Az ügy arra vonatkozott, hogy a panaszost az Európai Parlament kizárta a kutatási adminisztrátorok kiválasztási eljárásából.

Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és betekintett a Parlament birtokában lévő aktába.

A vizsgálat során szerzett információk alapján az ombudsman nem talált hivatali visszásságot a Parlament részéről.

Az ügy arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottságnak el kellett volna-e végeznie egy emberi jogi hatásvizsgálatot a Vietnammal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások keretében. A panaszosok úgy vélték, hogy szükség van egy ilyen értékelésre, míg a Bizottság álláspontja az volt, hogy erre nincs szükség, mivel a Vietnámot is magában foglaló, javasolt EU–ASEAN szabadkereskedelmi megállapodás fenntarthatósági hatásvizsgálatát már 2009-ben elvégezték.

Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy hivatali visszásságnak minősül az, hogy a Bizottság Vietnammal kapcsolatban nem végzett külön emberi jogi hatásvizsgálatot. 2015 márciusában azt javasolta, hogy a Bizottság további késedelem nélkül végezze el ezt az értékelést.

A Bizottság ezt elutasította. Azzal érvelt, hogy „nem kereskedelempolitikai eszközei” és a partnerségi és együttműködési megállapodásban foglalt emberi jogi záradékok ugyanezt a célt érték el.

Az ombudsman nem értett egyet ezzel, és ezzel hangsúlyozta az emberi jogi hatásvizsgálati eszközben rejlő sajátosságokat. Mivel a megállapodást időközben megkötötték, az ombudsman kritikai észrevétellel zárta le az ügyet.

Az ügy a Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy egy uniós finanszírozású projekt partnere által bejelentett egyes költségeket nem támogathatónak nyilvánít. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság ésszerű indokok alapján nem fogadta el a szóban forgó költségeket. Az ombudsman ezért úgy zárta le az ügyet, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.

A jelen ügyben a panaszos luxemburgi állampolgárt kizárták a franciaországi állásért való versengésből, mivel nem francia állampolgár. A szóban forgó tisztséget egy nem elnöklő bíró töltötte be, akinek az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságát kellett képviselnie a francia menekültügyi bíróságon. A panaszos azt állította az Európai Bizottságnak, hogy az álláshely francia állampolgárokra való korlátozása a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós jogi rendelkezések megsértésének tűnik. Amikor a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem sértették meg az uniós jogot, a panaszos felvette a kapcsolatot az ombudsmannal.

A Bizottság úgy vélte, hogy a munkavállalók szabad mozgáshoz való joga alóli kivétel alkalmazandó. Ez a kivétel a közszolgálatban történő foglalkoztatás esetében alkalmazandó, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikkének (4) bekezdése rendelkezik róla. A Bizottság elismerte, hogy az ebben a kérdésben hozott döntéshez a nem elnöklő bíró feladatainak és felelősségi köreinek konkrét értékelésére van szükség, és azzal érvelt, hogy ezt az értékelést elvégezte. Az ombudsman megjegyezte, hogy ezen értékelés részeként a Bizottság nem vette fel a kapcsolatot a francia hatóságokkal annak érdekében, hogy további információkat szerezzen a szóban forgó állásról. Az ombudsman eredeti javaslata ezért az volt, hogy a Bizottság vizsgálja felül a jogsértési panasz értékelését, és azt javasolta, hogy a Bizottság konzultáljon a francia hatóságokkal. E javaslatra válaszolva a Bizottság fenntartotta, hogy a kérdés eldöntése során elegendő információ áll rendelkezésére, és ezért szükségtelen felvenni a kapcsolatot a francia hatóságokkal. Miután megvizsgálta a javaslatra adott részletes válaszát, az ombudsman elfogadta, hogy ebben az esetben a Bizottság elegendő információval rendelkezett ahhoz, hogy határozatát erre alapozza. Ezért a vizsgálatot azzal a megállapítással zárta le, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

Az ügy az OLAF-nak az Európai Repülésbiztonsági Hatóságot (EASA) egy légiközlekedés-védelmi ellenőrzési jelentés állítólagos manipulálásával összekapcsoló, visszaélésről szóló jelentés kézhezvételét követő intézkedéseire vonatkozott. Az előzetes értékelést követően az ombudsman aggodalmát fejezte ki az OLAF azon látszólagos döntése miatt, hogy elutasítja az ügyet, és visszautalja az ügyet az EASA-hoz annak ellenére, hogy a visszaélést bejelentő személy tudatosan úgy döntött, hogy jelentését az OLAF-nak, nem pedig az EASA-nak nyújtja be. Az ombudsman arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy egy ilyen határozat negatív hatással lehet általában a visszaélések bejelentésére vonatkozó rendelkezések hatékonyságára. Ezért úgy döntött, hogy kivizsgálja az ügyet.

Az OLAF aktáinak vizsgálatát követően az ombudsman megállapította, hogy az OLAF megfelelően mérlegelte, hogy indítson-e vizsgálatot. Az is kiderült, hogy az OLAF valójában nem zárta le az ügyet, hanem felkérte az EASA-t, hogy vizsgálja meg az ügyet, és tegyen jelentést vizsgálatának eredményeiről. Ezenkívül az OLAF fenntartotta magának a jogot, hogy egy későbbi szakaszban hivatalos vizsgálatot indítson. Mindezek alapján az ombudsman megállapította, hogy az OLAF megfelelően kezelte a panaszos visszaélés bejelentéséről szóló jelentését. Az ombudsman megjegyezte, hogy az OLAF-nak egyértelműbben kellett volna tájékoztatnia a panaszost arról, hogy az, hogy az ügyet az EASA elé utalta, nem jelenti azt, hogy az OLAF nem tesz további lépéseket az ügyben. Ezzel kapcsolatban még egy megjegyzést tett.

Az ügy az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv egyes rendelkezéseinek Németország általi megfelelő végrehajtásának állítólagos elmulasztásával kapcsolatban az Európai Bizottsághoz benyújtott kötelezettségszegési panaszra vonatkozott. A panaszos az európai ombudsmanhoz fordult, azt állítva, hogy a Bizottság nem fejtette ki megfelelően a vizsgálat meg nem indításának okait. Az ombudsman érdeklődött az ügyben, és megállapította, hogy a Bizottság ezt követően megfelelő magyarázatot adott a panaszos által felvetett egyes kérdésekkel kapcsolatban. Ami azokat a kérdéseket illeti, amelyekre a Bizottság nem adott megfelelő magyarázatot, az ombudsman kritikai észrevétellel zárta le az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság állítólag nem tájékoztatta a panaszost az állami támogatásra vonatkozó panaszának elsőbbségi státuszáról.

Az ombudsman érdeklődött a kérdés iránt. Vizsgálata során a Bizottság arról tájékoztatta a panaszost, hogy panaszát nem kezelték kiemelt ügyként. A Bizottság azonban nem fejtette ki határozatának indokait. Az ombudsman ezért kritikai észrevétellel zárta le a panaszt azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem tájékoztatta a panaszost arról, hogy miért tulajdonított alacsony prioritást az állami támogatásra vonatkozó panaszának.

A panaszos az Európai Parlament ideiglenes alkalmazottja. Az éves szabadság alatt megbetegedett. Az ügy arra vonatkozott, hogy a Parlament megtagadta a panaszos éves szabadságának betegszabadsággá alakítását. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és nem állapított meg hivatali visszásságot, mivel a panaszosnak akkor vagy röviddel azt követően meg kellett adnia az aktuális címét, amikor benyújtotta a betegszabadságra vonatkozó orvosi igazolását. Ez a követelmény nem teljesült.

The case concerned the evaluation of the complainant's proposal for a tender. In its complaint to the Ombudsman, the complainant argued that the evaluation board wrongly evaluated its proposal as it failed to take into account the information provided therein.

The Ombudsman inquired into the issue and found that the complainant did not show that the evaluators had made a manifest error of assessment as regards the aspects complained about. She therefore closed the case with a finding of no maladministration.

The case concerned EPSO's alleged failure to provide the complainant with a copy of the source text of the translation test and with the marked copies of his translation scripts in an open competition.

Given that the Civil Service Tribunal found, in a recent judgment, that selection boards do not need to give candidates the corrected version of their tests, the reasons why replies were erroneous, or the evaluation grids used for the written and oral tests, the Ombudsman opened an inquiry into the complaint in order to allow EPSO to comment on the relevance of the Tribunal's findings on its recruitment proceedings.

During her inquiry, the Ombudsman found that EPSO had already enhanced the transparency of its selection procedures by the introduction of competency and skills-based tests, and of the competency passport. Furthermore, EPSO committed to developing a new procedure by 2016 that would allow candidates who do not receive a competency passport to obtain the selection board's reasoned decision, containing the board's comments on the quality of a candidate's translations.

The Ombudsman therefore closed the inquiry with a finding of no maladministration by EPSO.