Az ügy a Bizottság, egy egyesült államokbeli székhelyű szervezet és az Europol közötti, a gyermekek szexuális bántalmazásával kapcsolatos információcseréhez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A panaszos 2024 novemberében nyújtotta be kérelmét a Bizottsághoz.

A Bizottság először 2025 márciusában válaszolt. Megállapította, hogy 14 dokumentum tartozik a kérelem hatálya alá, 11 dokumentumhoz részleges hozzáférést biztosított, három dokumentumhoz pedig teljes egészében megtagadta a hozzáférést. Ennek során a Bizottság azzal érvelt, hogy a közzététel veszélyeztetheti a magánélet védelmét, a közbiztonsághoz fűződő közérdeket és saját döntéshozatali eljárását.

A panaszos 2025 áprilisában „megerősítő kérelem” benyújtásával vitatta a Bizottság határozatát. Válasz hiányában a panaszos 2025 júliusában az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított a nyilvános hozzáférés Bizottság általi hallgatólagos megtagadásával kapcsolatban, és első lépésként felkérte a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb fogadjon el kifejezett választ a panaszos megerősítő kérelmére. Mivel a megadott határidőn belül nem érkezett válasz, az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat.

A Bizottság 2026 márciusában válaszolt a panaszosnak, és (szélesebb körű) részleges hozzáférést biztosított mind a 14 dokumentumhoz. A panaszos a Bizottság megerősítő határozatával kapcsolatos észrevételeiben nem vitatta a fennmaradó kitakarásokat. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a Bizottság hallgatólagos elutasításával kapcsolatos panaszt a most biztosított részleges hozzáférés rendezte. Mindemellett az ombudsman sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság késedelmesen kezelte a panaszos hozzáférés iránti kérelmét, amely még a vizsgálat megindítását követően is fennállt. Az ombudsman továbbra is szorosan figyelemmel kíséri a hozzá benyújtott panaszokon alapuló késedelmek ügyét.

Az ügy a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) birtokában lévő, a tagállamok, az Egyesült Királyság és a Frontex hatóságaival a La Manche csatornán folytatott csempészet elleni tevékenységek terén folytatott együttműködéssel kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. Az Europol 197 olyan dokumentumot azonosított, amelyek a kérelem hatálya alá tartoznak, és mindegyikhez megtagadta a hozzáférést. A hozzáférés megtagadásával az Europol azzal érvelt, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené a közérdek védelmét a közbiztonság és nemzetközi kapcsolatai tekintetében. 

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumok mintáit, és találkozott az Europol képviselőivel. Ennek alapján és figyelembe véve az uniós intézmények és ügynökségek széles mérlegelési jogkörét, amikor úgy vélik, hogy a közbiztonság és a nemzetközi kapcsolatok veszélyben vannak, az ombudsman megállapította, hogy az Europolnak a nyilvános hozzáférés megtagadására vonatkozó döntése nem volt nyilvánvalóan téves.

Tekintettel arra, hogy a szóban forgó közérdeket nem helyettesítheti egy másik, fontosabbnak ítélt közérdek, az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy az Europol nem követett el hivatali visszásságot.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság mennyi időt vett igénybe annak biztosítása érdekében, hogy Spanyolország megfeleljen az Európai Unió Bírósága által Spanyolországnak az uniós jog megsértéséért való állami felelősségre vonatkozó nemzeti szabályaival kapcsolatban hozott ítéletnek. A panaszos aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság nem hozott időben hatékony intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy Spanyolország megfeleljen az ítéletnek.  

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság az ítélet elfogadásától kezdve általában aktívan nyomon követte az ügyet. Bár egy körülbelül egyéves időszak során nem volt dokumentált nyoma a Bizottság által tett lépéseknek, az ügy kivizsgálásához szükséges idő részben a spanyolországi helyzetnek tulajdonítható. Emellett az ombudsman ésszerűnek találta a Bizottság azon álláspontját, hogy ha egy tagállam hajlandónak mutatkozik a fellépésre, a párbeszéd lehet a leghatékonyabb előrevezető út.

Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy tekintettel a Bizottság által eddig tett lépésekre, beleértve a Spanyolországnak a közelmúltban küldött felszólító levelet, és figyelembe véve az ügy körülményeit, amelyek megmagyarázzák a Bizottság intézkedéseinek ütemezését, az adott időpontban nem volt indokolt további vizsgálat, és lezárta az ügyet.

Az ügy a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) ügyvezetőigazgató-helyettesének beszédéhez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. Az Europol megállapította, hogy a vonatkozó beszédet tartalmazó tájékoztató feljegyzés a panaszos hozzáférési kérelmének hatálya alá tartozik. Széles körű hozzáférést biztosított a dokumentumhoz, de kitakarta a beszéd egy részét a szervezeti javaslatokról és az ügynökség jövőjével kapcsolatos vitapontokról. Ennek során az Europol a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti két kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy azok közzététele sértené a közbiztonsághoz és a döntéshozatali eljáráshoz fűződő közérdeket. 

A panaszos felkérte az Europolt, hogy vizsgálja felül határozatát (megerősítő kérelem benyújtásával), de az Europol fenntartotta azon álláspontját, hogy az Ügynökség jövőjével kapcsolatos információk, amelyekről még folynak a tárgyalások, nem hozhatók nyilvánosságra.

A kért dokumentum vizsgálata alapján az ombudsmant nem győzte meg az Europol magyarázata arról, hogy annak további közzététele sértené a közbiztonsághoz vagy az ügynökség jövőjét övező döntéshozatali folyamathoz fűződő közérdeket. Mindemellett az ombudsman megjegyezte, hogy az Europollal foglalkozó közös parlamenti ellenőrző csoportban nagyon hasonló megbeszélést szerveztek az Europol jövőjéről, amelyet az Európai Parlament élőben közvetített. Ebben az összefüggésben az ombudsman nem látta hasznosnak a vizsgálat folytatását. Javasolja azonban, hogy az Europol az észrevételei és a közös parlamenti ellenőrző csoportban folytatott nyilvános vita tartalma fényében vizsgálja felül álláspontját annak érdekében, hogy további hozzáférést biztosítson a kért dokumentumhoz.