Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (EUAA) hogyan kezelte az alapvető jogok megsértésére vonatkozó állításokat a görög Számosz szigetén folytatott tevékenységei során. A panaszosok aggódtak amiatt, hogy az EUAA menekültügyi támogató csoportjaiba kiküldött ügyintézők által a kiszolgáltatott helyzetben lévő menedékkérőkkel folytatott interjúk ellentétesek voltak az uniós joggal, és hogy az EUAA nem foglalkozott ezzel. Emellett a panaszosok azzal is foglalkoztak, hogy az EUAA hogyan kezelte a menedékkérők visszafordításokról szóló jelentéseit.

Az ombudsman megállapította, hogy a panasz benyújtásának időpontjában az EUAA nem biztosította, hogy a menekültügyi támogató csoportjaiba kiküldött ügyintézők felkészültek legyenek a kiszolgáltatott menedékkérőkkel folytatott meghallgatások megfelelő lefolytatására, többek között arra vonatkozóan, hogy miként kell figyelembe venni a kiszolgáltatottságra vonatkozó mutatókat, amikor azok a menekültügyi meghallgatás során először merülnek fel. Az ombudsman megállapította továbbá, hogy az EUAA nem biztosított megfelelő eljárást a kiszolgáltatott helyzetben lévő menedékkérők számára a meghallgatások során elkövetett hibák bejelentésére és az ilyen jelentések EUAA általi felülvizsgálatára. Az ombudsman megállapította, hogy ez hivatali visszásságnak minősül, és négy ajánlást tett az EUAA-nak a hiányosságok kezelésére.

Az ombudsman ezeket az ajánlásokat az Ombudsmanok Európai Hálózata (ENO) munkatársainak is megküldte, kikérte véleményüket arról, hogy az EUAA ügyintézői és a nemzeti menekültügyi tisztviselők közötti együttműködés során hogyan biztosítják az alapvető jogok tiszteletben tartását.

Emellett az ombudsman jelentős hiányosságokat tárt fel azzal kapcsolatban, hogy az EUAA hogyan kezelte a menedékkérők által az interjúk során a visszafordítással kapcsolatos tapasztalatok nyilvánosságra hozatalát. Mivel az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége az ombudsman vizsgálata során megkezdte az e hiányosságok orvoslására irányuló intézkedések végrehajtását, nem talált hivatali visszásságot, hanem két javítási javaslatot tett.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hallgatólagosan megtagadta a nyilvánosság hozzáférését a migráció harmadik országok általi, politikai célokból történő eszközként való felhasználásáról és az ilyen „hibrid támadások” kezelésének módjáról szóló közleménnyel kapcsolatos dokumentumokhoz.

Az európai ombudsman beavatkozását követően a Bizottság kifejezett megerősítő határozatot fogadott el. Széles körű részleges hozzáférést biztosított több feljegyzéshez és a közlemény tervezetéhez, és csak személyes adatokat tartott vissza. A Bizottság azonban megtagadta annak a gyorsított szolgálatközi konzultációnak az összefoglalását, amelynek során a közlemény kiadását megvitatták. A „gyorsított eljárású összefoglalóhoz” való hozzáférés megtagadása során a Bizottság a közérdek nemzetközi kapcsolatok tekintetében való védelmének szükségességére, valamint a hasonló helyzetekre vonatkozó jövőbeli döntéshozatala védelmének szükségességére hivatkozott.

A gyorsított összefoglaló vizsgálata alapján és figyelembe véve azt a széles mérlegelési mozgásteret, amellyel az uniós intézmények annak meghatározása során rendelkeznek, hogy a közérdek a nemzetközi kapcsolatok tekintetében veszélyben van-e, az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság hozzáférés megtagadására vonatkozó határozata nem volt nyilvánvalóan téves. A szóban forgó közérdeket nem helyettesítheti egy másik, fontosabbnak ítélt közérdek. Mivel a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó kivételre érvényesen hivatkoztak, az ombudsmannak nem kellett értékelnie a Bizottság jövőbeli döntéshozatalának védelmére vonatkozó érveinek megalapozottságát. Az ombudsman ezért lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság.

A panaszos arra kérte az Európai Bizottságot, hogy biztosítson nyilvános hozzáférést a ciprusi migrációkezeléshez nyújtott uniós támogatással kapcsolatos dokumentumokhoz. A Bizottság négy olyan dokumentumot azonosított, amelyek a kérelem hatálya alá tartoznak: két ülésjelentést, egy tájékoztatót és egy gyorsjelentést, de csak a gyorsjelentés egyes részeihez biztosított hozzáférést. A többi dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásakor a Bizottság a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti kivételekre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a közzététel sértheti a közbiztonsághoz és a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdeket, valamint döntéshozatali eljárásait. Amikor a Bizottság az alkalmazandó határidőn belül nem válaszolt a panaszos felülvizsgálati kérelmére (a továbbiakban: megerősítő kérelem), a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hallgatólagosan megtagadta a kért dokumentumok (teljes körű) hozzáférhetővé tételét, és az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat. A vizsgálat alapján az ombudsman megosztotta a Bizottsággal előzetes véleményét, miszerint szélesebb körű hozzáférést lehetne biztosítani a dokumentumokhoz. Röviddel azt követően, hogy az ombudsman megküldte előzetes véleményét, a Bizottság elfogadta a panaszos hozzáférés iránti kérelméről szóló megerősítő határozatát, amelyben megerősítette eredeti álláspontját, és megtagadta a további hozzáférést. Az ombudsman találkozót kért vizsgálócsoportja és a Bizottság képviselői között, hogy további felvilágosítást kapjon a Bizottság álláspontjáról.

Az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság a vizsgálata során nem biztosított szélesebb körű hozzáférést az ülésekről készült jelentésekhez és az eligazításhoz. Tekintettel arra, hogy a Bizottság megerősítette álláspontját a megerősítő határozatban és az ombudsman vizsgálócsoportjával folytatott találkozó során, az ombudsman úgy vélte, hogy az ügynek a jelen üggyel összefüggésben történő kivizsgálása nem szolgálná a célját. Az ombudsman azonban elvárja, hogy a Bizottság vegye figyelembe részletes értékelését, amikor a szóban forgóhoz hasonló tájékoztatókhoz és ülésjelentésekhez való nyilvános hozzáférés iránti jövőbeli kérelmekkel foglalkozik.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan biztosítja az alapvető jogok tiszteletben tartását a Görögországnak a határigazgatáshoz nyújtott uniós forrásokkal összefüggésben. A panaszosok – több nem kormányzati szervezet – aggályaiknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem követte nyomon és értékelte hatékonyan az uniós finanszírozású határigazgatási tevékenységeket, miközben a görög hatóságok továbbra is súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozó állításokat fogalmaztak meg.

A vizsgálat azonosította azokat a területeket, amelyekkel a Bizottságnak foglalkoznia kell annak érdekében, hogy javítsa az alapvető jogok tiszteletben tartásának nyomon követését és biztosítását ezen a területen. Mivel azonban a Bizottság jelenleg a görög hatóságok zárójelentésére vár a vizsgálat során felvetett, az alapvető jogok állítólagos megsértésével kapcsolatos egyik egyedi ügyben, és most értékelni fogja Görögországnak a vonatkozó program keretében eszközölt kiadásait is, az ombudsman lezárta az ügyet, és megállapította, hogy további vizsgálatok nem voltak indokoltak. Mindazonáltal néhány javaslatot tett a Bizottságnak a vizsgálat során azonosított problémák kezelésére.

Az ombudsman különösen sürgette a Bizottságot, hogy vezessen be iránymutatásokat az alapvető jogoknak a program végrehajtása során történő tiszteletben tartásának értékelésére, különösen a forrásokhoz való hozzáférés kapcsolódó „előfeltétele” tekintetében. Ezen iránymutatások részeként a Bizottságnak kritériumokat kell megállapítania annak meghatározására, hogy milyen körülmények között fogja visszatartani vagy felfüggeszteni az uniós forrásokat az alapvető jogoknak és a kapcsolódó finanszírozási feltételeknek való meg nem felelés miatt, és közzé kell tennie ezeket a kritériumokat. Az alapvető jogok megsértésével kapcsolatos hiteles panaszok és az átfogó görög program értékelése során a Bizottságnak mérlegelnie kell, hogy Görögország továbbra is teljesíti-e a szóban forgó alapokkal kapcsolatos alapjogi feltételt. Az ombudsman javaslatokat tett a nyomonkövetési folyamat átláthatóságára és a civil társadalom bevonásának megerősítésére irányuló intézkedésekre is.

 

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (EUAA) több ciprusi migrációkezelési létesítményben megtagadta a befogadási feltételekkel kapcsolatos 74 dokumentumhoz való nyilvános hozzáférést. A nyilvános hozzáférés megtagadása során az EUAA a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott három kivételre támaszkodott, nevezetesen a közérdek közbiztonsággal, személyes adatokkal és döntéshozatali eljárásával kapcsolatos védelmének szükségességére.

A szóban forgó dokumentumok vizsgálata alapján az ombudsmant nem győzték meg az EUAA azon érvei, amelyek szerint a széles körű hozzáférhetővé tétel (súlyosan) sértené a hivatkozott érdekek védelmét. Az ombudsman megoldási javaslatot tett, amelyben arra kérte az EUAA-t, hogy vizsgálja felül a kérelemmel kapcsolatos álláspontját annak érdekében, hogy jelentősen megnövelje a szóban forgó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést.

Az EUAA elfogadta az ombudsman megoldásra irányuló javaslatát, és a 74 dokumentumból 64-hez széles körű hozzáférést biztosított a panaszos számára. Az ombudsman üdvözölte az EUAA-nak a megoldásra irányuló javaslatára adott pozitív válaszát, és lezárta a vizsgálatot.