Készült az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban ^[1]

Az ügy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) azon gyakorlatára vonatkozott, hogy nem teszi lehetővé a pályázók számára, hogy egynél több egyidejű felvételi versenyvizsgára jelentkezzenek uniós köztisztviselők számára, még akkor sem, ha megfelelnek a kritériumoknak. Az EPSO megtagadta annak engedélyezését, hogy a panaszos egyidejűleg két, az uniós intézmények fordítóinak felvételére irányuló versenyvizsgára jelentkezzen, és nem fejtette ki meggyőzően e gyakorlat alkalmazásának okait.

Az ombudsman megállapította, hogy ez a gyakorlat azzal a következménnyel járhat, hogy akadályozza a legképzettebb személyek felvételét, és hogy ennek következtében az EPSO-nak képesnek kell lennie arra, hogy meggyőzően megindokolja, miért alkalmazta ezt a gyakorlatot a szóban forgó versenyvizsgákra. Az ombudsman megállapította, hogy hivatali visszásságnak minősül, ha az EPSO´ nem ad ilyen indokolást a panaszosnak. Azt is megállapította, hogy a gyakorlat megalapozott indokolás hiányában történő folytatása szükségszerűen hivatali visszásságnak is minősül. Az ombudsman ezért azt ajánlja az EPSO-nak, hogy a Közszolgálati Törvényszék vonatkozó ítéletének fényében haladéktalanul vizsgálja felül az e gyakorlattal kapcsolatos politikáját.

A panasz előzményei

1. 2015 júliusában az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) közzétette az uniós intézmények fordítóinak felvételére irányuló nyílt versenyvizsgákról szóló hirdetményt ^[2]. A versenyvizsga-felhívás a következő nyelvekre vonatkozó részletes versenyvizsgákat tartalmazta: finn (EPSO/AD/315/15); magyar (EPSO/AD/316/15); lett (EPSO/AD/317/15); lengyel (EPSO/AD/318/15); portugál (EPSO/AD/319/15); és szlovák (EPSO/AD/320/15). A különböző versenyvizsgák mindegyike ugyanazon besorolási fokozatba (AD5) tartozó fordítók felvételére irányult.

2. A versenyvizsga-felhívás kimondta, hogy a pályázók csak egy versenyvizsgán vehetnek részt.

3. A panaszos két versenyvizsgán kívánt részt venni (lengyel nyelv: EPSO/AD/318/15 és portugál nyelv: EPSO/AD/319/15), mivel úgy vélte, hogy mindkét versenyvizsga esetében megfelel az előírt kritériumoknak.

4. Arra kérte az EPSO-t, hogy fejtse ki azokat az okokat, amelyek miatt a pályázók csak egy versenyvizsgán vehetnek részt. Válaszában az EPSO kijelentette, hogy „a nyílt versenyvizsga-felhívás 1. oldalán egyértelműen nem szerepel konkrét ok”. Ezt követően a panaszos online panaszt nyújtott be, amelyben arra kérte az EPSO-t, hogy tegye lehetővé számára, hogy két versenyvizsgára jelentkezzen. Az EPSO azt válaszolta, hogy a felhívás jogilag kötelező erejű dokumentum, ezért a panaszosnak csak egy versenyvizsgát kellett választania.

5. Mivel a panaszos elégedetlen volt az EPSO válaszával, az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat

6. Az ombudsman vizsgálatot indított a következő panasz ügyében:

Az EPSO nem fejtette ki, hogy a pályázók miért nem pályázhatnak egynél több versenyvizsgára, ha megfelelnek az ehhez szükséges követelményeknek.

7. A panaszos azt kérte, hogy pályázhasson arra a versenyvizsgára, amelyből kizárták. Azt is szeretné, ha az EPSO megváltoztatná ezt a gyakorlatot.

8. A vizsgálat során az ombudsman felkérte az EPSO-t, hogy fejtse ki azokat az okokat, amelyek miatt a pályázók nem pályázhattak egyszerre egynél több versenyvizsgára, amikor a versenyvizsgákat egy hirdetményben tették közzé. Ezt a kérelmet az ombudsman egy hasonló ügyben folytatott korábbi vizsgálata alapján nyújtották be. Ez a korábbi vizsgálat megállapította [3], hogy az EPSO tévesen alkalmazta ezt a gyakorlatot, ami ellentétes az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének 2009-es ítéletével (a Di Prospero ítélet).

9. A Di Prospero ügy két, azonos szakterületen, de különböző besorolási fokozatokban dolgozó tanácsosok felvételére irányuló, egyidejűleg meghirdetett versenyvizsga egyik kikötésére vonatkozott. A szükséges tapasztalat szintje, és ebből következően az álláshely besorolási fokozata eltérő volt. A felhívás megtiltotta a pályázóknak, hogy a két versenyvizsga közül egynél többre jelentkezzenek. Így például az a pályázó, aki 15 éves tapasztalattal rendelkezik, és mindkét versenyvizsgán megfelel, nem jelentkezhet egynél több versenyvizsgára (az „egyetlen” egyidejű felvételi versenyvizsgára vonatkozó szabály).

10. A Di Prospero ügyben a Közszolgálati Törvényszék elutasította az „egyetlen” egyidejű felvételi versenyvizsgára vonatkozó szabályt. A Közszolgálati Törvényszék érvelése lényegében a következő volt: ahhoz, hogy az egynél több versenyvizsgán való részvételt tiltó kikötés jogszerű legyen, azt a betöltendő álláshoz kapcsolódó követelményeknek és általánosabban a szolgálati érdeknek kell igazolnia. E kikötésnek továbbá tiszteletben kell tartania az uniós személyzeti szabályzat 27. cikke első bekezdésének célját, vagyis az alkalmasság, a teljesítmény és a feddhetetlenség legmagasabb követelményeinek megfelelő tisztviselők felvételét. Ezenkívül a versenyvizsgák egyidejű szervezésének és lebonyolításának gyakorlati nehézségeiből eredő, tisztán gyakorlati jellegű megfontolások az adott összefüggésben nem tartoznak a szolgálati érdek körébe. Az ilyen megfontolások tehát nem igazolhatják az „egyetlen” egyidejű felvételi versenyvizsga-szabályt.

12. A vizsgálat során az ombudsman megkapta az EPSO válaszát, majd ezt követően a panaszosnak az EPSO válaszára adott észrevételeit. Az ombudsman további pontosításokat kért és kapott az EPSO-tól. Az ombudsman elemzése figyelembe veszi a felek által előterjesztett érveket és álláspontokat. 

Az ombudsman elé terjesztett érvek

13. A panaszos azzal érvelt, hogy az EPSO nem szolgáltatott érvényes érvet arra vonatkozóan, hogy miért nem engedélyezte számára a két versenyvizsgán való részvételt. Megjegyzi, hogy ha a fordítói versenyvizsgákat ugyanabban az évben vagy különböző években különböző időpontokban szervezik meg, mindkét versenyvizsgán részt vehetett volna, mivel megfelel mind az általános pályázati feltételeknek, mind a nyelvekre, képesítésekre és munkatapasztalatra vonatkozó különleges követelményeknek.

14. A panaszos véleménye szerint a gyakorlati vagy szervezési megfontolások voltak az egyetlen elfogadható magyarázatok arra, hogy miért tiltották meg a pályázóknak, hogy egynél több fordítói versenyvizsgán vegyenek részt. Azzal érvelt, hogy a Di Prospero-ügyben hozott ítélet [4] fényében összeegyeztethetetlennek tűnik az EU személyzeti szabályzatával, ha egynél több egyidejű, kizárólag gyakorlati megfontolásokon alapuló versenyvizsgára történő alkalmazást tiltanak be. A panaszos azt javasolta, hogy a jövőben az EPSO nyelvenként külön-külön szervezzen fordítói versenyvizsgákat, lehetővé téve ezáltal az egynél több nyelvre vonatkozó követelményeknek megfelelő pályázók számára, hogy egynél több versenyvizsgán vegyenek részt.

15. Az EPSO fenntartotta, hogy „[a]z ugyanazon besorolási fokozatra, de különböző nyelvekre egyidejűleg szervezett fordítói versenyvizsgákra való párhuzamos jelentkezés tilalma az EPSO igazgatótanácsában képviselt uniós intézmények által közösen elfogadott személyzeti kiválasztási politika kérdése”. Az EPSO lényegében azt állította, hogy igazgatótanácsa [5] egyetértett azzal, hogy a Di Prospero ítéletet megszorítóan kell értelmezni, és az csak azokra a versenyvizsgákra alkalmazandó, amelyek körülményei pontosan megegyeznek a Di Prospero ügyben szereplő versenyvizsgák körülményeivel, azaz „két, azonos szakmai profilra, de két különböző besorolási fokozatra vonatkozó, párhuzamosan közzétett versenyvizsgára ”. Az EPSO azt is elmondta, hogy igazgatótanácsa úgy határozott, hogy nem alkalmazza a Di Prospero ítéletet „azonos besorolási fokozatra, de különböző szakterületekre egyidejűleg meghirdetett versenyvizsgákra”.

Az ombudsman ajánláshoz vezető értékelése

16. A Di Prospero ügyben a Közszolgálati Törvényszék megállapította, hogy az a gyakorlat, amely lehetővé teszi a pályázók számára, hogy csak egy párhuzamos felvételi versenyvizsga-szabályra pályázzanak, ellentétes az EU személyzeti szabályzatával. Az ombudsman értékelésének ezen a bírósági ítéleten kell alapulnia.

17. Bár a jelen ügy tényállása eltér a Di Prospero ügy tényállásától, a Di Prospero ítélet alapjául szolgáló jogi érvelés releváns a jelen ügyben. Az a politika, amely megtiltja a pályázóknak, hogy egynél több olyan versenyvizsgára jelentkezzenek, amelyre megfelelnek a követelményeknek, azzal a következménnyel járhat, hogy akadályozza a legjobb pályázók felvételét az uniós közszolgálatba, ami ellentétes a személyzeti szabályzattal. Ebben az esetben ez a gyakorlat megakadályozhatja a legjobb fordítók felvételét, akik esetleg egynél több versenyvizsga kritériumainak is megfeleltek, például azért, mert az adott személy kétnyelvű.

18. Ebben az összefüggésben az EPSO-nak különösen meggyőzően meg kell tudnia indokolni e gyakorlat alkalmazását, amely szerint a pályázók csak akkor pályázhatnak egy versenyvizsgára, ha egy felhívás keretében több versenyvizsgát tesznek közzé. Az EPSO nem adott elő ilyen indokolást. Annak puszta feltüntetése, hogy az EPSO igazgatótanácsában képviselt intézmények egyetértettek a gyakorlattal, nem indokolja annak alkalmazását. Az, hogy az EPSO nem indokolta megfelelően álláspontját, hivatali visszásságnak minősül. Amennyiben az EPSO úgy döntene, hogy ezt a gyakorlatot a jövőben is folytatja anélkül, hogy a Di Prospero ítéletben szereplő vizsgáknak megfelelő, előzetesen kifejtett indokokkal rendelkezne, ez szükségszerűen hivatali visszásságnak is minősülne.

19. Az ombudsman ezért e hivatali visszásság miatt (alább) ajánlást tesz. Bár az ombudsman megállapította, hogy az EPSO hivatali visszásságot követett el, aránytalannak tűnik felkérni az EPSO-t a szóban forgó versenyvizsga újbóli lefuttatására.

Ajánlás

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő ajánlást teszi az EPSO-nak:

Az EPSO-nak hat hónapon belül felül kell vizsgálnia azon politikáját, amely szerint nem engedélyezi a pályázók számára, hogy egyidejűleg egynél több versenyvizsgára jelentkezzenek. E felülvizsgálat során különösen figyelembe kell venni a Di Prospero ítéletben meghatározott azon kritériumokat, amelyek szerint a jelenlegi versenykorlátozó gyakorlat csak a betöltendő álláshoz kapcsolódó követelmények alapján és általánosabban a szolgálati érdek alapján tartható fenn.

Az EPSO és a panaszos tájékoztatást kap erről az ajánlásról. Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az EPSO 2018. június 19-ig részletes véleményt küld.

Emily O'Reilly

Európai ombudsman

Strasbourg, 2017. december 19.

[1] Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

[2] http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:C2015/249A/01&from=EN

[3] Határozat az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalnak (EPSO) a párhuzamos versenyvizsgákon való részvételre vonatkozó tilalmáról szóló 919/2012/ANA sz. ügyben. A teljes határozat megtalálható a https://www.ombudsman.europa.eu/cases/decision.faces/en/65581/html.bookmark címen.

[4] Különösen a személyzeti szabályzat 27. cikke, amely szerint az EPSO köteles biztosítani, hogy a legmagasabb szintű képesítéssel és normákkal rendelkező pályázókat vegyék fel az uniós közszolgálatba (lásd a Di Prospero ítélet 4. lábjegyzetét).

[5] Az EPSO igazgatótanácsa a különböző uniós intézmények és szervek képviselőiből áll. Általános vezetői döntéseket hoz, amelyeket az EPSO hajt végre az uniós köztisztviselők felvételére irányuló versenyvizsgák és kiválasztási eljárások szervezése során.