Ez a vizsgálat arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megfelel-e az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményében (FCTC) meghatározott, a dohánylobbira vonatkozó rendelkezéseknek. Az ombudsman különösen azt értékelte, hogy a Bizottság hogyan biztosítja a dohányiparral való interakcióinak átláthatóságát.

Az ombudsman korábbi munkája megmutatta, hogy a Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatósága (DG SANTE) és Adóügyi Főigazgatósága (DG TAXUD) hogyan teljesíti az e területre vonatkozó kötelezettségeket. E vizsgálat célja annak értékelése volt, hogy a Bizottság hogyan tesz eleget kötelezettségeinek valamennyi szervezeti egységben és a Bizottság személyzetének valamennyi tagját illetően.

A vizsgálat során az ombudsman megosztotta a Bizottsággal előzetes megállapításait. Jelezte, hogy hivatali visszásságnak minősül, ha a Bizottság nem alkalmaz következetes megközelítést valamennyi szervezeti egységében a dohányipar képviselőivel való kapcsolattartás átláthatóságára vonatkozó kötelezettségeinek teljesítése érdekében. Ez magában foglalta azt is, hogy nem őrizték meg és nem bocsátották rendelkezésre a dohányipari érdekképviselőkkel tartott találkozók jegyzőkönyveit, valamint azt, hogy nem biztosították valamennyi főigazgatóság rendszerszintű értékelését arra vonatkozóan, hogy szükség van-e esetleges találkozókra a dohányipar képviselőivel.

Válaszában a Bizottság megismételte a lobbitevékenység átláthatóságára vonatkozó szokásos megközelítését, és hivatkozott az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság és az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság által hozott további intézkedésekre, amelyek az ombudsman vizsgálata előtt is léteztek. Az ombudsman ezért fenntartotta azon megállapítását, hogy hivatali visszásságnak minősül, ha a Bizottság nem biztosít átfogó megközelítést valamennyi szervezeti egysége számára a dohányipar képviselőivel folytatott találkozók átláthatósága tekintetében.

A Bizottság azonban hozzátette, hogy megbízza vezetőségét, hogy végezze el a dohányiparnak való kitettség kockázatának értékelését. Az ombudsman üdvözölte ezt az elkötelezettséget annak jeleként, hogy a jövőben javulhatnak a dolgok. Az ombudsman 2024 elején levelet fog írni a Bizottságnak, amelyben ismerteti azokat a pontokat, amelyeket arra sürget, hogy az értékelés elvégzése során tájékoztassa a főigazgatókat, a szolgálatvezetőket és a kabinetvezetőket. Az ombudsman felkéri továbbá a Bizottságot, hogy 2024. június 30-ig tegyen jelentést az értékelés eredményéről és az annak alapján elért eredményekről.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte a könnyű elektromos járművekre vonatkozó holland jogszabályokkal kapcsolatban Hollandiával szemben benyújtott jogsértési panaszt. A panaszos aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy több mint két éve nem kapott tájékoztatást a Bizottságtól.

Amíg a vizsgálat folyamatban volt, a Bizottság lezárta az ügyet. Az ombudsman azonban megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy aktívan és gondosan kezelte az ügyet. Közelebbről, a Bizottság nem indokolta meggyőzően az ügy elbírálásának késedelmét, amelynek az ügy lezárásának indokait figyelembe véve kezdettől fogva egyértelműnek kellett volna lennie. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ez hivatali visszásságnak minősül. Mivel azonban a Bizottság azóta elismerte és elnézést kért az ügy lezárásának késedelméért, és ezzel párhuzamosan elkötelezte magát a panaszosokkal folytatott kommunikáció javítása mellett, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az ajánlás nem szolgálná a célt.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte az elektronikus hírközlési ágazatban működő olasz alternatív vitarendezési rendszer uniós jognak való megfelelésével kapcsolatos kötelezettségszegési panaszt. A panaszos azt állította, hogy az olasz rendszer sérti az alternatív vitarendezésről szóló uniós irányelvet és az alapvető jogokat.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nem kezelte kellő gondossággal a kötelezettségszegési panaszt, mivel nem egyértelmű és látszólag egymásnak ellentmondó információkat szolgáltatott a panaszosnak, és figyelmen kívül hagyta a panaszos által állításának alátámasztására benyújtott bizonyítékokat.

A vizsgálat során azonban a Bizottság további információkat kért az illetékes olasz hatóságtól, és tisztázta álláspontját azzal kapcsolatban, hogy miért véli úgy, hogy az olasz alternatív vitarendezési rendszer nem sérti az alternatív vitarendezésről szóló irányelvet. Ennek fényében az ombudsman azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ügy arra az időre vonatkozott, amelyet az Európai Bizottság az uniós fogyasztóvédelmi jog alkalmazásával kapcsolatos kötelezettségszegési eljárás keretében a ciprusi hatóságok válaszának értékelésére fordított, nevezetesen arra, hogy Ciprus rendelkezik-e hatékony rendszerrel az uniós fogyasztóvédelmi jog érvényesítésére.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság észszerű magyarázatot adott az értékelés elvégzéséhez szükséges időre, különösen mivel az ügy megköveteli a helyi közigazgatási és bírósági gyakorlat idővel történő vizsgálatát. A jogi környezet ez idő alatt megváltozott, és a Bizottságnak jelentős mennyiségű információt kellett feldolgoznia. 

Az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és nem állapított meg hivatali visszásságot. Az ombudsman mindazonáltal arra ösztönözte a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a kötelezettségszegési ügyek feldolgozása ne lassuljon le a személyzet elégtelensége vagy más adminisztratív problémák miatt.