Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megtagadta a nyilvános hozzáférést egy ásványkitermelési és -feldolgozási projektnek a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló jogszabály szerinti „stratégiai projektként” való elismerése iránti kérelemhez, valamint a Bizottság ehhez kapcsolódó értékelésére. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a közzététel sértené az érintett vállalat kereskedelmi érdekeit, többek között azért, mert a projektet nem jelölték ki stratégiai projektként. A panaszos többek között azt állította, hogy a hozzáférhetővé tételhez nyomós közérdek fűződik, és azzal érvelt, hogy a szóban forgó dokumentumok valószínűleg fontos környezeti információkat tartalmaznak.

A szóban forgó dokumentumok vizsgálócsoportja általi vizsgálata alapján az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság észszerűen tekintette úgy, hogy a hozzáférhetővé tétel sértené az érintett társaság kereskedelmi érdekeit. Ezenkívül, bár a dokumentumok tartalmaznak bizonyos információkat a projekt várható környezeti és társadalmi hatásairól, ez nem volt elegendő a közzétételhez fűződő nyomós közérdek megállapításához.

Az ombudsman ezért lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot a hozzáférés megtagadásával kapcsolatban.

Az ügy az Európai Bizottság által 2016-ban Spanyolország ellen a környezeti zajra vonatkozó uniós szabályoknak való megfelelése miatt indított kötelezettségszegési eljárás lezárásához szükséges időre vonatkozott. A panaszos, a spanyolországi repülőtéri zaj által érintett érdeklődő polgárok egy csoportja azt kifogásolta, hogy a Bizottság által az ügy kivizsgálására fordított idő nem volt ésszerű.

Az ombudsman megállapította, hogy egy hároméves időszak során nem volt nyoma a Bizottság által hozott olyan intézkedésnek, amely hivatali visszásságnak minősült volna.

A Bizottság ezt követően folytatta az üggyel kapcsolatos eljárást, ami azt jelenti, hogy nem szolgálna hasznos célt az ajánlás megfogalmazása. Tekintettel a szóban forgó kérdések jelentős közegészségügyi következményeire, az ombudsman elvárja, hogy a Bizottság prioritásként kezelje a kötelezettségszegési eljárást.

A három ügy arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság hogyan alkalmazta a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait és más eljárási követelményeket a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításra (983/2025/MAS), a migránscsempészés elleni küzdelemre (2031/2024/VB) és a közös agrárpolitikára (1379/2024/MIK) vonatkozó jogalkotási javaslatok előkészítése során. A Bizottság ezeket a javaslatokat sürgősnek ítélte, és ezért elmulasztotta a szabályaiban előirányzott lépéseket, például a hatásvizsgálatokat és a nyilvános konzultációkat. A panaszosok, akik civil társadalmi szervezetek, úgy vélték, hogy ezek a mulasztások sértik a Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait. Két esetben a panaszosok azzal is érveltek, hogy a Bizottság nem ellenőrizte, hogy a jogalkotási javaslatok összhangban vannak-e az EU éghajlat-politikai céljaival, amint azt az európai klímarendelet előírja. Egy esetben a panaszost az is aggasztotta, hogy a Bizottság megsértette a szolgálatközi konzultációkra vonatkozó eljárási szabályzatát.   

Az ombudsman vizsgálatot indított a három ügyben. Mindhárom ügyben megkapta a Bizottság írásbeli válaszát, betekintett a Bizottság vonatkozó irataiba, és vizsgálócsoportjai két vizsgálat keretében találkoztak a Bizottság képviselőivel.

A Bizottság azt válaszolta, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályok nem kötelező erejű jogszabályok, hanem a releváns információk összegyűjtésére szolgáló szakpolitikai döntéshozatali eszközök, amelyeket arányos módon kell alkalmazni. Azzal is érvelt, hogy a szóban forgó jogalkotási javaslatok elfogadása előtt minden releváns bizonyítékot összegyűjtött, konzultált az érdekelt felekkel, valamint az alkalmazandó szabályokkal összhangban elvégezte az éghajlat-politikai következetesség értékelését és a szolgálatok közötti konzultációt.

Vizsgálatai alapján az ombudsman számos eljárási hiányosságot állapított meg azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan készítette elő a jogalkotási javaslatokat, amelyek együttesen hivatali visszásságnak minősülnek.

Az ombudsman különösen azt állapította meg, hogy a Bizottság a „sürgősség” tág értelmezését fogadta el, és nem indokolta kellőképpen a jogalkotási javaslatok „sürgősségét” a nyilvánosság felé, és nem dokumentálta a minőségi jogalkotás alkalmazandó szabályaitól való eltéréseit. Az ombudsman azt is megállapította, hogy a Bizottság nem vezetett be olyan eljárást, amely a Szerződésekben és az ítélkezési gyakorlatban előírtaknak megfelelően biztosítaná a „sürgős” jogalkotási javaslatok átlátható, tényeken alapuló és inkluzív előkészítését. Az ombudsman megállapította továbbá, hogy a Bizottság azáltal, hogy nem vezetett megfelelő nyilvántartást javaslatai uniós éghajlat-politikai célokkal való összhangjának kötelező ellenőrzéséről, nem járt el elszámoltatható módon.

E hiányosságok kezelése érdekében az ombudsman két ajánlást fogalmazott meg. Az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Bizottság biztosítsa a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályainak kiszámítható, következetes és nem önkényes alkalmazását azáltal, hogy meghatározza azokat a „sürgős” helyzeteket, amelyek indokolják a szabályokban meghatározott követelményektől való eltérést. Ezenkívül az eltérések engedélyezése esetén a Bizottságnak eljárást kell létrehoznia annak biztosítására, hogy a jogalkotási javaslatok sürgős előkészítése továbbra is megfeleljen az átlátható, tényeken alapuló és inkluzív jogalkotási folyamat elveinek. Annak érdekében, hogy segítse a Bizottságot ebben a feladatban, az ombudsman négy javaslatot tett, amelyek közé tartozik az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó szabályok tisztázása a sürgős javaslatok esetében, valamint annak biztosítása, hogy a javaslatait alátámasztó bizonyítékokat kellő időben közzétegyék annak érdekében, hogy a jogszabályok elfogadása előtt nyilvános vitát lehessen folytatni.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte a bolzanói (Trentino-Alto Adige/Südtirol) levegőminőséggel kapcsolatos kötelezettségszegési panaszt. A Bizottság eredetileg felfüggesztette a panasz kezelését az ugyanezen ügyben folyamatban lévő bírósági eljárás eredményére várva. Az Európai Unió Bíróságának ítéletét követően a Bizottság tájékoztatta a panaszost az ügy lezárására irányuló szándékáról.

Az ombudsman érdeklődött a Bizottság által a panasz elbírálására fordított időről. A vizsgálat során a Bizottság meghozta az ügyet lezáró végleges határozatát.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság folyamatosan tájékoztatta a panaszost, és nem tartott ésszerűtlenül sokáig a panasz kezelése.

Az ombudsman azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.