Az ügy az Európai Bizottság által a Spanyolországgal szemben 2018-ban benyújtott kötelezettségszegési panasz értékelésének lezárásához szükséges időre vonatkozott. A kötelezettségszegési panasz a spanyol kikötői törvényben 2014-ben bevezetett jogszabályi változásokra, valamint arra vonatkozott, hogy a Baleár-szigetek kikötői hatósága ezt követően meghosszabbította a kikötői közterületeken szabadidős vízi sporttevékenységek végzésére vonatkozó koncessziók időtartamát. Kötelezettségszegési panaszában a panaszos lényegében azzal érvelt, hogy az említett jogszabályi változások és a koncessziók időtartamának a Baleár-szigetek kikötői hatósága általi meghosszabbítása sérti az EUMSZ 49., 56. és 106. cikkét.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy gondos és aktív volt az ügyben, és nem szolgált meggyőző indokokkal annak magyarázatára, hogy miért nem tudta több mint hét év elteltével véglegesíteni értékelését. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ez hivatali visszásságnak minősül, és ajánlást tett arra vonatkozóan, hogy a Bizottság további késedelem nélkül véglegesítse értékelését. Az ombudsman a panaszosnak nyújtott tájékoztatással és a nyilvántartás vezetésével kapcsolatos problémákat is azonosított a Bizottság által Spanyolországgal folytatott EU Pilot párbeszéddel kapcsolatban, és két megfelelő javaslatot tett e tekintetben a javításra.

Bár a Bizottság az ombudsman vizsgálatának megindítását követően új, kötelezettségszegési eljárást megelőző párbeszédet (korábbi nevén EU Pilot párbeszédet) indított Spanyolországgal, a Bizottság még nem fejezte be a kötelezettségszegési panasz értékelését, amikor az ombudsman lezárta ezt az ügyet. Nem indokolta észszerűen az igénybe vett időt sem. Mint ilyen, az ombudsman megerősítette a hivatali visszásságra vonatkozó megállapítását. Az ombudsman továbbra is nyomon követi a Bizottság jogsértést megelőző párbeszédekkel kapcsolatos nyilvántartását, valamint azt, hogy e párbeszédek lezárásakor hogyan kommunikál a panaszosokkal.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság megtagadta az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálatokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést, amelyekben a személyeket annak ellenére ismerték el „érdekelt félként”, hogy nem voltak sem a támogatás kedvezményezettjei, sem versenytársai. A hozzáférés megtagadásakor a Bizottság a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére támaszkodott, azzal érvelve, hogy bármely dokumentum hozzáférhetővé tétele sértené a vizsgálatai célját és az érintett társaságok kereskedelmi érdekeit. A panaszos vitatta a Bizottság álláspontját. Konkrétan azt állította, hogy a hozzáférhetővé tételhez nyomós közérdek fűződik, azaz meg kell vizsgálni a Bizottság azon gyakorlatát, hogy a panaszosokat „érdekelt félként” fogadja be. A panasz különösen azzal kapcsolatban vetett fel aggályokat, hogy a Bizottság esetleg túlságosan megszorítóan értelmezi ezt a fogalmat, és ezáltal csak a kedvezményezetteket vagy a versenytársakat ismeri el panasz benyújtására jogosult „érdekelt félként”.

Vizsgálata alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a panaszos konkrét dokumentumokhoz való hozzáférés helyett statisztikai információkat kért a Bizottság gyakorlatáról. Ennek fényében az ombudsman megoldási javaslatot tett, amelyben felkérte a Bizottságot, hogy a panaszos kérését információkérésként kezelje, és bocsásson rendelkezésére olyan releváns információkat az állami támogatási eljárásáról, amelyek eloszlatják az általa felvetett aggályokat.

A Bizottság elfogadta az ombudsman megoldási javaslatát, és részletes tájékoztatást nyújtott a panaszosnak a potenciálisan jogellenes állami támogatások vizsgálatával kapcsolatos gyakorlatáról, beleértve a mintavételes ügyekre vonatkozó információkat is. A panaszos elégedett volt ezzel a válasszal. Az ombudsman üdvözölte a Bizottságnak a megoldásra irányuló javaslatára adott pozitív válaszát, és lezárta a vizsgálatot.

Az ügy arra az időre vonatkozott, amelyre az Európai Bizottságnak szüksége volt ahhoz, hogy lezárja a Spanyolországgal szemben 2018-ban benyújtott kötelezettségszegési panasz értékelését. A jogsértési panasz a spanyol kikötőkről szóló törvényben 2014-ben bevezetett jogszabályi változtatásokra, valamint a köztulajdonban lévő kikötői vízi sporttevékenységek végzésére vonatkozó koncessziók időtartamának a Baleár-szigetek kikötői hatósága általi ezt követő meghosszabbítására vonatkozott. Jogsértési panaszában a panaszos lényegében azzal érvelt, hogy az említett jogszabályi változások és a koncessziók időtartamának a Baleár-szigetek kikötői hatósága általi meghosszabbítása sérti az EUMSZ 49., EUMSZ 56. és EUMSZ 106. cikket.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy gondosan és aktívan járt el az ügyben, és nem adott meggyőző indokolást arra vonatkozóan, hogy miért nem tudta több mint hét év elteltével véglegesíteni értékelését. Az ombudsman úgy vélte, hogy ez hivatali visszásságnak minősül, és ajánlást tett arra, hogy a Bizottság további késedelem nélkül zárja le értékelését. Az ombudsman a panaszosnak nyújtott tájékoztatással és a Bizottság által Spanyolországgal folytatott EU Pilot párbeszéddel kapcsolatos nyilvántartással kapcsolatos problémákat is azonosított, és e tekintetben két megfelelő javítási javaslatot tett.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan csökkentette az egy korábbi vezető által a magánszektorban betöltött álláshoz kapcsolódó összeférhetetlenségi kockázatokat. A személyi állomány tagja, aki korábban a Bizottság versenypolitikai osztályán dolgozott, egy transznacionális [átalakított] társasághoz költözött a verseny- és szabályozási ügyekért – többek között Európáért – felelős felsővezetőként. Mielőtt a [redacted] társasághoz került volna, a volt alkalmazott elhagyta a Bizottságot, és csatlakozott egy globális ügyvédi irodához. A Bizottság azt követően engedélyezte az ügyvédi irodához való költözést, hogy a volt alkalmazott bejelentette az ezen állás betöltésére irányuló szándékát.

Az ombudsman megállapította, hogy az ügyvédi irodához való költözés engedélyezésével összefüggésben a Bizottság intézkedéseket fogadott el az ügyvédi irodánál végzett munka szempontjából releváns ügyekkel vagy ügyekkel foglalkozó korábbi alkalmazott jelentette kockázat csökkentésére. A Bizottságnak az ügyvédi irodához való költözést engedélyező határozata több korlátozást is tartalmazott. Például a volt alkalmazottnak tilos volt közvetlenül vagy közvetve olyan ügyekben dolgoznia, amelyek szolgálati ideje alatt a volt alkalmazott felelősségi körébe tartoztak, vagy azokhoz közvetlenül kapcsolódó ügyekben. Annak érdekében, hogy segítsen a volt alkalmazottnak azonosítani azokat az eseteket, amelyek a szolgálatból való kilépést követően bármikor összeférhetetlenségi kérdéseket vethetnek fel, a Bizottság felvette az ügyek listáját, amelyet az alkalmazott tényleges távozását követően frissített.

Az ombudsman vizsgálata megerősítette, hogy a Bizottság szilárd megközelítést fogadott el annak értékelésére, hogy a korábbi alkalmazottnak a [kitakart] vállalatnál betöltött későbbi szerepével összefüggésben a fent említett listán nem szereplő versenyjogi ügyek mindazonáltal összeférhetetlenséghez vezethetnek-e, mivel olyan ügyekhez kapcsolódnak, amelyekért a korábbi alkalmazott volt felelős. Az ombudsman üdvözölte ezt a megközelítést.

Az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és arra a következtetésre jutott, hogy nem történt hivatali visszásság azzal kapcsolatban, ahogyan a Bizottság a szóban forgó munkakörhöz kapcsolódó összeférhetetlenségi kockázatokat kezelte.