The case concerned a call for tenders organised by the European Border and Coast Guard Agency (Frontex) concerning the provision of clothing equipment for Frontex officers. The complainant, a company which also took part in the tender procedure, raised concerns with Frontex regarding the award of the contract to the winning company. More specifically, the complainant argued that Frontex should have rejected the winning tender because of the tenderer’s alleged financial difficulties and its deficiencies in the implementation of another contract, as well as because the offer it had submitted was, in the complainant’s view, abnormally low.

The Ombudsman found that Frontex had correctly carried out the eligibility check of the successful tenderer, in accordance with the applicable rules. Moreover, she found that Frontex’s assessment that the successful tender was not abnormally low was reasonable and in line with the applicable rules.

The Ombudsman closed the inquiry with a finding of no maladministration.

Ez az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte a Bizottság antiszemitizmus elleni küzdelemmel és a zsidó élet előmozdításával foglalkozó koordinátora által Izraelbe tett munkaúthoz kapcsolódó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti újságírói kérelmet. A Bizottság az uniós adatvédelmi szabályokra hivatkozva elutasította az ilyen dokumentumok meglétének megerősítését vagy tagadását. Azzal érvelt, hogy még az ilyen dokumentumok létezésének elismerése is személyes adatok továbbításának minősülne, anélkül, hogy erre konkrét közérdekű célból szükség lenne, amit a panaszos nem bizonyított.

A vizsgálat során a Bizottság megerősítette az ombudsman vizsgálati csoportjának, hogy az utazásra sor került, és hogy fedezte az utazás költségeit, ezáltal eloszlatva a panaszos által felvetett alapvető átláthatósági aggályokat.

Az ombudsman megállapította, hogy közérdek fűződik a koordinátor szakmai tevékenységeinek nyilvános ellenőrzéséhez, tekintettel a szerep láthatóságára és a téma érzékenységére. Miután azonban a Bizottság megerősítette a szakmai utat, és hogy az alkalmazandó szabályoknak megfelelően fedezte a költségeket, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a koordinátor szakmai tevékenységeinek ellenőrzéséhez fűződő közérdek teljesült.

Az ombudsman azonban javításra irányuló javaslatot tett a Bizottságnak, nevezetesen azt, hogy az átláthatóság fokozása érdekében proaktívan tegye közzé a koordinátor hivatalos tevékenységeinek összefoglalóit, beleértve a munkautakra vonatkozó információkat is.

Az ombudsman lezárta az ügyet, és arra a következtetésre jutott, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ügy a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) igazgatótanácsának üléseiről készült jegyzőkönyvekhez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. Az Europol két olyan dokumentumot azonosított, amely a kérelem hatálya alá tartozik, és részleges hozzáférést biztosított. Ennek során a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti hat kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a teljes körű közzététel alááshatja a közérdek védelmét a közbiztonság és a nemzetközi kapcsolatok, az egyén magánélete és feddhetetlensége, a jogi tanácsadás, az ellenőrzések célja, valamint az Europol folyamatban lévő és zárt döntéshozatali eljárásai tekintetében.

Az ombudsman vizsgálatot indított, és vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat. E vizsgálatot követően az ombudsmant nem győzte meg az Europol által hivatkozott, a nyilvános hozzáférés alóli kivételek alkalmazása. Az ombudsman ezért megoldási javaslatot tett, amelyben felkérte az Europolt, hogy vizsgálja felül a kérelemmel kapcsolatos álláspontját a szélesebb körű hozzáférés biztosítása és a fennmaradó kitakarások további indokolása érdekében.

Válaszul az Europol kötelezettséget vállalt arra, hogy növeli az igazgatótanácsa üléseinek eredményeiről szóló, nyilvánosan elérhető összefoglalók részletességét, és megosztotta az ombudsmannal az igazgatótanács 2025. június 25–26-i ülésének összefoglalóját, amely az Europol új megközelítését követi. Az Europol azonban nem biztosított szélesebb körű hozzáférést a szóban forgó ülés részletes jegyzőkönyvéhez, mivel úgy ítélte meg, hogy a megbeszélések bizalmas jellegének védelme érdekében a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelme alkalmazandó rájuk. 

Az ombudsman üdvözölte a proaktívabb átláthatóság magasabb szintjét az igazgatótanácsi ülések összefoglalói tekintetében, amelyeket az Europol közzétesz. Mindemellett az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az Europol nem biztosított szélesebb körű hozzáférést a szóban forgó ülés jegyzőkönyvéhez, és nem indokolta meg, hogy a megoldásra irányuló javaslatára válaszul miért nem lehetett további hozzáférést biztosítani. Ehelyett az Europol a nyilvánosságra hozatal megtagadásának általános vélelmét alkalmazta, amellyel az ombudsman nem értett egyet. Bár az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ebben az esetben további vizsgálatok nem indokoltak, emlékeztetett arra, hogy az Europolnak kellően részletes indokolást kell adnia a nyilvános hozzáférést kérelmezők számára, lehetővé téve számukra annak megértését, hogy miért nem biztosítható (teljes) hozzáférés. Kérte továbbá, hogy az 1049/2001/EK rendelet szerinti nyilvános hozzáférés iránti jövőbeli kérelmekre válaszul az Europol továbbra is végezze el igazgatótanácsa részletes ülésjegyzőkönyvének egyedi értékelését.

Az ügy a Bizottság, egy egyesült államokbeli székhelyű szervezet és az Europol közötti, a gyermekek szexuális bántalmazásával kapcsolatos információcseréhez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A panaszos 2024 novemberében nyújtotta be kérelmét a Bizottsághoz.

A Bizottság először 2025 márciusában válaszolt. Megállapította, hogy 14 dokumentum tartozik a kérelem hatálya alá, 11 dokumentumhoz részleges hozzáférést biztosított, három dokumentumhoz pedig teljes egészében megtagadta a hozzáférést. Ennek során a Bizottság azzal érvelt, hogy a közzététel veszélyeztetheti a magánélet védelmét, a közbiztonsághoz fűződő közérdeket és saját döntéshozatali eljárását.

A panaszos 2025 áprilisában „megerősítő kérelem” benyújtásával vitatta a Bizottság határozatát. Válasz hiányában a panaszos 2025 júliusában az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított a nyilvános hozzáférés Bizottság általi hallgatólagos megtagadásával kapcsolatban, és első lépésként felkérte a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb fogadjon el kifejezett választ a panaszos megerősítő kérelmére. Mivel a megadott határidőn belül nem érkezett válasz, az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat.

A Bizottság 2026 márciusában válaszolt a panaszosnak, és (szélesebb körű) részleges hozzáférést biztosított mind a 14 dokumentumhoz. A panaszos a Bizottság megerősítő határozatával kapcsolatos észrevételeiben nem vitatta a fennmaradó kitakarásokat. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a Bizottság hallgatólagos elutasításával kapcsolatos panaszt a most biztosított részleges hozzáférés rendezte. Mindemellett az ombudsman sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság késedelmesen kezelte a panaszos hozzáférés iránti kérelmét, amely még a vizsgálat megindítását követően is fennállt. Az ombudsman továbbra is szorosan figyelemmel kíséri a hozzá benyújtott panaszokon alapuló késedelmek ügyét.

Az ügy a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) birtokában lévő, a tagállamok, az Egyesült Királyság és a Frontex hatóságaival a La Manche csatornán folytatott csempészet elleni tevékenységek terén folytatott együttműködéssel kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. Az Europol 197 olyan dokumentumot azonosított, amelyek a kérelem hatálya alá tartoznak, és mindegyikhez megtagadta a hozzáférést. A hozzáférés megtagadásával az Europol azzal érvelt, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené a közérdek védelmét a közbiztonság és nemzetközi kapcsolatai tekintetében. 

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumok mintáit, és találkozott az Europol képviselőivel. Ennek alapján és figyelembe véve az uniós intézmények és ügynökségek széles mérlegelési jogkörét, amikor úgy vélik, hogy a közbiztonság és a nemzetközi kapcsolatok veszélyben vannak, az ombudsman megállapította, hogy az Europolnak a nyilvános hozzáférés megtagadására vonatkozó döntése nem volt nyilvánvalóan téves.

Tekintettel arra, hogy a szóban forgó közérdeket nem helyettesítheti egy másik, fontosabbnak ítélt közérdek, az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy az Europol nem követett el hivatali visszásságot.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság mennyi időt vett igénybe annak biztosítása érdekében, hogy Spanyolország megfeleljen az Európai Unió Bírósága által Spanyolországnak az uniós jog megsértéséért való állami felelősségre vonatkozó nemzeti szabályaival kapcsolatban hozott ítéletnek. A panaszos aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság nem hozott időben hatékony intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy Spanyolország megfeleljen az ítéletnek.  

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság az ítélet elfogadásától kezdve általában aktívan nyomon követte az ügyet. Bár egy körülbelül egyéves időszak során nem volt dokumentált nyoma a Bizottság által tett lépéseknek, az ügy kivizsgálásához szükséges idő részben a spanyolországi helyzetnek tulajdonítható. Emellett az ombudsman ésszerűnek találta a Bizottság azon álláspontját, hogy ha egy tagállam hajlandónak mutatkozik a fellépésre, a párbeszéd lehet a leghatékonyabb előrevezető út.

Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy tekintettel a Bizottság által eddig tett lépésekre, beleértve a Spanyolországnak a közelmúltban küldött felszólító levelet, és figyelembe véve az ügy körülményeit, amelyek megmagyarázzák a Bizottság intézkedéseinek ütemezését, az adott időpontban nem volt indokolt további vizsgálat, és lezárta az ügyet.