# Az európai ombudsman javaslata az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság ellen benyújtott 684/2012/JF sz. panasszal kapcsolatos vizsgálat békés megoldására
- Szerző: Európai Ombudsman
- Dátum: 2012-05-31T00:00+02:00[Europe/Paris]
- [URL](https://www.ombudsman.europa.eu/hu/solution/hu/59364)
---
Készült az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban[\[1\]](#_ftn1){#_ftnref1}

A panasz előzményei
-------------------

**1.** Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: a személyzeti szabályzat) előírja, hogy az eltartott gyermekkel rendelkező tisztviselők támogatásra jogosultak. Azokban az esetekben, amikor a tisztviselő jogi felelősséggel tartozik valamely személy eltartásáért, és a tartás jelentős kiadásokkal jár, az adott személy kivételesen és mindig az igazoló dokumentumok alapján úgy kezelhető, mintha a tisztviselő eltartott gyermeke lenne[\[2\].](#_ftn2){#_ftnref2} 2004-ben az Európai Bizottság határozatban (a továbbiakban: a 2004. évi bizottsági határozat)[\[3\]](#_ftn3){#_ftnref3} tisztázta a fenti elvek terjedelmét. Kifejtette, hogy a tisztviselőnek az általa eltartott gyermekként kezelni kívánt személy eltartásáért való jogi felelősségének a nemzeti jogból kell erednie. A tisztviselő feladata, hogy bizonyítékot szolgáltasson e felelősségről és a kiadásokról. A Bizottság segítséget nyújthat a tisztviselőnek e bizonyítékokkal kapcsolatban, és bizonyos esetekben, nevezetesen ha az eltartott gyermekként kezelendő személy állandó jelleggel a tisztviselő háztartásában tartózkodik, mentesítheti a tisztviselőt a bizonyíték szolgáltatásának kötelezettsége alól[\[4\].](#_ftn4){#_ftnref4} 2004. április 15-i határozatában az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: EFSA) átültette a 2004. évi bizottsági határozatot (a továbbiakban: EFSA 2004. évi határozat)[\[5\].](#_ftn5){#_ftnref5} 2009-ben belső iránymutatásokat adott ki az eltartott gyermeknek minősülő személyeknek nyújtott támogatásokról (a továbbiakban: az EFSA 2009. évi iránymutatásai)[\[6\].](#_ftn6){#_ftnref6}

**2.**Az események idején a panaszos ideiglenes szerződéssel asszisztensként dolgozott az EFSA-nál. A panaszos lánya és kisfia 2009 óta él a panaszossal Pármában. A panaszos teljes családja (a panaszosnak van egy fia is, aki akkor egy másik tagállamban tanult) kizárólag a fizetéséből élt.

**3.** 2011 januárjában a panaszos megkérdezte az EFSA-t, hogy milyen dokumentumokat kell benyújtania ahhoz, hogy eltartott gyermek után járó támogatást kérjen unokája számára. Azt is megkérdezte, hogy az EFSA el tudja-e fogadni a háztartási kiadásaira vonatkozó bizonyítékokat, nevezetesen a bérleti szerződése, a szupermarketek számlái és az egészségügyi költségek révén. Az EFSA azt válaszolta, hogy a panaszosnak bizonyítékot kell benyújtania a gyermek eltartásával kapcsolatos jogi felelősségéről és az e tartással kapcsolatos pénzügyi kiadásairól.

**4.** Még ugyanebben az évben a panaszos hivatalosan kérte az EFSA-tól, hogy az akkor kétéves unokáját gyermeke eltartottjaként kezeljék. Azzal érvelt, hogy olaszországi lakosként az olasz jog értelmében köteles eltartani unokáját és minden más olyan családtagját, akinek szüksége van a támogatására. Lánya, aki munkanélküli volt, és képtelen volt eltartani magát, kénytelen volt a panaszossal együtt élni. A panaszos gyermektartás iránti kérelmet nyújtott be az olasz hatóságokhoz. Kérelmét elutasították, mivel társadalombiztosítási járulékait nem Olaszországban, hanem európai szinten fizették. A panaszos kérelmével együtt számos olyan dokumentumot nyújtott be az EFSA-hoz, amelyek véleménye szerint megfelelnek az EFSA követelményeinek.

**5.** A panaszos az EFSA-val is találkozott, hogy tisztázza, milyen további dokumentumokat kell benyújtania. 2011. augusztus 2-án az EFSA e-mailben tájékoztatta a panaszost, hogy lánya aznap reggel kézbesítette a „megkeresett*dokumentumokat".*

**6.** Az EFSA azonban megtagadta a panaszostól az eltartott gyermek után járó támogatást. A panaszosnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján az elutasítás ellen benyújtott panaszára válaszul az EFSA nem változtatott álláspontján. Azzal érvelt, hogy az olasz *Cassazione Civile* úgy határozott, hogy a nagyszülők támogatása csak kivételes körülmények között indokolt[\[7\],](#_ftn7){#_ftnref7} amire a panaszos nem tudott bizonyítékot szolgáltatni. Ezenkívül az olasz jog szerint a gyermek apjának ugyanúgy el kell ismernie a fiát és gondoskodnia kell a támogatásáról, mint a gyermek anyjának. Az EFSA véleménye szerint a panaszos ezért nem tudott bizonyítékot szolgáltatni az unokája eltartásáért viselt jogi felelősségéről. Hasonlóképpen, a panaszos nem szolgáltatott bizonyítékot az említett tartásdíjjal kapcsolatos jelentős kiadásokra, nevezetesen az 1. fizetési fokozatba tartozó AST besorolású tisztviselő alapilletménye több mint 40%-ának megfelelő rendszeres kifizetések igazolására unokája számára. Végül semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő a lánya pénzügyi helyzetére vonatkozóan.

**7.** 2012. április 13-án a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat
-----------

**8.** A panaszos azt állította, hogy az EFSA határozata, amely megtagadta tőle az eltartott gyermeknek minősülő személy után járó támogatást, indokolatlan volt.

**9.** A panaszos azt kérte, hogy az EFSA vonja vissza határozatát, és adja meg számára a támogatást.

**10.** 2012. május 31-én az ombudsman véleményezésre továbbította a panaszt az EFSA-nak. 2012. augusztus 31-én az ombudsman megkapta az EFSA véleményét, amelyet továbbítottak a panaszosnak azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit. A panaszos észrevételeket nyújtott be.

**11.** Az ügyiratban szereplő bizonyítékok alapos elemzését követően az ombudsman úgy határozott, hogy a panasszal kapcsolatban további vizsgálatokra van szükség. 2013. szeptember 24-én az EFSA-t felkérték, hogy tegye meg észrevételeit a panaszossal a kérdések tisztázása érdekében tartott találkozó tartalmával, valamint a panaszosnak küldött 2011. augusztus 2-i e-mailjével kapcsolatban.

**12.** 2013. október 30-án az ombudsman megkapta az EFSA válaszát, amelyet az észrevételek benyújtására való felhívással együtt továbbítottak a panaszosnak. A panaszos 2013. november 12-én és december 31-én, valamint 2014. február 23-án és június 30-án nyújtotta be észrevételeit.

Az indokolás hiányára vonatkozó állítás és a kapcsolódó állítás
---------------------------------------------------------------

### Az ombudsman elé terjesztett érvek

**13.** Állításának alátámasztására a panaszos azzal érvelt, hogy a saját kezdeményezésére benyújtott bizonyítékokon kívül az EFSA által vele közölt valamennyi követelménynek is eleget tett.

**14.** Véleményében az EFSA hangsúlyozta, hogy a panaszos jogi felelősségét az olasz jog alapján kellett volna megállapítani, amely mind a 2004. évi bizottsági határozat, mind az EFSA 2004. évi határozata értelmében az ügyére alkalmazandó jog volt. A panaszos kapcsolatba lépett egy olasz ügyvéddel, hogy tanácsot adjon az olasz jognak a sajátos családi helyzetére való alkalmazásával kapcsolatban. Az EFSA megpróbálta tisztázni a helyzetet a panaszossal, de nem tett lépéseket. A panaszos kérelme nem tartalmazott olyan információt, amelyet a*„gyermekjogi és munkajogi szakértőktől"* szerezhetett volna be, akikkel állítólag kapcsolatba lépett. Később sem adott hozzá ilyen információt.

**15.** Ezenkívül az EFSA egyértelművé tette a panaszos számára, hogy milyen bizonyítékokat kell benyújtania az unokájára vonatkozó kérelmének alátámasztására. Többször találkozott vele. Emellett azzal is segítette őt, hogy felvette a kapcsolatot a Bizottsággal annak ellenőrzése érdekében, hogy mire van szükség. A panaszos tehát tisztában volt azzal, hogy dokumentációt kell benyújtania az unokája eltartásával kapcsolatos költségekről és az unokájáért viselt jogi felelősségéről, de ezt nem tette meg. A panaszost az unokája eltartásáért felelős személyként igazoló megfelelő dokumentumok hiányában az EFSA nem tudta megállapítani, hogy jogilag köteles lenne eltartani az unokáját.

**16.** Az EFSA mindazonáltal felkérte a panaszost, hogy „tekintettel*az ügy sajátos körülményeire \[és\] a* *gondossági kötelezettségére \[...\] mint békés megoldásra",* nyújtsa be az eltartott gyermek után járó támogatás odaítéléséhez szükséges követelmények teljesítéséhez szükséges megfelelő igazoló dokumentumokat.

**17.** Észrevételeiben a panaszos kijelentette, hogy tisztában van azzal, hogy a gyermekekért való felelősség a gyermekek szüleit terheli. Az unokája „atto*dichiarazione di nascita"* azonban egyértelműen megmutatta, hogy a gyermeknek csak egy szülője van, a lánya.

**18.** A panaszos arról is tájékoztatta az ombudsmant, hogy időközben rokkantsági nyugdíjban részesült, és egy másik tagállamba költözött. Hangsúlyozta, hogy lánya és unokája helyzete nem változott, és mindketten továbbra is vele élnek ebben a tagállamban. Először is ezt tették a rokkantsági nyugdíja tekintetében, és 2014 márciusa óta ezt teszik az öregségi nyugdíja tekintetében is. A panaszos csatolta annak másolatát, hogy a nemzeti hatóságok megtagadták tőle a „gyermek*után járó ellátás"* és az „egy*szülő után járó családi támogatás"* folyósítását a szóban forgó tagállamban való „szokásos*tartózkodási hellyel"* kapcsolatos feltételek teljesítésének elmulasztása miatt. Megjegyzi az EFSA azon javaslatát, hogy nyújtsa be a kért dokumentumokat, és megkérdezi, hogy az EFSA el tudja-e fogadni a folyó kiadásaikat igazoló elektronikus bankszámlakivonatokat, amelyek a családi költségvetés hozzávetőleges számadatát mutatják.

#### Az ombudsman előzetes értékelése, amely békés megoldási javaslathoz vezet

**19.** Az EFSA 2004. évi határozata elismeri, hogy az EFSA széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik azon tények és körülmények értékelése során, amelyekre alkalmazottai az eltartott gyermekként való kezelés iránti kérelmük alátámasztása érdekében hivatkoznak. Előírja,*hogy a kérelmek elbírálásakor „bizonyos*objektív kritériumokat"* és „tényezőket" kell figyelembe venni* [\[8\].](#_ftn8){#_ftnref8} Eltartott gyermekként történő kezelés akkor biztosítható, ha az EFSA 2004. évi határozatában meghatározott valamennyi feltétel teljesül[\[9\].](#_ftn9){#_ftnref9}

**20.** A tartásra mint olyanra vonatkozó jogi felelősség „a*vér szerinti hozzátartozók közötti, törvényben kifejezetten előírt kötelezettség"* [\[10\],](#_ftn10){#_ftnref10} amely az események időpontjában vitathatatlanul az olasz jog volt. Az EFSA ezért jogosan követelte meg, hogy a panaszos „igazoló*dokumentumok alapján bizonyítsa a tartásra vonatkozó jogi felelősség fennállását" az olasz joggal összhangban,* és bizonyítsa „az*ebből eredő kiadásokat és a tartáshoz nyújtott pénzügyi hozzájárulás összegét".* Amennyiben az eltartott gyermekként kezelendő személy „állandóan*a tisztviselő háztartásában lakik",* a súlyos kiadások megállapítása érdekében az adott személy tisztviselő részére történő eltartásának költségét csak az*alábbiaknak megfelelő összeg erejéig kell figyelembe venni: az 1. besorolási fokozat első fizetési fokozatába tartozó tisztviselő havi alapilletményének 40%-a"* [\[11\].](#_ftn11){#_ftnref11}

**21.** E tekintetben a panaszos a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panaszában azzal érvelt, hogy az olasz jog szerint a nagyszülők kötelesek segíteni unokáiknak, ha szüleik nem tudják biztosítani megélhetésüket. Válaszában az EFSA azt állította, hogy az olasz felsőbb szintű bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint ez a támogatás csak kivételes körülmények között jár[\[12\].](#_ftn12){#_ftnref12} Az EFSA mind a panaszosnak, mind az ombudsmannak adott korábbi válaszaiban hangsúlyozta az olasz ítélkezési gyakorlatban meghatározott „kivételes*körülményekre"* vonatkozó értelmezését: a panaszosnak bizonyítania kellett, hogy annak ellenére, hogy korábban dolgozott, lánya most nem tudja eltartani a fiát, mert egy bizonyos okból nem tud dolgozni[\[13\].](#_ftn13){#_ftnref13}

**22.** A panaszos lánya 2011. augusztus 2-i keltezésű dokumentumot nyújtott be, amely igazolja, hogy álláskeresőként regisztrálta magát az olasz munkanélküliségi rendszerben. Az iratokból kitűnik, hogy a panaszos egy másik, 2010. október 22. és 2011. április 19. közötti időszakra vonatkozó igazolást nyújtott be, amely igazolja, hogy lánya munkanélküli volt. Ebből következik, hogy az EFSA kellően tudatában volt annak, hogy a panaszos lánya sikertelenül keres munkát. Hasonlóképpen, a panaszos kifejtette az EFSA-nak, hogy a gyermek apja, aki egy másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel, megtagadta az apasági teszt elvégzését vagy a fia elismerését. Ezért ésszerű volt azt a következtetést levonni, hogy sem ő, sem szülei nem álltak rendelkezésre a gyermek eltartására.

**23.** Ilyen körülmények között az ombudsman érthetőnek és ésszerűnek tartja, hogy a panaszos felelősséget vállalt lánya és unokája eltartásáért. A panaszos lánya (aki akkoriban a húszas évei közepén járt) egyedülálló anya volt, aki sikertelenül próbált munkát találni Pármában, ahol a panaszossal élt, mert nem tudott gondoskodni a saját és gyermeke eltartásáról. E tekintetben az ombudsman egy további fontos tényt emel ki: az események idején ismert volt, hogy Olaszországot súlyosan érintette a gazdasági válság.

**24.** A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy gondossági kötelezettsége megköveteli, hogy az EFSA nagyobb figyelmet fordítson a panaszos sajátos körülményeire, amelyeket az EFSA 2009 óta kellően ismert. Az EFSA azáltal, hogy először kizárólag mérlegelési jogkörére, majd később annak bizonyítása során, hogy a panaszos nem bizonyította az olasz jog alapján az unokájáért fennálló jogi felelősségét, az alkalmazandó szabályok túlságosan megszorító értelmezésére támaszkodott, megsérthette a személyi állománya egyik tagjával szembeni gondossági kötelezettségét.

**25.** A panaszos többször felajánlotta, hogy az EFSA rendelkezésére bocsátja azokat a bizonyítékokat, amelyek véleménye szerint elegendőek lehetnek az unokájával kapcsolatos súlyos kiadásainak igazolására, nevezetesen a bérleti szerződéseket, a szupermarketek számláit és az egészségügyi költségek igazolását. Az ombudsman tudomásul veszi és üdvözli, hogy az EFSA továbbra is hajlandó eleget tenni gondossági kötelezettségének, és beleegyezik abba, hogy a panaszos benyújthassa az esetlegesen hiányzó releváns bizonyítékokat. Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban e tekintetben az alábbiakban javaslatot tesz a békés megoldásra.

### A békés megoldásra irányuló javaslat

**Figyelembe véve az ombudsman megállapításait, az EFSA-t sürgetik, hogy kövesse nyomon a panaszoshoz intézett azon felhívását, hogy nyújtson be minden vonatkozó bizonyítékot** [****\[14\]****](#_ftn14){#_ftnref14}**az alábbiak révén:**

**i. annak kifejtése a panaszos számára, hogy milyen bizonyítékot kell benyújtania az alkalmazandó szabályoknak való megfeleléshez; és**

**ii. e bizonyítékok alapján az eltartott gyermeknek minősülő személy részére nyújtott támogatásra vonatkozó határozatának együttérzéssel történő felülvizsgálata.**

Emily O'Reilly

[\[1\]](#_ftnref1){#_ftn1} Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

[\[2\]](#_ftnref2){#_ftn2} A személyzeti szabályzat VII. mellékletének 2. cikke: "1.*Az a tisztviselő, akinek egy vagy több eltartott gyermeke van, \[...\] minden eltartott gyermek után havi 328,73 euró összegű támogatásban részesül. 2. „Eltartott gyermek": a tisztviselő vagy házastársa törvényes, természetes vagy örökbefogadott gyermeke, akit a tisztviselő ténylegesen eltart. Ugyanez vonatkozik arra a gyermekre is, akire vonatkozóan örökbefogadási kérelmet nyújtottak be \[...\] Eltartott gyermeknek minősül minden olyan gyermek, akinek eltartásáért a tisztviselő a kiskorúak védelméről szóló tagállami jogszabályokon alapuló bírósági határozat értelmében felelős* \[...\] *(4). Kivételes esetben a kinevezésre jogosult hatóság igazoló dokumentumokon alapuló, külön indokolással ellátott határozata alapján eltartott gyermeknek tekinthető minden olyan személy, akinek eltartására a tisztviselőt jogszabály kötelezi, és akinek eltartása jelentős kiadásokkal jár."* A 2014 januárja óta hatályos új személyzeti szabályzat a támogatás összegét 372,61 euróra emelte.

[\[3\]](#_ftnref3){#_ftn3} A Bizottság 2004. április 15-i határozata az eltartott gyermekként kezelendő személyekre vonatkozó általános végrehajtási rendelkezésekről (a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (4) bekezdése) COM (2004) 1364.

[\[4\]](#_ftnref4){#_ftn4} A Bizottság 2004. évi határozata: „2.*cikk A tartásra vonatkozó jogi felelősség a vér szerinti vagy házassági rokonok közötti, jogszabályban kifejezetten meghatározott kötelezettséget jelenti, kizárva minden szerződéses, erkölcsi vagy kompenzációs jellegű kötelezettséget* \[...\] a 3.*cikk (1) bekezdése szerint. Amennyiben vannak olyan tényezők, amelyek az ügyet egynél több joghoz kötik, az alkalmazandó jogot a joghatósággal rendelkező bíróság által alkalmazandó kollíziós szabályokkal összhangban kell meghatározni* \[...\] 4. *cikk. A tisztviselő feladata, hogy igazoló dokumentumok alapján megállapítsa a tartásra vonatkozó jogi felelősség fennállását, az abból eredő kiadásokat és a ténylegesen teljesített pénzügyi hozzájárulás összegét. Az eltartott gyermekkel való bánásmód csak akkor engedélyezhető, ha a tartásra vonatkozó jogi felelősségből eredő kiadások legalább egyenlők az ilyen engedélyezésből eredő összeggel. A megfelelő szervezeti egységek a tisztviselő rendelkezésére bocsátják az e szakaszban szükséges iránymutatásokat, különös tekintettel a \[...\] 12. *cikk (1) bekezdésében előírt igazoló dokumentumok jellegére.* A kedvező határozat meghozatalától kezdve a tisztviselőnek bizonyítania kell, hogy rendszeresen hozzájárul az eltartott gyermeknek minősülő személy eltartásához, legalább az alábbiaknak megfelelő havi összeggel: díjazása adóalapjának 20%-a \[...\] vagy a kedvező határozat következtében kapott kiegészítő összeg 20%-kal növelt összege; attól függően, hogy melyik a nagyobb* \[...\] *3. Az (1) bekezdésben említett bizonyíték nem követelhető meg, ha az eltartott gyermeknek minősülő személy állandó jelleggel a tisztviselő háztartásában tartózkodik. Az illetékes szervezeti egység megfelelő eszközökkel ellenőrizheti, hogy ez a feltétel teljesül-e."*

[\[5\]](#_ftnref5){#_ftn5} Az EFSA 2004. április 15-i határozata az eltartott gyermekként kezelendő személyekre vonatkozó általános végrehajtási rendelkezésekről (a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (4) bekezdése) COM(2004) 1364 50-2004.

[\[6\]](#_ftnref6){#_ftn6} „Iránymutatások*az eltartott személy után járó támogatásként való kezeléshez",* 2009. október 5.

[\[7\]](#_ftnref7){#_ftn7} Az EFSA (az eredeti francia nyelven): „*l'arrêt de la Cour de cassation italienne Cassazione civile sez. du 30 Septembre 2010, n. 20509."*

[\[8\]](#_ftnref8){#_ftn8} Az EFSA 2004. évi határozatának (2) és (3) preambulumbekezdése.

[\[9\]](#_ftnref9){#_ftn9} Az EFSA 2004. évi határozatának 1. cikke.

[\[10\]](#_ftnref10){#_ftn10} Az EFSA 2004. évi határozatának 2. cikke.

[\[11\]](#_ftnref11){#_ftn11} Az EFSA 2004. évi határozata 5. cikkének (1) bekezdése.

[\[12\]](#_ftnref12){#_ftn12} Az olasz bíróság EFSA által hivatkozott határozata a következőket írja elő (az eredeti olasz változatban): „L'articolo*147 c.c., impone ai genitori l'obbligo di mantenere i propri figli.* *Tale obbligo grava su di essi in senso primario ed integrale, il che comporta che se l'uno dei due non voglia o non possa adempiere, l'altro deve farvi fronte con tutte le sue risorse patrimoniali e reddituali e deve sfruttare la sua capacità di lavoro, salva comunque la possibilità di agire contro l'inadempiente per ottenere un contributo proporzionale alle sue condizioni economiche. Solo in via sussidiaria, dunque succedanea, si concretizza l'obbligo degli ascendenti di fornire ai genitori i mezzi necessari per adempiere al loro dovere nei confronti dei figli previsto dall'articolo 148 c.c., che comunque trova ingresso non già perché uno dei due genitori sia rimasto inadempiente al proprio obbligo, ma se ed in quanto l'altro genitore non abbia mezzi per provvedervi - Cass. n. 3402/1995 che s'intende ribadire.*

*Laddove avesse inquadrato la fattispecie nel paradigma dell'articolo 148 c.c., ammettendo altresì l'ammissibilità dell'azione in via ordinaria anziché in via monitoria secondo il rito ivi prescritto, la decisione impugnata comunque risulterebbe ineccepibile sul piano giuridico ed insindacabile nel merito. La Corte di merito ha verificato se i genitori del minore, ex lege obbligati al suo mantenimento, fossero in condizione di provvedervi. E rilevato, su questa corretta premessa, che potessero entrambi assolvere al loro obbligo, e comunque che l'attrice inspiegabilmente non aveva assunto iniziative nei confronti del padre del minore, omettendo di pretendere che assolvesse al suo obbligo primario di provvedere al mantenimento del figlio, ha escluso che ella potesse chiamare al concorso i nonni paterni, essendo in grado di assolvere ella stessa, in prima persona, al suo personale dovere nei confronti del figlio. Non vi erano perciò i presupposti per l'azione esperita.*

*La conclusione, argomentata con motivazione esaustiva e puntuale, è immune da errore.*

*433 c.c., siccome tale diritto è legato alla prova dello stato di bisogno e dell'impossibilità da parte dell'alimentando di provvedere in tutto o in parte al proprio sostentamento mediante l'esplicazione di attività lavorativa. a è in grado di trovare un'occupazione confacente alle proprie attitudini ed alle proprie condizioni sociali, nulla può pretendere dai soggetti indicati nell'articolo 433 c.c.. Nell'ordine prescritto sarebbero seguiti gli ascendenti prossimi, ma anche in questo caso, secondo il disposto dell'articolo 433 c.c., comma 1, n. 3, in via succedanea, e sostitutiva solo se i genitori non fossero stati in condizione di adempiere al loro personale e diretto obbligo, circostanza esclusa con valutazione di merito, adeguatamente motivata e perciò insindacabile."*

[\[13\]](#_ftnref13){#_ftn13} Az EFSA-nak az ombudsman további kérdéseire adott válasza szerint: a panaszosnak igazolást kellett benyújtania*arról, hogy „az anya, mint korábban dolgozó felnőtt, nem képes eltartani a fiát,* *nemcsak azért, mert nem rendelkezik jövedelemmel, hanem azért is, mert meghatározott okból nem képes dolgozni. Csak az ilyen cselekvőképtelenség keletkeztethet jogi kötelezettséget, és ezt még bizonyítani kell.* \[A\]z*ügyvédtől vagy igazságügyi hatóságtól származó, ezt magyarázó dokumentum \[a panaszosnak az unokája eltartására vonatkozó\] jogi kötelezettségét támasztja alá."*

[\[14\]](#_ftnref14){#_ftn14} Lásd a Barátságos megoldás javaslat 16. bekezdését.