A panaszos nyilvános hozzáférést kért az Európai Bizottságtól a magyar kormánnyal az igazságszolgáltatás függetlenségéről folytatott eszmecseréivel kapcsolatos dokumentumokhoz Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságának bizottsági értékelése keretében. A magyar hatóságokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság megtagadta a hozzáférést egyes dokumentumokhoz, a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti két kivételre hivatkozva. Konkrétabban, a Bizottság azzal érvelt, hogy a nyilvánosságra hozatal aláásná a Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságával és döntéshozatali eljárásával kapcsolatos vizsgálatának célját. A panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül határozatát („megerősítő kérelem” benyújtásával). Amikor a Bizottság nem válaszolt az alkalmazandó határidőn belül, a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hallgatólagosan megtagadta a kért dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést. Az ombudsman vizsgálata során a Bizottság elfogadta megerősítő határozatát. Fenntartotta a hozzáférés megtagadására vonatkozó döntését, de egy további kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy az Európai Parlament időközben bírósági eljárást indított az ügyben, és a közzététel alááshatja ezeket a folyamatban lévő eljárásokat.

Az ombudsman vizsgálata kimutatta, hogy a kért dokumentumok tartalmazzák Magyarország önértékelését, a Bizottság által a magyar hatóságoknak küldött hivatalos kérdőíveket, valamint az érintett magyar hatóságok e kérdésekre adott hivatalos válaszait. A kért dokumentumok tehát a Bizottság azon határozatának alapját képezik, amely ellen a Parlament bírósági eljárást indított. Nem az adott bírósági eljárás céljából készültek, és nem tartalmaznak a vitás kérdésekre vonatkozó belső jogi álláspontokat sem.

Az ombudsman úgy vélte, hogy a Bizottság nem bizonyította kellőképpen, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele hogyan áshatja alá a szóban forgó bírósági eljárást. Az ombudsmant nem győzte meg a Bizottság azon érve sem, hogy a nyilvánosságra hozatal alááshatja a vizsgálatát. Az ombudsman hangsúlyozta továbbá, hogy fontos tájékoztatni a nyilvánosságot a Bizottság és a magyar hatóságok intézkedéseiről az EU pénzügyi érdekeinek védelme és a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a kért dokumentumokhoz való széles körű nyilvános hozzáférés Bizottság általi megtagadása hivatali visszásságnak minősül, és azt ajánlotta, hogy a Bizottság vizsgálja felül a hozzáférés iránti kérelemmel kapcsolatos álláspontját.

Válaszában a Bizottság megerősítette azon álláspontját, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele aláásná a Parlament által indított bírósági eljárások nyugalmát és a Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságával kapcsolatos vizsgálatát. Az ombudsman azonban megállapította, hogy a Bizottság nem adott meggyőző magyarázatot arra, hogy miért nem lehetett szélesebb körű hozzáférést biztosítani ezekhez a dokumentumokhoz. Ezért az ombudsman megerősítette a hivatali visszásságra vonatkozó megállapítását, és lezárta az ügyet.

Az ügy az Európai Parlament által a feloszlatott „Identitás és Demokrácia” (ID) képviselőcsoportról készített pénzügyi jelentéshez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A Parlament megtagadta a teljes jelentéshez való hozzáférést. Ennek során a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti két kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a jelentés közzététele aláásná a vizsgálatok és ellenőrzések céljának védelmét, valamint saját folyamatban lévő döntéshozatali eljárását.

A panaszos arra kérte a Parlamentet, hogy megerősítő kérelem benyújtásával vizsgálja felül határozatát, azzal érvelve, hogy a közpénzek felhasználása miatt a közzétételhez nyomós közérdek fűződik. A Parlament fenntartotta a dokumentum hozzáférhetővé tételének megtagadását, hozzátéve, hogy a dokumentum az Európai Ügyészség (EPPO) folyamatban lévő vizsgálatának részét képezi, amelynek tárgya az ID képviselőcsoport által állítólagosan elkövetett pénzeszközökkel való visszaélés. Mivel a panaszos elégedetlen volt a válasszal, az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumot. Az ellenőrzés megerősítette, hogy a kért dokumentum tartalmazza a képviselőcsoport pénzügyeinek értékelését. A Parlament megerősítette az ombudsmannak, hogy az Európai Ügyészség vizsgálata még folyamatban van. Az ombudsman megállapította, hogy a Parlament indokoltan tagadta meg a dokumentumhoz való hozzáférést. Így a vizsgálatot hivatali visszásság hiányának megállapításával zárta le.

A panaszos 2024 márciusában nyilvános hozzáférést kért az Európai Bizottságtól a „jogállamisági eljárás” magyarországi alkalmazásának 2023. évi újraértékelésével kapcsolatos dokumentumokhoz (a feltételrendszerről szóló rendelet alapján). A Bizottság megállapította, hogy négy negyedéves jelentés, valamint a Magyarország és a Bizottság közötti számos levélváltás a kérelem hatálya alá tartozik, de megtagadta az összes dokumentumhoz való hozzáférést. A hozzáférés megtagadásakor a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti kivételekre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a közzététel veszélyeztetheti a vizsgálat célját és a feltételrendszerről szóló rendelet szerinti, folyamatban lévő döntéshozatali eljárását.

A panaszos 2024 áprilisában felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül álláspontját (megerősítő kérelem benyújtásával). Mivel a Bizottság az alkalmazandó határidőn belül nem válaszolt a panaszos megerősítő kérelmére, a panaszos 2024 júniusában az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszos megerősítő kérelmére, és felkérte a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb válaszoljon. A Bizottság 2025 decemberében, azaz több mint 19 hónappal a megerősítő kérelem benyújtását követően válaszolt a panaszosnak.

Mivel a Bizottság válaszolt a panaszos megerősítő kérelmére, az ombudsman lezárta az ügyet. A petíció benyújtója azonban egyértelműen bírálta a Bizottság által a panaszos kérésének megválaszolása során elszenvedett jelentős késedelmet, és emlékeztette a Bizottságot, hogy sürgősen foglalkoznia kell a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek feldolgozása terén tapasztalható késedelmek kérdésével.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság (az EU Afrikai Unió melletti küldöttsége) hogyan kezelte a támogatási kérelmet, valamint az esetleges összeférhetetlenséggel kapcsolatos aggályokra.

A panaszos részt vett a pánafrikai választási kapacitások támogatására irányuló projektre vonatkozó pályázati felhívásban. A küldöttség elutasította a panaszos kérelmét, mivel a felhívásban engedélyezett maximális százalékos arányt meghaladó uniós finanszírozást kért. A panaszos azt állította, hogy tipográfiai hibáról van szó, és hogy a küldöttségnek a kérelem elutasítása helyett pontosítást kellett volna kérnie. A panaszos azt is állította, hogy az e felhívás keretében finanszírozott projekt kidolgozásában részt vevő szakértő egy olyan szervezetnél dolgozott, amely a felhívás keretében pályázatot nyújtott be.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottságnak saját belső iránymutatásai alapján a panaszos hibáját „nyilvánvaló elírásnak” kellett volna tekintenie, és felvilágosítást kért a panaszostól és/vagy kijavította a panaszos hibáját. Azt is megállapította, hogy a Bizottság nem értékelte megfelelően a panaszos esetleges összeférhetetlenségre vonatkozó állításait. Ez a két hiányosság hivatali visszásságnak minősült. Az ombudsman mindkét megállapítás tekintetében úgy ítélte meg, hogy nem lenne helyénvaló megfelelő ajánlásokat tenni, mivel időközben a támogatást már odaítélték. Mindazonáltal három javaslatot tett, amelyek célja az ilyen problémák jövőbeni hasonló esetekben való előfordulásának megelőzése.

Az ügy a „jogállamisági eljárás” magyarországi alkalmazására irányuló európai bizottsági javaslattal (a feltételrendszerről szóló rendeleten alapuló tanácsi határozatra irányuló javaslat) kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A Bizottság tizennégy olyan dokumentumot azonosított, amelyek a kérelem hatálya alá tartoznak, és három dokumentum egy részének kivételével valamennyit nyilvánosságra hozta. Az e részekhez való hozzáférés megtagadásával a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti két kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a közzététel alááshatja a folyamatban lévő bírósági eljárásokat és döntéshozatali folyamatát.

Az ombudsman vizsgálatot indított, és megkísérelte a szóban forgó dokumentumokba való betekintést. Vizsgálócsoportja kétszer találkozott a Bizottság képviselőivel, hogy megvitassák az ügyet. Vizsgálata alapján az ombudsmant nem győzte meg a nyilvános hozzáférésre vonatkozó, a Bizottság által hivatkozott két kivétel alkalmazása. Az ombudsman ezért megoldási javaslatot tett, amelyben felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kérelemmel kapcsolatos álláspontját annak érdekében, hogy a nyilvánosság számára nagyobb hozzáférést biztosítson.

A Bizottság elfogadta az ombudsman megoldásra irányuló javaslatát, és teljes körű hozzáférést biztosított a kért dokumentumokhoz. Az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és üdvözölte a Bizottság pozitív válaszát.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) megtagadta a teljes körű nyilvános hozzáférést az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által a személyzet tagjai által elkövetett kötelességszegésekkel kapcsolatban folytatott vizsgálatokkal kapcsolatos dokumentumokhoz. A hozzáférés megtagadásakor az EKSZ a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a hozzáférhetővé tétel sértené a dokumentumokban említett személyek – köztük az OLAF vizsgálatai által érintett személyek – magánélete és feddhetetlensége védelmének szükségességét. Ezenkívül az EKSZ a jó hírnevük védelme érdekében kitakarta a dokumentumokban említett vállalatok nevét, mivel azok nem képezték az OLAF vizsgálatainak tárgyát.

Az ombudsman megállapította, hogy a panaszos nem állapította meg a személyes adatok közérdekből történő közzétételének szükségességét, amint azt az uniós adatvédelmi jogszabályok előírják. Az ombudsman úgy ítélte meg továbbá, hogy a kereskedelmi információk korlátozott mértékű kitakarása észszerű, és e tekintetben nem talált nyomós közérdeket. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy az EKSZ megalapozottan tagadta meg a szóban forgó dokumentumok teljes körű hozzáférhetővé tételét.

Az ombudsman így lezárta a hozzáférés megtagadásával kapcsolatos vizsgálatot, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság. Bár a panaszos elégedetlen volt az EKSZ-szel egyeztetett méltányos megoldással is, amely azt jelentette, hogy hozzáférési kérelmének terjedelme 50 oldalra korlátozódott, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy további vizsgálatok nem indokoltak, mivel időközben az EKSZ megkezdte a panaszos által benyújtott, dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti új, szélesebb körű kérelem feldolgozását.

Miután napvilágra került, hogy az Európai Bizottság (volt) főigazgatója Katarba utazott, és ehhez kapcsolódóan harmadik felek kárára vendéglátásban részesült, ami összeférhetetlenségi aggályokat vetett fel, az ombudsman először 2023 márciusában írt a Bizottságnak. A petíció benyújtója tájékoztatást kért e gyakorlat mértékéről, valamint arról, hogy a Bizottság hogyan ellenőrzi, hogy nem áll-e fenn összeférhetetlenség abban az esetben, ha harmadik felek fedezik a Bizottság alkalmazottainak költségeit.

Röviddel ezután a Bizottság aktualizálta a harmadik felek által a munkavállalási célú utazásokhoz nyújtott hozzájárulásokra vonatkozó szabályait. Az ombudsman akkor arra a következtetésre jutott, hogy ezek a szabályok – gondos alkalmazásuk esetén – megakadályoznák, hogy a munkavállalási célú utazásokhoz harmadik felek hozzájárulásai összeférhetetlenséghez vezessenek.

A Bizottság válasza azonban azt mutatta, hogy bár csak korlátozott számú példa volt a bizottsági alkalmazottak harmadik felek által fizetett munkahelyi utazásaira, ezek némelyike a Bizottság irányításának legmagasabb szintjén történt.

Mindezek alapján az ombudsman az aktualizált szabályok hatálybalépése előtt megindította ezt a hivatalból indított vizsgálatot az ilyen esetekből vett minta felülvizsgálata céljából. E vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy a Bizottság hogyan értékelte a harmadik felek által fizetett munkahelyi utazásokkal kapcsolatos potenciális összeférhetetlenségeket, és milyen lépéseket tett az azonosított összeférhetetlenségek kockázatának csökkentése érdekében.

A vizsgálat nem tárt fel olyan esetet, amely a fenti információk által érintett (volt) bizottsági főigazgató esetén kívül összeférhetetlenségi aggályokat vetett volna fel. A vizsgálat azonban rámutatott arra, hogy a kérdések szélesebb körűek voltak. Tekintettel arra, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal kivizsgálta az ügyet, és az Európai Ügyészség vizsgálatot indított, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az üggyel kapcsolatos további vizsgálatok nem indokoltak.  

Mindemellett a vizsgálat hiányosságokat tárt fel azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan hajtotta végre a munkavállalási célú utazásokra vonatkozó korábbi szabályait. Az ombudsman különösen azt állapította meg, hogy a Bizottság nem rögzítette, hogyan értékelte érdemben a harmadik felek által fizetett hozzájárulásokkal kapcsolatos összeférhetetlenség kockázatát. A Bizottság azt sem rögzítette, hogy mekkora volt a harmadik felek hozzájárulásainak értéke. Mivel ezek a hiányosságok továbbra is relevánsak abban, hogy a Bizottság hogyan alkalmazza az aktualizált szabályokat, az ombudsman e célból két javítási javaslatot tett.