mulasztást követett volna el."

2001-ben egy olasz állampolgár panaszt nyújtott be arra vonatkozóan, hogy a belga elnökség internetes megjelenésének tartalma kizárólag holland, angol, francia és német nyelven volt elérhető (1146/2001/IP ügy). Az Ombudsman 2002. szeptember 10-i határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Unió intézményei és szervei lehetőség szerint saját nyelvükön tájékoztassák a polgárokat. Hozzátette azonban, hogy nincsen tudomása olyan szabályról vagy elvről, amely tiltja, hogy weboldalaikon a hivatalos nyelvek teljes számánál kevesebb nyelven tegyenek közzé információkat.

A Tanács kijelentette, hogy a vonatkozó jogi keret nem változott azóta, hogy ezeket a határozatokat elfogadták, a hivatalos nyelvek száma azonban 21-re nőtt, ily módon súlyosbítva a nyelvrendszert érintő logisztikai problémákat. Hozzátette, hogy mind a Tanács, mind az elnökségek megtesznek minden tőlük telhetőt annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok a lehető legtöbb információt kapják a lehető legtöbb nyelven. A Tanács azonban hangsúlyozta, hogy nincsen semmilyen befolyása arra, hogy az elnökség saját információit milyen nyelveken teszi közzé.

A panaszos 2005. április 1-jén panaszt nyújtott be az Ombudsmannak. A panaszos azt állította, hogy hivatali visszásságnak minősül, hogy a Tanács elmulasztotta biztosítani azt, hogy az elnökség internetes megjelenései német nyelven is elérhetőek legyenek. Követelte, hogy a Tanács intézkedjen arról, hogy az elnökség internetes megjelenései a továbbiakban német nyelven is elérhetők legyenek.

A vizsgálat

A Tanács véleménye

A Tanács véleményében a következő megjegyzéseket tette:

Az EK-Szerződés 203. cikke előírja, hogy „[a] tagállamok a Tanácsban az elnökséget hat hónapos időtartamon át, felváltva töltik be a Tanács által egyhangúlag meghatározott sorrendben” (kiemelés a Tanácstól).

Az elnökség weboldalát az érintett tagállam illetékes minisztériuma készítette és működtette. Ez egyértelműen kiderült a weboldalakról. E weboldalaknak nem az volt céljuk, hogy helyettesítsék a Tanács weboldalát és dokumentumtárát, hanem hogy kiegészítsék azokat. Gyakorlati információkkal szolgáltak az egyes elnökségek egyedi tevékenységeiről: például a nem hivatalos találkozókról, kulturális eseményekről és az elnökségek egyéb tevékenységeiről és kezdeményezéseiről.

Igaz, hogy az elnökségi dokumentumok az 1049/2001 rendelet alkalmazása érdekében tanácsi dokumentumoknak számítanak. Ez azonban teljesen más ügy volt, ami semmiképp sem jelenti azt, hogy az elnökség weboldala a Tanács ellenőrzése alatt áll.

A panaszos azzal érvelt, hogy a Tanács eljárási szabályzatában semmi sem igazolja azt a véleményt, miszerint az elnökség kizárólagos felelősséggel tartozik a weboldalán megjelenő információkért. Ez azonban megfordította a dolgokat: a Tanácsnak egyszerűen nem állt módjában elrendelni, hogy egy tagállam adott módon építse fel weboldalait. Ebből az következett, hogy függetlenül attól az érdemi kérdéstől, hogy az elnökség weboldalának kell-e német nyelvű tájékoztatást adnia (ami a tagállamok jogának és gyakorlatának hatálya alá tartozó kérdés, amelyről az érintett nemzeti intézményeknek kell határozniuk), a Tanács részéről nem történhetett hivatali visszásság, mivel az intézmény nem tartozik felelősséggel az elnökség weboldaláért.

A panasz ezen okok folytán megalapozatlan volt.

A panaszos észrevételei

A panaszos észrevételeiben a következő megjegyzéseket tette:

Az elnökség nem lehetett a Tanács része anélkül, hogy annak felelősséggel tartozott volna.

Az elnökség weboldalának tartalma azon kívül, hogy kiegészítette a Tanács weboldalát, annak tartalmán jelentősen túlmutatott.

A Tanács elismerte, hogy az elnökség dokumentumai az 1049/2001 rendelet értelmében a Tanács dokumentumai. Mivel azonban az elnökség weboldalának tartalma az említett rendelet 3. cikkének a) pontja szerint a szó szoros értelmében dokumentumnak, és ily módon tanácsi dokumentumnak minősül, a Tanács álláspontja azt jelentené, hogy a Tanácsnak nincsen ellenőrzési jogköre a saját dokumentumai felett. Ez nyilvánvalóan képtelen helyzet lenne.

Ez az ügy nem egy tagállamot és "annak" (nemzeti) weboldalait érintette, hanem egy tagállam által soros elnöki minőségben létrehozott weboldalakra vonatkozott. A tagállami jog és gyakorlat csak azon tevékenységekre vonatkozóan lehetett releváns, amelyek nem kötődtek az elnökséghez.

A Tanács azon érve, miszerint nem áll módjában befolyást gyakorolni az elnökségére - vagyis saját maga egy részére -, értelmetlennek tűnt. Ellentmondott minden ésszerű megfontolásnak, hogy a Tanács nem fordulhat például kéréssel vagy ajánlással a saját elnökségéhez.

Az EK-Szerződés 195. cikke előírja, hogy az Ombudsman megbízása a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság kivételével valamennyi közösségi intézményre és szervre kiterjed. E kivételtől eltekintve nem létezhet olyan terület, amely ne képezhetné panasz tárgyát. Az elnökségre vonatkozó panaszt tehát a Tanács vagy közvetlenül az elnökség elleni panaszként lehetett benyújtani.

Az Ombudsman békés megoldásra irányuló erőfeszítései

Az Ombudsman a vélemény és az észrevételek körültekintő megfontolását követően nem volt meggyőződve arról, hogy a Tanács kielégítően válaszolt a panaszra.

A békés megoldásra irányuló javaslat

Az Ombudsman tehát 2005. október 20-án a következő, békés megoldásra irányuló javaslatot tette a Tanácsnak:

A Tanács mérlegelhetné a panaszos azon kérését, hogy az elnökségek internetes megjelenései német nyelven is elérhetők legyenek.

A Tanács véleménye

A Tanács véleményében a következő megjegyzéseket tette:

A Tanács részéről csak akkor merülhetne fel hivatali visszásság, ha helytelenül alkalmazott volna egy létező uniós szabályt. Ez nem lehetett így, mivel a Tanács nem volt felelős a panasz tárgyát képező intézkedésért.

Az Ombudsman érvelése helytelen volt. Az EK-Szerződés 203. cikke előírta, hogy a tagállamok felváltva töltsék be az elnökséget. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy a kérdéses tagállam a többi tagállamnál nagyobb mértékben vált volna a Tanács részévé. Csupán annyit jelentett, hogy az adott tagállam (mint olyan, és nem a Tanács tagjaként) megbízást kapott a Tanács ülésein való elnöklésre és az azzal járó tevékenységek ellátására.

Az elmúlt évtizedek során kialakult gyakorlat szerint az elnökséget betöltő tagállamok ezt az időszakot arra használták fel, hogy saját országukat népszerűsítsék és egyéb olyan tevékenységeket szervezzenek, amelyek vagy kapcsolódnak a Tanács munkájához, vagy nem. Erre példa, hogy számos tagállam kulturális tevékenységeket szervezett az elnöksége idején. Az ilyen tevékenységek - és az azokra vonatkozó tájékoztatás - az (elnökséget betöltő) tagállam mint olyan felelősségi körében maradt. Azokat természetesen nem lehetett tanácsi tevékenységeknek tekinteni.

Az adott tagállam és/vagy nemzeti minisztériumai által működtetett weboldalakat hasonlóképpen az (elnökséget betöltő) tagállam mint olyan saját felelősségi körén belül hozta létre, finanszírozta és kezelte. Azokat nem a Tanács finanszírozza, és nem a Tanács kezeli. Amint azt a Tanács már megjegyezte, ezt teljesen világosan tartalmazták az e weboldalakon található jogi közlemények.

Az Ombudsman a békés megoldásra irányuló javaslatában kijelentette, hogy nincsen tudomása olyan szabályról vagy elvről, amely megakadályozná a Tanácsot abban, hogy megvitassa e weboldalak formai szempontjait, vagy megállapodásra jusson azokról. Ez nem lehetett jogi észrevétel, mivel az Unió jogának egyik alapelvébe ütközne. Az EK-Szerződés 7. cikkének (1) bekezdése értelmében „[a]z egyes intézmények az e szerződésben rájuk ruházott hatáskörök keretén belül járnak el. ” Nem volt olyan szabály, amely lehetővé tette volna a Tanács számára, hogy befolyást gyakoroljon egy adott tagállam által alkalmazott, nyelvhasználattal kapcsolatos rendelkezésekre. Valóban, az Ombudsman nem is talált ilyet. A Tanács eljárási szabályzata bizonyosan nem tartalmazott ilyen szabályokat.

Összefoglalva az a tény, hogy ezeket a weboldalakat „elnökségi honlapoknak” nevezték, nem jelenti azt, hogy bármilyen módon a Tanács felügyelete alá kerültek volna. A weboldalakat nem az elnökség, hanem az EK-Szerződés 203. cikkének feltételeivel összhangban az elnökséget betöltő tagállam tartotta fenn. A Tanácsnak nem volt jogi alapja arra, hogy megszabja a tagállamoknak, hogy milyen, a nyelvhasználattal kapcsolatos rendelkezéseket alkalmazzanak.

A Tanács végezetül kijelentette, hogy ebből kifolyólag nem tudja mérlegelni az Ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatát, illetve nem tud érdemben állást foglalni az ügyet illetően, mivel az a hatáskörén kívül esik.

A panaszos észrevételei

A panaszos észrevételeiben fenntartotta panaszát.

Az Ombudsman értékelése

Az Ombudsman a Tanács véleménye és a panaszos arra vonatkozó észrevételei alapján arra a következtetésre jutott, hogy lehetetlen békés megoldást találni.

Az Ombudsman ajánlástervezete

Az ajánlástervezet

Az Ombudsman 2006. március 21-én az Európai Ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a következő ajánlástervezetet intézte a Tanácshoz:

„A Tanácsnak mérlegelnie kell a panaszos azon kérését, hogy az elnökségek internetes megjelenései német nyelven is elérhetők legyenek.”

Az Európai Ombudsman az ajánlástervezetet a következőképpen indokolta:

1. Az Ombudsman úgy véli, hogy a jelen ügyben érdekelt felek beadványai három különböző kérdés tárgyalását teszik szükségessé, nevezetesen (1) melyek azok a körülmények, amelyek között a hivatali visszásság felfedezhető, (2) a Tanács bármilyen körülmények között felelősségre vonható-e az elnöksége által fenntartott weboldalakért, és (3) az e weboldalakkal kapcsolatos nyelvválasztás megfelel-e a jól működő adminisztráció elveinek.

2. Ami az első kérdést illeti, az Ombudsman megjegyzi, hogy a Tanács azzal érvel, hogy csak akkor merülhetne fel hivatali visszásság, ha helytelenül alkalmazott volna egy létező szabályt. Ez az értelmezés azonban túl szűk körű és nem juttatja érvényre a „hivatali visszásságnak” az EK-Szerződés 195. cikkében meghatározott fogalmát. Az Ombudsman szerint abban az esetben történik hivatali visszásság, ha egy közjogi szerv elmulasztja a rá vonatkozó szabálynak vagy elvnek való megfelelést[4]. Az Európai Parlament jóváhagyta ezt a meghatározást[5]. Tehát hivatali visszásság a Tanács feltételezésével ellentétben nemcsak abban az esetben merülhet fel, ha szabályszegés történt.

3. Ami a második kérdést illeti, megjegyzendő, hogy az EK-Szerződés 203. cikke előírja, hogy „[a] tagállamok a Tanácsban az elnökséget hat hónapos időtartamon át, felváltva töltik be a Tanács által egyhangúlag meghatározott sorrendben." Amint azt a Tanács az Ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatáról szóló véleményében helyesen megjegyezte, ez nem jelenti azt, hogy a tagállam mint olyan a Tanács részévé válik. Amikor egy tagállam betölti az elnökséget, az azt jelenti, hogy az adott tagállam tölti be - korlátozott ideig - a Tanács elnöki tisztjét. Az elnökség ebben az értelemben azonban egyértelműen a Tanács részét képezi. Az Ombudsman megjegyzi, hogy a Tanács saját maga jelentette ki a panaszosnak címzett, 2005. március 4-i levelében, hogy kétségtelen, hogy az elnökség funkcionálisan a Tanács része.

4. Az Ombudsman úgy véli, hogy mivel az elnökség funkcionálisan a Tanács részét képezi, ugyanazok a kötelezettségek kell, hogy vonatkozzanak rá, mint a Tanácsra, kivéve ha bizonyos okok miatt ezek a kötelezettségek nem alkalmazandók az elnökségre.

5. Magától értetődő, hogy ez a következtetés kizárólag olyan mértékben alkalmazandó, amilyen mértékben a tagállam a Tanács elnökének minőségében jár el. Amint azt a Tanács az Ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatáról szóló véleményében helyesen megjegyezte, az, hogy az elnökséget betöltő tagállam kulturális eseményeket szervez az elnökségének ideje alatt, nem jelenti azt, hogy azok tanácsi tevékenységeknek tekinthetők. Az ilyen tevékenységek határozottan a tagállam mint olyan felelősségi körén belül maradnak.

6. Az Ombudsman úgy véli azonban, hogy eltérő következtetés indokolt, amennyiben az elnökség által fenntartott weboldalakról van szó.

7. A Tanács azzal érvel, hogy az elnökséget betöltő tagállam joga és gyakorlata kell, hogy megadja a választ az elnökség weboldalainak nyelvhasználatára vonatkozó kérdésre. A Tanács szerint egyedül az elnökség felel az e weboldalakon közzétett információkért.

8. A tagállamok nyilvánvalóan szabadon alakíthatnak ki olyan weboldalakat, amilyeneket akarnak, és azokra kizárólag a nemzeti jog értelmében felmerülő korlátozások vonatkoznak. Megjegyzendő azonban, hogy a jelen ügyben érintett weboldalak egyértelműen az elnökség weboldalaiként kerültek megjelölésre és e célra lettek létrehozva. Ezek a weboldalak az elnökség közösségi jog által ráruházott minőségében végzett munkájáról adnak tájékoztatást. Az Ombudsman véleménye szerint ezek a weboldalak következésképpen nem tekinthetők a közösségi jog alkalmazási körén kívül eső, „nemzeti” weboldalaknak. Ez különösen igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a Tanács saját maga milyen fontosságot tulajdonít az elnökség munkájának. A Tanács a saját weboldalán (www.consilium.europa.eu) a következő kijelentést teszi az „Elnökségi honlapok” menüpont alatt: „A Tanács elnöksége létfontosságú szerepet játszik az intézmény munkájának szervezésében, leginkább mint a jogalkotási és politikai döntéshozatali folyamat hajtóereje. Az elnökség feladata valamennyi ülés megszervezése és az ülések elnöki tisztjének betöltése, valamint a nehézségek megoldására alkalmas kompromisszumok kidolgozása."

9. A fenti következtetést nem befolyásolja az, hogy ezeket a weboldalakat az érintett tagállam hatóságai tartják fenn, és hogy azok kifejezetten említést tesznek erről. Mivel az EK-Szerződés 203. cikke előírja, hogy az egyes tagállamok felváltva töltsék be az elnökséget, teljesen természetesnek tűnik, hogy az elnökség weboldalait az elnökséget betöltő tagállam hatóságai tartják fenn. Az Ombudsman azt sem tartja lényegesnek, hogy úgy tűnik, e weboldalak költségeit az érintett tagállam viseli. Ez nem igazolná azt, hogy a vonatkozó tevékenység nem tekinthető a Tanács részeként eljáró elnökség tevékenységének. Továbbá semmi sem sugallja azt, hogy ezeket a költségeket szükségszerűen az egyes tagállamoknak kell fedezniük. Mivel az elnökség funkcionálisan a Tanács része, nem tűnik kizártnak azzal érvelni, hogy a vonatkozó weboldalak költségei a közösségi költségvetésre terhelhetők.

10. Úgy tűnik, hogy a Tanács elsősorban azzal érvel, hogy véleménye szerint nincs hatásköre rendelkezni arról, hogy az elnökséget betöltő tagállam hogyan szervezze meg a weboldalait, és ezért nem vállal semmilyen felelősséget e weboldalakért. A Tanács az Ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatáról szóló véleményében éppen azzal érvelt, hogy az ellenkező nézet az uniós jog egyik, az EK-Szerződés 7. cikkének (1) bekezdésében megállapított alapelvébe ütközne, miszerint „[a]z egyes intézmények az e szerződésben rájuk ruházott hatáskörök keretén belül járnak el.”

11. Az Ombudsman továbbra sem tartja meggyőzőnek ezt az érvet. Amennyiben egy tagállam soros elnöki minőségében hoz létre weboldalt, a Tanács részeként jár el. Mivel tehát a jelen panaszban felvetett kérdés a Tanács és annak elnöksége - azaz ugyanannak a Tanácsnak egy része - közötti kapcsolatot érinti, az Ombudsman nem látja, hogy az általa kialakított álláspont hogyan ütközhetne az EK-Szerződés 7. cikkének (1) bekezdésében kijelentett elvvel. Az Ombudsman egyetért azzal, hogy elsősorban az elnökséget betöltő tagállam dönt egy ilyen weboldal tartalmáról. Az Ombudsmannak azonban nincsen tudomása olyan szabályról vagy elvről, amely megakadályozná a Tanácsot abban, hogy megvitassa az internetes megjelenések formai szempontjait, vagy megállapodásra jusson azokról azzal a céllal, hogy az így nyilvánosságra hozott információkat a lehető legszélesebb körben elérhetővé tegye, például oly módon, hogy megvitatja és meghatározza, mely nyelveket kellene az adott weboldalakon használni. Mivel az EK-Szerződés 203. cikke előírja, hogy az elnökséget (valamennyi tagállam) felváltva töltse be, az ilyen formai szempontok nemcsak egy adott, hanem valamennyi tagállamra vonatkoznának.

12. Az Ombudsman a fentieket tekintetbe véve továbbra is azon a véleményen van, hogy a Tanács elvileg felelősséggel tartozhat az elnöksége által fenntartott weboldalakért.

13. Ami a fent említett harmadik kérdést illeti, megjegyzendő, hogy az Ombudsmannak már volt alkalma a közösségi intézmények és szervek által közzétett információkat érintő nyelvválasztással foglalkoznia.

14. Az Ombudsman a 939/99/ME ügyben 2000. június 14-én hozott határozatában [6] hangsúlyozta, hogy alapvető, hogy a közösségi intézményeken kívüli személyeknek szóló dokumentumok a lehető legtöbb nyelven elérhetők legyenek. Manapság az internet a nyilvánosság tájékoztatásának egyik legfontosabb eszköze. Az Ombudsman véleménye szerint ezért különösen fontos azt biztosítani, hogy a közösségi intézmények és szervek által létrehozott nyilvános weboldalak a lehető legtöbb nyelven elérhetők legyenek a polgárok számára.

15. A Tanács véleményében azzal érvelt, hogy az elnökség weboldalainak nem az a célja, hogy helyettesítse a Tanács - valamennyi közösségi nyelven elérhető - weboldalát és dokumentumtárát, hanem hogy kiegészítse azokat. Úgy tűnik, hogy a Tanács ily módon azt kívánta sugallni, hogy nem szükséges megfontolni a panaszos által felvetett érdemi kérdést.

16. Miután megtekintett többet a kérdéses weboldalak közül, az Ombudsman úgy véli, hogy megalapozottnak tűnik a panaszos érvelése, miszerint ezek a weboldalak azon kívül, hogy kiegészítik a Tanács weboldalát, annak tartalmán jelentősen túlmutatnak. A Tanács véleményében maga is megjegyezte, hogy ezek a weboldalak gyakorlati információkkal szolgálnak a hathónapos elnökségek egyedi tevékenységeiről: például a nem hivatalos találkozókról, kulturális eseményekről és az elnökségek egyéb tevékenységeiről és kezdeményezéseiről. Ezek az információk nem feltétlenül érhetők el a Tanács saját weboldalán. Azonban még ha az elnökség weboldalai csak kiegészítő információkat adnának is, ezek az információk akkor is számot tarthatnának a nyilvánosság érdeklődésére, következésképpen a lehető legszélesebb körben elérhetővé kellene azokat tenni.

Az elnökség szerepének fontosságát tekintetbe véve még inkább lényegesnek tűnik annak biztosítása, hogy a weboldalain közzétett információkhoz a lehető legtöbb polgár hozzáférhessen. Ismételten ki kell hangsúlyozni, hogy ez az ügy nem a weboldalak tartalmára, vagyis az elnökség által biztosított információkra vonatkozik, hanem ezeknek az információknak a megjelenítésére, vagyis arra a kérdésre, hogy az információkat bizonyos nyelveken elérhetővé kellene tenni.

17. Az Ombudsman az 1146/2001/IP ügyben 2002. szeptember 10-én hozott határozatában[7] azon véleményének adott hangot, miszerint az Unió intézményei és szervei lehetőség szerint saját nyelvükön tájékoztassák a polgárokat. Az Ombudsman hozzátette azonban, hogy nincsen tudomása „olyan szabályról vagy elvről, amely tiltja, hogy weboldalaikon a hivatalos nyelvek teljes számánál kevesebb nyelven tegyenek közzé információkat.” Különös tekintettel arra, hogy az EU hivatalos nyelveinek száma 20-ra nőtt, valóban jogos okai lehetnek annak, hogy az elnökség által biztosított weboldalak korlátozott számú nyelven legyenek elérhetők a nyilvánosság számára.

18. Az Ombudsman úgy véli azonban, hogy ha korlátozni kell azon nyelvek számát, amelyeken megjelennek az elnökség weboldalai, a nyelvek kiválasztását objektív és ésszerű meggondolások kell, hogy vezéreljék. Megjegyzendő, hogy a Bíróság a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal eljárásai során használandó nyelvekre vonatkozó C-361/01 P, Kik kontra BPHH ügyben hozott ítéletében rámutatott, hogy míg a vonatkozó rendelet eltérően kezelte a Közösség hivatalos nyelveit, a Tanács döntése, miszerint „a nyelveket az Európai Közösségen belül legszélesebb körben ismert nyelvekre korlátozza, megfelelő és arányos."[8] A panaszos nyomósnak tűnő érvekkel támasztotta alá véleményét, miszerint a 2004. évi bővítést követően a német lett az EU második legszélesebb körben használt nyelve. A panaszos véleménye szerint az elnökség weboldalait ennélfogva német nyelven is elérhetővé kellene tenni. Az Ombudsman ezen érvek figyelembevételével úgy véli, hogy az elnökség weboldalaihoz kiválasztott nyelvek felülvizsgálatát meg kell fontolni.

19. Az Ombudsman megjegyzi azonban, hogy a Tanács mindezidáig tartózkodott attól, hogy állást foglaljon a panaszos érveinek érdemi részéről.

20. Az Ombudsman a fentieket tekintetbe véve arra a következtetésre jut, hogy hivatali visszásságnak minősül az, hogy a Tanács elmulasztotta mérlegelni a panaszos arra vonatkozó kérésének érdemi részét, hogy az elnökség weboldalai német nyelven is elérhetők legyenek.

 

A Tanács részletes véleménye

A Tanács az ajánlástervezet kézhezvételét követően az Európai Ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban 2006. június 7-én részletes véleményt küldött.

A Tanács részletes véleményében a következő megjegyzéseket tette:

Sajnálatos módon úgy tűnik, az Ombudsman már véglegesen állást foglalt az ügyben azzal, hogy sajtóközleményt adott ki róla. Ezzel a lépéssel a Tanácstól bekért részletes megjegyzések - amelyek az EK-Szerződés 195. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eljárási garanciát képezték - nagyrészt jelentőségüket vesztették.

Ami az érdemi részt illeti, a Tanács már kifejtette, miért nem vállal semmilyen felelősséget a tagállamok hatáskörében fenntartott weboldalakért. Jóllehet a Tanács támogatta a többnyelvűséget - mint ami nagyban elősegíti a polgárokkal való jobb kommunikációt -, készen állt arra, hogy az érintett tagállamokat tájékoztassa az Ombudsman ezen ügyre vonatkozó véleményéről. A Tanács azonban nem volt abban a helyzetben, hogy az ajánlástervezetet egyéb érdemi módon figyelemmel kísérhette volna.

Végül mivel egyik közösségi intézménynél vagy szervnél sem fordult elő hivatali visszásság, ez az ügy az Ombudsman hatáskörén kívül esett.

A panaszos észrevételei

A panaszos észrevételeiben fenntartotta panaszát. Azt állította, hogy az elnökség weboldalainak nyelvválasztása nem objektív és ésszerű megfontolások alapján történt. A panaszos azzal érvelt, hogy a kommunikációs potenciál (vagyis az egy bizonyos nyelv használatával elérhető polgárok száma) ilyen objektív és ésszerű kritérium. A panaszos azt állította, hogy az elnökségnek következésképpen minden olyan esetben használnia kellene a német nyelvet a weboldalai megjelenítésére, amikor nem kizárólag az angolt használja.

A panaszos véleménye szerint elfogadhatatlan, ahogy a Tanács ezt az ügyet megközelítette.

Az Ombudsman értékelése a Tanács részletes véleményéről

Az Ombudsman úgy véli, hogy a Tanács részletes véleménye nem tartalmaz olyan új érvet, amely hatással lehetne az ajánlástervezetében megfogalmazott értékelésre.

Az egyetlen új érv, amelyet a Tanács részletes véleményében előterjesztett, arra vonatkozott, hogy a Tanács meglátása szerint az Ombudsman megsértette az eljárási jogait. Úgy tűnik, hogy a Tanács azon a véleményen van, hogy mielőtt az Ombudsman végleges álláspontot alakíthatna ki arról, hogy történt-e hivatali visszásság vagy nem, meg kellene várnia az Ombudsman ajánlástervezete nyomán kialakított véleményt. Erre vonatkozóan a Tanács az EK-Szerződés 195. cikkének (1) bekezdésére hivatkozik. A 195. cikk (1) bekezdése azonban előírja, hogy amennyiben az Ombudsman hivatali visszásságot „állapít meg", az ügyben megkeresi az érintett intézményt, „amelynek három hónap áll rendelkezésére, hogy tájékoztassa őt álláspontjáról." Az Európai Ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdése hasonlóképpen előírja, hogy amennyiben az Ombudsman hivatali visszásságot „fed fel", az ügyben megkeresi az érintett intézményt, és „adott esetben ajánlástervezetet terjeszt elő". Kellőképpen világos tehát, hogy ajánlástervezet csak azt követően dolgozható ki, hogy az Ombudsman véleményt alakított ki a hivatali visszásság fennállásáról.

Az Ombudsman hasznosnak találja megjegyezni, hogy mielőtt ajánlástervezetet nyújtott be a Tanácsnak, kétszer is alkalmat adott a Tanácsnak arra, hogy kifejtse véleményét az ügyről: először akkor, amikor a panaszt megküldte véleményezésre, másodszor pedig akkor, amikor felkérte a Tanácsot, hogy észrevételezze a békés megoldásra irányuló javaslatát. Így tehát egyértelműen alaptalan az a Tanács által sugallt gondolat, miszerint a jelen esetben sérült a meghallgatásra vonatkozó joga.

Nem kizárt, hogy miután az Ombudsman ajánlástervezetében hivatali visszásságot állapított meg, felülvizsgálhatja ezt a véleményét, ha az intézmény részletes véleményében olyan meggyőző indokokat terjeszt elő, amelyek szükségessé teszik az ügy felülvizsgálatát. A Tanácsnak következésképpen igaza van abban, hogy az Ombudsman mindaddig nem alakít ki „végleges" véleményt, amíg meg nem kapta és meg nem vizsgálta a részletes véleményt, vagy amíg le nem járt a részletes vélemény benyújtásának határideje. Az Ombudsman tehát a részletes véleményben benyújtott megjegyzéseket körültekintően megvizsgálja, mielőtt arról határozna, hogyan járjon el egy adott esetben. A Tanács a fentiek szerint azonban a jelen ügyre vonatkozó részletes véleményében nem állt elő új érdemi érvvel.

 

Az Ombudsman ajánlása

Az Ombudsman a fentieket tekintetbe véve az alábbi következtetéseket állapítja meg:

(i) a Tanács felel az elnökségi honlapjain használt nyelvekért,

(ii) a Tanács elnökségi honlapján megjelenő információknak ideális esetben valamennyi közösségi nyelven elérhetőnek kell lenniük,

(iii) ha korlátozni kell azon nyelvek számát, amelyeken megjelenik a Tanács elnökségi honlapja, a nyelvek kiválasztását objektív és ésszerű meggondolások kell, hogy vezéreljék, és

(iv) következésképpen indokolatlan és hivatali visszásságnak minősül az, hogy a Tanács nem foglalkozott az ügy érdemi részével, vagyis a panaszos azon kérésével, hogy az elnökségek internetes megjelenései német nyelven is elérhetők legyenek.

Az Ombudsman ezért ismételten megfogalmazza ajánlástervezetét a Tanácsnak szóló alábbi ajánlásként:

A Tanácsnak mérlegelnie kell a panaszos azon kérését, hogy az elnökségek internetes megjelenései német nyelven is elérhetők legyenek.

Az Európai Parlament mérlegelheti egy állásfoglalás ennek megfelelő elfogadását.

Strasbourg, 2006. november 30.

 

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

[1] Az Európai Parlament 94/262 határozata (1994. március 9.) az Ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről, HL 1994., L 113., 15. o.

[2] Az ombudsman weboldalán elérhető (http://www.ombudsman.europa.eu).

[3] HL 2001., L 145., 43. o.

[4] Lásd az Európai Ombudsman 1997-es éves jelentését, 22. o.

[5] Lásd az Európai Ombudsman 1998-es éves jelentését, 17. o.

[6] Az Ombudsman weboldalán elérhető (http://www.ombudsman.europa.eu).

[7] Az Ombudsman weboldalán elérhető (http://www.ombudsman.europa.eu).

[8] A C-361/01 P Kik kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-8283. o. 94. pont.)