A panaszos nyilvános hozzáférést kért egy, a Horizont Európa kutatási és innovációs finanszírozási programja keretében finanszírozott projektre vonatkozó támogatási megállapodáshoz. Az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség (HaDEA) teljes egészében megtagadta a támogatási megállapodáshoz való hozzáférést. Ennek során a HaDEA a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti kivételekre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a teljes körű közzététel alááshatja a személyes adatok védelmét és a projektet végrehajtó konzorcium kereskedelmi érdekeit.

A panaszos arra kérte a HaDEA-t, hogy vizsgálja felül határozatát („megerősítő kérelem” benyújtásával). Válaszul a HaDEA széles körű részleges hozzáférést biztosított a támogatási megállapodáshoz, de fenntartotta azon álláspontját, hogy a teljes körű közzététel aláásná a személyes adatok és a kereskedelmi érdekek védelmét.

Az ombudsman vizsgálatot indított, és vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó támogatási megállapodást. A helyszíni vizsgálat kimutatta, hogy a megerősítő határozat meghozatalának időpontjában az üzleti szempontból érzékeny információk és a személyes adatok kitakarása észszerű volt. Az ombudsman azt is megjegyezte, hogy nem kellett volna kitakarni azokat a „résztvevői információs kódokat” (PIC-kódokat), amelyek azonosítják az uniós források kedvezményezettjeit, és amelyek nyilvánosan hozzáférhetők. Mivel azonban ezek a PIC-kódok könnyen elérhetők az Európai Bizottság „Funding & Tender portal” weboldalán, az ombudsman lezárta az ügyet, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság. Bízik abban, hogy a jövőben a PIC-kódokat többé nem takarják ki a hasonló nyilvános hozzáférési kérelmekben. 

Az ügy arra vonatkozott, hogy a REA megtagadta a részleges hozzáférést ahhoz a levélhez, amelyet a REA küldött egy kedvezményezettnek a finanszírozás visszafizettetésével kapcsolatban. A hozzáférés megtagadásával a REA harmadik személy kereskedelmi érdekeinek védelmére hivatkozott.

A vitatott dokumentum vizsgálata alapján az ombudsmant nem győzte meg a REA azon érve, amely szerint a részleges hozzáférés súlyosan sértené a kereskedelmi érdekek védelmét. Az ombudsman megoldási javaslatot terjesztett elő, amelyben arra kérte a REA-t, hogy vizsgálja felül a kérelemmel kapcsolatos álláspontját annak érdekében, hogy széles körű részleges hozzáférést biztosítson a vitatott dokumentumhoz.

A REA elfogadta az ombudsman megoldásra irányuló javaslatát, és széles körű részleges hozzáférést biztosított a panaszos számára a dokumentumhoz. Az ombudsman üdvözölte a REA pozitív válaszát a megoldásra irányuló javaslatára, amely rendezte a panaszt.

A panaszos nyilvános hozzáférést kért az Európai Bizottságtól a magyar kormánnyal az igazságszolgáltatás függetlenségéről folytatott eszmecseréivel kapcsolatos dokumentumokhoz Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságának bizottsági értékelése keretében. A magyar hatóságokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság megtagadta a hozzáférést egyes dokumentumokhoz, a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti két kivételre hivatkozva. Konkrétabban, a Bizottság azzal érvelt, hogy a nyilvánosságra hozatal aláásná a Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságával és döntéshozatali eljárásával kapcsolatos vizsgálatának célját. A panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül határozatát („megerősítő kérelem” benyújtásával). Amikor a Bizottság nem válaszolt az alkalmazandó határidőn belül, a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hallgatólagosan megtagadta a kért dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést. Az ombudsman vizsgálata során a Bizottság elfogadta megerősítő határozatát. Fenntartotta a hozzáférés megtagadására vonatkozó döntését, de egy további kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy az Európai Parlament időközben bírósági eljárást indított az ügyben, és a közzététel alááshatja ezeket a folyamatban lévő eljárásokat.

Az ombudsman vizsgálata kimutatta, hogy a kért dokumentumok tartalmazzák Magyarország önértékelését, a Bizottság által a magyar hatóságoknak küldött hivatalos kérdőíveket, valamint az érintett magyar hatóságok e kérdésekre adott hivatalos válaszait. A kért dokumentumok tehát a Bizottság azon határozatának alapját képezik, amely ellen a Parlament bírósági eljárást indított. Nem az adott bírósági eljárás céljából készültek, és nem tartalmaznak a vitás kérdésekre vonatkozó belső jogi álláspontokat sem.

Az ombudsman úgy vélte, hogy a Bizottság nem bizonyította kellőképpen, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele hogyan áshatja alá a szóban forgó bírósági eljárást. Az ombudsmant nem győzte meg a Bizottság azon érve sem, hogy a nyilvánosságra hozatal alááshatja a vizsgálatát. Az ombudsman hangsúlyozta továbbá, hogy fontos tájékoztatni a nyilvánosságot a Bizottság és a magyar hatóságok intézkedéseiről az EU pénzügyi érdekeinek védelme és a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a kért dokumentumokhoz való széles körű nyilvános hozzáférés Bizottság általi megtagadása hivatali visszásságnak minősül, és azt ajánlotta, hogy a Bizottság vizsgálja felül a hozzáférés iránti kérelemmel kapcsolatos álláspontját.

Válaszában a Bizottság megerősítette azon álláspontját, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele aláásná a Parlament által indított bírósági eljárások nyugalmát és a Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságával kapcsolatos vizsgálatát. Az ombudsman azonban megállapította, hogy a Bizottság nem adott meggyőző magyarázatot arra, hogy miért nem lehetett szélesebb körű hozzáférést biztosítani ezekhez a dokumentumokhoz. Ezért az ombudsman megerősítette a hivatali visszásságra vonatkozó megállapítását, és lezárta az ügyet.

Az ügy a már feloszlott „Identitás és demokrácia” (ID) képviselőcsoportról szóló, az Európai Parlament által készített pénzügyi jelentéshez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A Parlament megtagadta a teljes jelentéshez való hozzáférést. Ennek során a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós jogszabályok szerinti két kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a jelentés közzététele aláásná a vizsgálatok és ellenőrzések céljának védelmét, valamint saját, folyamatban lévő döntéshozatali eljárását.

A panaszos arra kérte a Parlamentet, hogy megerősítő kérelem benyújtásával vizsgálja felül határozatát, azzal érvelve, hogy a közzétételhez nyomós nyomós közérdek fűződik, tekintettel a közpénzek felhasználására. A Parlament továbbra is megtagadta a dokumentum közzétételét, hozzátéve, hogy a dokumentum az Európai Ügyészség (EPPO) folyamatban lévő nyomozásának részét képezi az ID képviselőcsoport pénzeszközökkel való állítólagos visszaélése miatt. A panaszos elégedetlen volt ezzel a válasszal, ezért az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálati csoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumot. Az ellenőrzés megerősítette, hogy a kért dokumentum tartalmazza a képviselőcsoport pénzügyeinek értékelését. A Parlament megerősítette az ombudsmannak, hogy az Európai Ügyészség vizsgálata még folyamatban van. Az ombudsman megállapította, hogy a Parlament indokoltan tagadta meg a dokumentumhoz való hozzáférést. A vizsgálatot tehát hivatali visszásság hiányának megállapításával zárta le.

A panaszos 2024 márciusában nyilvános hozzáférést kért az Európai Bizottságtól a „jogállamisági eljárás” magyarországi alkalmazásának 2023. évi újraértékelésével kapcsolatos dokumentumokhoz (a feltételrendszerről szóló rendelet alapján). A Bizottság megállapította, hogy négy negyedéves jelentés, valamint a Magyarország és a Bizottság közötti számos levélváltás a kérelem hatálya alá tartozik, de megtagadta az összes dokumentumhoz való hozzáférést. A hozzáférés megtagadásakor a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti kivételekre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a közzététel veszélyeztetheti a vizsgálat célját és a feltételrendszerről szóló rendelet szerinti, folyamatban lévő döntéshozatali eljárását.

A panaszos 2024 áprilisában felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül álláspontját (megerősítő kérelem benyújtásával). Mivel a Bizottság az alkalmazandó határidőn belül nem válaszolt a panaszos megerősítő kérelmére, a panaszos 2024 júniusában az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszos megerősítő kérelmére, és felkérte a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb válaszoljon. A Bizottság 2025 decemberében, azaz több mint 19 hónappal a megerősítő kérelem benyújtását követően válaszolt a panaszosnak.

Mivel a Bizottság válaszolt a panaszos megerősítő kérelmére, az ombudsman lezárta az ügyet. A petíció benyújtója azonban egyértelműen bírálta a Bizottság által a panaszos kérésének megválaszolása során elszenvedett jelentős késedelmet, és emlékeztette a Bizottságot, hogy sürgősen foglalkoznia kell a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek feldolgozása terén tapasztalható késedelmek kérdésével.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság (az EU Afrikai Unió melletti küldöttsége) hogyan kezelte a támogatási kérelmet, valamint az esetleges összeférhetetlenséggel kapcsolatos aggályokra.

A panaszos részt vett a pánafrikai választási kapacitások támogatására irányuló projektre vonatkozó pályázati felhívásban. A küldöttség elutasította a panaszos kérelmét, mivel a felhívásban engedélyezett maximális százalékos arányt meghaladó uniós finanszírozást kért. A panaszos azt állította, hogy tipográfiai hibáról van szó, és hogy a küldöttségnek a kérelem elutasítása helyett pontosítást kellett volna kérnie. A panaszos azt is állította, hogy az e felhívás keretében finanszírozott projekt kidolgozásában részt vevő szakértő egy olyan szervezetnél dolgozott, amely a felhívás keretében pályázatot nyújtott be.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottságnak saját belső iránymutatásai alapján a panaszos hibáját „nyilvánvaló elírásnak” kellett volna tekintenie, és felvilágosítást kért a panaszostól és/vagy kijavította a panaszos hibáját. Azt is megállapította, hogy a Bizottság nem értékelte megfelelően a panaszos esetleges összeférhetetlenségre vonatkozó állításait. Ez a két hiányosság hivatali visszásságnak minősült. Az ombudsman mindkét megállapítás tekintetében úgy ítélte meg, hogy nem lenne helyénvaló megfelelő ajánlásokat tenni, mivel időközben a támogatást már odaítélték. Mindazonáltal három javaslatot tett, amelyek célja az ilyen problémák jövőbeni hasonló esetekben való előfordulásának megelőzése.

Az ügy a „jogállamisági eljárás” magyarországi alkalmazására irányuló európai bizottsági javaslattal (a feltételrendszerről szóló rendeleten alapuló tanácsi határozatra irányuló javaslat) kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A Bizottság tizennégy olyan dokumentumot azonosított, amelyek a kérelem hatálya alá tartoznak, és három dokumentum egy részének kivételével valamennyit nyilvánosságra hozta. Az e részekhez való hozzáférés megtagadásával a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti két kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a közzététel alááshatja a folyamatban lévő bírósági eljárásokat és döntéshozatali folyamatát.

Az ombudsman vizsgálatot indított, és megkísérelte a szóban forgó dokumentumokba való betekintést. Vizsgálócsoportja kétszer találkozott a Bizottság képviselőivel, hogy megvitassák az ügyet. Vizsgálata alapján az ombudsmant nem győzte meg a nyilvános hozzáférésre vonatkozó, a Bizottság által hivatkozott két kivétel alkalmazása. Az ombudsman ezért megoldási javaslatot tett, amelyben felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kérelemmel kapcsolatos álláspontját annak érdekében, hogy a nyilvánosság számára nagyobb hozzáférést biztosítson.

A Bizottság elfogadta az ombudsman megoldásra irányuló javaslatát, és teljes körű hozzáférést biztosított a kért dokumentumokhoz. Az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és üdvözölte a Bizottság pozitív válaszát.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) megtagadta a teljes körű nyilvános hozzáférést az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által a személyzet tagjai által elkövetett kötelességszegésekkel kapcsolatban végzett vizsgálatokkal kapcsolatos dokumentumokhoz. A hozzáférés megtagadásával az EKSZ a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályozás szerinti kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a hozzáférhetővé tétel sértené a dokumentumokban említett személyek – köztük az OLAF vizsgálatai által érintett személyek – magánélete és feddhetetlensége védelmének szükségességét. Ezenkívül az EKSZ a jó hírnevük védelme érdekében kitakarta a dokumentumokban említett vállalatok nevét, mivel azok nem képezték az OLAF vizsgálatainak tárgyát.

Az ombudsman megállapította, hogy a panaszos nem állapította meg a személyes adatok közérdekből történő közzétételének szükségességét, amint azt az uniós adatvédelmi jogszabályok előírják. Az ombudsman a kereskedelmi információk korlátozott kitakarását is észszerűnek ítélte, és e tekintetben nem tudott nyomós közérdeket azonosítani. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy az EKSZ megalapozottan tagadta meg a szóban forgó dokumentumok teljes körű hozzáférhetővé tételét.

Az ombudsman tehát hivatali visszásság megállapítása nélkül lezárta a hozzáférés megtagadásával kapcsolatos vizsgálatot. Bár a panaszos elégedetlen volt az EKSZ-szel egyeztetett méltányos megoldással is, ami azt jelentette, hogy a hozzáférés iránti kérelmének terjedelme 50 oldalra korlátozódott, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy további vizsgálatok nem voltak indokoltak, mivel időközben az EKSZ megkezdte a panaszos által benyújtott, dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti új, szélesebb körű kérelem feldolgozását.