Az ügy arra vonatkozott, hogy az Egységes Szanálási Testület (ESZT) megtagadta a pályázati dokumentációhoz és az ellenőrzési jelentésekhez való teljes körű nyilvános hozzáférést. A dokumentumok egyes részeihez való hozzáférés megtagadása során az ESZT a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályozás különböző kivételeire hivatkozott.

A vitatott dokumentumokba való betekintést és az ESZT kiegészítő magyarázatainak értékelését követően az ombudsman indokoltnak ítélte az ESZT azon döntését, hogy megtagadja a vitatott dokumentumok egyes részeihez való nyilvános hozzáférést.

Az ombudsman így lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság.

Az ügy az Európai Bankhatóság (EBH) birtokában lévő, a pénzügyi ágazat állítólagos zöldrefestési ügyeivel kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. Az EBH két dokumentumot azonosított a kérelem hatálya alá tartozóként, és megtagadta az egyikhez való hozzáférést. A hozzáférés megtagadásával az EBH azzal érvelt, hogy e dokumentum hozzáférhetővé tétele sértené a kereskedelmi érdekek védelmét, az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmét, valamint a folyamatban lévő döntéshozatali eljárás védelmét.

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumot és a kapcsolódó dokumentumokat, és találkozott az EBH képviselőivel. Az ellenőrzés és az ülés során nyújtott további magyarázatok alapján az ombudsman észszerűnek találta az EBH azon döntését, hogy megtagadja a szóban forgó dokumentumhoz való nyilvános hozzáférést.

Az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy az EBH nem követett el hivatali visszásságot.

Az ügy a „belső dokumentumokhoz” és a „Spanyolországgal folytatott levelezéshez” való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott, amely a panaszos által korábban az Európai Bizottsághoz benyújtott, az uniós jog megsértésével kapcsolatos panaszra vonatkozott. A Bizottság azt válaszolta, hogy nem rendelkezik a panaszos hozzáférés iránti kérelmében szereplő leírásnak megfelelő dokumentumokkal, ezért nem volt abban a helyzetben, hogy eleget tegyen a kérelemnek. A Bizottság azonban hivatkozott bizonyos belső dokumentumokra, amelyeket nem vettek nyilvántartásba a dokumentumkezelő rendszerében, mivel nem feleltek meg az alkalmazandó nyilvántartásba vételi kritériumoknak. A Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy véleménye szerint ezek a dokumentumok nincsenek a birtokában.

Az ombudsman megvizsgálta a Bizottság által említett belső dokumentumokat, és úgy ítélte meg, hogy azok a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós jogszabályok (1049/2001/EK rendelet) értelmében „dokumentumoknak” minősülnek.

E tekintetben az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ahhoz, hogy valamely dokumentum az 1049/2001 rendelet hatálya alá tartozzon, nem döntő, hogy azt nyilvántartásba vették-e az intézmény dokumentumkezelő rendszerében. Bár észszerű, hogy a Bizottság megkezdje a dokumentumok keresését a dokumentumkezelő rendszerében, ha magánszemélyek célzott nyilvános hozzáférési kérelmeket nyújtanak be bizonyos dokumentumokra vonatkozóan, a Bizottságnak a dokumentumkezelő rendszerén kívül kell keresnie az ilyen dokumentumokat. Amennyiben a Bizottság ezt követően megállapítja a kért dokumentumokat, azokat az 1049/2001/EK rendelet szerinti közzététel céljából értékelnie kell, függetlenül attól, hogy megfelelnek-e az alkalmazandó regisztrációs kritériumoknak.

Ebben az esetben a Bizottság megtalálta a kért dokumentumokat. Ezért a Bizottságnak ezeket nyilvánosságra hozatal céljából értékelnie kellett volna. Az a tény, hogy a Bizottság ezt nem tette meg, hivatali visszásságnak minősül.

Bár az ombudsman nem értett egyet azzal, ahogyan a Bizottság kezelte a kérelmet, úgy vélte, hogy a vizsgálat folytatása az 1049/2001/EK rendelet szerinti e-mail-váltások értékelésére vonatkozó ajánlással nem szolgálna hasznos célt. Ennek oka, hogy az ombudsman – többek között az 1316/2023/MIG sz. ügyben tett ajánlásában – következetesen úgy vélte, hogy problematikus a Bizottság azon gyakorlata, hogy a dokumentumok nyilvántartásba vételét összekapcsolja az 1049/2001/EK rendelet szerinti azonosításukkal és feldolgozásukkal. Az ombudsman ezért hivatali visszásság megállapításával zárta le az ügyet.