Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte a Bizottság Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatalának (PMO) azon döntésével kapcsolatos közigazgatási panaszt, hogy bizonyos családi támogatásokat nem fizet visszamenőleg a panaszosnak.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottságnak egyértelműbben kellett volna kommunikálnia a panaszossal, és hogy a közigazgatási panasz kezelésének módja nem volt összhangban a megfelelő ügyintézés elveivel.

Tekintettel arra, hogy a Bizottság ragaszkodott ahhoz, hogy a juttatásokat semmilyen körülmények között ne fizesse ki visszamenőlegesen a panaszosnak, az ombudsman úgy határoz, hogy a panasszal kapcsolatos további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az algériai uniós küldöttség megtagadta egy vállalkozónál a Covid19-világjárvány során felmerült többletköltségek megfizetését. Az ügyben folytatott „békés vitarendezési eljárás” eredményeként az uniós küldöttség megerősítette, hogy bizonyos költségeket vissza lehet téríteni a panaszosnak, de fenntartotta, hogy az egyéb felmerült költségek nem téríthetők meg.  

Az ombudsman megállapította, hogy a panaszos és az Európai Bizottság alapvetően nem értett egyet az alkalmazandó szerződéses rendelkezések értelmezésével kapcsolatban. Ilyen esetekben nem az ombudsman, hanem a bíróság feladata annak meghatározása, hogy a szerződést hogyan kell értelmezni. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság álláspontja nem volt ésszerűtlen. Az ombudsman ezért azzal a következtetéssel zárta le az ügyet, hogy nem történt hivatali visszásság.

Az ügy arra vonatkozott, hogy egy uniós küldöttség hogyan kezelte egy aparthotel-társaság azon igényét, hogy kártérítést fizessen az egyik alkalmazottja számára egy üzleti útra szóló foglalásért, miután az alkalmazott nem jelent meg a foglalásnál.

Az ombudsman érdeklődött a kérdés iránt, és felkérte az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), amely bizonyos feladatokat lát el az uniós küldöttségekkel kapcsolatban, hogy fontolja meg kompenzáció kifizetését. Válaszul az EKSZ beleegyezett, hogy kétéjszakás tartózkodásnak megfelelő összeget fizet, amit a panaszos elfogadott.

Az ombudsman ezért lezárta az ügyet azon az alapon, hogy azt rendezték.  

A panaszos szabadúszó tolmács, aki aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az Európai Parlament hogyan teljesítette szerződéses kötelezettségeit az Európai Parlament számára nyújtott távtolmácsolási szolgáltatásokkal kapcsolatban a Covid19-világjárvány idején.

Az ombudsman úgy vélte, hogy a Parlament észszerű magyarázatot adott álláspontjára, és a vizsgálatot hivatali visszásság megállapítása nélkül zárta le.

A panaszos szakértőként dolgozott az EU ghánai küldöttségének külső vállalkozójánál. Mivel nem kapott fizetést a munkájáért, a panaszos az ombudsmanhoz fordult, azt állítva, hogy az uniós küldöttség nem biztosította, hogy a külső vállalkozó tiszteletben tartsa a szakértőkkel szembeni kötelezettségeit.

Az ombudsman megállapította, hogy mind az uniós küldöttség, mind az Európai Bizottság az alkalmazandó szabályoknak megfelelően járt el, amikor visszatartott bizonyos kifizetéseket a szerződés alapján. Azt is megállapította, hogy megfelelő lépéseket tettek a vállalkozóval szemben annak érdekében, hogy megpróbálják megoldani a panaszost érintő helyzetet. Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság megfelelő mechanizmusokkal rendelkezik a vállalkozók nyomon követésére, és bízik abban, hogy a Bizottság ezeket a mechanizmusokat a helyzet nyomon követésére és szükség esetén a hatáskörébe tartozó intézkedések meghozatalára fogja használni.

Az ombudsman ezért úgy zárta le az ügyet, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.