The case concerned the refusal of the European Union Agency for Criminal Justice Cooperation (Eurojust) to give public access to seven documents concerning the extraction of information from communication devices of migrants. In refusing public access to parts of the documents, Eurojust relied on two exceptions set out in the EU legislation on public access to documents, that is, the need to protect the public interest as regards public security, and the need to protect personal data.

Based on the inspection of the documents at issue, the Ombudsman was not convinced by Eurojust’s arguments that wider disclosure of the documents would undermine the protection of the public interest as regards public security. The Ombudsman made a proposal for a solution, in which she asked Eurojust to reconsider its position on the request, with a view to giving wider public access to the documents at issue. She invited Eurojust, in doing so, to focus on three of the documents concerned, with follow-up adjustments to two additional documents.

Eurojust accepted the Ombudsman’s proposal for a solution and gave the complainant wider access to almost all documents. The Ombudsman welcomed Eurojust’s positive response to her proposal for a solution and closed the inquiry.

Az ügy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) által szervezett, ruházati felszerelések Frontex-tisztviselők számára történő biztosítására vonatkozó ajánlati felhívásra vonatkozott. A panaszos, egy olyan vállalat, amely szintén részt vett a közbeszerzési eljárásban, aggályainak adott hangot a Frontexnek a szerződés nyertes vállalatnak történő odaítélésével kapcsolatban. Konkrétabban a panaszos azzal érvelt, hogy a Frontexnek el kellett volna utasítania a nyertes ajánlatot az ajánlattevő állítólagos pénzügyi nehézségei és egy másik szerződés végrehajtásával kapcsolatos hiányosságai miatt, valamint azért, mert az általa benyújtott ajánlat a panaszos véleménye szerint kirívóan alacsony volt.

Az ombudsman megállapította, hogy a Frontex az alkalmazandó szabályokkal összhangban helyesen végezte el a sikeres ajánlattevő támogathatósági ellenőrzését. Megállapította továbbá, hogy a Frontex azon értékelése, amely szerint a nyertes ajánlat nem volt kirívóan alacsony összegű, észszerű és összhangban van az alkalmazandó szabályokkal.

Az ombudsman úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.

Ez az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte a Bizottság antiszemitizmus elleni küzdelemmel és a zsidó élet előmozdításával foglalkozó koordinátora által Izraelbe tett munkaúthoz kapcsolódó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti újságírói kérelmet. A Bizottság az uniós adatvédelmi szabályokra hivatkozva elutasította az ilyen dokumentumok meglétének megerősítését vagy tagadását. Azzal érvelt, hogy még az ilyen dokumentumok létezésének elismerése is személyes adatok továbbításának minősülne, anélkül, hogy erre konkrét közérdekű célból szükség lenne, amit a panaszos nem bizonyított.

A vizsgálat során a Bizottság megerősítette az ombudsman vizsgálati csoportjának, hogy az utazásra sor került, és hogy fedezte az utazás költségeit, ezáltal eloszlatva a panaszos által felvetett alapvető átláthatósági aggályokat.

Az ombudsman megállapította, hogy közérdek fűződik a koordinátor szakmai tevékenységeinek nyilvános ellenőrzéséhez, tekintettel a szerep láthatóságára és a téma érzékenységére. Miután azonban a Bizottság megerősítette a szakmai utat, és hogy az alkalmazandó szabályoknak megfelelően fedezte a költségeket, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a koordinátor szakmai tevékenységeinek ellenőrzéséhez fűződő közérdek teljesült.

Az ombudsman azonban javításra irányuló javaslatot tett a Bizottságnak, nevezetesen azt, hogy az átláthatóság fokozása érdekében proaktívan tegye közzé a koordinátor hivatalos tevékenységeinek összefoglalóit, beleértve a munkautakra vonatkozó információkat is.

Az ombudsman lezárta az ügyet, és arra a következtetésre jutott, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ügy a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) igazgatótanácsának üléseiről készült jegyzőkönyvekhez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. Az Europol két olyan dokumentumot azonosított, amely a kérelem hatálya alá tartozik, és részleges hozzáférést biztosított. Ennek során a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti hat kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a teljes körű közzététel alááshatja a közérdek védelmét a közbiztonság és a nemzetközi kapcsolatok, az egyén magánélete és feddhetetlensége, a jogi tanácsadás, az ellenőrzések célja, valamint az Europol folyamatban lévő és zárt döntéshozatali eljárásai tekintetében.

Az ombudsman vizsgálatot indított, és vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat. E vizsgálatot követően az ombudsmant nem győzte meg az Europol által hivatkozott, a nyilvános hozzáférés alóli kivételek alkalmazása. Az ombudsman ezért megoldási javaslatot tett, amelyben felkérte az Europolt, hogy vizsgálja felül a kérelemmel kapcsolatos álláspontját a szélesebb körű hozzáférés biztosítása és a fennmaradó kitakarások további indokolása érdekében.

Válaszul az Europol kötelezettséget vállalt arra, hogy növeli az igazgatótanácsa üléseinek eredményeiről szóló, nyilvánosan elérhető összefoglalók részletességét, és megosztotta az ombudsmannal az igazgatótanács 2025. június 25–26-i ülésének összefoglalóját, amely az Europol új megközelítését követi. Az Europol azonban nem biztosított szélesebb körű hozzáférést a szóban forgó ülés részletes jegyzőkönyvéhez, mivel úgy ítélte meg, hogy a megbeszélések bizalmas jellegének védelme érdekében a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelme alkalmazandó rájuk. 

Az ombudsman üdvözölte a proaktívabb átláthatóság magasabb szintjét az igazgatótanácsi ülések összefoglalói tekintetében, amelyeket az Europol közzétesz. Mindemellett az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az Europol nem biztosított szélesebb körű hozzáférést a szóban forgó ülés jegyzőkönyvéhez, és nem indokolta meg, hogy a megoldásra irányuló javaslatára válaszul miért nem lehetett további hozzáférést biztosítani. Ehelyett az Europol a nyilvánosságra hozatal megtagadásának általános vélelmét alkalmazta, amellyel az ombudsman nem értett egyet. Bár az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ebben az esetben további vizsgálatok nem indokoltak, emlékeztetett arra, hogy az Europolnak kellően részletes indokolást kell adnia a nyilvános hozzáférést kérelmezők számára, lehetővé téve számukra annak megértését, hogy miért nem biztosítható (teljes) hozzáférés. Kérte továbbá, hogy az 1049/2001/EK rendelet szerinti nyilvános hozzáférés iránti jövőbeli kérelmekre válaszul az Europol továbbra is végezze el igazgatótanácsa részletes ülésjegyzőkönyvének egyedi értékelését.

Az ügy a Bizottság, egy egyesült államokbeli székhelyű szervezet és az Europol közötti, a gyermekek szexuális bántalmazásával kapcsolatos információcseréhez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A panaszos 2024 novemberében nyújtotta be kérelmét a Bizottsághoz.

A Bizottság először 2025 márciusában válaszolt. Megállapította, hogy 14 dokumentum tartozik a kérelem hatálya alá, 11 dokumentumhoz részleges hozzáférést biztosított, három dokumentumhoz pedig teljes egészében megtagadta a hozzáférést. Ennek során a Bizottság azzal érvelt, hogy a közzététel veszélyeztetheti a magánélet védelmét, a közbiztonsághoz fűződő közérdeket és saját döntéshozatali eljárását.

A panaszos 2025 áprilisában „megerősítő kérelem” benyújtásával vitatta a Bizottság határozatát. Válasz hiányában a panaszos 2025 júliusában az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított a nyilvános hozzáférés Bizottság általi hallgatólagos megtagadásával kapcsolatban, és első lépésként felkérte a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb fogadjon el kifejezett választ a panaszos megerősítő kérelmére. Mivel a megadott határidőn belül nem érkezett válasz, az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat.

A Bizottság 2026 márciusában válaszolt a panaszosnak, és (szélesebb körű) részleges hozzáférést biztosított mind a 14 dokumentumhoz. A panaszos a Bizottság megerősítő határozatával kapcsolatos észrevételeiben nem vitatta a fennmaradó kitakarásokat. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a Bizottság hallgatólagos elutasításával kapcsolatos panaszt a most biztosított részleges hozzáférés rendezte. Mindemellett az ombudsman sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság késedelmesen kezelte a panaszos hozzáférés iránti kérelmét, amely még a vizsgálat megindítását követően is fennállt. Az ombudsman továbbra is szorosan figyelemmel kíséri a hozzá benyújtott panaszokon alapuló késedelmek ügyét.

Az ügy a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) birtokában lévő, a tagállamok, az Egyesült Királyság és a Frontex hatóságaival a La Manche csatornán folytatott csempészet elleni tevékenységek terén folytatott együttműködéssel kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. Az Europol 197 olyan dokumentumot azonosított, amelyek a kérelem hatálya alá tartoznak, és mindegyikhez megtagadta a hozzáférést. A hozzáférés megtagadásával az Europol azzal érvelt, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené a közérdek védelmét a közbiztonság és nemzetközi kapcsolatai tekintetében. 

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumok mintáit, és találkozott az Europol képviselőivel. Ennek alapján és figyelembe véve az uniós intézmények és ügynökségek széles mérlegelési jogkörét, amikor úgy vélik, hogy a közbiztonság és a nemzetközi kapcsolatok veszélyben vannak, az ombudsman megállapította, hogy az Europolnak a nyilvános hozzáférés megtagadására vonatkozó döntése nem volt nyilvánvalóan téves.

Tekintettel arra, hogy a szóban forgó közérdeket nem helyettesítheti egy másik, fontosabbnak ítélt közérdek, az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy az Europol nem követett el hivatali visszásságot.