Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (EUAA) hogyan kezelte az alapvető jogok megsértésére vonatkozó állításokat a görög Számosz szigetén folytatott tevékenységei során. A panaszosok aggódtak amiatt, hogy az EUAA menekültügyi támogató csoportjaiba kiküldött ügyintézők által a kiszolgáltatott helyzetben lévő menedékkérőkkel folytatott interjúk ellentétesek voltak az uniós joggal, és hogy az EUAA nem foglalkozott ezzel. Emellett a panaszosok azzal is foglalkoztak, hogy az EUAA hogyan kezelte a menedékkérők visszafordításokról szóló jelentéseit.

Az ombudsman megállapította, hogy a panasz benyújtásának időpontjában az EUAA nem biztosította, hogy a menekültügyi támogató csoportjaiba kiküldött ügyintézők felkészültek legyenek a kiszolgáltatott menedékkérőkkel folytatott meghallgatások megfelelő lefolytatására, többek között arra vonatkozóan, hogy miként kell figyelembe venni a kiszolgáltatottságra vonatkozó mutatókat, amikor azok a menekültügyi meghallgatás során először merülnek fel. Az ombudsman megállapította továbbá, hogy az EUAA nem biztosított megfelelő eljárást a kiszolgáltatott helyzetben lévő menedékkérők számára a meghallgatások során elkövetett hibák bejelentésére és az ilyen jelentések EUAA általi felülvizsgálatára. Az ombudsman megállapította, hogy ez hivatali visszásságnak minősül, és négy ajánlást tett az EUAA-nak a hiányosságok kezelésére.

Az ombudsman ezeket az ajánlásokat az Ombudsmanok Európai Hálózata (ENO) munkatársainak is megküldte, kikérte véleményüket arról, hogy az EUAA ügyintézői és a nemzeti menekültügyi tisztviselők közötti együttműködés során hogyan biztosítják az alapvető jogok tiszteletben tartását.

Emellett az ombudsman jelentős hiányosságokat tárt fel azzal kapcsolatban, hogy az EUAA hogyan kezelte a menedékkérők által az interjúk során a visszafordítással kapcsolatos tapasztalatok nyilvánosságra hozatalát. Mivel az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége az ombudsman vizsgálata során megkezdte az e hiányosságok orvoslására irányuló intézkedések végrehajtását, nem talált hivatali visszásságot, hanem két javítási javaslatot tett.

A panasz arra vonatkozott, hogy az Európai Központi Bank (EKB) megtagadta a szülői szabadságot a nemzeti központi bankokkal folytatott információcserére alkalmazott, legfeljebb hároméves ideiglenes kirendelési szerződéssel (KBER/IO) alkalmazott alkalmazott alkalmazotttól. A panaszos azzal érvelt, hogy az ilyen szerződéssel rendelkező alkalmazottak szülői szabadságból való kizárása sérti az egyenlő bánásmód elvét és az Európai Unió Alapjogi Chartája 33. cikkének (2) bekezdése szerinti szülői szabadsághoz való jogot.

Az EKB fenntartotta, hogy szabályait a KBER/IO-szerződések sajátos és ideiglenes jellege, az operatív folytonosság biztosításának szükségessége, valamint az indokolta, hogy a munkavállalók nemzeti foglalkoztatási rendszerük keretében továbbra is igénybe vehetik a szülői szabadságot. Azzal érvelt, hogy a Charta 33. cikkének (2) bekezdése nem biztosít feltétel nélküli jogot a szülői szabadsághoz, és továbbra is mérlegelési jogkörrel rendelkezik az alkalmazandó feltételek meghatározása tekintetében.

Az ombudsman megállapította, hogy az EKB nem bizonyította, hogy a KBER/IO alkalmazottai szülői szabadsághoz való alapvető jogának megtagadása indokolt és arányos volt, vagy hogy kevésbé korlátozó intézkedéseket nem lehetett elfogadni. Az ombudsman továbbá úgy ítélte meg, hogy a szülői szabadság nemzeti jog szerinti későbbi igénybevételének lehetősége nem megfelelő helyettesítője e jog gyakorlásának, amikor az a legrelevánsabb a kisgyermek gondozása szempontjából.

Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy ez hivatali visszásságnak minősül, és azt ajánlotta, hogy az EKB vizsgálja felül a rövid távú foglalkoztatásra vonatkozó szabályait a szülői szabadsághoz való arányos hozzáférés biztosítása érdekében, különösen a KBER/IO kezdeti időszakon túl megújított szerződései esetében.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) nem adott érdemi választ a készenléti alakulat 2. kategóriába tartozó tisztviselője által állítólagosan elkövetett zaklatással és szabálytalanságokkal kapcsolatos közigazgatási panaszra.

A panaszos 2023 márciusában nyújtotta be közigazgatási panaszát a Frontexhez. A Frontex azt válaszolta, hogy a panaszos rendelkezésére bocsátott korábbi információkkal ellentétben a panaszosnak nincs joga ilyen panaszt benyújtani. Következésképpen nem kap érdemi választ. Az ombudsman vizsgálata során azonban a Frontex kijelentette, hogy 2024 novemberéig általános érdemi választ fog adni a panaszosnak. A Frontex ezt a választ csak 2025 decemberében küldte meg a panaszosnak. Az ombudsman megállapította, hogy a panaszosnak nyújtott következetlen tájékoztatás és a panaszra való válaszadás kirívó késedelme hivatali visszásságnak minősül. Az ombudsman azonban nem tartotta szükségesnek, hogy ajánlást tegyen, mivel a Frontex most érdemi választ adott a panaszosnak.

Emellett az ombudsman vizsgálata feltárta, hogy nem létezik hatékony panasztételi és jogorvoslati mechanizmus a 2. kategóriába tartozó tisztviselők számára, például a Frontexnél előforduló zaklatási helyzetekben. Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy ez rendszerszintű kérdés, amely hivatali visszásságnak is minősül.

Az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Frontex igazgatótanácsa vezessen be hatékony panasztételi és jogorvoslati mechanizmust a 2. kategóriába tartozó tisztviselőkre vonatkozó jogi keret közelgő felülvizsgálata során.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan biztosítja az alapvető jogok tiszteletben tartását a Görögországnak a határigazgatáshoz nyújtott uniós forrásokkal összefüggésben. A panaszosok – több nem kormányzati szervezet – aggályaiknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem követte nyomon és értékelte hatékonyan az uniós finanszírozású határigazgatási tevékenységeket, miközben a görög hatóságok továbbra is súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozó állításokat fogalmaztak meg.

A vizsgálat azonosította azokat a területeket, amelyekkel a Bizottságnak foglalkoznia kell annak érdekében, hogy javítsa az alapvető jogok tiszteletben tartásának nyomon követését és biztosítását ezen a területen. Mivel azonban a Bizottság jelenleg a görög hatóságok zárójelentésére vár a vizsgálat során felvetett, az alapvető jogok állítólagos megsértésével kapcsolatos egyik egyedi ügyben, és most értékelni fogja Görögországnak a vonatkozó program keretében eszközölt kiadásait is, az ombudsman lezárta az ügyet, és megállapította, hogy további vizsgálatok nem voltak indokoltak. Mindazonáltal néhány javaslatot tett a Bizottságnak a vizsgálat során azonosított problémák kezelésére.

Az ombudsman különösen sürgette a Bizottságot, hogy vezessen be iránymutatásokat az alapvető jogoknak a program végrehajtása során történő tiszteletben tartásának értékelésére, különösen a forrásokhoz való hozzáférés kapcsolódó „előfeltétele” tekintetében. Ezen iránymutatások részeként a Bizottságnak kritériumokat kell megállapítania annak meghatározására, hogy milyen körülmények között fogja visszatartani vagy felfüggeszteni az uniós forrásokat az alapvető jogoknak és a kapcsolódó finanszírozási feltételeknek való meg nem felelés miatt, és közzé kell tennie ezeket a kritériumokat. Az alapvető jogok megsértésével kapcsolatos hiteles panaszok és az átfogó görög program értékelése során a Bizottságnak mérlegelnie kell, hogy Görögország továbbra is teljesíti-e a szóban forgó alapokkal kapcsolatos alapjogi feltételt. Az ombudsman javaslatokat tett a nyomonkövetési folyamat átláthatóságára és a civil társadalom bevonásának megerősítésére irányuló intézkedésekre is.

 

Ez a saját kezdeményezésű vizsgálat azt vizsgálta, hogy az Európai Bizottság hogyan kívánja garantálni az emberi jogok tiszteletben tartását az EU–Tunézia egyetértési megállapodás keretében. Aggályok merültek fel általában az egyetértési megállapodás jellegével és különösen a határellenőrzési kezdeményezések támogatásával kapcsolatban, különösen a tunéziai hatóságok migránsokkal való bánásmódjáról szóló, rendkívül nyugtalanító jelentések fényében.

Az ombudsmant különösen aggasztotta az előzetes emberi jogi hatásvizsgálat hiánya, különösen az egyetértési megállapodás „Migráció és mobilitás” pillérével és az e pillér alá tartozó projektekkel kapcsolatban. Mivel az egyetértési megállapodás e pillérének célja egyértelműen az EU-ba irányuló irreguláris migráció korlátozása és visszaszorítása a migráció tunéziai hatóságok általi jobb ellenőrzése révén, az e célkitűzést a gyakorlatban megvalósító projektek végrehajtása nyilvánvalóan emberi jogi dimenzióval rendelkezik. Az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy válaszoljon egy sor kérdésre azzal kapcsolatban, hogy miként szándékozik nyomon követni az egyetértési megállapodás szerinti fellépések emberi jogi hatását, és milyen intézkedéseket tervezett és tervezett, többek között az uniós finanszírozás esetleges felfüggesztése tekintetében, amennyiben emberi jogi jogsértéseket állapítanak meg.

Az ombudsman megállapította, hogy annak ellenére, hogy a Bizottság többször is kijelentette, hogy nincs szükség előzetes emberi jogi hatásvizsgálatra, az egyetértési megállapodás aláírása előtt ténylegesen elvégezte a Tunéziára vonatkozó kockázatkezelési gyakorlatot.

Ez a gyakorlat, amelyet a Bizottság állítása szerint minden olyan uniós partnerországgal folytat, amely uniós költségvetés-támogatásban részesülhet, hasonló kritériumokat vett figyelembe, mint amelyeket a HRIA-t megelőző standardban alkalmaztak. Ezek többek között az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság, a biztonság és a konfliktusok helyzetét értékelik az adott partnerországban. A Bizottság azonban nem osztotta meg proaktívan ezeket az információkat, többek között az ombudsman e kérdéssel kapcsolatos stratégiai kezdeményezésére adott válaszában sem.

Az ombudsman javaslatokat tett ennek kezelésére. Az azonosított kockázatok mértékére tekintettel azt is javasolta, hogy a Bizottság dolgozzon ki konkrét kritériumokat a migrációkezeléssel kapcsolatos uniós finanszírozású szerződések esetleges felfüggesztésére vonatkozóan, amennyiben bizonyítékot talál arra, hogy a projektek végrehajtása során megsértették az emberi jogokat. Ezzel összefüggésben az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság ösztönözze végrehajtó partnereit olyan panasztételi mechanizmusok létrehozására, amelyek révén az egyének bejelenthetik emberi jogaik állítólagos megsértését az uniós finanszírozású tunéziai projektek/programok végrehajtása során. Tekintettel arra, hogy a közelmúltban jelentős helyszíni problémákról számoltak be, ez még nagyobb jelentőséget kapott.