Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) nem adott érdemi választ a készenléti alakulat 2. kategóriába tartozó tisztviselője által állítólagosan elkövetett zaklatással és szabálytalanságokkal kapcsolatos közigazgatási panaszra.

A panaszos 2023 márciusában nyújtotta be közigazgatási panaszát a Frontexhez. A Frontex azt válaszolta, hogy a panaszos rendelkezésére bocsátott korábbi információkkal ellentétben a panaszosnak nincs joga ilyen panaszt benyújtani. Következésképpen nem kap érdemi választ. Az ombudsman vizsgálata során azonban a Frontex kijelentette, hogy 2024 novemberéig általános érdemi választ fog adni a panaszosnak. A Frontex ezt a választ csak 2025 decemberében küldte meg a panaszosnak. Az ombudsman megállapította, hogy a panaszosnak nyújtott következetlen tájékoztatás és a panaszra való válaszadás kirívó késedelme hivatali visszásságnak minősül. Az ombudsman azonban nem tartotta szükségesnek, hogy ajánlást tegyen, mivel a Frontex most érdemi választ adott a panaszosnak.

Emellett az ombudsman vizsgálata feltárta, hogy nem létezik hatékony panasztételi és jogorvoslati mechanizmus a 2. kategóriába tartozó tisztviselők számára, például a Frontexnél előforduló zaklatási helyzetekben. Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy ez rendszerszintű kérdés, amely hivatali visszásságnak is minősül.

Az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Frontex igazgatótanácsa vezessen be hatékony panasztételi és jogorvoslati mechanizmust a 2. kategóriába tartozó tisztviselőkre vonatkozó jogi keret közelgő felülvizsgálata során.

Ez a saját kezdeményezésű vizsgálat azt vizsgálta, hogy az Európai Bizottság hogyan kívánja garantálni az emberi jogok tiszteletben tartását az EU–Tunézia egyetértési megállapodás keretében. Aggályok merültek fel általában az egyetértési megállapodás jellegével és különösen a határellenőrzési kezdeményezések támogatásával kapcsolatban, különösen a tunéziai hatóságok migránsokkal való bánásmódjáról szóló, rendkívül nyugtalanító jelentések fényében.

Az ombudsmant különösen aggasztotta az előzetes emberi jogi hatásvizsgálat hiánya, különösen az egyetértési megállapodás „Migráció és mobilitás” pillérével és az e pillér alá tartozó projektekkel kapcsolatban. Mivel az egyetértési megállapodás e pillérének célja egyértelműen az EU-ba irányuló irreguláris migráció korlátozása és visszaszorítása a migráció tunéziai hatóságok általi jobb ellenőrzése révén, az e célkitűzést a gyakorlatban megvalósító projektek végrehajtása nyilvánvalóan emberi jogi dimenzióval rendelkezik. Az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy válaszoljon egy sor kérdésre azzal kapcsolatban, hogy miként szándékozik nyomon követni az egyetértési megállapodás szerinti fellépések emberi jogi hatását, és milyen intézkedéseket tervezett és tervezett, többek között az uniós finanszírozás esetleges felfüggesztése tekintetében, amennyiben emberi jogi jogsértéseket állapítanak meg.

Az ombudsman megállapította, hogy annak ellenére, hogy a Bizottság többször is kijelentette, hogy nincs szükség előzetes emberi jogi hatásvizsgálatra, az egyetértési megállapodás aláírása előtt ténylegesen elvégezte a Tunéziára vonatkozó kockázatkezelési gyakorlatot.

Ez a gyakorlat, amelyet a Bizottság állítása szerint minden olyan uniós partnerországgal folytat, amely uniós költségvetés-támogatásban részesülhet, hasonló kritériumokat vett figyelembe, mint amelyeket a HRIA-t megelőző standardban alkalmaztak. Ezek többek között az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság, a biztonság és a konfliktusok helyzetét értékelik az adott partnerországban. A Bizottság azonban nem osztotta meg proaktívan ezeket az információkat, többek között az ombudsman e kérdéssel kapcsolatos stratégiai kezdeményezésére adott válaszában sem.

Az ombudsman javaslatokat tett ennek kezelésére. Az azonosított kockázatok mértékére tekintettel azt is javasolta, hogy a Bizottság dolgozzon ki konkrét kritériumokat a migrációkezeléssel kapcsolatos uniós finanszírozású szerződések esetleges felfüggesztésére vonatkozóan, amennyiben bizonyítékot talál arra, hogy a projektek végrehajtása során megsértették az emberi jogokat. Ezzel összefüggésben az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság ösztönözze végrehajtó partnereit olyan panasztételi mechanizmusok létrehozására, amelyek révén az egyének bejelenthetik emberi jogaik állítólagos megsértését az uniós finanszírozású tunéziai projektek/programok végrehajtása során. Tekintettel arra, hogy a közelmúltban jelentős helyszíni problémákról számoltak be, ez még nagyobb jelentőséget kapott.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan biztosítja az alapvető jogok tiszteletben tartását a Görögországnak a határigazgatáshoz nyújtott uniós forrásokkal összefüggésben. A panaszosok – több nem kormányzati szervezet – aggályaiknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem követte nyomon és értékelte hatékonyan az uniós finanszírozású határigazgatási tevékenységeket, miközben a görög hatóságok továbbra is súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozó állításokat fogalmaztak meg.

A vizsgálat azonosította azokat a területeket, amelyekkel a Bizottságnak foglalkoznia kell annak érdekében, hogy javítsa az alapvető jogok tiszteletben tartásának nyomon követését és biztosítását ezen a területen. Mivel azonban a Bizottság jelenleg a görög hatóságok zárójelentésére vár a vizsgálat során felvetett, az alapvető jogok állítólagos megsértésével kapcsolatos egyik egyedi ügyben, és most értékelni fogja Görögországnak a vonatkozó program keretében eszközölt kiadásait is, az ombudsman lezárta az ügyet, és megállapította, hogy további vizsgálatok nem voltak indokoltak. Mindazonáltal néhány javaslatot tett a Bizottságnak a vizsgálat során azonosított problémák kezelésére.

Az ombudsman különösen sürgette a Bizottságot, hogy vezessen be iránymutatásokat az alapvető jogoknak a program végrehajtása során történő tiszteletben tartásának értékelésére, különösen a forrásokhoz való hozzáférés kapcsolódó „előfeltétele” tekintetében. Ezen iránymutatások részeként a Bizottságnak kritériumokat kell megállapítania annak meghatározására, hogy milyen körülmények között fogja visszatartani vagy felfüggeszteni az uniós forrásokat az alapvető jogoknak és a kapcsolódó finanszírozási feltételeknek való meg nem felelés miatt, és közzé kell tennie ezeket a kritériumokat. Az alapvető jogok megsértésével kapcsolatos hiteles panaszok és az átfogó görög program értékelése során a Bizottságnak mérlegelnie kell, hogy Görögország továbbra is teljesíti-e a szóban forgó alapokkal kapcsolatos alapjogi feltételt. Az ombudsman javaslatokat tett a nyomonkövetési folyamat átláthatóságára és a civil társadalom bevonásának megerősítésére irányuló intézkedésekre is.

 

Az ügy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) azon határozatára vonatkozott, amelyben elutasította a pályázó által az EPSO által szervezett uniós személyzeti kiválasztási eljárás keretében tartott távvizsgán tapasztalt technikai problémákkal kapcsolatos panaszt. A panaszos kifogásolta az EPSO azon döntését, hogy elutasítja a panaszt azon az alapon, hogy a panaszos nem vetette fel a kérdést a vizsgák során.

Az ombudsman megállapította, hogy hivatali visszásság történt a panasz EPSO általi kezelése során. Az EPSO-nak különös figyelmet kellett volna fordítania azokra az információkra, amelyekhez hozzáfért, és amelyek megerősítették a panaszos által közölt tényeket, továbbá meg kellett volna vizsgálnia a panaszt. Ennek elmulasztása hivatali visszásságnak minősül.

Ennek kezelése érdekében az ombudsman azt javasolta, hogy az EPSO kezdjen párbeszédet a panaszossal annak érdekében, hogy megfelelő és méltányos megoldást találjon, például lehetőséget kínálva a panaszosnak a vizsgák újbóli letételére.